Kárpáti Igaz Szó, 2004. április-június (85. évfolyam, 48-92. szám)

2004-06-24 / 92. szám

KÁRPÁTI . VIII. IGAZ SZÓ HÓ VÉGE /FALUJÁRÁS: GÖDÉNYHÁZA 2004. június 24., csütörtök Krónikások: Barát Mihály, Tóth Viktor, Varga Márta, Zinkó Barnabás Kézjegy Popovics Margit 1996-tól Gödényháza és Tekeháza polgármestere. Eredeti foglal­kozását tekintve történelemtanár, 26 évig dolgozott pedagógusként. Két felnőtt gye­rek édesanyja. Férje már nyugdíjas. Nem volt számára ismeretlen a köztisztviselői munka, mivel évekig a községi tanács képviselőjeként tevékenykedett. Miután az előző polgármester nem töltötte ki a man­dátumát, egy évig nem volt elöljárója a két falunak. Az emberek kérték, hogy jelöltesse magát erre a posztra, mivel benne látták azt a talpraesett személyt, aki képes a közösség érdekeit képviselni. És jött 1998 - az első, majd 2000 - a második árvíz éve. Álmatlan éjszakák, nagy felelősség, sok probléma és gond, de a polgármesterasszonyt nem olyan fából faragták, aki egykönnyen feladja. Örül annak, hogy a nehezén már túl vannak, s már a jövőt tervezgethetik. Gödény­háza , Gödényháza több legenda iá fűzodik a kissé különösen hangzó Gödényháza te­lepülésnév eredetéhez. A legismer­tebb közülük az a változat, amelyet egy nyolcvan éven felüli helybéli lakos mesélt el nekünk. Eszerint élt a régenvolt időkben egy nagyhatalmú fejedelem ezen a tájon, s annak lovasa egy bizonyos Gödény Já­nos volt a királyházi várban, aki őre volt továbbá a nagyszőlősi és a huszti várnak is. Egy alkalommal a nagysző­lősi várból a fejedelem eljött vendég­ségbe a királyházi várba. Az itteni lovasok azt ajánlották a az öregségéhez közeledő Gödény Jánosnak, használja fel az alkalmat, kérjen velemi birtokot magának a fejedelemtől. A nagyúr nem utasította el kérelmét. Azt mondta, hogy amíg ők a várban ebédelnek, ezalatt Gödény János induljon útnak és járjon be annyi területet, amit csak bír. Azt kapja majd örökségbe, érdemei elismeréseként. Felnyergelt Gödény János, a lovára tett egy zsák korpát, hogy szétszórja a bejárt területen jelzésként. Ahogy megindult, nemsokára elért Szászfalu határáig. Ott azonban hirtelen elfogyott a korpája a zsákból. Mivel jegyezte meg a területet? Fogta és ledobta ma­gáról ujjatlan köpenyét, amit akkoriban és ma is »egyesnek« neveznek errefelé. Mindmáig Egyesnek (Egyes-dűlőnek) nevezik ezt a helyet. Vágtatott tovább a paripáján, aztán valahol a mai Gö­dény háza és Csamatő (Csoma) határán lehúzta lábáról a csizmáját. Erről kapta a dűlő a Csobit (Csizma) nevet. Amikor visszatért a királyházi várba, a hét-nyolc fogásos, hosszúra nyúlt ebéd még tartott. Jelentették a feje­delemnek, hogy megjött Gödény János. Mint kiderült, aránylag rövid idő alatt hihetetlenül nagy területet járt be lován, amit a leszórt korpával, illetve levetett ruha darabjaival bizonyítani is tudott. A fejedelem dicséretére legyen mond­va, hogy állta a szavát: e nagy területet Gödénynek adományozta és első lovas rangjára emelte, később udvari tiszt­viselővé nevezte ki. A férfi boldogan élt, gazdálkodott a tekintélyes birtokán. A legenda szerint öt gyermeke és sok­sok unokája született. A Batár partján egy házat épített a népes családjának. És hogy szekéren bejárhassanak a királyházai várba, egy széles utat vágatott az erdőn át. Ha kedvező volt ehhez az idő, a ki­­rályházi várból messzire hatolt a tekin­tet, látni lehetett a Gödényék házát. - Látod, az ott a Gödény háza - mondogatták a várbeliek, alkalmasint minden irigység nélkül. Nos, ha hinni lehet a legendának, innét ered Gödényháza neve... Mert a derék lovas háza körül később új és új épületek emelkedtek, emberek költöz­tek ide a közeli és messzibb tájakról... Jól indult, de... Az ukrán általános iskola keretében működő összevont négy magyar osztály hivatott biztosítani a helyi magyarság gyermekeinek anyanyelvi oktatását. Különben ez a tanítási forma éppen egy évtizede indult, mégpedig Jakab Gabriella kezdeményezésére. Mindmáig ő oktatja a magyar gyerekeket. - Annak idején dr. Kovács Elemérrel együtt azt a célt tűztük magunk elé, hogy mind Gödényházán, mind Tekeházán a magyar nyelvű első osztályok megnyitása lerakja az alapjait egy leendő általános iskolának - hallottuk Jakab Gabriellától. A kezdeti lelkesedés, példás nekibuzdulás után, sajnos, egyre kevesebben jelentkeztek a magyar osztályokba, így a dolog zátonyra futott. Elmondása szerint a 4. osztály elvégzése után a legtöbb szülő ukrán iskolába adta gyermekét. Ennek dacára az elemi magyar iskolának megvannak az érdemei. Egykori tanítványai közül például Uhacs Natália ügyvédi pályára készül, van aki a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskola diákja. A településen tehát valami nagyon is jól indult, de a folytatás már elmaradt. Elsorvadt egy nemes kezdeményezés, habár az elemi magyar iskola él, hallat magáról. Annál is inkább­ megérdemelné, hogy némi támogatásban részesüljön. Emlékezik az egykori tengerésztiszt A nyolcvanötödik életévét taposó Tarnay Béla tősgyökeres gödény­házas. Mint mondja, felmenői is innét származnak, ugyanakkor felesége - és ez érdekes - Amerikában született... Ám az elmondottaknál sokkal fon­tosabb és érdekesebb az, hogy Tarnay úr rendkívül színes, művelt, az apró tele­pülésről a nagy világra széles kitekin­téssel bíró ember. Valahogy rögtön beszélgetésünk elején ráéreztem erre. Pedig akkor még nem tudtam, hogy élete milyen kalandosan alakult. Hogy a második világháború idején rádiós tisztként szolgált egy hadihajón, meg­fordult Fiuméban, Nápolyban, Ve­lencében, sőt Afrikában is járt... Pedig akkor még nem tudtam, hogy szülőfaluja életének avatott krónikása, nagy gonddal tartja számon az itteni magyarság sorsának alakulását, figyeli és jegyzi magának a tovatűnő idők eseményeit. Tőle hallottunk a falu egykor virágzó, ma már elsorvadt kézművességéről, ő mesélt arról, hogyan sikerült újjáélesz­teniük a görög katolikus hitéletet. Ő volt a húszas tanács elnöke éveken át. Tarnay úr beszélt átszellemülten a néhai citerazenekarról és énekkarról, ame­lyeknek ő maga is tagja volt. Íme egy kis helybéli nóta első strófája, ahogy Tarnay Béla dúdolta: Fekete cserepes, fekete cserepes a gödényházi bíró háza, maga sétál benne, maga sétál benne a gödényházi bíró lánya. KÁRPÁTI ~ IGAZ SZÓ Főszerkesztő: KÓSZECHY ELEMÉR Főszerkesztő-helyettes: ERDÉLYI GÁBOR, HORVÁTH SÁNDOR Felelős szerkesztő: BÉRES BARNA, Lapigazgató: FAZEKAS ELEMÉR Telefonszámunk: Titkárság (tel./fax): 66-06-06. Lapunk indexe: 61 164, Ofszetnyomás. Példányszám 9689. Rendelési szám: 898. Kiadják a lapalapítók: a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség «Карпаті Ігоз Сов» («Карпатське слово правди»). Засновники та видавці: Закарпатська обласна Рада народних депутатів і обласна державна адміністрація та Товариство угорської культури Закарпаття (на угорській мові). Реєстраційне свідоцтво Зт 83 від 31 січня 1996 р. Газета заснована 31 січня 1920 року. Віддрукована у ВАТ »Видавництво »Закарпаття« 88011, Ужгород, вул. Гагаріна 42/1, Закарпатської області України CÍMÜNK: 88011 UNGVÁR, GAGARIN UTCA 42/1. E-mail: kiszo@tn.uz.ua A csuprosok leszármazottai -Gödényháza? Az Magyarorszá­gon vagy Romániában van? - kér­dezték ismerőseim, amikor meg­tudták, hogy ebben a faluban jár­tam. Hitetlenkedve néztek rám, amikor elmondtam nekik, hogy ez bizony Kárpátalján, a nagyszőlősi járásban található kisközség. Hogy mit kell tudni róla? A környékbeliek régen csuprosok­­nak nevezték a gödényházaiakat, mivel hajdan virágzott itt a cserépedény­készítés. Az egykor színmagyar tele­pülésen ma több az ukrán szó. Eltűntek a keramikusok is. 595 lakosából mindössze 180 a ma­gyar nemzetiségű. Évente 3-5­ gyerek születését jegyzik be az anyakönyvbe, viszont az elhalálozások száma 5-6. Az idén még nem köttetett házasság a faluban. Két templomban imádkozhatnak a hívek: a görög katolikusban és a refor­mátusban. Az előbbi felekezet követői vannak többségben. A regisztrált munkanélküliek száma tizenöt, de ez nem fedi a valós helyzetet. -A faluban egyáltalán nincs munka­­lehetőség - válaszolja Popovics Margit polgármester, arra a kérdésünkre, hogy miből élnek itt az emberek. - A fő fog­lalkozás a földművelés. Néhányan Nagyszőlősre járnak dolgozni a varro­dába. Némi munka akad az 5 farmer­gazdánál is. A többség azonban a kör­nyező országokban és Ukrajna más megyéiben keresi kenyerét. Ez is közrejátszhat abban, hogy a faluban nincsenek nagycsaládosok. A kétgyerekes családmodell a jellemző. Nehézkes közlekedés, rossz utak... Szükség lenne a klubnak is helyet adó könyvtárépület nagytatarozására... Azonban a pozitívumokról sem szabad megfeledkeznünk. 2001-ben ide is eljutott a vezetékes gáz, most van folyamatban a telefonhálózat kiépítése. A falu közvilágításának ügye is ren­deződni látszik. A csatornahálózat hiá­nya okoz még problémát, de már en­nek megoldásán is törik a fejüket az itteniek. A gyerekek a két kilométerre lévő ukrán tannyelvű Tekeházai Közép­iskolába járnak, ahol magyar nyelvű elemi iskola is van. Hogy van-e a falunak jövője? A ta­pasztaltak alapján álljon itt egy bi­zakodó - igen. És akkor talán minden kárpátaljai tudni fogja, hol található Gödényháza, ahol a csuprosok le­származottai élnek. Két felekezet - egy az Isten A falu 70 százaléka görög kato­likus, a többi református. Mindkét egyháznak van temploma. A görög katolikus vallás a rendszerváltás után éledt újjá, amikor ismét legalizálták tevékenységét. A jelenlegi pap, Hor­váth Pál (Pál atya) által tartott miséket 140-150-en látogatják. Két nyelven folyik az Úr dicsőítése: ószlávul és magyarul. A gödényházai református templom 1664-ben épült. Mai arculatát az 1906-ban történt átalakítás után nyerte el. Kolozsváry Sándor gondnok el­mondta, hogy a gyülekezet jelenleg 159 tagot számlál. Czirók Béla lelkész is­tentiszteletein legalább félszázan vesz­nek részt minden alkalommal. A hit­oktatást felesége, Czirók Béláné Bol­dog Éva végzi. A helyi kisdiákok kü­lönben most a nagyszőlősi református táborban pihennek, a nagyobbak az akishegyi táborba készülnek. A régi, rossz állapotú parókia helyén 1999-ben újat építettek, az itteni szár­mazású, később Magyarországra átte­lepült dr. Dobra Margit támogatásával. A református gyülekezet a hit, a ma­gyarság megtartását tűzte és tűzi ki célul. Nemrég bevezették az anyanyelvi oktatást az egyház keretein belül. A gye­rekeket Kolozsváry Sándor kalauzolja az anyanyelvünk szépséges világában. Gödényházán két felekezethez tartozó hívek élnek, mégpedig békességben, összetartásban, hiszen­­ egy az Isten. Kávézó - magyarul is Gödényházán a Horizont kávézó az egyetlen magántulajdonban levő vállalkozás. Nem mellékesen, ez az egyetlen szórakozóhely is a faluban, ahol a fiatalok esténként találkozhatnak. - A Horizont ABC és egyben kávézó is - mutatja be Gödényháza egyetlen kisvállalkozását Kolozsvári Ilona árusító. - Bár a fiatalok többsége Magyarországon dolgozik, akik itthon vannak, estén­ként betérnek hozzánk. Igaz, máshová nem is nagyon mehetnének. Zeneszó mel­lett dámajáték- vagy sakk­versenyeket rendeznek itt. Nálunk szinte minden megtalálható, amire egy családnak szüksége lehet - vált témát Kolozsvári Ilona. - Ebbe az élelmiszereken, édességeken kívül a szeszes italok, jégkrémek, közszük­ségleti cikkek tartoznak. Minden nap friss kenyér várja az ide betérőket. S még egy apró, de szá­momra, számunkra lénye­ges »apróság«, a cégtáblán magyarul is olvashattuk: Kávézó. Kolozsvári Ilona - a kávézó min­denese Egy gazdálkodó • a sok közül A falu lakosságának az a része, ame­lyik nem vendégmunkásként dolgozik Európa valamelyik részén, munkale­hetőség híján gazdálkodással keresi a kenyerét. A földművelés még azok életében is jelentős szerepet játszik, akik­nek van munkahelyük. Közéjük tartozik Csanádi József is. - A háztáji mellett 3 hektár földdel ren­delkezik a család - veszi fel a beszélgetés fonalát Csanádi József. - Ebből 1,5 hektárt kukoricával vetettünk be, míg egy nagyobb parcellát kaszálónak hagytunk. Azért mondom, hogy jelenleg, mert a tervek szerint az ősz folyamán ez is művelés alá kerül. S emellett 36 áron burgonyát termesztünk. Még azon kevesek közé tartozunk a faluban, akik tartanak lovat. Igaz, a szántáshoz vagy a tárcsázáshoz mi is kénytelenek vagyunk traktort fogadni. Két lovunk és ugyanennyi tehenünk van. A megtermelt tej fölöslegét megvásárolják a falubeliek. A gazdálkodás részeként méhészkedünk is, igaz, ez már Róbert fiam »birodalma«. S hogy érdemes vele foglalkozni, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kilenc kaptárból 45-50 liter mézet pergettünk ki.

Next