Kárpáti Igaz Szó, 1998. április-június (79. évfolyam, 50-95. szám)

1998-04-02 / 50. szám

Ma: Látogatóban a gyógyü­dültetőknél • Muzsaly és aranya • Viki • Sport: Vesztett a Verhovina 1998. április 2., csütörtök Közéleti lap 50. (15 593.) szám Ára: 30 kopi­­ka A március 29-én lezajlott választások eredményeiről tá­jékoztatta tegnap a sajtó kép­viselőit a Legfelső Tanács kép­viselőinek megválasztására alakított 71. számú, Munkács központú választókerületből Vaszil Perevoznik elnök, a 72. sz. Beregszász központú választókerületből Orbán Sándor elnök, a 74. sz. Huszt központú választókerületből Mikola Timcsik elnök, vala­mint Jurij Vorobec, a megyei választási bizottság elnöke. A pártok közül az Ukrán Szociáldemokrata Párt (egye­sített) kapta a szavazatok több mint 40 %-át, a RUH (Ukrán Népi Mozgalom) kb. 10 %-ot, az Ukrajnai Kommu­nista Párt kb. 9 %-ot, a Népi Demokrata Párt 8 %-ot, a Zöl­dek Pártja 7 %-ot szerzett Kárpátalján. A Legfelső Tanács képvi­selőinek választására alakított egymandátumos választóke­rületekben a következő jelöl­tek győztek: a 71. számúban Hrihorij Szurkisz, a 72. szá­múban Kovács Miklós, a 73. számúban Viktor Medved­­csuk, a 74. számúban Viktor Zserdickij. A 70. számú Ung­­vár központú választókerü­letben a sajtókonferencia ide­jén ülésezett a bizottság, de Jevhen Rumjancev elnök nél­kül, akit kórházban ápolnak, így eredményről még nem számolhatunk be. Olvasóinkat bizonyára leg­inkább a beregszászi válasz­tókerületben leadott szava­zatok megoszlása érdekli, ezért elmondjuk: Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke 35 170 vokssal lett az első. Tóth Mihály volt parlamenti képvi­selőre 21 737-en szavaztak. (Befejezés a 3. oldalon) Sajtókonferencia A választások eredményeiről Választási ki­mit nem tud Feltehetően hetek, ha nem hónapok telnek el ad­dig, míg kialakul az ukrán Legfelső Tanács végső struktúrája. Az ugyan már egyértelmű, hogy az idei parlamenti választás a baloldal igen fölényes győ­zelmét hozta, ám, mivel rengeteg a »sötét ló«, vagyis a független kép­viselő, s egyéni körzetek­ből bizony a szélsőjobbos eszmeiség nem egy képvi­selője is mandátumhoz ju­tott, e többségnek nemigen lesz könnyű dolga az elkövetkezendő időszak­ban. Ebből kifolyólag aztán az sem lehet világos, hogy ez a baloldali többségű kijevi ráda melyik irányba húz­­za el az ország szekerét. Ismét létrejön-e Kijev és Moszkva megbonthatatlan »szövetsége«, vagy az or­szág mégis kitart az euró­pai felzárkózás mellett; hoz-e végre valamilyen gazdasági fellendülést a váltás, vagy tovább mélyül a válság, s beköszönt a hadikommunizmus. Van, azonban néhány olyan dolog, ami a sok kérdőjel mellett is egyértelművé vált 1998 márciusának utolsó vasár­napján. Részint az például, hogy az ukrán állam­polgárokban, különösen a keleti megyékben, igen erős a nosztalgia a mára igen­csak szépnek mutatkozó múlt, illetve annak megtes­tesítője, a Szovjetunió és a kommunista ideológia iránt, részint — régióktól füg­getlenül —, hogy az em­berek többsége még mindig vevő a demagóg megnyil­vánulásokra. Az ok egy­értelműen a gazdasági mély­repülésben keresendő, ame­lyik szinte törvényszerűen vonja maga után a szellemi leépülést. S ha már a repülésnél tar­tunk, szálljunk vissza hazai tájakra is néhány bekezdés erejéig. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a magyar—magyar szem­benállás meghozta a lapunk­ban megjósolt, s egyáltalán nem örvendetes végered­ményt. Míg ugyanis 1994 és 1998 között tíz magyar nemzetiségű képviselője volt az ötvenkilenc főt szám­láló megyei tanácsnak, ad­dig ez évtől a hetvenöt tagúvá bővített testületben a megye lakosságának mintegy ti­zenhárom százalékát kitevő magyarságot mindössze hat személy reprezentálja. A nagyszőlősi járásból pél­dául, ahol a magyarság a legóvatosabb becslések szerint is az összlakosság egynegyedét teszi ki, egyet­len magyar sem került be a megyei tanácsba. Az előzetes végered­mények ismeretében im­már az is bizonyossá vált, hogy az egyesített szociál­demokraták listáján sze­replő Fodó Sándor mégsem tudott képviselő mandá­tumhoz jutni. A Bereg­szász központú válasz­tókörzetben ellenben si­került megőrizni a koráb­ban megszerzett egy man­dátumot, és Kovács Miklós személyében egy bevallot­tan radikális nézeteket valló magyar képviselő bekerült az ukrán parla­mentbe. Egyelőre persze nem tudni, hogy a KMKSZ elnöke képes lesz-e majd érvényesíteni radikaliz­musát, hogyan fogadja ezt a magatartást az ukrán vezetés, miként hat majd mindez Kijev és Budapest viszonyára. S végezetül, de mint mondani szokták, egyáltalán nem utolsósor­ban, az is csak idővel dől el, hogy milyen irányba be­folyásolja egy ilyen maga­tartás a kárpátaljai ma­gyarság mindennapjait Kőszeghy Elemér így látta a sajtó Az ukrán hírmagyarázók politikai színezettől füg­getlenül egyetértenek abban, hogy az ország választópolgá­rai nem annyira a kommu­nistákra szavaztak, mint inkább a gazdasági bajok és a zuhanó életszínvonal ellen — írta az ukrán sajtó választási kom­mentárjaiból készített szem­léjében a Reuter. A Vecsernij Kijev hírma­gyarázója úgy fogalmazott, hogy a kirajzolódó (még most sem végleges) választási eredmény »a szavazók til­takozása az ellen, ahogyan élünk«. A Deny kommentárja sze­rint a baloldali pártok vi­tathatatlan sikere azt mutat­ja, hogy a társadalom elutasít­ja a jelenlegi végrehajtó hata­lom politikáját. Az elutasítás okai közül kiemeli, hogy az állam 3,25 milliárd dollárnak megfelelő összeggel tartozik alkalmazottainak és a nyugdí­jasoknak. A parlament arcu­lata most azon fog múlni, ho­gyan szerepeltek végső ösz­­szegzésben a szétforgácsoló­­dott centrumpártok — véle­kedett az értelmiségi olvasó­tábornak szánt lap elemzője. »Lenin halott, de eszméje tovább él. Jobb lenne fordít­va« — írta a kommunisták si­keréről a legolvasottabb lap, az oroszul és ukránul egyaránt megjelenő Kijevszkije Vedo­­mosztyi, a liberális Ukraina Moloda pedig »Vörös pirka­dat?« címmel közölt kom­mentárt ugyanerről. Ukrajna nem változtat politikáján Leonyid Kucsma a kommunista győzelemről Leonyid Kucsma ukrán elnök kedden — miután a részleges választási ered­mények alapján már egyértel­művé vált a kommunisták győzelme — kijelentette: Ukrajna nem változtat kül- és belpolitikáján, és a piacgaz­dasági reformok útjáról sem tér le a parlamenti választá­sokat követően. Az államfő leszögezte: az ukrán kormány nem módosít politikai alapelvein, ellen­kezőleg, még következete­sebben fog ragaszkodni azokhoz, egyebek között a parlamenttel való együtt­működésre támaszkodva. Kucsma a választási ered­mények kapcsán azt mondta, hogy a kommunisták előretö­rése hideg zuhany mindazok számára, akik a vegyes válasz­tási rendszer bevezetését erőltették. »Ukrajna számára nincs visszaút, függetlenül attól, hogy kik győztek a választá­sokon« — szögezte le Kucs­ma, majd hozzátette: szerinte a baloldal nem szerez abszolút többséget a törvényhozás­ban. Kucsma megjegyezte, hogy elégedett a választá­sokkal. Mint mondta, meg kell hajolni a válasz­tópolgárok előtt, akik annak ellenére elmentek szavazni, hogy esetleg hónapok óta nem kapnak fizetést vagy nyugdíjat. Az elnök azzal magyarázta a kommunista párt fölényét az elnököt és kormányát támogató Népi Demokrata Párttal (NDP) szemben, hogy a miniszterel­nök csak nemrég foglalta el posztját, és sohasem volt közéleti politikus. Kucsma szerint az NDP sikertelen­ségét az is magyarázza, hogy az összes párt választási pro­pagandáját kormány- és elnökellenesség jellemezte. Független szakértők meg­­jegyzik: Kucsma elnök nehe­zebben tudja majd elfogad­tatni döntéseit az új összeté­telű törvényhozással, amely­ben a baloldal térnyerésével jelentősen erősödik az elnök­ellenes ellenzék tábora. Ki lesz Udovenko utódja? Az államfő nem akar új kormányt Leonyid Kucsma ukrán elnök a hét végi parlamenti választások végleges ered­ményének közzététele előtt kijelentette: nem lesz kor­mánycsere, a Miniszteri Kabi­netben mindössze jelenték­telen változások várhatók. Kucsma ezt már annak is­meretében közölte, hogy az előzetes választási ered­mények alapján egyértelmű­vé vált: a kommunisták győz­tek, és az új törvényhozásban az elnököt támogató erők tábora jelentősen leapadt. Az ukrajnai belpolitika és demokrácia talán legfon­tosabb kérdése a választások után az, hogy létrejön-e egy az új parlamenti erőviszo­nyokat tükröző koalíciós kor­mány. Kucsma az események elébe vágva leszögezte: az országnak nem változásokra, hanem stabilitásra van szük­sége. Döntő változások nem lesznek a kormányban — tette hozzá —, a Miniszteri Kabinet kulcsfigurái a he­lyükön maradnak. Kucsma ismét leszögezte: Ukrajna külpolitikai alapelvei nem módosulnak a választá­sok után. Kitért azonban az elől a kérdés elől, hogy ki­nevez-e új külügyminisztert. Az orosz- és Moszkva­­barát kommunisták viszont— akik a szerdán délelőttig is­mert adatok alapján a listás szavazatok 25 százalékát sze­rezték meg—köztudottan az ukrán külpolitika fontossági sorrendjének megváltoz­tatására törekednek: az integ­rációt nem Nyugat-Európa, hanem a FÁK-államok irá­nyában képzelik el, és ellen­zik a felszín alatti NATO-csat­­lakozási törekvéseket. Az utóbbi napokban ismét fel­merült továbbá az, hogy a kom­munista párt az új parlament felállta után bizalmatlansági indítványt kíván benyújtani Kucsma elnök eltávolítására.

Next