Kárpáti Igaz Szó, 2008. október-december (4. évfolyam, 153-205. szám)

2008-10-07 / 156. szám

2008. október 7., kedd Gyökerek Már ismert a jövő évi FELVÉTELI SZABÁLYZAT Bár korainak tűnik a jövő évi felvételik rendjéről beszélni, az oktatási tárca jelenlegi vezetője, Ivan Vakarcsuk úgy gondolta, az emelt szintű érettségire időben fel kell készülnie Ukrajnának. Annál is inkább, mert a tizenegye­­dikesek számára 2009. május 1- jével véget ér a tanév. A vizsgá­zásra két hónap áll majd rendel­kezésükre. Az Ukrán Oktatási és Tudomá­nyos Minisztérium szeptember vé­gére elkészítette a felsőoktatási tanintézetek felvételi rendjét, me­lyet az igazságügyi minisztérium már jóvá is hagyott. A múlt tanév­ben az egyetemek és főiskolák fel­vételi bizottságait arra kérték, hogy februárban határozzák meg azokat a tantárgyakat, amelyekkel az adott szakon az elért pontokkal pályázni lehet. Idén minden felső­­oktatási tanintézetnek már novem­ber 1-jére el kell készítenie és nyil­vánosságra hoznia a felvételik rendjét. S hogy milyen újítások várnak a jövőre felvételizőkre? Jó hír, hogy hosszú tanakodás után az oktatá­si tárca végül mégis meghagyta minden tantárgyból a 124-es alsó ponthatárt. Korábban Ivan Vakar­­suk 150-re emelte volna a szak­tárgyakból minimálisan meg­szerzendő pontszámot, de végül úgy döntött, hogy nem azokat nö­veli, hanem az emelt szintű érett­ségire jelölt tantárgyak számát csökkenti. A tavalyi tizenegy tan­tárgyból kiiktatták a jogismeretet, a világtörténelmet, a világirodalmat és a gazdaságtan alapjait. Aki te­­­­hát jövőre jogra akar felvételizni, annak Ukrajna történelméből kell számot adnia tudásáról. A közgaz­dasági szakokra jelentkezők pedig matematikából készüljenek. A szaktárca viszont bizonyos szakok esetében a tanintézetek hatáskö­rében hagyta a ponthatár szabá­lyozását. Elkészültek az idegen nyelvi tesztkérdések. Országszerte angol, német, francia és spanyol nyelv­ből lehet érettségizni. Aki a magyar nyelv és irodalom, illetve a román nyelv és irodalom szakra jelentke­zik valamelyik főiskolára vagy egyetemre, helyben, a választott tanintézetben kapja meg a feladat­lapokat. A felvételizni szándékozók szá­mára kötelező vizsgatárgy marad az ukrán nyelv és irodalom. Emel­lett a tudásfelmérő tesztet a humán osztályban tanuló diákok kötele­zően Ukrajna történelméből, a reá­­losok matematikából írják. Ehhez még három választott tantárgyból szerezhetnek pontokat, vagyis aki az orvosira szeretne jelentkezni, ajánlatos biológiából is érettségiz­nie, aki viszont gyógyszerész sze­retne lenni, annak kémiából kell jól teljesítenie. A szaktárca egységesítette az iratok benyújtásának időpontját is. Korábban minden egyetem és főiskola egyénileg dönthette el, meddig adhatók be a kérelmek. Jö­vőre az I—IV. akkreditácóval ren­delkező felsőoktatási tanintézetek mindenhol június 29-től fogadják a felvételire benyújtott iratokat. Eltöröltek számtalan kedvez­ményt, így az arany- és ezüstérem­re jelöltek már nem számíthatnak semmilyen elsőbbségre. A szaktár­ca csak az árva, a gyámság alatt lévő fiatalokkal, a rokkant, a cser­nobili katasztrófában érintett szü­lők, valamint a bányászok gyere­keivel tesz kivételt. Az utóbbi újí­tást a szakminiszter azzal magya­rázza, hogy ezzel szeretnék emelni a bányászok munkájának presztí­zsét. Természetesen a fent említett kategóriába tartozóknak is meg kell írniuk a választott tantárgyakból a tesztvizsgát, viszont ők már a mi­nimális 124 ponttal bármelyik uk­rán egyetemre vagy főiskolára minden különösebb erőfeszítés nélkül „besétálhatnak”. Fedák Anita, az M­E Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának módszerésze : Nekik már sikerült Zinkó Barnabás felvétele ­rt­iv-or Az ÍRÁSTUDÓK FELELŐSSÉGE Helyesírásunk tudományos igé­nyű szabályozottsága nagyjában­­egészében jó, de a helyesírási köz­­műveltség színvonala nem megfe­lelő, sőt ha a különböző rendű­rangú új sajtótermékek százaira gondolunk, azt kell mondanunk, aggasztó. E tekintetben nagyfo­kú igénytelenség tapasztalható. A­­ lapok elválasztási és egyéb he­lyesírási hibáktól hemzsegnek. A számítógép sokat tud, s ezért nagy áldás, de mindenre nem képes. Az újságírókban - tisztelet a kivétel­nek - nincs igény arra, hogy fi­gyelmesen átnézzék a leírtakat. Ez pedig nagyfokú gondatlan­ságról tanúskodik. A beszédtechnika s általában a beszélt nyelv tekintetében - ide­értve mindazt, ami a hangzással kapcsolatos - valamelyest derű­sebb a kép, de azért van javítani­való bőven. Emlékműveket avatnak, épüle­teket adnak át, eseménysorozato­kat nyitnak meg neves közszerep­­­­lők, anélkül, hogy papírról olvas­nák az ünnepi szavakat. A beszéd­tempónak az elmúlt évekbeli, már-már hadarásba torkolló fel­­gyorsulása mintha megállt volna, ellenben elterjednek a különféle hangsúlyozási hibák. Az egyik legjellemzőbb közülük a hang­súlyelcsúszás. A szóalkotás terén igen jól ál­lunk, szóhasználatunkra azon­ban, sajnos, mégis túlzottan is jel­lemző az idegen szavak divatsze­­­­rű használata. Napjainkban leg­főképpen az angol és a latin (mégpedig jobbára új alkotású, mesterségesen létrehozott latin) szavak özöne lep el bennünket. Ontja az idegen szavakat a keres­kedelem (know-how, leasing, pub, image, second-hand-shop stb.), ontja a politika, holott ko­rábban ez nem volt jellemző (de­reguláció, ombudsman, logiszti­ka, agrárium stb.), s okkal, ok nélkül ránk telepednek az olyan, voltaképpen fölösleges divatsza­vak, mint konszenzus, szcenárió, alternatív, tolerancia (ez utóbbi mind gyakrabban tolarencia alakban) stb. Az igaz, hogy bizo­nyos szempontból minden idegen szó gazdagodásnak is számít, ám ez csak látszatgazdagodás, mivel ilyen mennyiségben nyelvünk ősi sajátságainak elhalványulá­sával, hangsúlyviszonyainak, hanglejtésszerkezetének, hang­képzési sajátosságainak, dallam­világának átalakulásával fenye­get; például azzal, hogy megszű­nik nyelvünk ellenállóereje a szó eleji mássalhangzó-torlódások­kal szemben. Következésképpen minden lehetséges és ésszerű mó­don gátat kell vetnünk a nélkü­lözhető, szükségtelen idegen sza­vak további beözönlésének. A mondatalkotással nincs több baj, mint régen. Az olyan nyelvi változásoknak, mint a­milyen pél­dául az ikes ragozás visszaszoru­lása vagy a tőszámnevek előtér­be kerülése a sorszámnevek rová­sára, csak ott érdemes ellenállni, ahol a változás nehezítené a köl­csönös megértést. Az korántsem mindegy, hogy Budapest 16. (ti­zenhatodik) vagy 16 (tizenhat) kerületében nyílik-e új autósza­lon, de bár a házszámok is sor­számnevek, azt mégsem róhatjuk fel senkinek hibául, hogy tőszám­nevet használva ezt mondja: a Bajza u. 3-ban (háromban) la­kom. A fogalmazásról és a beszédstí­lusról. Mindkét területen van okunk örömre is, bánatra is. Jó, hogy a hivatalos stílus kinövései lassan-lassan visszafejlődnek, ám annál sajnálatosabb az útszéli, trágár hang terjedése. A trágár­ság régebben inkább csak a min­dennapi élőbeszédet jellemezte, de fokról fokra meghódított új te­rületeket, s az irodalom, a szín­ház, a film (szinkron) után a hír­közegekben is egyre nagyobb te­ret kap: a televízióban, főképp a kereskedelmi csatornákon, de az írott sajtó bizonyos részében is. Ez a divat, ha folytatódik, nagyfokú stiláris szegényedésre vezethet. Mivel a közösség, a közönség nemcsak a rossz, hanem a jó pél­dát is követi, fontosnak tartom, hogy a sajtó munkatársai s álta­lában a nyilvánosság előtt sze­replők ennek tudatában bánja­nak leírt vagy kimondott szava­ikkal. Grétsy László (Új Ember) KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 5 Kossuth-bankók a Huszti Galériában A huszti városházától alig kő­­hajításnyira, lombos fáktól takar­­tan, egy a szovjet érából vissza­maradt kétemeletes épület áll. Első ránézésre kiszuperált üzlet­háznak vélné a látogató. De nem az, hanem, mint a falán lévő táb­lán olvasható, a Galéria épülete. Kissé morbid, de a leláncolt be­járati üvegajtón ott díszeleg a „Zárva” tábla, mintha a szem elé táruló kép nem szemléltetné elég­gé érzékletesen, hogy itt bizony nem várják tárt karokkal a látoga­tót. Mert a bent heverő malteros és festékes vedrek, meszes lécek, deszkák és létrák halmazán aligha­nem a minden hájjal megkent bari­kádharcos is csak nagy nehézsé­gek árán tudna átvergődni. Nem úgy az újságíró, aki ezúttal is megtalálja a rést: egy oldalsó aj­tót. - Éppen most hordjuk le az első és második emeletről a kiállítási tárgyakat - sajnálkozik Natalija Nemetova, a S­­uszti Nép­rajzi Múzeum igazgatója. - A tatarozás kellős kö­zepén tartunk. A föld­szinten már befejezéshez közelednek a munkála­tok, az emeleteken pedig most kezdődnek. A nem mindennapi kö­rülmények között is arra kértük az igazgatónőt, mutassa be „birodalmát”, mit mondana el, mire hív­ná fel a figyelmét az ide látogatóknak.­­ A múzeumot ötven­öt évvel ezelőtt váro­sunk szülötte, Olek­­szandr Ruscsak alapí­totta. Előbb másutt, két kis szobában helyezték el az összegyűjtött jel­legzetes tárgyakat, majd 1980-ban kerültek ebbe az épületbe. Hat kiállítá­si termünk van: néprajz, természetrajz, általános történelem, Kárpátalja és a világ­háborúk története, valamint az úgynevezett cseh korszakot, vagyis az 1919-től 1939-ig terjedő időszakot bemutató terem. Ki-ki ér­deklődésének megfelelően válo­gathat közülük, vagy végignézi az összes, közel ezerháromszáz kiállí­tási tárgyat, beleértve azt a két he­lyiséget, ahol Huszt és a Huszti járás festőművészeinek alkotásai láthatóak. Nemetova kedvence az általá­nos történelmet bemutató terem, ahol a kő- és bronzkorszakból származó leletek mellett a huszti vár történetéről mutatnak be ere­deti rajzokat, leírásokat és a téma­körhöz tartozó egyéb dokumentu­mokat. Itt tekinthetők meg többek között az 1848-49-es magyar sza­badságharccal kapcsolatos emlé­kek is, Petőfi Sándor és Kossuth Lajos kéziratai, az akkor használa­tos fegyverek eredeti darabjai, a kor divatját megörökítő ruhada­rabok, fém- és papírpénzek, a Kos­suth-bankók, és számos olyan ér­dekesség, amelyeket különösen féltve őriznek, de annál szíveseb­ben mutatnak be a nagyközönség­nek.­­ A felújítási munkálatok hat­százharminckilencezer hrivnyába kerülnek, amihez hozzájön még az egyéni fűtési rendszer beszere­lésére szánt nyolcvanezer hriv­­nya - válaszolta érdeklődésünk­re az igazgató. - A javítóbrigád vállalta, hogy még ebben az év­ben végeznek a munkálatokkal. Ezután mintegy két hónapra lesz szükség, amíg a kiállítási tárgyak is a helyükre kerülnek. Amennyi­ben nem jön közbe zavaró körül­mény, akkor egy, a magyaroknak is nevezetes napon, 2009. márci­us 15-én már ismét fogadhatjuk a látogatókat. Nigring Szabolcs Évszázadok tárgyi emlékei A szerző felvétele Bartók és Kodály nyomdokain A Periferic Records 2001 óta szervezi a „Határon Túli Magyarok Zenéje” (HTMZ) koncerteket. Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomdo­kait követve úgy gondolják, hogy a népzenének, világzenének is ott a helye a Zeneakadémián, a színházakban és hangversenytermekben. Szol­gálatnak és missziónak tekintik, hogy a Kárpát-medencében élő nemze­tiségek egymással békében, harmóniában éljenek, melyhez elengedhe­tetlen feltétel egymás kultúrájának, hagyományainak és szokásainak megismerése, valamint kulturális kapcsolatainak javítása és bővítése. A határon túli koncerteken a zene és a közönség sokszínűsége ezt jól igazolta: együtt érezték összetartozásukat magyarok, szlovákok, romá­nok, svábok, tótok, szerbek, bunyevácok, szlovének és ruszinok. Ezért is folytatják megszállottan a CD-adományozást és a koncerteket mind a hét Magyarországot körülölelő országban. 2008. október 24-én a Művészetek Palotája Fesztiválszínházban kerül sor a következő budapesti gálakoncertre. A rendezvény fővédnöke Mádl Dalma, a Magyar Karitasz jószolgálati nagykövete, egyházi védnöke dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. Ünnepi beszédet mond Jókai Anna Kossuth-díjas író. A koncerten többek között fellép az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes (Felvidék), Agócs Gergely (Felvidék), a CimbaliBand, Maczkó Mária, a „Szalonna” (Kárpátalja) stb.

Next