Kárpáti Igaz Szó, 2011. július-szeptember (7. évfolyam, 95-143. szám)
2011-07-02 / 95. szám
2011. július 2., szombat Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3. Kígyós „új seprűje” „ Új seprű jól seper " tartja a közmondás. Őseink nyilván nem véletlenül összegezték tömör tárgyilagossággal, hogy egy friss erővel bíró ember mindig találékonyabb, ügyesebb, ráadásul igyekszik a maximumot kihozni magából. A múlt év októberében tartott önkormányzati választáson számos településnek lett új polgármestere. Közéjük tartozik a Bereg-vidéki Kígyós, ahol Nagy Attilának szavaztak bizalmat. Az ambiciózus fiatalember részletes programmal vágott neki a feladatnak. Az elmúlt bő fél év történéseinek a helyszínén jártunk utána. A település mindössze négy kilométerre fekszik Beregszásztól. A faluba érve rendezett utcák, takaros házak láthatók. A községháza kívül-belül megújult. Az óvoda vezetője is elégedett, mivel a polgármester nagy figyelmet fordít az intézményre. - Sok pozitív változás történt a faluban. A legszembetűnőbb a közterületek és a közintézmények rendben tartása - fejtette ki lapunknak Stefán Mária, a Szivárvány óvoda vezetője. - Hosszú évek óta idén ismét volt nagyszabású gyermeknapi ünnepség. Huszonkét csöppség jár az intézménybe, s ez a szám egyre bővül. Ezért vált szükségessé az épület felújítása. Ebben segítségünkre van az önkormányzat. S Ha minden a tervek szerint halad, szeptember elsején átadjuk a felújított szárnyat, és a kiscsoportosok is birtokba vehetik a számukra létrehozott helyiségeket. Mint mindenhol, a mi településünkön is nagyon sok a tennivaló kezdte beszélgetésünket Nagy Attila, a község vezetője. Kígyósnak 950 lakosa van, ami nem sok, de nem is kevés. Elsődleges célom a kultúra és a sport fellendítése volt. Ezeket, bátran állíthatom, „megcsináltam”. Arra kértük a polgármestert, kísérjen bennünket végig a falun. Elsőként a felújított futballpályát mutatta meg. Korábban tetszhalott volt a labdarúgás, ma már felnőtt és ificsapatuk is van. Utóbbi már három villámtornát nyert meg. Megújult a faluház is, ahol nem csak kulturális élet zajlik. Egy ideje aerobiokot is oktatnak, ami főként a lányok körében nagy népszerűségnek örvend. Fél éve karatetanfolyam is indult a faluban. — A kígyósi Sipos András tornatanárként dolgozik a nagymuzsalyi iskolában. Amikor tudomást szereztem arról, hogy karatét oktat, arra kértem: ha van ideje, foglalkozzon a mi gyerekeinkkel is. Elvállalta, a kis tanítványok az első vizsgájukat már le is tették, azaz fehérövesek lettek mesélte büszkén Nagy Attila. Természetesen a község kinézete is fontos, elvégre nem mindegy, hogy az átutazó mit lát. Igyekeztünk csinosítani. Sok minden nem a pénzen, hanem az összefogáson múlik. Kígyóson két kis híd is ver, azokat felújítottuk, lefestettük. Lehetőségeinkhez mérten javítottunk az utak állapotán, kitisztítottuk az árkokat, lemeszeltük a villanypóznákat, nagytakarítást végeztünk a temetőben. Komoly segítség, hogy a falu szinte minden polgára támogat. Ha közmunkára kérek fel embereket, szó nélkül jönnek, s ingyen és bérmentve segítenek. Ahogy tudom, megpróbálom viszonozni. Például kisebb pikniket szerveztünk, bográcsgulyást főztünk, kikapcsolódtunk, elbeszélgettünk. Ez is fontos része a közösségi életnek. A településen több kisebb üzlet, mint ABC működik. A vállalkozók szerint nincs ok a panaszra. - Szerintem mindenkinek az utak rendbetétele a legszimpatikusabb, ami a polgármester első lépése volt szögezte le egyikük, Géczi Szeles Anita. - Eddig kőkupacok, kisebb szemétdombok állták az utunkat. Tudomást szereztünk arról, hogy a nyáron nagyszabású rendezvény lebonyolítására készül, ami nekünk, vállalkozóknak nagyon jó hír. Drukkolunk, hogy sikeres legyen, hiszen a falu népe, különösen a fiatalok ki vannak éhezve a szórakozásra. Ezt Nagy Attila is megerősítette. Mint mondja, augusztus 27-ére terveznek egy nagyobb mulatságot. Falunapok eddig is voltak, most egy „ütősebbet” szeretnének. A községben sok híres borász él, például Nagy Sándor, Sass Károly és fia, Sass Zsolt. Az önkormányzat szerint ez kiváló alapot ad az I. Kígyósi Borfesztivál megrendezésének, amire a megye valamennyi ismert borászát meghívnák. A szervezőmunka elkezdődött. Szeretnék az esemény kulturális részét is nívóssá tenni, ezért több fellépőt is meghívnak majd. Azon kívül, hogy színpadra lépnek az óvodások, az iskolások, a táncegyüttes, az énekkar és a nyugdíjasklub tagjai, egy operettest is a tervek között szerepel magyarázza Nagy Attila. A tárgyalásokat már elindítottuk híres operetténekesekkel. S bár nem a színpadi kultúrához tartozik, de Fekete Zászlót is meg akarnánk hívni, és egy lovagi tornára, középkori harcbemutatóra invitálnánk a jelenlévőket. Mint azt a község vezetője elmondta, a legégetőbb problémának továbbra is az utak rendbetételét tartja. Ugyan már járható állapotban vannak, de akad még bőven munka e téren. A következő lépés a közvilágítás biztosítása lenne, a régi bizonyos okok miatt megsemmisült. A költségvetést már elkészítették, amit továbbított a járási tanácsnak. A testületen áll, hogy még ebben az évben megvalósul-e, ígéretet kaptak egy felcserközpont építésére, s talán erre is sor kerül az idén. Ami viszont biztos, az óvodában még egy csoportot indítanak, ugyanis nagy igény van rá. Komoly gondot okoz a háztartási hulladék elhelyezése. A szemétdombot megsemmisíttettem, a helyére földet hordattunk, s egy szép parkot alakítunk ki ott. Augusztusban pedig szerződést kötünk a Bereg Vertikállal, ami véglegesen megoldja a problémát zárja beszélgetésünket Nagy Attila, Hegedűs Csilla Nagy Attila Az iskolában karateoktatás is folyik Szomban színes . ISTVÁN ÉS „CSAPATA” Nagyszőlős határában, kerítés övezte rendezett területen bungaló-szerű építmények sorakoznak. Az ott lakókat rend és pedáns tisztaság veszi körül. Hamar kiderül, hogy ezek nem nyaralók számára épültek, hanem galambházak. Hófehér, büszke tartású madarak köszöntik a látogatót. Tollaikat, mintha csak mesterfodrász göndörítette volna. Ezek az angol fodrosok mutatja be büszkén az ülőrúdon felsorakozó tubikat gazdájuk, Szemák István. Ez pedig itt, a nagy lábtollakkal, a dobos, s mint a nevéből is kitűnik, a hangszer hangját képes „utánozni”. Istvánnak jelenleg tizenöt fajta madara van. Egy tejeskávé szinti csinos tubica sétál kissé idegesen a hívatlan látogatók elé. Ő a brüni hegyes. Lassacskán megjelennek a többiek is. Egyik különlegesebb mint a másik, vendéglátónk pedig egymás után sorolja a megnevezésüket. A fiatalember kilencéves kora óta a szárnyasok szerelmese. Mint mondja, annak idején hobbinak indult, s mára élete részévé, megélhetését biztosító gazdasággá vált. Tenyészti és árulja, versenyezteti, kiállításon szerepelteti madarait. Mindegyik gyűrűzött. Az azonosítón szerepel a felhelyezés éve, a megye, ország kódja, és néha még a tenyésztő telefonszáma is. - Már az édesapám és a nagyapám is ezzel foglalkozott - mondja. - Ebben nőttem fel, akár azt is mondhatom, a véremben van. Sikeresen viszi tovább az örökséget, ezt az Ukrajna Érdemes Galambtenyésztője cím is bizonyítja. A versenygalambok jöttünkre kiülnek a „kispadra”, nincs tolakodás, mindenki tudja a helyét. A gazdi pedig közben mesél a versenyről, s arról, miként mérik a teljesítményüket. Száz kilométertől kezdődnek a távolságok. Ez itt mutat az egyik színes jószágra - nemrég kis évből tért haza, légvonalban 560 kilométert repült, és most kétezer hrivnyás értéket képvisel. Az indítás helyéről minél gyorsabban haza kell érniük. Ezt úgy ellenőrzik, hogy a tulajdonosoknál speciálisan felszerelt autó várja a versenyzőket. A megérkezésükkor a rajtuk lévő chipet behelyezik az egyedi gyártmányú óra erre a célra kialakított részébe, majd blokkolják az időmérőt. Utunk egy parányi tó mellett vezet. Az árnyékoló alatt mandarin és karolin réce hűsöl. - Nemcsak galambjaim vannak - válaszol mosolyogva István, miután a totyogós jószágok felől érdeklődünk, és birodalma melléképületébe tessékeli a vendégeket. - Vannak nyulaim, fürjeim és pulykáim. Évente ezer pulykát tenyésztek, de különleges tyúkokkal is foglalkozom. Végszóra két gombóc tipeg elő rejtekéből. Fejük alig látszik a tollzuhatagból. Nemtetszésük jeleként megrázzák magukat, és durcásan továbbindulnak. A helyiség fúrt zsivajtól hangos. A hófehér fajnyulak már megszokták a ricsajt, nyugodtan sziesztáznak. A szomszédban három furcsa apróság nyújtogatja nyakát. Első ránézésre libáknak tűnnek, ám hamar kiderül, ezek bizony hattyúk. Kétéves korukra nyerik majd el hófehér tollazatukat. Körútunk végén István a galambházakkal szemben lévő lakóépületbe invitál. Ott sorakoznak az érmek és serlegek, és persze azok a bizonyos „családfák”. Mert, mint kiderül, a törzskönyvezettek a legértékesebb galambok, s ezekben az okiratokban le van vezetve a madarak származása, s az is kiderül belőle, melyik őse milyen eredményt ért el. - A legdrágább galambomat, egy budapesti árverésen 350 euróért vásároltam -mondja, majd látván csodálkozásunkat, hozzáteszi: - Tavaly decemberben 170 ezer euróért kelt el egy példány, de van olyan is, melyet egymillióra becsülnek. Zankó Barnabás felvételi: István álma szorosan illeszkedik a fent elmondottakhoz: szeretne olyan egyedekre szert tenni, melyeket a világhírű holland Gerald Koopman tenyésztett ki. Varga Márta A gazdi és a Kijevet megjárt versenygalamb Légkondicionált BETAKARÍTÁS (Befejezés) Ezt a negyven hektáros termtetet bérlőként használjuk folytatja a vezérigazgató. A termés elfogadható, bár lehetne jobb is, ha nem az őszi csők és a tavaszi aszály. A szemek 11 százalékos nedvességtartalmúak, nem gombásodnak. Az agrárcég farmján 7200 sertést nevelnek, így a betakarított szemesekből takarmány készül, mondja Petrollolubko. A cég e téren teljes egészében önellátó. Igaz, az üzemanyag költségek így is tekintélyesek. Államilag támogatott hajtóanyagot azonban nem igényeltek, mert mire megkapnák, többe kerülne a normál árúnál. A megnőtt költségek miatt a tavalyinál drágább lesz a kenyérnek való és a takarmány gabona is vélekedik a szakember. Vidékünkön a tavaszi fagyok és az aszály tizedelte a termést, az ország nagy gabonatermő vidékein pedig a mostani csapadékos idő miatt vált kritikussá az aratási helyzet. A nagymuzsalyi határban az agrárcég második éve termeszt kalászosokat. Összesen 200 hektárról takarítanak be őszi árpát, 3537 mázsás átlaghozammal. Ugyanekkora területen vetettek kukoricát, aminek a fele ki sem kelt. A múlt évben rengeteg veszteségünk volt a belvíz miatt. A száz hektárnyi takarmányborsót és a kalászosok egy részét például be sem takaríthattuk. Az idén viszont a 325 hektáron termesztett búza jónak mutatkozik. Már csak napok kérdése és annak az aratása is elkezdődhet. Míg mi a tábla szélén latolgattuk az esélyeket, a légkondicionált aratógép hat hektárral birkózott meg. A szomszéd táblán erőlködő, szovjet érából itt maradt „kollégája” viszont nem jutott egyről a kettőre sem. Balogh Csaba