Kárpáti Igaz Szó, 2008. július-szeptember (4. évfolyam, 101-152. szám)
2008-07-03 / 101-102. szám
2008. július 3., csütörtök Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 Világszínvonal a Vérke partjánKerekecske-dombocska Tarasz Petrinát másfél hónapja nevezték ki a Beregszászi Rádiógyár élére. Korábban a pénzügyi osztályt vezette. Ezt megelőzően egy sztriji gyárban tevékenykedett - Nagy öröm számomra, hogy a gyár volt igazgatója, Vjacseszlav Makejev is a támogatóim közé tartozik. Jelenleg az ellenőrző bizottság tagja, és tőle minden segítséget megkapok - kezdte beszélgetésünket az új igazgató. - Öt évig voltam főkönyvelő a sztriji Leoni gyárban. Másfél évvel ezelőtt kaptam az ajánlatot a Flextronicstól, és úgy éreztem, ez nagy lehetőség a karrierem további építéséhez. A beregszászi gyár irányítása természetesen nagy kihívás számomra, de bátran nézek elébe. Tudom, hogy sokat kell tanulnom, fejlődnöm, de bízom a sikerben, mert segítő kollégák vesznek körül. - Mi a helyzet ma a Beregszászi Rádiógyárban, kik az Önök megrendelői, hányféle terméket gyártanak, és terveznek-e bővítést? - A Beregszászi Rádiógyár a felemelkedés útjára lépett. Amikor az Epson áthelyezte a termelést a mi gyárunkból Kínába, sajnos sok embert el kellett bocsátani. A termelés 25-30 százalékkal visszaesett. Ezt követően döntött úgy a Flextronics vezetése, hogy az üzemet becsatolják az SBS (Special Business Solution) alegységébe. Azóta számos új projekttel ismerkedtünk meg, folyamatosan dolgozunk azok beindításán. Köztük szerepel a termékek skálájának szélesítése is. De még most sem folyik megfelelő ütemben az új projektek megvalósítása, szakembereink egyszerűen nem győzik. - Mit emelne ki az új projektjeik közül? - Újabban a szatelites internetkapcsolat megteremtéséhez szükséges részegységeket gyártunk izraeli megrendelésre. De egyéb megrendeléseink is vannak Izraelből. A másik nagy projektünk pedig a Xe-Tarasz Petrina: új utakon járunk fol, melynek keretében egy munkácsi finommechanikai üzemmel kooperálva nyomtatókat készítünk. Új utakon járunk a kollektíva szervezésében is, menedzsereket keresünk. Főleg ambiciózus fiatalokra támaszkodunk. Alapvető követelmény az angol nyelv ismerete. A legfontosabb, hogy az emberek akarjanak dolgozni. Naponta több állásinterjúra is sor kerül. A fiatalok érdeklődnek, ám szakképzett káderekben még mindig hiányt szenvedünk. Ukrajnában nagyon kevés ilyen gyár van, mint a mienk. Ezért a jelentkezők betanítása is ránk hárul. Jelenleg 850-en dolgoznak a gyárban, de ha teljes kapacitással fogunk működni, akkor ez a szám 2500-3000-re is nőhet. Mérnökök, logisztikai szakemberek is kellenek. A megtermelt árut el is kell juttatni a külföldi megrendelőhöz. Számos országba szállítunk: az EU-s tagállamokba, illetve Mexikóba, Kínába, Amerikába, Japánba stb. Dolgozóink fizetése a régióban a magasak közé tartozik. A tavalyihoz képest a bérek hét százalékkal emelkedtek. A tehetséges emberek megfelelő anyagi elismerésben ré-A SZERZŐ FELVÉTELE szesülnek. Az újonnan felvettekkel 3 hónapra kötünk szerződést rögzített fizetéssel. Ez az idő elegendő arra, hogy felmérjük az illető képességeit, értékeit, s ennek arányában szabjuk meg a bérét. - Milyen tervekkel néznek a jövőbe? - A gyár egész területén építkezés folyik. Korszerűsítjük a raktárakat, rekonstruáljuk háromemeletes épületszárnyunkat, amelynek első szintjén a nyomtatókat szerelik össze. A gyárat európai szintre kell emelnünk, hogy versenyképesek legyünk a kontinensen. A Flextronics érti, és tudja, hogy a további sikeres termelés érdekében komoly beruházásokat kell végezni. A régi feltételek mellett ugyanis lehetetlen az európai színvonalú termelés. Fontosnak tartom, hogy az emberek olyan munkakörülmények között dolgozzanak, amelyekben jól érzik magukat. Csak ezek megteremtése után várhatjuk el tőlük az odaadó munkát, a termelési kultúrát. Biztosítjuk a szakmai fejlődést. Ennek érdekében ingyenes tanfolyamokat szervezünk. Hegedűs Csilla C LŐFIZETŐInK^EGY PORTA - HÁROM NEMZEDÉK Somoson ilyenkor alig lehet járókelőkkel találkozni. Nyár van, dologidő, amikor minden épkézláb ember a földeken vagy a fóliasátorban tesz-vesz. Fodor Mária tanácsi főkönyvelő a hivatalában ül és a kimutatásokkal, számlákkal foglalatoskodik. Még kilenc óra sincs, de már a második vagy inkább a harmadik műszakban dolgozik. - A munkanap hivatalosan nyolckor kezdődik, de számomra jóval korábban. A nap a reggeli elkészítésével indul, s egy kisgyomlálás is belefér az időmbe. Máriáék portáján három nemzedék él megértésben: a szülei, a két lányuk és ő a férjével. Mint mondja, nincsenek közöttük ellentétek. - Megosztjuk a munkát. A nagymama főzi az ebédet, míg a férfiak a gazdaságban ügyködnek. Ilyenkor, szünidőben a lányok is besegítenek. A Fodor család komoly gazdaságot vezet. Három futballpályányi fóliasátor, tehenek, hízók és aprójószág van bőven teendő. A szabad idő nagyon kevés, de azért mindannyian átolvassák kedvenc lapjukat. Az igazi megbecsült „családtag”. Annál is inkább, mert két éve lapunk fortunája is rájuk mosolygott. Nyereményjátékunkon egy centrifugát nyertek. A fiatalasszony kereskedelmi technikumot végzett. Korábban elárusító volt. Mostani munkáját szereti, nem fél a felelősségtől. Fő a pontosság és a precizitás, mondja. De azt még hozzáteszi, hogy ha találna egy nyugodtabb állást, talán azt választaná... Balogh Csaba Fodor MáriaZunkó Barnabás felvétele Hogy a kárpátaljai útmesterek nincsenek híján a formabontó ötleteknek - gondoljunk csak a ralipályává előléptetett közutakra -, az nem újság, de amit a közelmúltban útkarbantartás címén a tiszaháti településeken végeztek, az több mint megdöbbentő. Köztudott, az utak mentén a csapadék elvezetése céljából van árok, nem pedig azért, hogy abban kacsák-libák pancsoljanak. E sorok íróját legalábbis valamikor az „ősidőkben” a Huszti Erdészeti Technikum erdőszállítmányozási tanszékén így tanították. Megfelelően kialakított útprofil és vízelvezető árkok nélkül a legjobb aszfaltburkolat sem ér sokat, mert az őszi-téli csapadék, no meg a fagy a gránitot is kikezdi - sulykolták belénk akkoriban. De az, amit a nagyszőlősi „árkászok” műveltek nemrégiben, legfeljebb egy kiadós egyesre lenne elég akkori tanáraim szemében. Árokásás címén ugyanis az történt, hogy a falvakban szépen végigment az útkarbantartók útgyaluja és néhány köbméter, a nemlétező árokból kitúrt földdel „díszítette ki” a járdákat. Munkájuk nyomán a csapadék persze nem tud elfolyni, hiszen a házak előtti behajtók csöveit nem tisztították ki. A kialakított gödröket, mint kiderült, leaszfaltozni már nem kívánják. Többek között ez váltott ki parttalan indulatokat a lakosságból. - Én ugyan nem vagyok „úrmester” - mérgelődik a történteken Egresi János tiszapéterfalvai lakos -, no de ki hallott már olyat, hogy pont a gázvezeték fölé ásnak árkot. Köztudomású, hogy felénk nem műanyag, hanem fémcsövekben jut el a földgáz a fogyasztókhoz, azok meg nemigen szeretik a nedvességet, könnyen rozsdásodnak. Ha már csinálnak valamit, tegyék azt normálisan, ne csak tessék-lássék módon. Arról meg már szólni sem akarok, hogy a kitúrt talajt nekem kell valahová eltalicskáznom, ha azt akarom, hogy a portám valahogy kinézzen és be tudjak hajtani a saját udvaromra. Ez utóbbit én még megoldom, de kíváncsi vagyok, hogy mit tesz a nyolcvanhat éves szomszédasszonyom! Az úrmesterek arra nem gondoltak, hogy elég erkölcstelen dolog ilyenekkel boldogítani egy szegény egyedülálló öregasszonyt és rálőcsölni azt a munkát, amiért valaki valahol fizetést kapott? - A hivatalok közötti egyeztetések tényleg hagynak kívánnivalókat maguk után - vette át a szót Illyés István polgármester -, hiszen az minimális elvárás lett volna a gázművek és az útkarbantartók részéről, hogy ilyen esetekben egyeztetnek, de személy szerint nem féltem a gázvezetéket. Eddig sem védte aszfaltréteg, és nem hiszem, hogy egy korrektül kialakított vízelvezető hálózat korróziót okozna. Ehhez viszont a lakosság közreműködése is szükséges, hiszen a behajtók alatti átereszek kitisztítása már a háztulajdonosok dolga. Sőt, tovább megyek, néhány évtizede még a vízelvezető árkok karbantartása is a lakosok feladata volt és akkoriban senki sem háborodott fel azon, ha az önkormányzat ezt számon kérte. Most a munka orszlánrészét elvégezték az útkarbantartók, és néhány talicska földet elhordani meg egy három méteres csövet kitisztítani talán nem olyan megterhelő, hogy ilyen mérvű ellenérzéseket váltson ki. Örüljünk inkább együtt annak, hogy végre megtörtént az első lépés a közúthálózat fejlesztése terén. 2012- ig ugyanis a tiszapéterfalvai tanácshoz tartozó főutak szintjét mintegy 15 centiméterrel meg fogja emelni a közútkezelő vállalat és teljes felújítást végeznek azokon. Ez az első lépés és biztos vagyok benne, hogy a munka folytatódik, hiszen néhány éve még az is hihetetlennek tűnt, hogy egyszer az árvíz ellen körgátas védettséget kapnak falvaink. Az a projekt már 98 százalékban megvalósult, és valóra válik ez is. Matúz István Önkéntelen úrmesterek munkában A SZERZŐ FELVÉTELE