Kárpáti Igaz Szó, 1996. január-március (77. évfolyam, 3-37. szám)

1996-02-22 / 21. szám

Oroszok Novogroznyenszkijben Ötnapos harcok után az orosz csapatok elfoglalták a Csecsenföld keleti részén lévő Novogroznyensz­­kij várost, a szeparatista lázadók egyik erősségét, de a mintegy ezer fős védősereget nem tudták szét­verni. Az ITAR-TASZSZ jelentése sze­rint Nyikolaj Tkacsov vezérezredes, a Csecsenföldön állomásozó orosz csapatok vezérkari főnöke elmond­ta, hogy a harcok az esti órákban csitultak el, s mindkét oldalnak van­nak veszteségei. Előzőleg Vjacseszlav Tyihomirov tábornok, a csecsenföldi orosz csa­patok főparancsnoka azt közölte az orosz hírügynökséggel, hogy mint­egy 170 lázadó és 30 orosz katona vesztette életét a harcokban. Tkacsov nem közölt további rész­leteket a város bevételéről, csak annyit mondott, hogy a lázadók már délután elmenekültek onnan, s a környező magaslatokon foglal­tak el állásokat. A Reuter brit hírügynökség meg­jegyezte, hogy a város elfoglalására vonatkozó orosz közléseket függet­len forrásból egyelőre nem lehet megerősíteni. Az ötnapos harcokról szóló tájékoztatás a hivatalos köz­leményekre korlátozódott, újságíró­kat nem engednek az összecsapá­sok hétkilométeres körzetén belül­re. Grozniji romeltakarítás MTI , külföldi hírszolgálat Református világtalálkozó A Magyar Református Világszö­vetség elnökségének tagjai nagyvá­radi tanácskozásuk után közle­ményt adtak ki amelyben leszögez­ték: a romániai református egyház "változatlan szeretettel és odaadás­sal várja a magyar református világ­­találkozó romániai rendezvényeire híveit, valamint bel- és külföldi ven­dégeit" és "igen reméli, hogy Ro­mánia kormánya erkölcsi és anyagi támogatásban fogja részesíteni kö­zel egymillió magyar református ál­lampolgárának e fontos ünnepség­­sorozatát". A világszövetség elnökségének tagjai, élükön Bütösi János elnök­kel, a keddi találkozón többek kö­zött foglalkoztak Ilie Fonta román vallásügyi államtitkár Csiha Kálmán püspökhöz és Bütösi Jánoshoz inté­zett levelével, amelyben arra kérte őket, hogy "tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket az esetleges vi­lágtalálkozót előkészítő tevékeny­ségek félbehagyására". Az elnökség tagjai megállapítot­ták — olvasható a közleményben —, hogy az ország alkotmánya és törvényei, jelesül az 1991-ben el­fogadott 60. számú törvényerejű jogszabály teljes mértékben garan­tálják az egyházi és vallási rendez­vények szabadságát. Vélekedésük szerint Ilié Fonta államtitkár "saj­nálatosan félreértette a magyar re­formátus világtalálkozó lényegét és céljait". A megbeszélés részvevői "in­dokolatlannak tartják az Ilié Fonta levele nyomán támadt aggodal­makat, és sajnálattal állapítják meg, hogy az államtitkár akaratlanul is kedvezőtlen színben tüntette fel a romániai vallásszabadság helyzetét. Meg vannak győződve arról, hogy a világtalálkozó romániai rendez­vényei a vallások sokféleségének és az ökumenikus egyesülésnek a szellemében jótékony hatással lesznek a vegyes vallású és nem­zetiségi vidékek, valamint a román társadalom közhangulatára, és nemzetközi téren kivételesen jó szolgálatot tesznek Romániának". Mint jelentettük, Ilie Fonta ál­lamtitkár szóban forgó levelében annak a véleményének adott han­got, hogy a világtalálkozó "sajnos" kötődik "a magyar törzsek 1100 évvel ezelőtti európai honfogla­lásáról megemlékező rendezvé­nyekhez, és még inkább ahhoz a valósághoz, amely szerint gyak­­­­latilag az egész 1996-os esztendő választási év Romániában. Mind­kettő fel fogja szítani a szenvedélye­ket, s ezt tetézné az Önök által ter­vezett számos rendezvény, amely súlyosan ártana belpolitikai éle­tünknek". Fonta szerint az előző hasonló világtalálkozó "sem volt mentes politikai, nacionalista fel­hangoktól". JEANNE CALMENT ■— 121 ÉVES ■— Százhuszonegyedik születés­napját ünnepli a világ legidősebb asszonya, a francia Jeanne Cal­­ment: lakóhelyén, a Földközi-ten­gerhez közeli Arles városában már napok óta tart a készülődés a ne­vezetes eseményre, amelyre több száz fotóst, tévétársaságokat, no és számos közéleti személyiséget várnak... Amikor Calment asszony szüle­tett, még nem ismerték az autót, a repülőt, a francia városok utcáin lovaskocsik jártak, s ItI Napóleon bukása után éppen csak megala­kult a köztársaság. Hosszú életé­nek titkat mind a mai napig képte­lenek voltak megfejteni a tudósok, s ráadásul az elmúlt évben csak erősödött életkedve, szellemi fris­sessége: a hozzá közelállók szerint jót tett neki a 120. születésnapot övező hatalmas "felhajtás". Így ke­rülhetett sor arra az eseményre, amely igazán meglepte környeze­tét: néhány héttel ezelőtt Jeanne Calment asszony egy CD-lemezt készíttetett, amelyen — zenei alá­festés mellett — saját emlékeiből mesél. A lemezt a születésnap után dobják majd piacra "Jeanne Calment — az idők úrnője" címmel. Az elmúlt évet egyébként több más esemény is emlékezetessé tette környezete számára: először is ek­kor vált Jeanne Calment a világ va­laha is élt legidősebb emberévé (ad­dig ugyanis "csak" az emberiség je­lenlegi csúcstartójának számított), azután túlélte azt a szerencsétlen jegyzőt, aki 1965-ben életjáradék fejében megvásárolta tőle lakását (s szegény még azt hitte, jó üzletet kötött), majd pedig novemberben szerencsésen kilábalt egy csúnya influenzából. Orvosa szerint ekkor­tájt voltak olyan pillanatok, amikor nem adott túl sok esélyt életben ma­radására , de mint kiderült, a jegy­zőhöz hasonlóan ő is tévedett... Franciaországban egyébként mind gyakoribb jelenségnek számít a száz évet is túlélő emberek látvá­nya: számuk az elmúlt negyven év­ben 300-ról 5­6 ezerre emelke­dett, s a várakozások szerint a kö­vetkező 25 évben további ötszörös növekedés várható. E folyamatnál nyilván szerepet játszik az orvostu­domány fejlődése, az évtizedek so­rán egyre jobbá váló szociális körül­mények, de Franciaország esete mégis különleges: két ázsiai terület, Japán és Hongkong után ugyanis Franciaország áll a harmadik he­­lyen azon a világranglistán, ahol az emberek várható élettartama szerepel. A franciák többsége a vö­rösbor jótékony hatásának tulaj­donítja a hosszú életkort, Jeanne Calment egyik távoli rokona viszont a fokhagymát dicséri, mondván: az idős asszony egészen 110 éves ko­ráig minden héten több gerezdet is evett, s ez "konzervál". DÁVID LÉVI ——■ ÚJ PÁRTJA Új politikai pártot alapított Dá­vid Levi volt izraeli külügyminisz­ter, eddig Likud-párti politikus. Közlése szerint pártja indul a má­jus végén esedékes előrehozott parlamenti választásokon — jelen­tette az AFP. A párt neve Geser, azaz Híd: a formáció a híd szerepét kívánja be­tölteni a különböző társadalmi és politikai rétegek, a bal- és a jobbol­dali erők között — fejtette ki a po­litikus Tel Aviv-i sajtóértekezletén. Lévi, aki néhány hónapja szakí­tott a jobboldalt vezető Likuddal, a választásokon megpályázza a mi­niszterelnöki tisztet. Izraelben most először választják meg közvetlenül a kormányfőt. A közvélemény-ku­tatási adatok azonban mindössze 5 százalék szavazatarányt jósolnak neki, azaz ha most rendeznék a választásokat, Lévi messze lema­radna Simon Peresz jelenlegi kor­mányfő és Benjamin Netanjahu Likud-vezér mögött. A volt külügyminiszter derűlátó párt­ja esélyeit illetően, és arra számít, hogy a Geser­a 120 tagú törvényhozásban 7—10 mandátumot szerez. NEIL DIAMOND ALBUMA Az elmúlt években nem sok újdon­sággal rukkolt elő Neil Diamond. Karácsonyi válogatás-albumok, csupa nosztalgia—ennyi mondanivalója volt rajongói számára. Most azonban, nem sokkal 55. születésnapja — és ötévi "csendszünet" után "Tennesse Moon" címmel új korongot készül a piacra dobni. A hírek szerint a dalok ezen a héten hangzanak el először az amerikai zenei tv-állomásokon. Annyit máris tudni lehet, hogy a nosztalgiát Neil egyáltalán nem dobja sutba , hiszen a lemez hangulata és stílusa megle­hetősen hasonlatos korai kislemezei­éhez és az albumain szereplő nóták­hoz, például a Kentucky Woman­­hez. Ő maga úgy vélekedik, hogy "újszülöttje" a legjobb új lemez az 1980-ban megjelent "The Jazz Sin­ger" óta. Az ihletért egy évre Nashville-be költözött ottani dalszerzőkkel együtt­működve állította össze az anyagot. A felvételek pedig hol máshol készül­hettek volna, mint a Ryman Auditóri­umban, a legendás Grand Ole Opry egykori házaiban. Az évek előrehaladtával bein­dult a sikergyártás: előbb a Soli­tary Man, majd 1967-ben, az egyetlen filmfelvételre összehívott — egyes pletykák szerint zenei analfabéta — Monkees együttes számára írt "I'm Believer" és "A Little Bit Me, a Little Bit You" című dalaival bizonyította dalszerzői képességeit. Ezután jött már a 70- es hangulatát idéző "Sweet^M line", valamint a "Кепкі^M man" című country-dallal. Ellenzékiek letartóztatása Vezető kubai ellenzékiek arra kérték az Európai Uniót, hogy vesse latba tekintélyét mintegy húsz, őrizetbe vett társuk szabadon bocsátása érdekében. Az ellenzékiek levelüket Olaszország, az EU soros elnöke havannai nagykövetségén nyújtották át — jelentette a DPA. Nicholas Burns amerikai külügyi szóvivő újságíróknak nyilatkozva kor­mánya aggodalmának adott hangot a kubai ellenzékiek ellen foganatosí­tott intézkedések miatt. Burns szerint a múlt hét óta hozzávetőleg ötven embert vettek őrizetbe, akik közül kéttucatnyian még mindig börtönben vannak. A szóvivő "jogtalannak", de egyúttal a "Castro-rezsimre sajnála­tosan jellemzőnek" minősítette lefogásukat. Mint korábban jelentettük, mintegy száz kubai ellenzéki csoport február 24—27-re ülést tervezett Havannába, amelyet a hatóságok betiltottak. Az ülésen a csoportok Con­­cilio Cubano néven hivatalosan is egyfajta koalícióba tömörültek volna — írta az AFP. A Kubai ellenzéki források szerint az őrizetbe vettek között van hár B Castro-rendszerrel szemben kritikus újságíró is, Ana Luisa Lopez Juan Antonio Sanchez és Norma Brito. A Norvégiában hivatalos látogatáson tartózkodó Roberto Robaina Gonzalez a norvég sajtónak nyilatkozva azt mondta, hogy nem tud a három újságíró letartóztatásáról. Alábecsült AIDS-veszély Japánban megelőzhették volna az AIDS fertőzési hullámot a nyolc­vanas évek elején, ám az egész­ségügyi minisztérium alábecsülte a fertőzés veszélyeit— derül ki azok­ból a dokumentumokból, amelye­ket az AIDS-betegek által indított perekkel összefüggésben hoztak nyilvánosságra. A dokumentumokból kiderül, hogy az egészségügyi minisztérum nem állította le az Egyesült Álla­mokból importált vérkészítmények behozatalát 1983-ban, mert úgy vélte, a kockázatot vállalni kell, leg­feljebb csak egy-két ember fer­tőződhet meg. E készítményeket ak­koriban még nem vetették alá hőke­zelésnek. Még ugyanebben az évben HIV- vírussal fertőződött meg az első ál­dozat, az orvosok erről szóló kórje­lentését azonban a minisztérium felülvizsgálta, s nem ismerte el, hogy a beteg AIDS-ben halt meg. A japán egészségügyi minisztérium csak 1985 márciusában tett je­lentést az AIDS első áldozatáról. A kór felismerésében való késle­kedés okozta azt, hogy a szigetor­szág mintegy 5000 vérzékenység­ben szenvedő betege közül becs­lések szerint 2000-en fertőződ­tt meg a HIV1Vírussal a nyolcvans évek elején. Közülük azóta 400-an haltak meg. "Fehérített" Ford-munkások Egymásra mutogat a Ford autógyár brit üzeme és a vállalatóriás nem kevésbé neves hirdetési ügynöksége, az Ogilvy and Mather abban a példátlan botrányban, amelynek lényege: a lengyel piacra szánt reklám­fotókon szereplő, "eredetileg" fekete londoni autógyári munkásokat egyszerűen kifehérítették, tartva a lengyel fogyasztók "ellenérzéseitől". Az eset akkor pattant ki, amikor a még 1991-ben készített hirdetési fotósorozat újbóli felhasználás céljából ismét előkerült a legnagyobb brit autógyárnak számító kelet-londoni Ford-központban. A képeken az üzemóriás számos, mosolygó dolgozója igyekszik meggyőzni a vásár­lókat a legkisebb modell, a Fiesta előnyeiről, ám amikor a fotókat tartal­mazó brosúrát most ismét elkezdték terjeszteni, az egyik szereplő megdöbbenve vette észre három kollégája rendkívüli mértékű "elsá­­padását". Az azonnal elrendelt vizsgálat kiderítette: az Ogilvy and Mather olyan negatívból újította fel a reklámkiadványt, amelyen korábban maga helyet­tesítette a fekete alkalmazottak arcát és kezeit megfelelő fehér test­részekkel. Az incidens akkor történt, amikor a prospektusokat Len­gyelországban kezdték terjeszteni; a hirdetési vállalat magyarázata szerint csak azért folyamodtak ehhez a módszerhez, mert az eredeti fotó „nem lenne hű tükre a túlnyomórészt fehérekből álló lengyel társadalom összetételének". A londoni Ford azonnal és hevesen tagadta, hogy rasszista meggon­dolások állnának a malőr mögött, a vezetőség hivatalosan elnézést kért a három, jelenleg is a vállalat színeiben dolgozó alkalmazottól, akiknek indulatait fejenként 1500 fontos (333 ezer forintos) csekkel igyekezett csillapítani.

Next