Kárpáti Igaz Szó, 1996. január-március (77. évfolyam, 3-37. szám)

1996-01-13 / 3-4. szám

Leo­ny і сі Kucsma elnök beszéde a Bohdan Hmelnickij születésének 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen. A történelmet milliók alakítják, a nép azonban csak egyeseket őriz meg emlékezetében. Ezek a szemé­lyiségek pedig kortársainkká vál­nak, s nemcsak a tankönyvekben, a néphagyományokban, a műalkotá­sokban folytatják életüket, hanem a mai politikában is, érzékelhető hatást gyakorolva rá. Ukrajna kimagasló egyénes csil­lagzatában Bohdan Hmelnickij alakja valóban óriási. Az ő nevéhez­­fűződik Ukrajna léte, megjelenése a világtörténelem színterén, a je­lenlegi ukrán nemzet eredete. A régmúlt legendás hőseihez hason­lóan Bohdan Hmelnickij az ukrán nép számára valóban a haza atyja, történelme egységének és fejlő­désének megtestesítője. Az ukrán politikusok között elsőként fordult az ősi Kijev nagy­becsű állami hagyatékához, arra törekedett, hogy annak folytatója legyen, a független ukrán államról álmodozva, az ukrán államalkotás újkori hagyományainak elindítója volt, melyeket felkaroltak és to­vábbfejlesztettek az elkövetkező nemzedékek. Bohdan Hmelnickij az etnikai ukrán területek egységének jelképe lett. Az ukrán állam XVII. századi létrejöttére rendkívül nehéz kerül­­t­ények közepette került sor. És éppen leküzdésük folyamatában bontakoztak ki teljes egészében Bohdan Hmelnickij politikai kva­litásai. Jelentős akadályokat kellett leküzdenie azért, hogy megszerve­ződjenek a hatalmi struktúrák és befolyásuk kiterjedjen az ország felszabadított területeire. Hatalmas bölcsességről kellett tanúbizony­ságot tennie, hogy úrrá legyen a helyzeten a Lengyelországgal meg­kötött 1649. évi zborivi és 1651. évi Bila Cerkva-i szerződéseket követően. Már-már úgy tűnt, hogy a belső szociális konfliktusok kiéleződése és a külső tényezők hatására az ál­lam »elesik«. A hetyman azonban leküzdötte ezeket az akadályokat. Először is enyhítette a belpolitikai feszültséget azzal, hogy elismerte a parasztság alapvető szociális és gazdasági követeléseit. Másodszor pedig a Balognál 1652 júniusában aratott győzelme folytán sikerült visszaszereznie az ukrán állam elvesztett területeit, s kivívta az ál­lam függetlenségét. Az ukrán állam újrateremtése két­ségen kívül az ukrán nép legna­gyobb politikai győzelme a XIV— XVII. században. Ezt az államot Bohdan Hmelnickij a fejedelmi ■ Rusz örökösének tekintette. Óriási erőfeszítéseket tett a végre­hajtó hatalom valamennyi lánc­.A beszédet rövidítve közöljük szemének a hatékony működéséért. Ő volt az, aki összehívta a radákat (tanácsokat), tevékenyen részt vett döntései megvitatásában és jóváha­gyásában, nem hanyagolta el a bíró­ságokkal kapcsolatos munkát, eré­lyes harcot vívott a szeparatizmus legkisebb megnyilvánulásai ellen is. Ma is aktuális és tanulságos az, ahogyan Bohdan Hmelnickij poli­tikája, egyénisége hozzájárult az ukrán társadalom konszolidáció­jához. Minden módon igyekezett megakadályozni a polgárháború kitörését, ügyes taktikával elejét vette a nemzeti hazafias erők egysé­ge veszélyeztetésének. Ukrajna első érvényes honi alkot­mánya az 1649. évi zborivi szer­ződés volt. E dátumtól számítva az egész világ, Európa, közte Orosz­ország, Ukrajnát külön állami formációnak ismerte el, megállapí­tott határokkal, területtel és had­sereggel, bírósági, államigazgatási szervekkel, vallással, és amit külön is hangsúlyozni kell — nyelvvel. Bohdan Hmelnickij politikai bölcsessége, türelme, rugalmassá­ga és következetessége, diplomá­ciája bátorsággal és kockázatválla­lással párosulva, nemegyszer men­tette meg az ukrán népet. Mély megfontolás után azonban a hetyman elsődlegesnek találta a moszkvai cár általi pártfogás le­hetőségét. Sorsdöntő mozzanata politikájának a Perejaszlavi Rada, mely eseményt különbözőképpen ítélik meg a politikusok. Bárhogyan is legyen, Bohdan Hmelnickij poli­tikai és hadi cselekedeteit, politi­kai tevékenységének mély logiká­ját egyetlen filozófia határozta meg — hazaszeretete, Ukrajna és népe megőrzése melletti elkötelezett­sége. Az ukrán állam újjászületésének harmadik korszaka sok tekintetben azoknak a feladatoknak a megol­dásával függ össze, amelyeket már mielőttünk vet fel a történelem. Meglátásunk szerint a múltból okulva kulcsfontosságúnak kell tekinteni az államépítés és a tár­sadalmi reformok — mindenekelőtt a gazdaságiak — egységének elmé­lyítését (térben és időben), tartalom­mal kell telíteni a nemzeti eszme konstruktív megteremtését. Biz­tosítani kell a politikai stabilitást és a társadalom egységét, leküzdve a szeparatizmus felé húzó erőket és tendenciákat, elejét véve a konflik­tusoknak. A demokratikus, általánosan elis­mert elvek alapján meg kell erősíte­ni az államhatalmat — a végre­hajtó, törvényhozó és bírósági hatalmat. Ez mindenekelőtt megkö­veteli egy olyan új alkotmány ki­dolgozása és elfogadása folyama­tának meggyorsítását, amely meg­felelne a néphatalom és a demokrá­cia mai elveinek, és ezzel egyide­jűleg figyelembe venné Ukrajna történelmi tapasztalatát és sajá­tosságait. Többek között mentalitá­sunkat — pozitív és negatív jellem­zőit egyaránt. A két tényező — hatalom és felelősség — objektív arányát, különösen a kritikus hely­zetekben, amikor állandóan dönté­seket kell hozni. Olyan külpolitika megvalósítását, amely mindenek­előtt és főként Ukrajna nemzeti és állami érdekeinek felel meg, jelentős mértékben ettől függ, hogy országunk mely úton fog ha­ladni az elkövetkező években, mi­lyen Ukrajna lép majd a XXI. századba. Vagyis: hogyan fogunk élni. Nem rejtem véka alá, hogy nyug­talanító hatást gyakorolnak ránk mindazok a »vezetők«, akik egyre hangosabban szólongatják a népet »vissza a ragyogó jövőbe«, mind­azok, akik a nemzeti eszmét kizárólag harcnak tekintik, melyet készek bárki ellen folytatni, ráhan­golódtak a rombolásra. Kihasznál­va az emberek évszázados vágyát a boldogságra, készek ugyanezeket az embereket a barikádokra vinni, feláldozva őket pártcéljaikra és törekvéseikre. Az ilyen »népvezéreket« meg kell óvnunk ettől a kísértéstől. Ezt meg is tesszük. Ehhez megvan a törvény adta politikai akarat és erő, a nép felhatalmazása. Meglepő, hogy a jelenlegi politi­kai képződmények többsége, ame­lyek a népi akarat kifejezőinek igye­keznek feltüntetni magukat, ellen­zékbe kerültek. De felmerül a kérdés: kivel szemben van ez az ellenzék? Kinek az érdekeit képviselik? És végül, ki fogja építeni Ukrajnát, amelyről állítólag mindenki gon­doskodni akar. A bal- és jobboldal egyöntetű­ségét, vezéreiknek ezt az összefér­hetetlenségét bizonyítéknak tekin­tem arra, hogy a nép, utódaink érdekében cselekszünk és helyes úton haladunk. Az akármi feletti győzelemre, az egyik politikai erőnek a másikkal szembeni dominálására irányuló törekvéseknek ma át kell változni­uk az »egy csónakban evezés« szükségességének felismerésévé. És ez lesz az a kritérium, amely a legtöbbet fogja nyomni az állam támogatásának serpenyőjében. An­nál is inkább, mert a következő választások még igen messze van­nak. Kilátástalan dolog már most megkezdeni, s megpróbálni elsö­pörni az állam vezetőit. Idegeink erősek és kitartást sem kell kölcsön kérnünk, így hát »jóakaratú« urak és újsü­tetű elemzők, hátrébb az agarakkal, nem kell ellentmondó". E­st keresni és kitalálni ott, ahol azok nin­csenek. Többek között szeretném hangsúlyozni: a kérdések többsége tekintetében tartós, de konstruktív együttmunkálkodásra készültem fel a Legfelső Tanáccsal. Önöktől eltérően, nekünk nincs min osztoz­kodni, mert számunkra egy Ukraj­na van. Jelenleg nincs hiány a társadal­munk fejlesztését leíró forgatóköny­vekben , vannak optimista hang­vételek és vannak olyanok, ame­lyek az ukrán államnak és népének gyakorlatilag nem adnak helyet a nap alatt. Nekünk egyféle forgató­­könyvre van szükségünk, olyanra, amely a konszolidációt, egységün­ket, jelentőségünket, magabiztossá­gunkat és jövőbe vetett hitünket tu­datosítja. Távol áll tőlünk, hogy idealizál­juk vagy szépítsük az ország hely­zetét. 1995 súlyos megpróbáltatá­soktól volt terhes. Azonban sikerült kimozdulni a holtpontról és megkezdhettük a gazdasági reformokat. Sok minden történt a demokrácia térhódítása érdekében. Ukrajna a világközös­ség teljes jogú tagja lett. Ezen a téren a legfontosabb lépésnek az Európa Tanácshoz való csatlakozást tekintem. Legnagyobb sajnálatunkra, a negatív jelenségek még mindig túlsúlyban vannak a pozitívokkal szemben. A piaci viszonyokra, a nyílt gazdaságra, a demokratikus jogállamra történő átállás hihe­tetlen erőfeszítésekbe kerül. De a legfontosabb: az ukrán nép zömének élete még messze van at­tól, hogy legalább tűrhetőnek le­hessen nevezni. Ennek ellenére Ukrajna stabil marad, és ami nem kevésbé fontos , fejlődésében kiszámítható állam. Állampolgáraink részéről a hagyo­mányos mérlegeltség és bölcsesség tapasztalható, a jövő érdekében képesek tűrni a nehézségeket, ge­netikailag nem fogadják el a konf­liktusok megoldásának erőszakos módszereit, saját keserű tapaszta­latukból tudják, hogy a vér és a gyűlölet nem hoz sem jólétet, sem szabadságot. Erre tanít a drámai for­dulatokban eléggé gazdag törté­nelmünk, amelyet gyakran szórt be hamu és áztatott emberi vér. A történelem egyfajta biztosíték bár­milyen erőszakos összecsapás ellen. Megragadva az alkalmat, szeret­nék őszinte köszönetet mondani valamennyi honfitársamnak a türelemért, a hitért és a reményért, hogy felépítjük a virágzó és tehetős Ukrajnát, és az ennek érdekében végzett odaadó munkáért . Az ismeretek bővítése volt a cél azon a szemináriumon, amelyet Csütörtökön tartottak m­eg Ungvá­­ron a megyei tanács képviselői számára. A megyei tanács kister­mében sorra kerülő fórumot Czurkó János, a megyei tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg, majd Mihaj­­lo Dancsa, a megyei közigazgatás elnökhelyettese mondott rövid be­vezető beszédet, hangsúlyozván az ilyen jellegű, s immár gyakorlattá váló összejövetelek időszerűségét és fontosságát. Ezt követően Ivan Hricska, a me­gyei mezőgazdasági és élelmezési f­óosztály vezetője, illetve helyet­tese — Sztepan Bacsó, valamint Ivan Racin, a kertészeti és szőlészeti főosztály vezetője számolt be az adott ágazatokban kialakult hely­zetről a meglévő gondokról, prob­lémákról, valamint a fejlődés kilátá­sairól és az aktuál­,ss feladatokról. Ezenkívül tájékoztatás hangzott el több más, de a témakörhöz kap­csolódó egyéb aktuális kérdésben, témakörben, végezetül pedig érté­kelték a szeminárium munkáját. (kmetty) Alakulnak a gazdakörök Beregdéda után 1995. decem­ber 29-én megtartotta alakuló gyűlését a nagyberegi gazdál­kodók érdekképviseleti szer­vezete, a Magyberegi Magyar Gazdakör. A gyűlés résztvevői megvitatták, majd elfogadták a szervezet alapszabályát. A gazdakör elnökéül Lőrincz Józsefet választották meg. A KMKSZ Beregszászi Járási Szervezete nagy jelentőséget tulajdonított a gazdakörök létre­hozásának a falusi gazdálkodók érdekképviselete, munkájuk megszervezése és támogatása céljából. Ennek megfelelően a szövetség segítséget nyújt a gazdakörök megszervezéséhez, a bejegyzésükhöz szükséges ok­mányok előkészítéséhez. Re­méljük, a beregdédai és nagy­beregi gazdák példáját egyre többen követik majd. A KMKSZ Beregszászi Szervezete Vállalkozók kongresszusa Az Ukrán Miniszteri Kabinet 1995. október 20-án 637. szám­mal hozott rendelkezésével tá­mogatta az Ukrán Kis- és Kö­zepes Vállalatok Szövetségének javaslatát, miszerint 1996. má­jus 15. és 17. között Kijevben rendezzék meg a II. nemzetközi kisvállalkozási és együttműködé­si kongresszust. A kongresszus fő feladata: — elősegíteni Ukrajna más országokkal való gazdasági együttműködésének bővítését és aktivizálását, új üzleti partnerek keresését a pénzügyi, termelői, kereskedelmi, turisztikai és más tevékenységi területeken; — segítséget nyújtani külön­böző országok vállalatai közötti közvetlen gazdasági kapcsolatok kialakításában és az ukrán vál­lalatok új piacokon való megje­lenésében; — fellendíteni a kis- és köze­pes vállalkozások, vállalatok bank- és hiteltevékenység fej­lesztését. A kongresszust előkészítő szervezőbizottság elnökévé Ro­man Spek miniszterelnökhelyet­test, helyettes elnökeivé V. Mari­­nyin gazdasági miniszterhe­lyettest és B. Jakuszevicset, az Ukrán Kis- és Közepes Vállala­tok Szövetségének elnökét nevezték ki. Kárpátalja további gazdasági fejlesztésének érdekeiből kiin­dulva és vidékünkön a gazdasá­gi reform előbbrevitelét tartva szem előtt, a megyei állami közi­gazgatás felkéri a kis-, közepes és nagyvállalatokat (tulajdon­­formától és tevékenységi fajtától­­ függetlenül), a járási állami közi­gazgatásokat, az ungvári és munkácsi városi végrehajtó bi­zottságokat, hogy 1996 januárja folyamán írásban nyújtsák be a kongresszus munkájában való részvételi kérelmüket. A kongresszusi részvétel le­­e­hetővé teszi, hogy rövid idő alatt üzleti kapcsolatokat vegyenek fel Ukrajna valamennyi térségében és a világ számos országában működő vállalatokkal, tanul­mányozzák a piaci konjunktúrát, reklámozzák vállalataikat, ter­mékeiket és szolgáltatásaikat. A kérvényhez ajánlatos úgy­szintén csatolni a város, járás (vállalat) potenciális lehetőségei­vel, a tevékenységi területtel és az együttműködés kívánt faj­tájával kapcsolatos információ­kat, továbbá az exporttermékek listáját, üzleti terveket stb., hogy azokat felvehessék az Ukrajna ajánlatai c. gyűjteménybe. A kongresszusi részvétel kér­­vényezését és az írásos informá­ciókat a következő címre kell elküldeni: Ungvár, Népek tere 4., megyei állami közigazgatás, gazdasági főosztály. Érdeklődni: a 3-53-03 és 3-55-16 telefonszámon lehet.

Next