Kárpáti Igaz Szó, 1998. július-szeptember (79. évfolyam, 96-146. szám)
1998-07-02 / 96. szám
1998. július 2., csütörtök Gazdaság Sok az időszerű teendő, ám... A problémákról nem szabad megfeledkezni A nyár derekán járunk, s ilyenkor különösen sok a tennivaló az agráripari komplexumban. Mielőtt azonban részletesebben is kitérnénk rájuk, előzetesen le kell szögezni: az idén a helyzet a mezőkön sokkalta bonyolultabb, mint tavaly volt, s az ok is nyilvánvaló : rendkívül csapadékos az időjárás. Különösen az őszi vetésben okozott nagy kárt a sok csapadék: 3 ezer hektárnyi területet kellett teljes egészében újravetni, s nagyjából ugyanennyin pótolni a vetést. Ugyanakkor tény, hogy a nehézségek ellenére is a gazdaságokban szinte maradéktalanul sikerült műtrágyázni a földeket, illetve befejezni a herbiciddel való megművelésüket, ami reményt ad a tervezett szemes terménymennyiség elérésére. Ugyanakkor objektív okok is felmerülnek, bonyolítják a helyzetet. Többek között az, hogy nincs elegendő pénz az üzem- és kenőanyag beszerzésére, kiöregedtek a gépek, berendezések. Sajnos, számos vezető nem is tesz semmit e gondok megoldása, érühítése érdekében, így jelentős földterület marad megműveletlenül. Ez a helyzet, pl. a nagyszőlősi járási Komminár Állami Gazdaságban (igazgatója Ivan Pilip), a munkácsi járási Zsukovói Állami Mezőgazdasági Vállalatnál (igazgatója Mihajlo Bászaráb) és a Radvanlai Kollektív Mezőgazdaságiállalatnál (elnöke: Anton Frindt), az ilosvai járási Haladás Kollektív Mezőgazdasági Vállalatnál (elnöke Sztepan Sztadnik) és másutt. E gazdaságok vezetőitől és szakembereitől számon kell kérni kötelezettségeik elmulasztását, konkrét intézkedéseket kell foganatosítani a helyzet mielőbbi javítása érdekében. Az egyéb problémák mellett a növénytermesztési ágazatban az egyik legfőbb gondot továbbra is a föld termőképességének csökkenése jelenti. Csak az utóbbi 5 évben négyszeresére csökkent a szerves és tizenegyszeresére az ásványi anyagok bevitele a talajba, a vegyszeres talajjavításé meg a tizenháromszorosára. Egyébként a megye termőföldjeinek több mint a felét kellene sürgősen feljavítani. Az idei költségvetésből azonban 30 ezer hrivnya jut csak erre a célra, ami édeskevés, mert mindössze 1,5 ezer hektárnyi területen elegendő ez a talajjavításra, holott több mint 250 ezer hektárnyira volna szükség. Ami a megye gazdaságainak traktor- és gépparkját illeti, 60—70 %-uk kiszolgálta már az idejét, bár amennyire lehet, használják őket: szántanak, vetnek, aratnak velük. Más kérdés, hogyan, milyen hatékonysággal, s meddig bírják még a strapát. Bár az első konkrét lépések megtörténtek már a helyzet javítása érdekében. Például lízing formájában 1,6 millió hrivnyát utaltak ki a megyének, amelyből 200 ezer hrivnya értékben már elkezdődött a mezőgazdasági gépek leszállítása. A Miniszteri Kabinet pedig 860 ezer hrivnyát utalt ki Kárpátaljának a tavaszi mezei munkálatok elvégzésére, valamint gépalkatrészek beszerzésére és javításra, ám ebből eddig csak 151,6 ezer hrivnya futott be. Ezenkívül kormányhatározat alapján a Hlib Ukrajinin keresztül üzemanyaggal látják el a gazdaságokat úgy, hogy azok terméssel számolnak el érte. A tervezett 5 ezer tonna gázolajból és ezer tonna benzinből eddig 3,3 ezer tonnát, illetve 920 tonnát kaptak meg. Ugyanakkor mindez kevés a termelésnövekedés feltételeinek a megteremtéséhez. Ezért sok esetben a földművelők maguk keresik és találják meg a kiutat. A közös gazdaságokban egyre inkább a szemestermény-termesztésre, illetve a takarmánytermelésre állnak át, mivel mindkettőnek a folyamata maximálisan gépesítve van. S az olyan munkaigényes ágazatok, mint a burgonya-, a zöldség- és a bogyós gyümölcstermesztés egyre inkább a magánszektorba kerül. Egyidejűleg a fő figyelmet persze azoknak a növényeknek a termesztésére kell összpontosítani, amelyek jellemzőek vidékünkre, garantált az értékesítésük, s amelyek rentábilisak, illetve azzá fognak válni. Egyébként a dohány is közéjük tartozik, e növény termesztéséhez különösen kedvezőek a körülmények, s a realizálásával sem volna gond. Csakhogy a felvásárlási ára igen alacsony — 2,6 hrivnya 1 kg első osztályú száraz dohánylevél —, s ez az, ami az ágazatot válságba sodorta. Annak ellenére, hogy Kárpátalján fermentáló üzem is van. Továbbra is komoly problémát jelent a szőlőtermesztés és a bortermelés. Bár az ültetvények terjedelme az utóbbi években nem csökkent jelentősen, annál inkább visszaesett a terméshozam. Hiszen ha 1994-ben még átlag 25 mázsa szőlőt szüreteltek hektáronként, tavaly már csak 9,9 mázsát. Vagyis 39,6 %-os a visszaesés. A helyzeten tehát sürgősen változtatni kell. Mindenképpen pozitívumként értékelhető viszont az, hogy javulnak a kereskedelmi kapcsolatok Oroszországgal. A tervek szerint már az idén sikerül növelni a keleti szomszédainkhoz irányuló zöldség- és gyümölcskonzervszállítmányokat, ami lehetővé teszi azt, hogy a termelők pótlólagos jövedelemhez jussanak. Az idei évben minden tulajdonformájú gazdaságban sikerült valamelyest stabilizálni az állattenyésztési ágazatot. A gazdaságok 4 hónap alatt 16,8 ezer tonna húst, 99,6 ezer tonna tejet, és 100,1 millió db tojást termeltek, ami a két utóbbi esetében meghaladja a 100 %-ot a tavalyi azonos időszak eredményeihez képest. Csupán a hústermeléssel marad el 89,2 %-kal. A megye 10 járásában javult a tejelőállomány összetétele. A legnagyobb produktivitás az ungvári járásban tapasztalható, ahol a fejésátlag az év elejétől 432 kg-ot tett ki, a Vatra kollektív mezőgazdasági vállalatnál és a Leánka agrárcégnél pedig 969, ill. 932 kg-ot. De javult a tejtermelés a múlt évi mutatókhoz viszonyítva például az ilosvai és a beregszászi járásban is. A hústermelés (realizáció) terén viszont egyedül csak az ungvári járásban értek el növekedést — 3 %-osat —, a többiben lényeges visszaesés tapasztalható. E téren a volóci, a nagybereznai és a técsői járásokban a legrosszabb a helyzet. Amit mindenekelőtt a rossz gondozás, a termelési és a technológiai fegyelem be nem tartása, a gazdaságok vezetői felelősségének meggyengülése okozott. A szarvasmarha-állomány leginkább a rahói, a nagybereznai és a mizshirjai járásban csappant meg (46—48 %), a juhállomány pedig a perecsenyiben, a mizshirjaiban és a nagybereznaiban (67—76 %). Ugyanakkor az állati termékek 80—85 %-át a magánszektorban termelik meg. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell szentelni és meszszemenő segítséget kell nyújtani nekik a kistermelőknek az állategészségügyi szolgáltatástól a növendékjószág értékesítéséig mindenben. Ebből a meggondolásból kiindulva borjúból 2,5, malacból 5,7, csirkéből 48,8 ezer darabot adtak el a lakosságnak, főleg a tenyészmunka javítását szem előtt tartva. Az állattenyésztésben a kifejtett munka hatékonyságának javítása érdekében 14 bázisgazdaságot jelöltek ki, melyekben igyekeznek meghonosítani az éltechnológiákat, oktatják, továbbképzik a gazdasági vezetőket, szakembereket. Az Ungvári 1. Sz. Terményforgalmi Kombinát bázisán megalakult az Ungvári Agráripari Komplexum, amelynek különösen tenyésztési szempontból figyelmet érdemlő a sertés- és baromfitelepe, de elmondható ugyanez a hús- és tojástermelést illetően is. Az idén húsból 110 tonnával, tojásból 1,6 millió db-bal termeltek többet, mint a tavalyi év azonos időszakában. 1997-ben a gazdaságok 95 %-a volt ráfizetéses (22,9 millió hrivnya). Az állati termékek realizálását illetően kivétel nélkül ma is valamennyi az, és különösen az utóbbi 2 esztendőben váltak azokká. Ami az anyagiakat illeti, a gazdaságok 93 %-ának nincs pénze a számláján, s 89 %-uk adóssága 17 062 ezer hrivnyára rúg. Különösen a hegyvidéki gazdaságok vannak súlyos anyagi helyzetben. A perecsenyi járásban például egyetlen gazdaságnak sincs pénze a bankszámlán, az egy gazdaságra eső átlagadósság 84,6 ezer hrivnyát tesz ki. De hasonló a helyzet a nagybereznai, a volóci, a szolyvai és a rahói járás legtöbb gazdaságában is. Bár lényegében ugyanez mondható el számos síkvidéki mezőgazdasági nagyüzemről is. S itt kell megjegyezni azt is, hogy a gazdaságok nem tartják be a költségvetéssel, és a nyugdíjalappal szembeni adósságaik, illetve a munkabérhátralékok felszámolására kidolgozott ütemterveket és intézkedéseket. A járási állami közigazgatásoknak jobban oda kell figyelniük erre, szigorúan meg kell követelniük a gazdasági vezetőktől az említettek betartását. A nyár derekán járunk, s igen sok az időszerű munka, teendő, hiszen rövidesen kezdődik az aratás. De a fentebb említett gondokról, problémákról nem szabad megfeledkezni, mielőbb tenni kell orvoslásuk, kiküszöbölésük érdekében. Mert csakis így érhető el a megye lakossága élelmiszerellátásának javítása. Jurij Szádvári, a megyei állami közigazgatás elnökhelyettese, a megyei agráripari __________főosztály vezetője Gondokkal küszködtek, nyereségesek lettek Több mint 300 féle termék Az Ungvár EXPO-98 Nemzetközi Kiállítás és Vásár számos standja közül kétségtelenül a Munkácsi Cukorkagyáré volt az egyik legnépszerűbb. S nemcsak a gyerekek körében, akik szívesen lebzseltek a csábító kinézetű és még inkább ízű finomságokkal megrakott polcok környékén, hanem a szakemberek és az édesipar iránt érdeklődők körében is. Hiszen az avatott szemnek rögtön feltűnhetett, hogy a mostani választék, kínálat már nem az, amilyen akár tavaly ilyentájt volt... — Bár vállalatunk nemcsak a Latorca-parti városban számít patinásnak, hanem megyeszerte is, hiszen Kárpátalján hozzá hasonló — márkűint profilját illetően — máig nincs több, valójában mégis új — kezdte a beszélgetést Viktor Vojevogyin, a cég menedzsere —, mert tavaly ősztől az AVK konszernhez tartozik. — Hadd kérdezzek rá rögtön: ez mit jelent? — Azt, hogy egy olyan édesipari mamutcégről van szó, amely öt cukorkagyárat tömörít. Egy luganszkit, három doneckit és a miénket. És amely egyébként összességében közel 3500 dolgozót foglalkoztat. A leglényegesebb dolog számunkra viszont az, hogy a termelés volumene több mint 3-szorosára növekedett. — A standokon több tucatnyi terméket állítottak ki. Azok mind az Önök gyártmányai, vagy a konszerné is? — A gyakorlat az, hogy nemcsak a saját termékeinket forgalmazzuk, hanem a többi vállalatét is, így nagyobb, pontosabban teljesebb a választék. De ez természetesen vonatkozik a többi cégre is, mert ők meg a munkácsi termékeket tudják szintén értékesíteni. Egyébként a választék meglehetősen bő, mintegy 300 féle édességről van szó. Mennyiben jelentenek konkurenciát önöknek a külföldről behozott termékek? — Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ma már nem sok vizet zavarnak, sőt. Eleinte is inkább csak a csomagolásuk miatt voltak kelendők, no meg persze azért is, mert külföldiek. Az importáru iránti, olykor túlzott vonzódás a korábbi időkben valahogy belénk ivódott. Ám aki igényes és ért az ízekhez, ha valóban a jó minőségű édességet kedveli, rájöhet, hogy a hazai termék, beleértve a Szvitocs és más gyárak kínálatát is, sokkal jobb. És persze ne feledkezzünk el arról sem, hogy a külföldről behozott termékek sem éppen az ott termeltek legelitebb kategóriájából valók. Ellenkezőleg, számos esetben olcsó, hogy azt ne mondjam, silány minőségű áruról van szó. Sőt, nem egy esetben már a szavatossági idejük is lejárt, így veszélyesek is lehetnek az egészségre. Különben is kialakult már a hazai piacunk, bátran nézünk hát a jövőbe. — De azért, gondolom, problémáik, gondjaik is akadnak... — Természetesen. Mindenekelőtt az elszámolási nehézségeket említeném közülük. Az áru ugyanis kelendő, de sokan nem tudják megfizetni. Különben talán nem is bírnánk egy feszítettebb tempót, nehéz lenne eleget tenni az esetleg megnövekedő megrendeléseknek. — Mennyire rentábilis a vállalatunk? — Nézze, a mostani, új öszszeállításban viszonylag nemrég dolgozunk, de azóta sok minden megváltozott. Nyilvánvaló, ha nem lennénk nyereségesek, képtelenek volnánk növelni a termelést, új gépeket, technológiát alkalmazni, az emberek sem kaphatnák meg idejében a bérüket stb. — Apropó, újdonság. Mennyiben vonatkozik ez a termékeikre? — Sokban. Az utóbbi időben több új termék került piacra, köztük olyan is, amilyenhez foghatót sehol másutt nem állítanak elő. S ez a folyamat állandósult, hamarosan újabb nyalánksággal rukkolunk elő. De hogy konkrétan mivel, maradjon meglepetés. Méghozzá reményeink szerint kellemes... Kmetty Attila Kárpáti Igaz Szó 5. Röviden kikapcsolják a gázt az adósoknál Ukrajnában július 1-től lezárják a gázcsapokat azoknál, akiknek kifizetetlen a gázszámlájuk.A gázhálózatra csak azután csatlakozhatnak ismét, ha rendezték adósságukat. Anatolij Holubcsenko első miniszterelnök-helyettes a kormány keddi ülése után bejelentette, hogy valamenynyi gázszolgáltatónak engedélyezték az intézkedés végrehajtását, tekintet nélkül arra, hogy ki az adós. A fogyasztók összesen 7,6 milliárd hrivnya (3,8 milliárd dollár) gázadósságot halmoztak fel az állammal szemben. Az összegből 2 milliárd hrivnya az év eleje óta gyűlt össze. A Dow Jones jelentése szerint Ukrajnának igen nagy szüksége van pénzre, hogy rendezze Oroszországgal szembeni gázadósságát. Oroszország filézi Ukrajna energiaszükségletének több mint 80 százalékát. Holubcsenko azt mondta, hogy Ukrajna 610 millió dollárral tartozik Oroszországnak, amely viszont a közelmúltban 1 milliárd dollárt meghaladó összegről beszélt. Súlyosbodik az energiaellátás Hétfő este szétválasztották Ukrajna és Oroszország egységesen működő energiarendszerét, tájékoztatta az Interfax-Ukraina hírügynökséget Olekszij Sebersztov energetikaügyi miniszter. Az ukrán hálózat lekapcsolása csupán a harkovi és a szumi megyéket nem érinti. A történtek, hangsúlyozta Sebersztov, tovább súlyosbítják hazánk energiaellátását, hiszen a leválasztás mindenképpen kaotikus állapotokat idéz elő, mivel mind gyakoribbakká válnak már a nyár folyamán is a rendszeres kikapcsolások, amelyek a termelői vállalatokat és a lakosságot egyaránt érinteni fogják. A tárca vezetője úgy véli, ha belátható időn belül nem sikerül normalizálni a helyzetet, akkor az őszi és téli hónapok során igen drasztikus lépéseket kell majd foganatosítani, ami elsősorban a kikapcsolásokat jelenti. Ukrajnának naponta legalább 440—450 millió kW/ó villamos energia előállítására lenne szüksége, ám a valóságban csupán alig 400 milliót állít elő. Ennek pedig mindenekelőtt az energiatermelőkkel szemben felhalmozott adósság az oka. A június végi adatok szerint a tartozás összege 3,7 milliárd hrivnya, aminek hetven százalékát a mezőgazdasági vállalatok, a kommunális szolgáltatások és a bányák adóssága teszi ki. Tény ugyanis, hangsúlyozta Sebersztov, hogy ma az energiafogyasztók húsz százaléka egyszerűen semmit nem fizet.