Kárpáti Igaz Szó, 2005. július-szeptember (86. évfolyam, 94-125. szám)
2005-09-24 / 123-124. szám
14Kárpáti Igaz Szó Kulira 2005. szeptember 24., szombat Születésnapi virágcsokory Pedagógus és kutató Eléggé váratlanul ért a napokban a hír, hogy Gortvay Erzsébet életének egyik jelentős állomásához, születésének kerek évfordulójához érkezett. Mivel régi ismerőse és nem utolsósorban tanítványa is vagyok egyetemi tanulmányaimnál fogva, így valamiféle természetes késztetést éreztem ahhoz, hogy röviden papírra vessem néhány gondolatomat. Kezdeném talán azzal, hogy nehezen indult a dolog. Dilemmám viszont hamarosan megoldódott. Maga az ünnepelt segített ki: rábukkantam egyik publicisztikai írására, így ebből idéznék, minden kommentár nélkül. „Nem szeretek önéletrajzot írni. Pedig az évek folyamán - pályám egyéb dokumentumai között - belőlük is felszaporodtak a másodpéldányok az asztalfiókomban. Bennük van minden, ami az életemet jelentette. Mégis, ha valaki e gondos-pontos adatsorrendből akarna megismerni, nehezen boldogulna. .. .Első önéletírásaim szerint 18 éves koromra rengeteg érdemleges dolog történt velem: születtem, hétévesen iskolába mentem, ugyanakkor álltam apám koporsója mellett (elismerem: egy kis túlzás, hogy álltam, inkább ide-oda tűnőcskéztem a tömegben), majd azt mondták: felszabadultunk, befejeztem az elemit, középiskolás lettem, beléptem a komszomolba, leérettségiztem, egy évig dolgoztam, felvettek az egyetemre. ... Nehezen tudnám utólag megmagyarázni, miért vágytam annyira az egyetemre. Amikor indult, még csak a betűvetés fortélyaival ismerkedtem. A megnyitás szenzációja nem juthatott el a tudatomig. Én már afféle természetes hétköznapi csodaként kaptam az egyetemet, mint a villanyvilágítást a régi, szúrós petróleumfény helyett. ...Utam és egyik-másik eredményem tehát egyáltalán nem kivétel. Sorsom is szabványsors, egy a sok kárpátaljai magyar kortársaim sorsából, amely összeforrt az Ungvári Állami Egyetemmel.” Nos, az utóbbi megállapítással most szabadjon egy kicsit jóindulatú vitába szállnom. Gortvay Erzsébet sorsa, pályája, életműve kiemelkedik sokaké közül. Mert nem akárki mondhatja el magáról, hogy több mint három évtizedes egyetemi tanári tevékenysége során fiatal magyartanárok nemzedékei nőttek fel a keze alatt. Hogy olyan mélyreható szaktudással és szenvedélyességgel kalauzolta növendékeit a 18-19. századi magyar irodalom búvópatakként rejtőző gyöngyszemein Balassitól kezdve Petőfi és Arany költészetén át, Reviczky Gyuláig, Vajda Jánosig, mint ő tette. Úgy tudott beszélni költőkről, írókról, mintha azok ma is közöttünk élnének, nem adathalmazokkal untatta a tanítványait, hanem érdekes eseményeket elevenített fel, saját meglátásait, gondolatait, kutatásának eredményeit közölte. Egyébként fő kutatási területe a 19. századi magyar irodalom, az oroszmagyar irodalmi kapcsolatok. A filológiai tudományok kandidátusa, disszertációját 1973-ban Ungváron védte meg. A nyolcvanas évek végén Makarenko-érmet kapott, amely az első ilyen kitüntetés volt az ungvári egyetem filológiai karán. Jómagam egyike voltam azoknak, akik a lapunk munkatársaként, később rovatvezetőjeként első olvasatban találkoztam Erzsike irodalmi-publicisztikai írásaival, tanulmányaival, recenzióival. Anyanyelvi munkáin kívül oroszul, ukránul írt kötetekhez elő- és utószót, Kárpátalján és Magyarországon. Középiskolai irodalomkönyveket szerkesztett, önálló publicisztikai kötete az ungvári Intermix Kiadónál jelent meg 1993-ban Ezer évig nem volt itt semmi? címmel. Lapozzunk bele egy kicsit ebbe a kötetbe. E műve (is) bizonyítja, hogy Gortvay Erzsébet évtizedek óta hallatlan szorgalommal gyűjtögette és gyűjtögeti ma is irodalmi életünkkel, azok nagyjaival kapcsolatos kutatásainak eredményét. Ezek egyike például a Dayka Gáborról és ungvári szobráról szól, amint a kötete címadó tanulmánya is jelzi: „Dayka Gábor magyar költő volt. Nem Petőfihez, Puskinhoz vagy Sevcsenkóhoz mérhető nagyság. Nem szabadságharcos, népvezér, nem próféta, nem is forradalmár, Daykából ma igazán nem ismerünk mást, csak költészetét.” ...Pár éve egy interjút készítettem Gortvay Erzsébettel. Arról faggattam, vajon melyik karácsonyhoz fűzik őt a legkedvesebb emlékek. „Nem nehéz rá válaszolnom: számomra a kilencvenhármas év karácsonya volt az, amelyiken megkaptam a Berzsenyi-díjat. Persze, ez az időzítés, ha ugyan szabad és ildomos így mondanom, csupán a szerencsés véletlennek köszönhető. Azt viszont nyomban hozzátenném: csak körülbelül egy év múltán tudtam meg, hogy ebben a díjban már előttem részesült Tőkés László, a Királyhágómelléki református egyház püspöke...” Az említett beszélgetés során még elmondta többek között, hogy immár nyugdíjasként boldogan jár el minden anyaországi tudományos konferenciára, s egyetemi ténykedése harminc éve alatt nem szerepelt annyi tudományos fórumon, mint az utóbbi két esztendőben. Ezenkívül tankönyveket ír a kárpátaljai magyar iskolák számára. Életének legújabb fejleménye: a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári tagozatán tanít, önzetlenül átadva tudását a fiatal filológus-jelölteknek. Emellett lankadatlan szorgalommal folytatja kutatásait a már említett időszakok irodalmában... Lapunk olvasótábora nevében is szeretettel köszöntjük Gortvay Erzsébetet kerek születésnapja alkalmából! Barát Mihály Blitz — karnyújtásnyira a csillagoktól Vidám társaság gyülekezik a táncteremben. Tele vannak új élményekkel, benyomásokkal, melyeket hangosan, kacarászva osztanak meg egymással. Nem sokkal később azonban - egy láthatatlan karmester intésére - felpattannak és kemény munkába kezdenek, bemelegítenek, gyakorolják a mozdulatokat. Nagyon komolyan dolgoznak, annál is inkább, hisz egy fiatal koreográfus érkezett hozzájuk Kijevből, hogy felfrissítse a Blitz táncegyüttes repertoárát. Olekszandr Szkiba (róla van szó) 16-17 évesen kezdett el táncolni. Először a breakkel barátkozott meg, később azonban mindenbe, a keringőtől a technoig egyaránt belekóstolt. Bejárta Európát, utoljára 2002-ben lépett fel a világbajnokságon. Azóta inkább csak nagyszabású táncos események szervezésével foglalkozik (Eurodance, Jaltában a Világkupa). És persze olyan meghívásoknak tesz eleget, melyeken megismerhet új stílusokat, tánctechnikát. Nemrégiben például egy világhírű táncos, Luca Tomozzini (Michael Jackson klipjében látható) milánói stúdiójában járt, ahol néhány új „fogást” sajátított el. Kérdésemre: hogyan írná le azt, amit csinál, szűkszavúan csak ennyit mond: hobbi, profi szinten. Amíg az ifjú táncosok tanulnak, a Blitz koreográfusa, Aljona Kaminszkaja mesél. Megtudom tőle, hogy együttesüknek nagyjából hatvan tagja van, akik közül négyen már oktatóként is működnek. Nekik nyáron alkalmuk volt részt venni egy tanfolyamon a Fekete-tenger partján. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ukrajna, főleg az ország keleti része, az utóbbi időben igencsak felzárkózott Európa táncművészetéhez. A nyugati régiót egyelőre csak a Blitz képviseli magasabb szinten. A 2005- ös, Győrben megrendezett világbajnokságon több kategóriában foglaltak el dobogós helyet. A jövőben pedig hip-hop és break-csoportot indítanak, melyeket szakképzett oktatók vezetnek majd. Továbbá Lengyelországba készülnek egy nemzetközi táncfesztiválra. - Melyik műfajt kedveli a legjobban? - Érdekes szimbiózis, összefonódás megy most végbe a szórakoztató iparban, új stílust teremtve - mondja Kaminszkaja. Ez valóban érdekes és magával ragadó. A kortárs balett az, amit különösen szeretek, igaz, ez még nálunk gyerekcipőben jár, kevés információ jut el hozzánk. A sztárok közül Michael Jacksont, Justin Timberlakeet tekintem mérvadónak. Félreértés ne essék, egyáltalán nem érdekel énekesi tudásuk, engem a modern koreográfia, a show, a háttérmunka nyűgöz le. Nagyszerű emberekkel dolgoznak, akik továbbadják tudásukat... Szabó Katalin І Tehetséges fiatalokból áll az együttes Szombati versek Fábián László Félegyházától Segesvárig A dévai szelek tán havat kavartak, ordasok és gubás parasztok nélkülöztek a tél hidegén. Szlovák anya szülte őt szilaj magyarnak Hungáriában a reformok kezdetén. Látó ha lennék, állíthatnám, megesküdnék kardvasra, égre, hogy karcsú, büszke láng csapott fel a csillagok égi mezejére. Nem azért, hogy tündököljön. Rendeltetett, hogy lobogjon minden völgyben és minden ormon, hogy ostorozzon a haláligFélegyházától Segesvárig. Kedvenc versét ajánlja: Borbély Edit ungvári tanárnő. Vári Fábián László két verset írt Petőfiről: a Félegyházától Segesvárig a költő születésének, a Várad felől... halálának a titkát mondja el. „A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút” - írja Petőfi Sándor című művében Illyés Gyula. Vári Fábián László versében mítoszi energiákkal telítődve megszületik a nemzet költője. „... karcsú, büszke láng (csapott fel) a csillagok égi mezejére.” Honnan érkezett? Ki küldte? Miért? Mert ennek a nemzetnek akkor és ott szüksége volt rá. „Rendeltetett, hogy lobogjon...” Szezonnyitás előtt A megyei filharmónia őszi-téli hangversenyidényéről tájékoztatta lapunkat Okszana Hrinevics igazgatóhelyettes. Eszerint az új szezon október elején kezdődik, a sokévi hagyományhoz híven. Október huszadikán Natália Viszics, érdemes művész orgonaestjére várják a hallgatóságot, közel egy hétre rá pedig ünnepi koncerttel méltatják a Kárpátaljai Állami Érdemes Népi Együttes fennállásának hatvanadik évfordulóját. Új műsorával lép a közönség elé a Magyar Melódiák kamaraegyüttes, amelynek programját néhai művészeti vezetője, Márton István, Zádor Dezső és más komponisták műveiből állították össze. November elején kerül lebonyolításra az Anatolij Zatyin Nemzetközi Zongoraverseny, majd a filharmónia kamarazenekara ad egész estet betöltő koncertet. (barát) Kristályfürt - 2005 Nagyszőlős városnapját egyhetes rendezvénysorozattal méltatták. Gyönyörködtette a látogatókat a virágkiállítás, a hímzéseket, fafaragásokat, festményeket felvonultató népművészeti és amatőr művészeti tárlat. A legkiemelkedőbb esemény azonban kétségtelenül a Kristalovi grona (Kristályfürtök) címmel lebonyolított ének- és táncfesztivál volt, amelyet immár országos szinten rendeztek meg. Mint Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Művelődési Osztály módszerésze tájékoztatta lapunkat, a fesztiválnak több mint 350 résztvevője mutatta be tudását a népes közönség előtt. Lembergi, hmelnickiji, harkivi, temopili népszerű együttesek és szólisták szórakoztatták a hallgatóságot színvonalas műsorral. Díszvendégei voltak a rendezvénysorozatnak a Nyírbátorból érkezett delegáció tagjai és egy új testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően a lengyelországi Dinow városából is magas beosztású tisztségviselők látogattak el Ugocsa történelmi központjába. A színvonalas dal- és táncprodukciókat értékelve Anna Kowalska, Dinow polgármester-asszonya úgy nyilatkozott, hogy „egy sopoti táncdalfesztivál szem- és fültanúja volt Nagyszőlősön”. (béem)