Kárpáti Igaz Szó, 2002. július-szeptember (83. évfolyam, 93-140. szám)
2002-07-30 / 108. szám
2002. július 30., kedd 0,1 )/y tlUM-TEMY Erőszak a gépkocsiban Meggondolandó, hogy érdemes-e beszállni bárki ismeretlen autójába, legyen az bármilyen fényűző nyugati márkájú. Egy 20 éves krivai hölgy például épp arra fizetett rá, hogy elbűvölte a mellette fékező autócsoda. A lány hazafelé tartott, amikor az autó megállt mellette. Egy szimpatikus, mosolygó fiatalember hajolt ki az autóból és і kedvesen invitálta a lányt, szálljon be, ő szívesen і hazafuvarozza. A csinos lány gondolkodás nélkül beült a vezető melletti ülésre. Ám alig haladtak valamicskét, azaddig mézes-mázos férfi vadálattá változott. Rávetette magát a nőre, letépte róla a ruhát, megfenyegette, hogy megöli, ha nem tesz a kedvére. A megerőszakolt lány feljelentést tett a milícián. A gyanúsítottat, egy bedőházai fiatalembert őrizetbe vették. Ott a hűtőszekrény Egy meghibásodott hűtőszekrény okozott tragédiát a perecsenyi járási Poroskovón. A földelés nélküli öreg hűtőszekrény zárlatos lett, amit a család felnőtt tagjai nem vettek észre. Hétéves gyermekük lett a figyelmetlenségük áldozata. A gyerek ugyanis be akart kukkantani a hűtőbe, de amint hozzáért a készülékhez, halálos áramütés érte. Rivnébe járt kölcsönkérni Szélhámosság alapos gyanúja miatt tett feljelentést a milícián egy rivnei üzletember egy kigyósi férfi ellen. A gyanúsított Rivnében kerek nyolcezer hrivnyát kért kölcsön a vállalkozótól. A hitelező azonban a mai napig hiába várja, hogy a kigyósi visszatérítse a pénzt. Unatkozott, ezért autókat tört fel Sajátos módon csinált magának programot a vakáció alatt egy 13 éves ungvári kisfiú. A gyerek úgy próbálta élvezetesebbé tenni a nyaralást, hogy gépkocsikat tört fel és fosztott ki a megyeszékhelyen. A gyerek épp az egyik parkolóban próbált kifosztani egy Ladát, amikor elcsípték. Már a kezében volt az autóból kiszerelt zenegép, amit bűnjelként lefoglalt a milícia. Balogh Csaba I...................... . п і n m st t ! т мпшиїші Hazai élet Ugrásszerűen nőtt a balesetek száma Fekete hétvége az utakon A legnagyobb kánikula idején az eseménytelenség jellemezte megyénk közúti közlekedését. Ám mihelyt mérséklődött valamelyest a nagy meleg, a járművezetők óvatossága is elpárolgott. Sajnálatos módon ugrásszerűen emelkedett a közlekedési balesetek száma. A hétvégén 16 közúti balesetben 5 személy vesztette életét. 20 súlyos sérültet szállítottak kórházba. Munkácson egy súlyos koponyasérülést szenvedett férfit szállítottak kórházba. Az eszméletlen állapotban beszállított sérült Kalnik és Medvegyivci között szenvedett balesetet. Rendszám és forgalmi engedély nélküli motorkerékpáron közlekedett, de gyakorlatlan vezető lévén elvesztette uralmát a jármű felett. A motorkerékpár lesodródott az útról és felborult. A sérült életét nem tudták megmenteni az orvosok. Tragikus kimenetelű baleset történt a megyeszékhely külterületén lévő körgyűrű domonyai szakaszán is. Egy 23 éves ungvári fiatalember elvesztette uralmát személygépkocsija felett, áttért a szemközti forgalmi sávba, ahol frontálisan ütközött egy rivnei rendszámú gépjárművel. A gépkocsivezető életét vesztette, utasát súlyos állapotban szállították kórházba. Kerékpárost gázoltak el a Munkács — Rohatin főúton. A pedálozó váratlanul változtatott irányt és pont egy vele egy irányban közlekedő Lada elé hajtott. A Lada vezetője nem tudta elkerülni az ütközést, mely következtében a kerékpáros azonnal meghalt. Szerencsére nem járt személyi sérüléssel az a kamionbaleset, mely még a múlt hét elején történt a Csap—Ungvár főútvonalon Homok közelében. A kamion gyúlékony rakománya a jármű műszaki hibája következtében kigyulladt. A tűz megfékezésére Csapról és a megyeszékhelyről is kivonultak a tűzoltók, de sem a lángoló pótkocsit, sem a rakományt nem tudták megmenteni. Tűzoltóink állítólag megtették, amit lehetett. A roncsok elszállítása pedig a tulajdonos dolga lesz, tájékoztatta lapunkat Vaszil Kovács, a megyei tűzoltóparancsnokság sajtófőnöke. A szerencsétlenül járt jármű maradványai azonban a felvétel tanúsága szerint még egy héttel a balesetet követően is füstölögtek. (balogh) Még mindig füstöl a kamion Fotó: Tóth László Ismét zökkenőmentesen termel a Hrono A Nagyszőlősi Hrono Termelési-Kereskedelmi Egyesülés Rt. meghatározó szerepet játszik a régió szociálisgazdasági életében, hiszen közel 1600 főt foglalkoztat. A ruhagyár német, holland, amerikai és más partnerekkel működik együtt sikeresen. Igaz, egy időben, az euró bevezetésekor felmerültek bizonyos problémák, hiszen az új pénznemben számítva bizonyos árdrágulás történt, ami természetesen a nagyszőlősiek partnereit is érzékenyen érintette. Azóta viszont — májustól számítva — visszazökkent minden a régi kerékvágásba, s a vállalatnál immár ismét ütemesen folyik a termelés. Jelenleg a téli modellek előkészítése van folyamatban, amelyek úgyszintén a nyugati piacra kerülnek. K. A. Giga kiváló művész lesz? Hennagyij Moszkal, a megyei állami közigazgatás elnöke azzal a kéréssel fordult a művelődési minisztériumhoz és az elnöki adminisztrációhoz, hogy ítéljék oda Sztepan Giga érdemes művésznek, a megyei filharmónia szólistájának a kiváló művész címet. Mint a kérelemben olvasható, az ismert énekes és zeneszerző azzal szolgált rá erre a megtiszteltetésre, hogy jelentős mértékben hozzájárult tevékenységével szűkebb pátriánk zeneművészetének fejlesztéséhez, és fellépéseit igen magas művészi színvonal jellemzi, közölte lapunkkal a megyei állami közigazgatás sajtószolgálata. Horgászverseny Falunap A KMKSZ Szalókai Alapszervezete és a Szalókai Községi Tanács 2002. augusztus 18-án megrendezi a hagyományos Hazahívogató Szalókai Falunapot, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. Előző nap, azaz 2002. augusztus 17-én (szombaton), ‘ .. .:___ і | és Hazahívogató Szalókán Tiszai Horgászverseny lesz, melyre várják a jelentkezőket. Bővebb tájékoztatást a szalókai községházán kaphatnak az érdeklődők. Telefon: 74-440, 74-457. Fax:74-417. A KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöksége Újjászületőben... Keserű tapasztalataim szerint manapság nincs valami nagy tekintélye nálunk a tudásnak. Nem kell főiskolai diploma — de talán még érettségi bizonyítvány sem — ahhoz, hogy az élelmes, rámenős, kellő kapcsolatokkal rendelkező ember megtollasodjék, a többség által irigyelt újgazdaggá váljék. Akkor tehát miért kell tanulni, mi vonzza például a főiskolákra a fiatalokat? Miért vállalja valaki, hogy fél évtizeden át gyötri magát a tudományok elsajátításával, álmatlan éjszakái vannak vizsgák előtt, s ráadásul a szülei azt sem tudják, hová legyenek a gondoktól, honnan teremtsék elő a gyermekük tanulásának költségeit? Korántsem véletlen, hogy az utóbbi egy-két évtizedben érezhetően megcsappant a felvételizők száma. Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy megállapítsuk: hosszú távon az ilyesmi nem vezethet jóra. A lakosság műveltségi szintje ugyanis meghatározza egy ország szellemi potenciálját, életképességét, helytállását a nagyvilág arénáján folyó gazdasági versengésben. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy végre az állam is rájött erre az igazságra. Legalábbis ilyen következtetés vonható le Mikola Dmitricsenko professzor, az oktatási és tudományos minisztérium egyik vezető tisztségviselője nemrég a sajtónak adott nyilatkozatából. Ebből kiderül, hogy az állam mostantól sokkal többet vállal magára a diákság oktatásának terheiből. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az idei esztendőben nőtt a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma, különösen a műszaki karokra. Nyilván ez azzal függ össze, hogy lassacskán poraiból feltámadni látszik az ipar, újra beindult a termelés sok megbénult gyárban, üzemben, s e tetszhalott vállalatoknak ismét fiatal szakemberekre van szükségük. Egyszóval a felsőoktatási hálózat fejlődésnek indult, kis lépésekkel ugyan, de visszanyeri régi vonzerejét. Szilárdul jogi bázisa is. Törvényt fogadtak el a főiskolai oktatásról, életbe lépett az egész oktatási rendszer fejlesztésének nemzeti doktrínája, folyamatban van egyéb normatív jogi okmányok kidolgozása. Jelenleg egyébként 983 felsőfokú tanintézet működik az országban, melyeknek falai között 2,1 millió hallgató gyarapítja tudását. Több mint félszáz főiskola kapta meg a nemzeti egyetem státusát. Ezek képezik az oktatásunk integrációjának megbízható bázisait azon az úton, amely a nagyvilág felé vezet. A nemzetközi követelményekhez igazítják a főiskolai oktatást. Széleskörűen meghonosítják a tanmenetben az elektronikus tankönyveket, szótárakat, szemléltetőeszközöket, információs rendszereket. Az oktatási és tudományos minisztérium és maguk a főiskolák lépéseket tesznek a végzőseik munkában való elhelyezése érdekében. Az állami szinten hozott intézkedések révén lehetővé válik, hogy a hazai felsőoktatási intézményekben szerzett diplomákkal külföldön is zökkenőmentesen munkába állhassanak a fiatalok, elismerjék ott ezeket az okmányokat. Barát Mihály A Tisza-szindróma közel egy évtizede már annak, hogy (többek között) a beregi Tiszahát falvainak határában elbontották a műszaki határzár egy részét, s a folyóhoz külön lejárót létesítettek. Tegyük hozzá gyorsan: nemcsak a fürdőzők és a horgászok nagy-nagy örömére. Mondják, akkoriban a hétvégeken rengeteg ember megfordult itt, és nem csupán fiatalok és középkorúak. Jó néhány idős ember is te-lejárt, ha nem is a lábát áztatni, hanem inkább azért, hogy lássa ifjúsága színhelyét. Valamint hogy újból és újból meggyőződjön róla: végre leomlott a vasfüggöny. Mesélik, hazalátogatáskor az egyik külországba szakadt földink vette a szülőházban őrzött csecses korsókat, vállára dobta a Tiszára járó kendőt, s ahogy látta fél évszázaddal ezelőtt a falubelijeitől, maga is leballagott a folyóhoz. Megmerítette a vízhordó edényt vízzel. Bizony, akkoriban azzal kezdődött a nap a Tisza mentén fekvő településeken, hogy valaki — többnyire a fiatalok — a családból a Tiszáról vizet hozott. Nagy nyári munkák idején — kaszáláskor, aratáskor, kazalrakáskor — semmi sem oltotta úgy a szomjat, mint a szőkének mondott Tisza vize. Kérdem a minap az egyik, az árvizektől sokat szenvedett településen élő család tagjait, hogy megvan-e még a lejáró, s hogy sokan mennek-e fürödni a folyóra. Hirtelen hűvös csend támadt, az eddig hangulatos beszélgetés megakadt. Hiába várom a választ, társaim hallgatásba burkolóznak. Aztán egyikük végül is kötélnek áll, elmondja, hogy az árvizek óta megváltozott a folyóhoz való viszonyuk. A falu népe a sok szenvedés miatt — bármilyen furcsán is hangzik — elhidegült a folyótól. Petőfi érezhetett így, amikor szembesülnie kellett a gátat zúgva-bőgve áttörő folyó rémképével... Azóta sem tudok napirendre térni a dolog fölött. Megérte írva Tisza menti falvak népét, de nem tudom elfogadni ezt a sajátos »haragszomrádot«. Olyan ez, mintha a könyörtelenül rohanó időre kezdenék el haragudni azért, mert kedvesem arcán elmélyíti a ráncokat. Vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy elmúljon a Tisza-szindróma, hogy a folyó mentén elterülő falvak népe — akárcsak képletesen is — újból nyakába kanyarítsa a Tiszára járó kendőt? Kovács Elemér