Kárpáti Igaz Szó, 2002. július-szeptember (83. évfolyam, 93-140. szám)

2002-07-30 / 108. szám

2002. július 30., kedd 0,1 )/y tlUM-TEMY Erőszak a gépkocsiban Meggondolandó, hogy érdemes-e beszállni bárki ismeretlen autójába, legyen az bármilyen fényűző nyugati márkájú. Egy 20 éves krivai hölgy például épp arra fizetett rá, hogy elbűvölte a mellette fékező autócsoda. A lány­­ hazafelé tartott, amikor az autó megállt mellette. Egy­­ szimpatikus, mosolygó fiatalember hajolt ki az autóból és і kedvesen invitálta a lányt, szálljon be, ő szívesen і hazafuvarozza. A csinos lány gondolkodás nélkül beült a vezető melletti ülésre. Ám alig haladtak valamicskét, az­­addig mézes-mázos férfi vadálattá változott. Rávetette magát a nőre, letépte róla a ruhát, megfenyegette, hogy megöli, ha nem tesz a kedvére. A megerőszakolt lány feljelentést tett a milícián. A gyanúsítottat, egy bedőházai fiatalembert őrizetbe vették. Ott a hűtőszekrény Egy meghibásodott hűtőszekrény okozott tragédiát a perecsenyi járási Poroskovón. A földelés nélküli öreg hűtőszekrény zárlatos lett, amit a család felnőtt tagjai nem vettek észre. Hétéves gyermekük lett a figyelmetlenségük áldozata. A gyerek ugyanis be akart kukkantani a hűtőbe, de amint hozzáért a készülékhez, halálos áramütés érte. Rivnébe járt kölcsönkérni Szélhámosság alapos gyanúja miatt tett feljelentést a milícián egy rivnei üzletember egy kigyósi férfi ellen. A gyanúsított Rivnében kerek nyolcezer hrivnyát kért kölcsön a vállalkozótól. A hitelező azonban a mai napig hiába várja, hogy a kigyósi visszatérítse a pénzt. Unatkozott, ezért autókat tört fel Sajátos módon csinált magának programot a vakáció alatt egy 13 éves ungvári kisfiú. A gyerek úgy próbálta élvezetesebbé tenni a nyaralást, hogy gépkocsikat tört fel és fosztott ki a megyeszékhelyen. A gyerek épp az egyik parkolóban próbált kifosztani egy Ladát, amikor elcsípték. Már a kezében volt az autóból kiszerelt zenegép, amit bűnjelként lefoglalt a milícia. Balogh Csaba I...................... . п і n m st t ! т мпшиїші Hazai élet Ugrásszerűen nőtt a balesetek száma Fekete hétvége az utakon A legnagyobb kánikula idején az eseménytelenség jellemezte megyénk közúti közlekedését. Ám mihelyt mérséklődött valamelyest a nagy meleg, a járművezetők óvatossága is elpárolgott. Sajnálatos módon ugrássze­rűen emelkedett a közleke­dési balesetek száma. A hét­végén 16 közúti balesetben 5 személy vesztette életét. 20 súlyos sérültet szállítottak kórházba. Munkácson egy súlyos ko­ponyasérülést szenvedett férfit szállítottak kórházba. Az esz­méletlen állapotban beszállí­tott sérült Kalnik és Medve­­gyivci között szenvedett bal­esetet. Rendszám és forgalmi engedély nélküli motorke­rékpáron közlekedett, de gya­korlatlan vezető lévén el­vesztette uralmát a jármű fe­lett. A motorkerékpár lesod­ródott az útról és felborult. A sérült életét nem tudták meg­menteni az orvosok. Tragikus kimenetelű baleset történt a megyeszékhely kül­területén lévő körgyűrű do­­monyai szakaszán is. Egy 23 éves ungvári fiatalember el­vesztette uralmát személygép­kocsija felett, áttért a szem­közti forgalmi sávba, ahol frontálisan ütközött egy rivnei rendszámú gépjárművel. A gépkocsivezető életét vesztet­te, utasát súlyos állapotban szállították kórházba. Kerékpárost gázoltak el a Munkács — Rohatin főúton. A pedálozó váratlanul változ­tatott irányt és pont egy vele egy irányban közlekedő Lada elé hajtott. A Lada vezetője nem tudta elkerülni az ütkö­zést, mely következtében a kerékpáros azonnal meghalt. Szerencsére nem járt sze­mélyi sérüléssel az a kamion­baleset, mely még a múlt hét elején történt a Csap—Ungvár főútvonalon Homok közelé­ben. A kamion gyúlékony ra­kománya a jármű műszaki hi­bája következtében kigyul­ladt. A tűz megfékezésére Csapról és a megyeszékhely­ről is kivonultak a tűzoltók, de sem a lángoló pótkocsit, sem a rakományt nem tudták megmenteni. Tűzoltóink állí­tólag megtették, amit lehetett. A roncsok elszállítása pedig a tulajdonos dolga lesz, tájékoz­tatta lapunkat Vaszil Kovács, a megyei tűzoltóparancsnok­­ság sajtófőnöke. A szerencsét­lenül járt jármű maradványai azonban a felvétel tanúsága szerint még egy héttel a bale­setet követően is füstölögtek. (balogh) Még mindig füstöl a kamion Fotó: Tóth László Ismét zökkenőmentesen termel a Hrono A Nagyszőlősi Hrono Ter­melési-Kereskedelmi Egye­sülés Rt. meghatározó sze­repet játszik a régió szociális­gazdasági életében, hiszen kö­zel 1600 főt foglalkoztat. A ruhagyár német, holland, amerikai és más partnerekkel működik együtt sikeresen. Igaz, egy időben, az euró be­vezetésekor felmerültek bi­zonyos problémák, hiszen az új pénznemben számítva bizonyos árdrágulás történt, ami természetesen a nagy­­szőlősiek partnereit is érzé­kenyen érintette. Azóta viszont — májustól számítva — visszazökkent minden a régi kerékvágásba, s a vállalatnál immár ismét üte­mesen folyik a termelés. Je­lenleg a téli modellek előké­szítése van folyamatban, ame­lyek úgyszintén a nyugati piacra kerülnek. K. A. Giga kiváló művész lesz? Hennagyij Moszkal, a me­gyei állami közigazgatás elnö­ke azzal a kéréssel fordult a mű­velődési minisztériumhoz és az elnöki adminisztrációhoz, hogy ítéljék oda Sztepan Giga érde­mes művésznek, a megyei fil­harmónia szólistájának a kivá­ló művész címet. Mint a kére­lemben olvasható, az ismert énekes és zeneszerző azzal szolgált rá erre a megtisztelte­tésre, hogy jelentős mértékben hozzájárult tevékenységével szűkebb pátriánk zeneművé­szetének fejlesztéséhez, és fel­lépéseit igen magas művészi színvonal jellemzi, közölte la­punkkal a megyei állami köz­­igazgatás sajtószolgálata. Horgászverseny Falunap A KMKSZ Szalókai Alap­szervezete és a Szalókai Köz­ségi Tanács 2002. augusztus 18-án megrendezi a hagyomá­nyos Hazahívogató Szalókai Falunapot, amelyre minden ér­deklődőt szeretettel várnak a rendezők. Előző nap, azaz 2002. au­gusztus 17-én (szombaton), ‘ .. .:___ і | és Hazahívogató Szalókán Tiszai Horgászverseny lesz, melyre várják a jelentkezőket. Bővebb tájékoztatást a szaló­kai községházán kaphatnak az érdeklődők. Telefon: 74-440, 74-457. Fax:74-417. A KMKSZ Szalókai Alapszervezetének elnöksége Újjászületőben... Keserű tapasztalataim szerint manapság nincs vala­mi nagy tekintélye nálunk a tudásnak. Nem kell főis­kolai diploma — de talán még érettségi bizonyítvány sem — ahhoz, hogy az élelmes, rámenős, kellő kap­csolatokkal rendelkező ember megtollasodjék, a több­ség által irigyelt újgazdaggá váljék. Akkor tehát miért kell tanulni, mi vonzza például a főiskolákra a fiatalokat? Miért vállalja valaki, hogy fél évtizeden át gyötri magát a tudományok elsajátításával, álmatlan éjszakái vannak vizsgák előtt, s ráadásul a szülei azt sem tudják, hová legyenek a gondoktól, hon­nan teremtsék elő a gyermekük tanulásának költségeit? Korántsem véletlen, hogy az utóbbi egy-két évtizedben érezhetően megcsappant a felvételizők száma. Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy megállapítsuk: hosszú távon az ilyesmi nem vezethet jóra. A lakosság művelt­ségi szintje ugyanis meghatározza egy ország szellemi potenciálját, életképességét, helytállását a nagyvilág aré­náján folyó gazdasági versengésben. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy végre az állam is rájött erre az igazságra. Legalábbis ilyen következte­tés vonható le Mikola Dmitricsenko professzor, az oktatási és tudományos minisztérium egyik vezető tisztségviselője nemrég a sajtónak adott nyilatkozatá­ból. Ebből kiderül, hogy az állam mostantól sokkal többet vállal magára a diákság oktatásának terheiből. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az idei eszten­dőben nőtt a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma, különösen a műszaki karokra. Nyilván ez az­zal függ össze, hogy lassacskán poraiból feltámadni látszik az ipar, újra beindult a termelés sok megbénult gyárban, üzemben, s e tetszhalott vállalatoknak ismét fiatal szakemberekre van szükségük. Egyszóval a felsőoktatási hálózat fejlődésnek indult, kis lépésekkel ugyan, de visszanyeri régi vonzerejét. Szi­lárdul jogi bázisa is. Törvényt fogadtak el a főiskolai oktatásról, életbe lépett az egész oktatási rendszer fej­lesztésének nemzeti doktrínája, folyamatban van egyéb normatív jogi okmányok kidolgozása. Jelenleg egyébként 983 felsőfokú tanintézet működik az országban, melyek­nek falai között 2,1 millió hallgató gyarapítja tudását. Több mint félszáz főiskola kapta meg a nemzeti egyetem státusát. Ezek képezik az oktatásunk integrációjának meg­bízható bázisait azon az úton, amely a nagyvilág felé vezet. A nemzetközi követelményekhez igazítják a főis­kolai oktatást. Széleskörűen meghonosítják a tanmenet­ben az elektronikus tankönyveket, szótárakat, szemlélte­tőeszközöket, információs rendszereket. Az oktatási és tudományos minisztérium és maguk a főiskolák lépéseket tesznek a végzőseik munkában való elhelyezése érdekében. Az állami szinten hozott intézkedések révén lehe­tővé válik, hogy a hazai felsőoktatási intézmények­ben szerzett diplomákkal külföldön is zökkenőmente­sen munkába állhassanak a fiatalok, elismerjék ott ezeket az okmányokat. Barát Mihály A Tisza-szindróma közel egy évtizede már annak, hogy (többek között) a beregi Tiszahát falvainak határában elbontották a mű­szaki határzár egy részét, s a folyóhoz külön lejárót létesítettek. Tegyük hozzá gyorsan: nemcsak a fürdő­­zők és a horgászok nagy-nagy örömére. Mondják, ak­koriban a hétvégeken rengeteg ember megfordult itt, és nem csupán fiatalok és középkorúak. Jó néhány idős em­ber is te-lejárt, ha nem is a lábát áztatni, hanem inkább azért, hogy lássa ifjúsága színhelyét. Valamint hogy új­ból és újból meggyőződjön róla: végre leomlott a vas­függöny. Mesélik, hazalátogatáskor az egyik külország­ba szakadt földink vette a szülőházban őrzött csecses korsókat, vállára dobta a Tiszára járó kendőt, s ahogy látta fél évszázaddal ezelőtt a falubelijeitől, maga is leballagott a folyóhoz. Megmerítette a vízhordó edényt vízzel. Bizony, akkoriban azzal kezdődött a nap a Tisza mentén fekvő településeken, hogy valaki — több­nyire a fiatalok — a családból a Tiszáról vizet hozott. Nagy nyári munkák idején — kaszáláskor, aratáskor, kazalrakáskor — semmi sem oltotta úgy a szomjat, mint a szőkének mondott Tisza vize. Kérdem a minap az egyik, az árvizektől sokat szenve­dett településen élő család tagjait, hogy megvan-e még a lejáró, s hogy sokan mennek-e fürödni a folyóra. Hirtelen hűvös csend támadt, az eddig hangulatos beszélgetés meg­akadt. Hiába várom a választ, társaim hallgatásba burko­lóznak. Aztán egyikük végül is kötélnek áll, elmondja, hogy az árvizek óta megváltozott a folyóhoz való viszo­nyuk. A falu népe a sok szenvedés miatt — bármilyen furcsán is hangzik — elhidegült a folyótól. Petőfi érezhetett így, amikor szembesülnie kellett a gátat zúgva-bőgve áttörő folyó rémképével... Azóta sem tudok napirendre térni a dolog fölött. Megérte írva Tisza menti falvak népét, de nem tudom elfogadni ezt a sajá­tos »haragszomrádot«. Olyan ez, mintha a könyörtele­nül rohanó időre kezdenék el haragudni azért, mert kedvesem arcán elmélyíti a ráncokat. Vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy elmúljon a Tisza-szindróma, hogy a folyó mentén elterülő falvak népe — akárcsak képletesen is — újból nyakába ka­­nyarítsa a Tiszára járó kendőt? Kovács Elemér

Next