Kárpáti Igaz Szó, 1997. október-december (78. évfolyam, 147-194. szám)
1997-10-02 / 147. szám
Ma: • Földijeink külföldön • »Tiszta« Amerika • A vágóhíd még él • Az év autója • Kupaforduló 1997. október 2., csütörtök Közéleti lap 147. (15 496.) szám Ára: 110 kopijka A nagyüzemekben megkezdődött a kukorica törése A háztájiban termett kukorica jelentős része már a kasokban, a melléképületek eresze alatt, illetve a padláson szárad, ám a vidék mezőgazdasági nagyüzemei csupán a napokban kezdték meg a szemesnek szánt takarmánynövény törését. Mostanáig alig 200—250 hektárról került le a termés. Pedig a közös gazdaságokban közel 7 ezer hektáron vár betakarításra a kukorica. Idén, okulva a tavalyi keserű tapasztalatokból — amikor is a szeptemberi állandó esőzések miatt sok helyen novemberig—decemberig elhúzódott ez a kampány —, a legtöbb nagyüzem ezúttal olyan megállapodást kötött a növényt gondozó részes művelőkkel, mely ez utóbbiak feladatai közé sorolja a törést és a hántást is, így mindenki jól jár. A gazdaságban pár hét alatt lebonyolódik a betakarítás, a részes művelő pedig rövid időn belül megkapja járandóságát. Mindkét oldalon kevesebb így a veszteség. Egyébként idén e fontos takarmánynövényből közepes hozamokra van kilátás. Tardai— —A gazdag emberekhez nálunk nem a legjobban viszonyulnak. Nem titok ugyanis, hogy sokan közülük az állam megkárosítása, mások elszegényedése révén tettek szert vagyonukra, vállalkozásukhoz az indulótőkét nem becsületes munkával teremtették elő. Önöknél mi a helyzet? — Az emberek viszolygását meg lehet érteni. Az úgynevezett üzletemberek egy része mindenféle képzettség nélkül (hogy az intellektuális képességekről már ne is szóljak) oly mértékben gazdagodott meg, hogy nem tudja, mit csináljon a pénzzel. Más országok tapasztalata azonban azt mutatja, hogy ezek nem emelkedtek igazi magaslatokba. Egy bizonyos idő elteltével kikerültek az üzleti életből, s helyüket olyanok foglalták el, akik nem csalással és rablással szerezték vagyonukat. Meglátja, hogy egy-két év múlva ez nálunk is így lesz. Ami minket illet: bármikor készek vagyunk okmányokkal bizonyítani, hogy a pénzt tisztességes úton szereztük. Nem csinálunk titkot abból, hogy 1992-ben Hrihorij és Ihor Szurkisz, Jurij Karpenko, Valentin Zhurszkij, Bohdán Hubszkij, Jurij Ljuh és jómagam befektettünk egy bizonyos összeget a vállalkozásba. Az alaptőkénk azonban nem az az összeadott 12—14 ezer karbovanec volt, hanem a kezdeményezőkészségünk, a tapasztalatunk, az, hogy képesek voltunk és akartunk is újszerűen dolgozni. Emlékezzen rá, ez a nagy infláció időszaka volt. Ezt kihasználva, egyesek palotákat építettek, szuperautókat vásároltak maguknak, mások egzotikus országokban üdültek. Mi kőolajat szállítottunk az országba, honi vállalatoknál átdolgoztuk azt és a belföldi piacon értékesítettük. Az ily módon keresett pénzt aztán a termelésbe invesztáltuk. — így Ön ma milliomos. — Nemcsak én, a kollégáim is. Valamennyiünk bankszámláján szép kerek összeg van, s ezt nem tagadjuk. Sőt, én büszke vagyok arra, hogy a pénzem nem valamelyik külföldi bankban van elhelyezve egy stróman nevére, hanem egy ukrán bankban és államunk gazdaságát erősíti. — Ez a bank, gondolom, az Ukrán Hitelbank... — Magától értetődik. Ma a tíz legjobb bank között van az országban. — Milyen volt a kezdet? Emlékszik-e még az első vállalkozására? — Hogyne. Egyetemistaként egy teherautón dolgoztam, mely árut szállított az üzletekbe. 90 rubelt kerestem a nehéz zsákok cipelésével. A kényszer vitt rá, hogy vállalkozzam. Mármint a munkára. A szüleim ugyanis meghaltak, az ösztöndíjból pedig Kijevben nem lehetett megélni. — Az Ön vezetékneve ukrán, születési helye viszont a Krasznojarszki országrész. Hogyan kerültek oda a szülei? — Apámat megvádolták, hogy kapcsolatban áll az ukrán nacionalistákkal és 1944-ben ezért elítélték. Előbb lágerben volt, majd a Krasznojarszki országrészbe száműzték. Csak a 60-as évek elején tért vissza Ukrajnába, s az átépítés idején rehabilitálták. — Édesapja életrajza játszott közre abban, hogy nem lett tagja a kommunista pártnak? — Apám életrajzi adatai, a múltja valóban mindig Damoklész kardjaként függött felettem, de talán a sorsa volt az, ami miatt nem tudtam hinni azokban az eszményekben. — A történtek ellenére Ön vállalta Litvin és Sztusz védelmét a bírósági perekben. Miért? —1979 őszén egy neves ügyvéd megkért, vállaljam el egy bizonyos személy védelmét, akit azzal vádolnak, hogy ellenállást tanúsított a milíciával szemben. A következő nap felkeresett egy nő, aki Okszana Meskóként mutatkozott be. Jóval később tudtam meg, hogy nemcsak Litvinnek, Sztusznak is harcostársa. Mivel a bírósági tárgyalásig már alig volt idő, én viszont már akkor is tartottam magam ahhoz, hogy csak olyan ügyet vállalok, melyet jól ismerek, nemet mondtam. Okszana azonban nem tágított, így hát beleegyeztem, hogy beszélek Litvinnel. Miután találkoztunk, megértettem, hogy koholt vádak alapján akarják elítélni politikai nézetei miatt. Abból, ahogyan a tárgyalás folyamán az ügyész és a bíró viselkedett, rájöttem, hogy vajmi keveset tehetek védencem érdekében, hiszen az ítélet már előre megszületett. Az ügyész által kért öt évből azonban másfelet sikerült lealkudni Litvin számára, s már ez is eredmény volt. (Befejezés a 4. oldalon) •I ízles ember, jogász és politikus Beszélgetés Viktor Medvedcsukkal, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselőjével Viktor Medvedcsuk, aki az idén áprilisban időközi választáson nyerte el a Legfelső Tanács képviselőjének mandátumát a 171. sz. ilosvai választókerületben, Ukrajna-szerte ismert jogász és üzletember. Közvéleménykutatások szerint ott van a között a 25 politikus között, akik a 90-es években a legtöbbet tették a független ukrán állam megteremtéséért és fejlesztéséért. A Prométheusz-presztízs Nemzeti Díj kitüntetettje, 1996-ban Az év embere volt. Kollégáival együtt alapítója és tulajdonosa a Szlavuticskonszernnek, a Dinamo labdarúgó klubnak, a Dinamo Atlantik cégnek, a RIM Nemzetközi Jogásztársaságnak, az Ukrán Hitelbanknak. Milliomos és aktív közéleti személyiség. A szociáldemokrata párt politikai tanácsának helyettes elnöke, Ukrajna Jogászszövetségének elnöke, a köztársasági elnök tanácsadója, a Legfelső Gazdasági Tanács, valamint a szervezett bűnözés és korrupció elleni harcot koordináló bizottság tagja. Ezenkívül Ukrajna érdemes jogásza és a jogtudományok kandidátusa. Úgy hírlik, a doktori disszertációja megvédésére készül. S mindeközben csak 42 éves. Hétfő délután Szerhij Usztics, a megyei közigazgatás és a megyei tanács elnöke volt az Ungvári Televízió vendége. Egy órán át válaszolt azokra a kérdésekre, melyeket korábban, illetve az adás ideje alatt tettek fel a választópolgárok. A téma a szociálpolitika volt, így érthető, hogy nagy érdeklődés nyilvánult meg a műsor iránt, melylyel egy új sorozat vette kezdetét a tévében. Kicsit előreszaladva hadd mondjuk el: a következő adásban a természeti kincsek kihasználásáról lesz szó. Minden bizonnyal főként az erdőkről és az ásványvízforrásokról, ám ez nem jelenti azt, hogy a muzsolyi aranyról és a többi kárpátaljai ásványi kincsről nem lehet kérdezni az elnököt. Tessék tehát figyelni a tévéprogramot, s készíteni a kérdéseket. Ha egy mód lesz rá, az adásra külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. S most térjünk vissza a hétfői interjúhoz. Sok embert érdekelt, hogy mikor rendezik a fizetések terén felhalmozódott adósságot. Szerhij Usztics elmondta, hogy mintegy 44 millió hrivnya a tartozás megyénkben (a költségvetési és a termelési szférában). A tavalyról maradt hátralék nagy részét törlesztették a költségvetési dolgozókkal szemben, az idei kifizetések többé-kevésbé határidőre történnek. Hogy miért részesítették előnyben a pedagógusokat? Mert kezdődött az új tanév, s azt akarták, hogy ne legyen fennakadás az oktatásban. Most azon dolgoznak, hogy az egészségügyi és a kulturális szféra utolérje a közoktatásit, vagyis az itt összegyűlt adósságot is csökkentsék. • — Nincs mentség arra, hogy így alakult a helyzet — mondta az elnök. — A dolgozók alkotmányos jogainak megsértése az, hogy az elvégzett munkáért nem kapták meg idejében a fizetésüket. Reméljük, az év végéig felszámoljuk a tartozást. Ez, persze, nem lesz könnyű, hiszen a költségvetésbe igen lassan csordogál a pénz. A vállalatok zöme hónapokon át nem termel, a strukturális változásokat a megye iparában nagyon nehéz végrehajtani, márpedig enélkül a gazdaságot nem lehet talpra állítani. Az ipari monstrumok kora elmúlt, a jövőt Kárpátalja számára a helyi nyersanyagot feldolgozó kisvállalkozások és a turisztikai-rekreációs szféra fejlesztése jelenti. Az előbbiek adják már ma is a költségvetés bevételi oldalának egyharmadát. Ami az üdülőövezet fejlesztését illeti: már a kormány elé terjesztették azt a turisztikai-rekreációs programot, melyet a rahói járásban akarnak valóra váltani. (Befejezés a 3. oldalon) Egy óra Szerhij Uszticcsal Szociális kérdésekről - őszintén A rokkantak szociális problémáiról Szerhij Usztics, a megyei állami közigazgatás elnöke rendelkezést írt alá »A megye rokkantai szociális védelmének javítására irányuló elsőrendű intézkedésekről«. A rendelkezés értelmében a járási állami közigazgatások, az ungvári és a munkácsi városi végrehajtó bizottságok kötelesek megvizsgálni, hogyan érvényesülnek a rokkantak törvény adta jogai, kedvezményei. A leginkább rászorulók segélyt kapnak a tüzelő beszerzésére, élelmiszervásárlásra és lakástatarozásra. November 14-ig pedig meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a helyi költségvetésekből fizessék ki az egyedülálló kommunális tulajdonú lakásokban élő rokkantak rezsiköltségeit, a tüzelő és a ballonos gáz költségeit azoknak, akik magánházakban laknak. Emellett a helyi szociális szolgálatok közreműködésével otthon kell ellátásban részesíteni a rászorulókat, és konkrét intézkedéseket kell megvalósítani, hogy a jelenleginél több vállalat vegye igénybe a rokkantak munkáját. Tisztázásra szorul az is, hogy a megyei vasúti és közlekedési vállalatok vajon miért utasítják el a rokkantak és a szociálisan védtelen állampolgárok utaztatási kedvezményeinek érvényesítését, holott azokat hatályos törvények irányozzák elő.