Kárpáti Igaz Szó, 1997. október-december (78. évfolyam, 147-194. szám)

1997-10-02 / 147. szám

Ma: • Földijeink külföldön • »Tiszta« Amerika • A vágóhíd még él • Az év autója • Kupaforduló 1997. október 2., csütörtök Közéleti lap 147. (15 496.) szám Ára: 110 kopijka A nagyüzemekben megkezdődött a kukorica törése A háztájiban termett kukorica jelentős ré­sze már a kasokban, a melléképületek ere­sze alatt, illetve a padláson szárad, ám a vidék mezőgazdasági nagyüzemei csupán a napokban kezdték meg a szemesnek szánt takarmánynövény törését. Mostanáig alig 200—250 hektárról került le a termés. Pe­dig a közös gazdaságokban közel 7 ezer hektáron vár betakarításra a kukorica. Idén, okulva a tavalyi keserű tapasztala­tokból — amikor is a szeptemberi állandó esőzések miatt sok helyen novemberig—de­cemberig elhúzódott ez a kampány —, a leg­több nagyüzem ezúttal olyan megállapodást kötött a növényt gondozó részes művelők­kel, mely ez utóbbiak feladatai közé sorolja a törést és a hántást is, így mindenki jól jár. A gazdaságban pár hét alatt lebonyolódik a betakarítás, a részes művelő pedig rövid időn belül megkapja járandóságát. Mindkét olda­lon kevesebb így a veszteség. Egyébként idén e fontos takarmánynövényből közepes hoza­mokra van kilátás. Tardai— —A gazdag emberekhez ná­­lunk nem a legjobban viszo­nyulnak. Nem titok ugyanis, hogy sokan közülük az állam megkárosítása, mások elszegé­nyedése révén tettek szert va­gyonukra, vállalkozásukhoz az indulótőkét nem becsületes munkával teremtették elő. Önöknél mi a helyzet? — Az emberek viszolygását meg lehet érteni. Az úgyneve­zett üzletemberek egy része mindenféle képzettség nélkül (hogy az intellektuális képessé­gekről már ne is szóljak) oly mértékben gazdagodott meg, hogy nem tudja, mit csináljon a pénzzel. Más országok tapasz­talata azonban azt mutatja, hogy ezek nem emelkedtek igazi ma­gaslatokba. Egy bizonyos idő elteltével kikerültek az üzleti életből, s helyüket olyanok fog­lalták el, akik nem csalással és rablással szerezték vagyonukat. Meglátja, hogy egy-két év múl­va ez nálunk is így lesz. Ami minket illet: bármikor készek vagyunk okmányokkal bizonyí­tani, hogy a pénzt tisztességes úton szereztük. Nem csinálunk titkot abból, hogy 1992-ben Hrihorij és Ihor Szurkisz, Jurij Karpenko, Valentin Zhurszkij, Bohdán Hubszkij, Jurij Ljuh és jómagam befektettünk egy bi­zonyos összeget a vállalkozás­ba. Az alaptőkénk azonban nem az az összeadott 12—14 ezer karbovanec volt, hanem a kez­deményezőkészségünk, a ta­pasztalatunk, az, hogy képesek voltunk és akartunk is újsze­rűen dolgozni. Emlékezzen rá, ez a nagy infláció időszaka volt. Ezt kihasználva, egyesek palo­tákat építettek, szuperautókat vásároltak maguknak, mások egzotikus országokban üdültek. Mi kőolajat szállítottunk az or­szágba, honi vállalatoknál át­dolgoztuk azt és a belföldi pia­con értékesítettük. Az ily mó­don keresett pénzt aztán a ter­melésbe invesztáltuk. — így Ön ma milliomos. — Nemcsak én, a kollégáim is. Valamennyiünk bankszám­láján szép kerek összeg van, s ezt nem tagadjuk. Sőt, én büsz­ke vagyok arra, hogy a pénzem nem valamelyik külföldi bank­ban van elhelyezve egy stróman nevére, hanem egy ukrán bank­ban és államunk gazdaságát erő­síti. — Ez a bank, gondolom, az Ukrán Hitelbank... — Magától értetődik. Ma a tíz legjobb bank között van az országban. — Milyen volt a kezdet? Emlékszik-e még az első vál­lalkozására? — Hogyne. Egyetemistaként egy teherautón dolgoztam, mely árut szállított az üzletekbe. 90 rubelt kerestem a nehéz zsákok cipelésével. A kényszer vitt rá, hogy vállalkozzam. Mármint a munkára. A szüleim ugyanis meghaltak, az ösztöndíjból pe­dig Kijevben nem lehetett meg­élni. — Az Ön vezetékneve uk­rán, születési helye viszont a Krasznojarszki országrész. Hogyan kerültek oda a szü­lei? — Apámat megvádolták, hogy kapcsolatban áll az ukrán nacionalistákkal és 1944-ben ezért elítélték. Előbb lágerben volt, majd a Krasznojarszki or­szágrészbe száműzték. Csak a 60-as évek elején tért vissza Uk­rajnába, s az átépítés idején re­habilitálták. — Édesapja életrajza ját­szott közre abban, hogy nem lett tagja a kommunista párt­nak? — Apám életrajzi adatai, a múltja valóban mindig Damok­lész kardjaként függött felettem, de talán a sorsa volt az, ami mi­att nem tudtam hinni azokban az eszményekben. — A történtek ellenére Ön vállalta Litvin és Sztusz vé­delmét a bírósági perekben. Miért? —1979 őszén egy neves ügy­véd megkért, vállaljam el egy bizonyos személy védelmét, akit azzal vádolnak, hogy el­lenállást tanúsított a milíciával szemben. A következő nap fel­keresett egy nő, aki Okszana Meskóként mutatkozott be. Jó­val később tudtam meg, hogy nemcsak Litvinnek, Sztusznak is harcostársa. Mivel a bírósági tárgyalásig már alig volt idő, én viszont már akkor is tartottam magam ahhoz, hogy csak olyan ügyet vállalok, melyet jól isme­rek, nemet mondtam. Okszana azonban nem tágított, így hát beleegyeztem, hogy beszélek Litvinnel. Miután találkoztunk, megértettem, hogy koholt vádak alapján akarják elítélni politikai nézetei miatt. Abból, ahogyan a tárgyalás folyamán az ügyész és a bíró viselkedett, rájöttem, hogy vajmi keveset tehetek vé­dencem érdekében, hiszen az ítélet már előre megszületett. Az ügyész által kért öt évből azon­ban másfelet sikerült lealkudni Litvin számára, s már ez is ered­mény volt. (Befejezés a 4. oldalon) •I ízles ember, jogász és politikus Beszélgetés Viktor Medvedcsukkal, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselőjével Viktor Medvedcsuk, aki az idén áprilisban időközi választáson nyerte el a Legfelső Tanács képviselőjének mandátumát a 171. sz. ilosvai választókerületben, Ukrajna-szerte ismert jogász és üzletember. Közvélemény­kutatások szerint ott van a között a 25 politikus között, akik a 90-es években a legtöbbet tették a független ukrán állam megteremtéséért és fejlesztéséért. A Promé­­theusz-presztízs Nemzeti Díj kitüntetettje, 1996-ban Az év embere volt. Kollégáival együtt alapítója és tulajdonosa a Szlavutics­­konszernnek, a Dinamo labdarúgó klubnak, a Dinamo Atlantik­ cégnek, a RIM Nemzetközi Jogásztársaságnak, az Ukrán Hitelbanknak. Milliomos és aktív közéleti személyiség. A szociáldemokrata párt politikai tanácsának helyettes elnöke, Ukrajna Jogász­szövetségé­nek elnöke, a köztársasági elnök tanácsadója, a Legfelső Gazdasági Tanács, valamint a szervezett bűnözés és korrupció elleni harcot koordináló bizottság tagja. Ezenkívül Ukrajna érdemes jogásza és a jogtudomá­nyok kandidátusa. Úgy hírlik, a doktori disszertációja megvédésére készül. S mindeközben csak 42 éves. Hétfő délután Szerhij Usztics, a megyei közigazgatás és a me­gyei tanács elnöke volt az Ung­vári Televízió vendége. Egy órán át válaszolt azokra a kér­désekre, melyeket korábban, il­letve az adás ideje alatt tettek fel a választópolgárok. A téma a szociálpolitika volt, így érthe­tő, hogy nagy érdeklődés nyil­vánult meg a műsor iránt, mely­­lyel egy új sorozat vette kezde­tét a tévében. Kicsit előresza­ladva hadd mondjuk el: a kö­vetkező adásban a természeti kincsek kihasználásáról lesz szó. Minden bizonnyal főként az erdőkről és az ásványvízfor­rásokról, ám ez nem jelenti azt, hogy a muzsolyi aranyról és a többi kárpátaljai ásványi kincs­ről nem lehet kérdezni az elnö­köt. Tessék tehát figyelni a té­véprogramot, s készíteni a kér­déseket. Ha egy mód lesz rá, az adásra külön is felhívjuk olva­sóink figyelmét. S most térjünk vissza a hétfői interjúhoz. Sok embert érdekelt, hogy mikor rendezik a fizeté­sek terén felhalmozódott adós­ságot. Szerhij Usztics elmond­ta, hogy mintegy 44 millió hriv­­nya a tartozás megyénkben (a költségvetési és a termelési szfé­rában). A tavalyról maradt hát­ralék nagy részét törlesztették a költségvetési dolgozókkal szemben, az idei kifizetések töb­­bé-kevésbé határidőre történ­nek. Hogy miért részesítették előnyben a pedagógusokat? Mert kezdődött az új tanév, s azt akarták, hogy ne legyen fennakadás az oktatásban. Most azon dolgoznak, hogy az egész­ségügyi és a kulturális szféra utolérje a közoktatásit, vagyis az itt összegyűlt adósságot is csökkentsék. • — Nincs mentség arra, hogy így alakult a helyzet — mondta az elnök. — A dolgozók alkot­mányos jogainak megsértése az, hogy az elvégzett munkáért nem kapták meg idejében a fizetésü­ket. Reméljük, az év végéig fel­számoljuk a tartozást. Ez, persze, nem lesz könnyű, hiszen a költségvetésbe igen las­san csordogál a pénz. A vállala­tok zöme hónapokon át nem ter­mel, a strukturális változásokat a megye iparában nagyon ne­héz végrehajtani, márpedig enélkül a gazdaságot nem lehet talpra állítani. Az ipari monst­rumok kora elmúlt, a jövőt Kár­pátalja számára a helyi nyersa­nyagot feldolgozó kisvállalko­zások és a turisztikai-rekreációs szféra fejlesztése jelenti. Az előbbiek adják már ma is a költ­ségvetés bevételi oldalának egy­­harmadát. Ami az üdülőövezet fejlesztését illeti: már a kor­mány elé terjesztették azt a tu­risztikai-rekreációs programot, melyet a rahói járásban akarnak valóra váltani. (Befejezés a 3. oldalon) Egy óra Szerhij Uszticcsal Szociális kérdésekről - őszintén A rokkantak szociális problémáiról Szerhij Usztics, a megyei ál­lami közigazgatás elnöke ren­delkezést írt alá »A megye rok­kantai szociális védelmének ja­vítására irányuló elsőrendű in­tézkedésekről«. A rendelkezés értelmében a járási állami közigazgatások, az ungvári és a munkácsi városi végrehajtó bizottságok kötele­sek megvizsgálni, hogyan érvé­nyesülnek a rokkantak törvény adta jogai, kedvezményei. A leginkább rászorulók segélyt kapnak a tüzelő beszerzésére, élelmiszervásárlásra és lakásta­tarozásra. November 14-ig pe­dig meg kell vizsgálni annak le­hetőségét, hogy a helyi költség­­vetésekből fizessék ki az egye­dülálló kommunális tulajdonú lakásokban élő rokkantak rezsi­­költségeit, a tüzelő és a ballo­nos gáz költségeit azoknak, akik magánházakban laknak. Emellett a helyi szociális szolgálatok közreműködésével otthon kell ellátásban részesíte­ni a rászorulókat, és konkrét in­tézkedéseket kell megvalósíta­ni, hogy a jelenleginél több vál­lalat vegye igénybe a rokkantak munkáját. Tisztázásra szorul az is, hogy a megyei vasúti és köz­lekedési vállalatok vajon miért utasítják el a rokkantak és a szo­ciálisan védtelen állampolgárok utaztatási kedvezményeinek ér­vényesítését, holott azokat ha­tályos törvények irányozzák elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék