Kárpáti Igaz Szó, 2003. április-június (84. évfolyam, 49-95. szám)
2003-06-07 / 84-85. szám
KÁRPÁTI , 12. IGAZ SZÓ Lélekcsere Mesterük mennybe menetele után, mint pásztor nélkül maradt juhok, úgy tekintettek az apostolok a bizonytalan jövő elé. Hiszen fizikai értelemben véve óriási meszszeségbe került tőlük Tanítójuk, aki három éven át igazgatta lépteiket életük útján. Megkapták ugyan a jézusi parancsot — »tegyetek tanítványokká minden népeket...« —, ám nem tudták, miként hajtsák végre küldetésüket, miképp próbálják meg ők tizenketten, csak annak a népnek a körében is elhinteni a krisztusi hit magvait, mely előbb hozsánnát, majd »Feszítsd megyet kiáltott a Megváltó fejére. Emellett féltek is a Messiást el nem ismerő főpapoktól, a lelki helyett földi királyt váró, így Jézustól elforduló tömegtől. Talán épp ilyen érzések, gondolatok töltötték el őket a húsvét utáni ötvenedik napon, amikor — egymás társaságából merítve némi erőt — egybegyűltek egy jeruzsálemi házban. Ám hirtelen zúgó szél támadt a helyiségben, kettős tüzes nyelvek szálltak alá mindegyikükre, s beteltek a Krisztus által ígért Vigasztalóval, Isten Szentlélkével. S ekkor egy csodálatos lelki átalakuláson mentek át. Szívükből eltűnt a félelem, hittel, lelkeket magával ragadó, meggyőző erővel kezdték hirdetni Jézus megváltó voltát. Az ekkor valóban megingathatatlan kősziklává lett Péter apostol (Péter, görögül Petrosz — kőszikla) prédikációja nyomán pedig megalakult az első keresztény gyülekezet. S azóta is néha drámai erővel, gyakrabban csendes munkával, de számtalan életbe lépett be a Szentlélek. Csak az őskeresztény komái maradva, bizonyára sokan ismerik annak az embernek a történetét, aki gyűlölettől elvakultan indult Damaszkuszba, fogságba vetni az üldözött Krisztus-hitűeket. Ám miután megjelent előtte Jézus, majd átmeneti vakságtól sújtottan, napokig feküdt egyik üldözöttje hajlékában, Saulból Pállá, a legnagyobb apostollá vált, aki — a hajdani gyűlölködő ember — megírta a szeretet himnuszát. Vagy felidézhetjük annak a kereszténynek született, de kicsapongó életet élő fiatalembernek az alakját, akiért évekig imádkozott az őt még így is szerető, féltő édesanya, Mónika, s aki egyszer csak kilépett a mocsárból, melybe belesüllyedt. S ez az ember, Augustinus, a korai keresztény egyház egyik legnagyobb alakjaként, Szent Ágostonként vonult be a történelembe. A Szentlélek pedig ma is működik. Ott, ahol a kábítószeres lemond a halálos bódulatról, az alkohol rabja megszabadul a láthatatlan láncoktól, vagy ha valaki a megigazulást keresve arra törekszik, hogy nemcsak nevében, hanem tetteiben is keresztény legyen. Salánki Mihály Szűz Mária-szobor Nagyszőlősön A nagyszőlősi Ivan Franko utca 135. számú tömbháza lakóinak, a Tarasz Sevcsenko Proszvita Társaság járási szervezetének, valamint az Olena Teliha Nőszövetség városi alapszervezetének a kezdeményezésére, Szűz Mária-szobrot állítottak fel a járási központban. A szobor avatásán elsőként Viktor Urszta, a Proszvita Társaság járási szervezetének elnöke lépett az ünneplő közönség elé, felidézve az emlékmű felállításának körülményeit. Majd Ivaszaf, a Kijevi Patriarchátus Ivano Frankivszkij Galíciai Pravoszláv Egyházának püspöke és Ivan Margitics, az Ungvári Görög Katolikus Püspökség püspöke megszentelte a szobrot, s közösen celebrálták az ezt követő misét. Végezetül pedig Mihajlo Popovics, Nagyszőlős polgármestere osztotta meg a gondolatait a jelenlévőkkel. L.M. Hitélet 2003. június 7., szombat Megtartó erő Megújuló hitélet egy kisközségben »Az 1990-es év egy új korszak kezdetét jelentette a kárpátaljai református egyház történetében. A kommunista uralom önmagától összeomlott... '90-től elvben mindent megengedtek, amit eddig börtönbüntetés terhe alatt tiltott a szovjethatalom. Először a bezárt templomokat nyitottuk ki és újítottuk meg... A magyarság zöme, amely addig kolhozokban éhbérért dolgozott, munkanélkülivé vált. Ilyen nehéz helyzetben okunk lett volna a nagy búra és bánatra. De éppen akkor látszott meg a hit megtartó ereje. Nehémlási idő volt az elmúlt tíz év. Ezért nem is a nehézségekről kell szólnunk, hanem inkább hálaadással kell beszélnünk Isten diadalmas tetteiről és csodáiról, aki a sok nyomorúság után megemlékezett rólunk és megelevenített minket«. Ezek a sorok Horkay László püspöktől származnak és a Kárpátaljai református templomok című, színes illusztrációkkal gazdagon díszített könyvben láttak napvilágot. A munkácsi járási hajdanon járva, az ott látottak-tapasztaltak birtokában talán nem is véletlenül idéztem fel a püspök úr gondolatait. Mert egyike ez azoknak a településeknek, ahol a kisebbségben levő magyar lakosság hitéletének megerősödéséről, lelki megújulásáról beszélhetünk. hajdanát nem könnyű megtalálni, noha egyike a Rákos társközségeinek, akárcsak Domboki, Ruszke vagy Csopivci és Rákos egyik keskeny utcáján kell lekanyarodnunk, hogy a régi temetőkert mellett elhaladva eljussunk a kis településre. Itt már messziről a szemünkbe tűnik az 1864-ben épült református templom, a falu büszkesége. A huszadik században mind a templom, mind a hívek sorsa meglehetősen hányatott volt, durva támadásoknak és megpróbáltatásoknak volt kitéve. A hatvanas évek elején a templom tornyát lebontották, az épületet kulcsra zárták. A hívek azonban egy időn át mégiscsak módot találtak arra, hogy titokban belopózzanak a templomba és ott istentiszteleteket tartsanak. 1980-ban azonban véglegesen elvették Isten házát a lakosságtól és képtárat (!) rendeztek be a falai között. Az egyházközség tagjai gondoskodtak arról, hogy megőrzés céljából az ötmázsás nagyharangot Rákosra, a kisebbiket Dercenbe szállítsák át... A templomot a rendszerváltást követően, 1990-ben adták vissza az egyháznak. Hollandiai, amerikai, magyarországi segítséggel indult meg a leromlott állapotban levő épület felújítása. — Először is helyreállítottuk a tornyot, nagy erőfeszítéssel sikerült felvinnünk a nagyharangot — emlékezik vissza a történtekre Mészár János, az egyházközség gondnoka. — Később külföldi támogatással, valamint híveink önzetlen anyagi, erkölcsi és fizikai segítségével elvégeztük a padlózást, újjáépítettük a tetőt, amely azonban még festésre vár. Úgyszintén hátravan a salétromsavtól mart belső falak letisztítása és kifestése. Noha még ezek a munkálatok befejezésre várnak, máris élénk hitélet folyik hajdanon. Az istentiszteletekre csaknem százhúszan gyűlnek össze vasárnaponként, valamint más ünnepnapokon. Közülük úgy nyolcvanra tehető a felnőtt hívek száma. Nagy érdemük van a hitélet megújításában az olyan embereknek, mint Gőczy János kurátor (egyébként összesen hat kurátoruk van), valamint névrokona Gőczy Imre, a 77 éves presbiter. A templomtoronyban Tóth János presbiter húzza meg a harangot. Korábban Gulácsy Lajos református püspök szolgált hajdanán, újabban a Budapestről érkezett fiatal tiszteletes, Pál László a helyi hívek lelkipásztora. Hitoktatás is folyik a községben. Erről Molnár Aranka és Tóth Margit rákosi pedagógusok gondoskodnak, akik a hitoktatást igyekeznek egybekötni a fiatalok magyartanításával. Amire nagyon is szükség van ebben a nagyrészt ukránok, ruszinok lakta községben, így kapcsolódik egymáshoz a hit és a nemzettudat, a vallás és az anyanyelv megőrzése. Barát Mihály Mészáros János gondnok: Először is helyreállítottuk a tornyot... A hajdanói református templom. Fotó: Tóth László A tetőszerkezet már elkészült Összefogás Isten házáért Kőhajításnyira a Borzsa folyótól és a fölötte átívelő közúti hídtól, Bene keleti végében áll a beregszászi járási község református temploma. A XIV. század második felében tető alá került, több mint hatszázéves épület 1593 óta lelki hajléka a kálvini hitet valló helybeli lakosoknak. Ám az utóbbi időben már sok kívánnivalót hagyott maga után az 1998-as, valamint a 2001-es árvíz által is megrongált templomépület állaga. Így elkerülhetetlenné vált a teljes felújítás. Már az első árvíz után szivárogni kezdett felfelé a nyirkosság a falakban, a második során pedig víz lepte el a belső teret, összedöntve a padokat, tönkretéve a padlót. A falak belsejében pedig már három méter magasra kúszott fel a nedvesség — emlékezik vissza Orbán Sándor református lelkipásztor. — Szerencsére felkarolt bennünket a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma. S mivel az átalakítások megváltoztatták a középkori templom arculatát, a magyarországi műemlékvédelmisek az eredeti állapot visszaállítására törekednek. Legelőbb fel kellett számolni az árvizek nyomait. Újrapadlózták az épületet, megjavították a padokat, vízelvezetőrendszerrel látták el az épületet, speciális anyaggal kezelték a falakat, ami hosszú időre biztosítja szárazon maradásukat. A belső tatarozás során még az idén lefestik a padokat, s reményeik szerint sikerül felújítaniuk az épület elektromos hálózatát is. Ezzel párhuzamosan folyik a tavaly ősszel megkezdett külső helyreállítás. Az utóbbi hetekben felújították a templomhajó és a volt szentély tetőszerkezetét, s hasított zsindellyel fedik be az épületet. Új, hegyes csúcsban végződő sisakot kap a torony, s ha minden a tervek szerint alakul, négy fiatorony fogja ékesíteni azt. A munkálatokat— magyarországi támogatásból — a Stark István és Mihajlo Szkovorodin vezette viski építők végzik. — Mivel a régi parókiában laktak, a gyülekezet nem kapta vissza azt (a 2001-es árvíz pedig romba is döntötte az épületet) — magyarázta a lelkész. — A községi tanács viszont a 90-es évek elején ennek fejében átadta a hitközségnek a tulajdonában lévő egyik ingatlant. Ez eredetileg egy helybeli tanár otthona volt, aki a második világháború végén Magyarországra menekült. Ezt követően községi tulajdonba került, s egy időben itt működött az általános iskola. Majd miután felépült az új iskola, az épület üresen maradt, s már romos állapotban volt, amikor az egyházközség megkapta. A hívek segítségével berendeztük a gyülekezeti termet, s ma itt folynak az ifjúsági, illetve a konfirmációs foglalkozások, itt működik az asszonykor, itt kerül sor a Biblia-órákra, valamint a vasárnapi iskola foglalkozásaira. — Az asszonykor összejövetelein, a lelki építkezés mellett, száraztésztát is készítünk a kárpátaljai református líceumok számára, karácsonyi csomagokat állítunk össze a falubeli rászorulók és a hittanórákra járó gyermekek részére—tájékoztat a kört vezető Orbán Erzsébet, a lelkipásztor felesége. — A Pám család ősi kúriájában működik az értelmi fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolája. Ide is eljárunk, foglalkozásokat tartunk, s az ünnepek alkalmából szeretetcsomagokat osztunk szét a tanulók között. Emellett én vezetem a hittanórákat. Ezekre az iskolákban kerül sor, az adott osztályok utolsó órája után. S még az oktatási intézménynél maradva, Örömhírklub is működik itt, mintegy húsz tanuló részvételével. S jelenleg 105 gyermek jár hittanórákra. Az ifjúsági foglalkozásokat, illetve a vasárnapi iskolát a beregszászi hitoktatóképzőt elvégzett helybeli Vass Emese vezeti, a konfirmációs felkészítést és a Biblia-órákat pedig a lelkész tartja. — Az utóbbira általában asszonyok járnak, de télen, amikor kevesebb a munka, férfiak is el-eljönnek — jegyzi meg Orbán Sándor, aki egyébként a magyarok által csak szórványban lakott ilosvai járási Bilkén született, a helyi középiskola elvégzése után Beregszászban elsajátította a vasesztergályosi szakmát, majd indíttatást érezve a lelkészi hivatás iránt, Debrecenben elvégezte a teológiát, s most Bene mellett Csetfalván és Orosziban hirdeti Isten igéjét. S végezetül szóljunk néhány szót magáról a gyülekezetről, mely jelenleg mintegy 620 főt számlál, de, sajnos, fogyatkozik. Vegyük például az utóbbi négy esztendőt. A halálesetek száma mindegyikben meghaladta a születésekét, 1999-ben és 2002-ben több mint kétszer, tavalyelőtt pedig háromszor (!) több halottat kísértek ki a temetőbe, mint ahány újszülött sírt fel a bölcsőben... Megújul a templom. Ez jó. De mikor indul számbeli gyarapodásnak a gyülekezet?... Lajos Mihály Felújítják a benei templomot.