Kárpáti Igaz Szó, 2008. július-szeptember (4. évfolyam, 101-152. szám)

2008-07-03 / 101-102. szám

2008. július 3., csütörtök Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 Világszínvonal a Vérke partjánKerekecske-dombocska Tarasz Petrinát másfél hónapj­a nevezték ki a Beregszászi Rádió­gyár élére. Korábban a pénzügyi osztályt vezette. Ezt megelőzően egy sztriji gyárban tevékenyke­dett - Nagy öröm számomra, hogy a gyár volt igazgatója, Vjacseszlav Makejev is a támogatóim közé tar­tozik. Jelenleg az ellenőrző bizott­ság tagja, és tőle minden segítsé­get megkapok - kezdte beszélgeté­sünket az új igazgató. - Öt évig voltam főkönyvelő a sztriji Leoni gyárban. Másfél évvel ezelőtt kaptam az ajánlatot a Flextronicstól, és úgy éreztem, ez nagy lehetőség a karrierem továb­bi építéséhez. A beregszászi gyár irányítása természetesen nagy ki­hívás számomra, de bátran nézek elébe. Tudom, hogy sokat kell ta­nulnom, fejlődnöm, de bízom a si­kerben, mert segítő kollégák vesz­nek körül. - Mi a helyzet ma a Beregszászi Rádiógyárban, kik az Önök megren­delői, hányféle terméket gyártanak, és terveznek-e bővítést? - A Beregszászi Rádiógyár a fel­­emelkedés útjára lépett. Amikor az Epson áthelyezte a termelést a mi gyárunkból Kínába, sajnos sok em­bert el kellett bocsátani. A termelés 25-30 százalékkal visszaesett. Ezt követően döntött úgy a Flextronics vezetése, hogy az üzemet becsatol­ják az SBS (Special Business Solution) alegységébe. Azóta szá­mos új projekttel ismerkedtünk meg, folyamatosan dolgozunk azok bein­dításán. Köztük szerepel a termékek skálájának szélesítése is. De még most sem folyik megfelelő ütemben az új projektek megvalósítása, szak­embereink egyszerűen nem győzik. - Mit emelne ki az új projektjeik közül? - Újabban a szatelites internet­kapcsolat megteremtéséhez szük­séges részegységeket gyártunk iz­raeli megrendelésre. De egyéb meg­rendeléseink is vannak Izraelből. A másik nagy projektünk pedig a Xe-Tarasz Petrina: új utakon járunk fol, melynek keretében egy mun­kácsi finommechanikai üzemmel kooperálva nyomtatókat készítünk. Új utakon járunk a kollektíva szervezésében is, menedzsereket keresünk. Főleg ambiciózus fiata­lokra támaszkodunk. Alapvető kö­vetelmény az angol nyelv ismerete. A legfontosabb, hogy az emberek akarjanak dolgozni. Naponta több állásinterjúra is sor kerül. A fiata­lok érdeklődnek, ám szakképzett káderekben még mindig hiányt szenvedünk. Ukrajnában nagyon kevés ilyen gyár van, mint a mienk. Ezért a jelentkezők betanítása is ránk hárul. Jelenleg 850-en dolgoznak a gyárban, de ha teljes kapacitással fogunk működni, akkor ez a szám 2500-3000-re is nőhet. Mérnökök, logisztikai szakemberek is kellenek. A megtermelt árut el is kell juttatni a külföldi megrendelőhöz. Számos országba szállítunk: az EU-s tagál­lamokba, illetve Mexikóba, Kínába, Amerikába, Japánba stb. Dolgozóink fizetése a régióban a magasak közé tartozik. A tavalyi­hoz képest a bérek hét százalékkal emelkedtek. A tehetséges emberek megfelelő anyagi elismerésben ré-A SZERZŐ FELVÉTELE szesülnek. Az újonnan felvettekkel 3 hónapra kötünk szerződést rögzí­tett fizetéssel. Ez az idő elegendő arra, hogy felmérjük az illető képes­ségeit, értékeit, s ennek arányában szabjuk meg a bérét. - Milyen tervekkel néznek a jö­vőbe? - A gyár egész területén építke­zés folyik. Korszerűsítjük a raktá­rakat, rekonstruáljuk háromemele­tes épületszárnyunkat, amelynek első szintjén a nyomtatókat szere­lik össze. A gyárat európai szintre kell emelnünk, hogy versenyképe­sek legyünk a kontinensen. A Flextronics érti, és tudja, hogy a további sikeres termelés érdeké­ben komoly beruházásokat kell vé­gezni. A régi feltételek mellett ugyanis lehetetlen az európai szín­vonalú termelés. Fontosnak tar­tom, hogy az emberek olyan mun­kakörülmények között dolgozza­nak, amelyekben jól érzik magukat. Csak ezek megteremtése után vár­hatjuk el tőlük az odaadó munkát, a termelési kultúrát. Biztosítjuk a szakmai fejlődést. Ennek érdeké­ben ingyenes tanfolyamokat szer­vezünk. Hegedűs Csilla C­ LŐFIZETŐInK^EGY PORTA - HÁROM NEMZEDÉK Somoson ilyenkor alig lehet járó­kelőkkel találkozni. Nyár van, do­logidő, amikor minden épkézláb ember a földeken vagy a fóliasá­torban tesz-vesz. Fodor Mária ta­nácsi főkönyvelő a hivatalában ül és a kimutatásokkal, számlákkal fog­lalatoskodik. Még kilenc óra sincs, de már a második vagy inkább a harmadik műszakban dolgozik. - A munkanap hivatalosan nyolckor kezdődik, de számomra jóval korábban. A nap a reggeli el­készítésével indul, s egy kisgyom­­lálás is belefér az időmbe. Máriáék portáján három nemze­dék él megértésben: a szülei, a két lányuk és ő a férjével. Mint mond­ja, nincsenek közöttük ellentétek. - Megosztjuk a munkát. A nagy­mama főzi az ebédet, míg a férfiak a gazdaságban ügyködnek. Ilyenkor, szünidőben a lányok is besegíte­nek. A Fodor család komoly gazdasá­got vezet. Három futballpályányi fóliasátor, tehenek, hízók és apró­jószág­­ van bőven teendő. A sza­bad idő nagyon kevés, de azért mindannyian átolvassák kedvenc lapjukat. Az igazi megbecsült „csa­ládtag”. Annál is inkább, mert két éve lapunk fortunája is rájuk mo­solygott. Nyereményjátékunkon egy centrifugát nyertek. A fiatalasszony kereskedelmi technikumot végzett. Korábban el­árusító volt. Mostani munkáját szereti, nem fél a felelősségtől. Fő a pontosság és a precizitás, mond­ja. De azt még hozzáteszi, hogy ha találna egy nyugodtabb állást, ta­lán azt választaná... Balogh Csaba Fodor MáriaZunkó Barnabás felvétele Hogy a kárpátaljai útmesterek nincsenek híján a formabontó öt­leteknek - gondoljunk csak a rali­pályává előléptetett közutakra -, az nem újság, de amit a közelmúlt­ban útkarbantartás címén a tisza­háti településeken végeztek, az több mint megdöbbentő. Köztudott, az utak mentén a csa­padék elvezetése céljából van árok, nem pedig azért, hogy abban kacsák-libák pancsoljanak. E so­rok íróját legalábbis valamikor az „ősidőkben” a Huszti Erdészeti Technikum erdőszállítmányozási tanszékén így tanították. Megfe­lelően kialakított útprofil és vízel­vezető árkok nélkül a legjobb asz­faltburkolat sem ér sokat, mert az őszi-téli csapadék, no meg a fagy a gránitot is kikezdi - sulykolták belénk akkoriban. De az, amit a nagyszőlősi „árkászok” műveltek nemrégiben, legfeljebb egy kiadós egyesre lenne elég akkori tanára­im szemében. Árokásás címén ugyanis az történt, hogy a falvak­ban szépen végigment az útkar­bantartók útgyaluja és néhány köbméter, a nemlétező árokból ki­túrt földdel „díszítette ki” a járdá­kat. Munkájuk nyomán a csapadék persze nem tud elfolyni, hiszen a házak előtti behajtók csöveit nem tisztították ki. A kialakított gödrö­ket, mint kiderült, leaszfaltozni már nem kívánják. Többek között ez váltott ki parttalan indulatokat a lakosságból. - Én ugyan nem vagyok „úrmes­­ter” - mérgelődik a történteken Eg­resi János tiszapéterfalvai lakos -, no de ki hallott már olyat, hogy pont a gázvezeték fölé ásnak árkot. Köz­tudomású, hogy felénk nem mű­anyag, hanem fémcsövekben jut el a földgáz a fogyasztókhoz, azok meg nemigen szeretik a nedvességet, könnyen rozsdásodnak. Ha már csi­nálnak valamit, tegyék azt normáli­san, ne csak tessék-lássék módon. Arról meg már szólni sem akarok, hogy a kitúrt talajt nekem kell vala­hová eltalicskáznom, ha azt akarom, hogy a portám valahogy kinézzen és be tudjak hajtani a saját udva­romra. Ez utóbbit én még megoldom, de kíváncsi vagyok, hogy mit tesz a nyolcvanhat éves szomszédasszo­nyom! Az úrmesterek arra nem gon­doltak, hogy elég erkölcstelen do­log ilyenekkel boldogítani egy sze­gény egyedülálló öregasszonyt és rálőcsölni azt a munkát, amiért vala­ki valahol fizetést kapott? - A hivatalok közötti egyezteté­sek tényleg hagynak kívánnivalókat maguk után - vette át a szót Illyés István polgármester -, hiszen az mi­nimális elvárás lett volna a gázmű­vek és az útkarbantartók részéről, hogy ilyen esetekben egyeztetnek, de személy szerint nem féltem a gáz­vezetéket. Eddig sem védte aszfalt­­réteg, és nem hiszem, hogy egy kor­rektül kialakított vízelvezető hálózat korróziót okozna. Ehhez viszont a lakosság közreműködése is szüksé­ges, hiszen a behajtók alatti átere­szek kitisztítása már a háztulajdo­nosok dolga. Sőt, tovább megyek, néhány évtizede még a vízelvezető árkok karbantartása is a lakosok fel­adata volt és akkoriban senki sem háborodott fel azon, ha az önkor­mányzat ezt számon kérte. Most a munka orszlánrészét elvégezték az útkarbantartók, és néhány talicska földet elhordani meg egy három mé­teres csövet kitisztítani talán nem olyan megterhelő, hogy ilyen mér­vű ellenérzéseket váltson ki. Örül­jünk inkább együtt annak, hogy végre megtörtént az első lépés a közúthálózat fejlesztése terén. 2012- ig ugyanis a tiszapéterfalvai tanács­hoz tartozó főutak szintjét mintegy 15 centiméterrel meg fogja emelni a közútkezelő vállalat és teljes felújí­tást végeznek azokon. Ez az első lé­pés és biztos vagyok benne, hogy a munka folytatódik, hiszen néhány éve még az is hihetetlennek tűnt, hogy egyszer az árvíz ellen körgátas védettséget kapnak falvaink. Az a projekt már 98 százalékban megva­lósult, és valóra válik ez is. Matúz István Önkéntelen úrmesterek munkában A SZERZŐ FELVÉTELE

Next