Kárpáti Igaz Szó, 2011. október-december (7. évfolyam, 144-192. szám)

2011-10-01 / 144. szám

2011. október 1., szombat Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 Új időszámítás Gáton Gáton lezajlott az időközi választás. Lokita István sze­mélyében új polgármestere van Bereg-vidék legnagyobb falujának. - Gondolt arra, hogy leg­fiatalabb indulóként is győzhet? - Titkon bíztam benne. Leginkább az ifjúság támo­gatását és bizalmát élveztem, de úgy gondolom, sikerült magam mellé állítani az idő­sebbeket is. Az eredmény­­hirdetést követően az ellen­feleim is gratuláltak, sok si­kert kívántak, ami őszintén szólva nagyon jólesett. - Mi volt a döntő tényező a kampányban? - A szeptember 18-i kam­pánygyűlésen az öt jelölt mindegyikének feltették a kér­dést: mik a terveik. Én nem­csak a terveimet, hanem addi­gi tetteimet is felsoroltam: tá­mogattam az iskola műfüves pályájának a megépítését, az elsősöknek taneszközöket ajándékoztam. Táblákat he­lyeztünk ki a megállókban, ugyanis csak ott veszik fel az utasokat, ahol a felszállás he­lyét kiírás jelzi. Kacsó István villanyszerelő segítségével került megoldani a Man­cstól bevezető útszaka­szon a közvilágítását. Ez­ei­ Lokita István szont csak csepp a tenger­ben, a nagyobb problémák megoldása most jön. — Mik ezek? - A halottak napjához kö­zeledve szeretnénk rendbe tenni a temetőt. Nagy a fejet­lenség, az emberek nem tart­ják rendben a rokonaik sír­helyét. A helyi felekezetek­kel karöltve szeretnénk elvé­gezni ezeket a munkálatokat, és egy gondnokot is alkal­maznánk. Keményebb dió az egykori tenyészüzem jog­utódja körül kialakult hely­zet. Az érintett cég a község­hez tartozó 2500 hektáros földterület bérlője, ám az évek során egyetlen alka­lommal sem fizetett bérleti díjat. Gát pénzügyi helyzete siralmas, ha sikerülne meg­egyeznünk, az valamelyest korrigálna a költségvetésen. - Távlati tervek? -Első helyen szerepel az út­burkolat felújítása és járdák építése. Három utcára igencsak ráférne a renoválás. Ezenkívül nagy szükség lenne a főút két oldalán járdára. Az emberek az út szélén közlekednek, ami na­gyon veszélyes, hisz az autó­sok a lakott területen nem tart­ják be a sebességkorlátozásra vonatkozó szabályt. Ilyen jel­legű táblákat és fekvőrendőrt helyeznénk a község központ­jába, ami remélhetőleg némileg lelassítaná a száguldozókat. S talán a legfontosabb a munka­helyteremtés. - A hivatal munkájában várhatók-e változások? - Személyi változások nem lesznek. Viszont a kultúrház élére új igazgató kellene, hi­szen a mostani nem látja el a feladatait. Sok munkanélküli fiatal diplomás él a faluban. Rájuk számítok a kultúra fel­lendítésénél. Hegedűs Csilla A SZERZŐ FELVÉTELE Névjegy: Lokita István 1985. április 3-án született Gá­ton. Édesanyja badalói, édesapja beregszentmiklósi. Ta­nulmányait a Gáti Középiskolában kezdte, majd a Bereg­szászi Magyar Gimnáziumban folytatta. A Kijevi Jogi Egyetemen szerzett diplomát. Eközben több helyen is dol­gozott. Öt évig a beregszászi PrivatBankban vállalkozói szakértőként tevékenykedett. 2008-tól megválasztásáig a Geoplan Vállalat igazgatója volt. Kitörőben a valutaláz? Az állam ismét gondosko­dott az ország polgárainak „szórakoztatásáról”. Az új szabály szerint valutát vál­tani csak a személyi igazol­vány felmutatásával lehet. Sőt, még fénymásolatot is készítenek az okmányról. - Az utóbbi napokban ug­rásszerűen megnőtt a forgal­munk - mondja a Takarék­bank valuta osztályának pénztárosa. - Mindenki dol­lárt akar vásárolni. Az sem zavarja őket, hogy fel kell mutatni az igazolványukat. A pénztáros elmondása szerint azok esetében, akik 50 000 hri­vnya értékig válta­nak pénzt, csak a személyi igazolvány első oldalról ké­szítenek fénymásolatot. Az e feletti összegű művelet ese­tében valamennyi adatról másolat készül. - Változott-e az árfolyam a rendelkezés hatására? - Egyelőre nincs változás. Nálunk például 10 hri­vnya 14 kopijkáért vásárolhatnak eu­­rót és 8 hrivnya 1 kopijkáért lehet korlátlan mennyiség­ben dollárhoz jutni. A PrivatBank ungvári fő­épületében a szokásos napi forgalom zajlik, tájékoztat Natalija Hricik. Miközben az alkalmazottal beszélünk, egy fiatal nő lép az ablakhoz. Húsz dollárt akar hrivnyára váltani. A pénztáros a szemé­lyi igazolványát kéri. De mi­vel az ügyfél azt nem hozta magával, kénytelen dolgavé­­gezetlenül odébb állni. - Láthatják, így megy - mondja az alkalmazott. - Az új rendelkezés semmilyen kiha­tással nincs a forgalomra. Leg­feljebb, akinél nincs igazol­vány, nem váltja be a pénzét. Megszólítjuk a sikertelen kísérletet tevő nőt, de csak annyit mond, nincs ínyére ez az újítás. Korábban nem volt szükség a személyire és bár­mikor szabadon vett vagy adott el dollárt, eurót. A forgalom mintegy 25 szá­zalékos visszaesésére pa­naszkodik a Raiffeisen Bank Aval pénztárosa. Andrij Ljali, a pénzintézmény valu­taosztályának vezetője sze­rint a visszaesés az emberek tájékozatlanságából fakad. - Sajnos sok ügyfelet azért kell eltanácsolnunk, mert nincs náluk személyi igazol­vány. Márpedig az érvény­ben lévő rendelkezés szerint minden valutával történő művelethez fel kell mutatni az okmányt. A logikus az volna, hogy az így hoppon maradók a leg­első illegális utcai pénzváltó­hoz mennek. A helyzet azon­ban más. Legalábbis így gondolja két ungvári valutá­­zó, Vologya és Sztepan.­­ Mióta bejött az új szabá­lyozás, visszaesett a forgal­munk - panaszolja egyikük. - Azt hittük, jót tesz, hogy nálunk igazolvány nélkül válthatnak pénzt, de nem. Ma például még csak 200 dollárt sikerült eladnom. Persze elképzelhető, hogy ebben a feketén váltók árfo­lyama is közrejátszik. Ők az amerikai dollárért 8 hrivnya 8 kopijkát kértek, az eurót pe­dig 11 hrivnya 10 kopijkáért vesztegették. Végül még megsúgtak egy egyelőre ti­toknak minősülő hírt. Az ut­cai bankárok szerint a dollár rövidesen alaposan meg fog drágulni. Balogh Csaba cSzombatiszínes ! Aki Napóleonnal És Robin Hooddal alszik el Az Ungváron élő Olga Faber munkáira a Korzón sétálva az egyik kirakatban figyeltem fel. A magamban csak szatócsboltnak elk­­­esztelt üzletben az óriás­gombolyag mögül egy ked­ves, játékos figura mosoly­gott rám. Egy másik alkotása pedig a ma kezdődő Intersjalika­ 2011-es nemzet­közi bábfesztivál plakátjáról köszön vissza. A megyei rádió és televí­zió dekoratőre, a bábszínház „színészeinek” megálmodója nem szereti, ha a keze alól ki­került babákat játékszerként kezelik. A figurák nagy része nem gyerekeknek készül. Pontosabban vannak nekik szánt darabok is, de a több­ség valamiért más... Otthonát inkább műhelyként definiál­nám, oda belépve az az érzé­sem, mintha a kis művészi alkotások gazdája naponta­­játszana”. Azonban a titok, ami körülveszi őket, még jó ideig várat magára. - Emberi típusokat mintá­zok. Kedvenc témám a törté­nelmi és irodalmi személyisé­gek megformálása - indítja beszélgetésünket Olga Fa­­bér. Az egyik polcon XIV. La­jos parádézik Napóleon és I. Péter mellett. Bevallom, a könyvekből ismert szemé­lyek babaként másként hat­nak rám. Mint a művésznő elmondja, azért, mert amikor az arcukat készíti, elsősorban arra törekszik, hogy egy-egy jellegzetes kifejezést is ki­emeljen a személyiségükből. A gőgös uralkodó, a felfu­­valkodott és úrhatnám váro­si polgár, a pöffeszkedő tö­rök szultán, a szemérmetlen párizsi kurtizán... és sorba mutatja a babákat: ez a döly­­fös, ez a pökhendi, ez az ön­hitt, ez az önelégült, a kevély, ez a hiú A kis hercegből... sorolja. Általában könnyen megválik egy-egy művétől, de volt olyan is, amely készí­tés közben nagyon a szívé­hez nőtt. Ez pedig a közép­korban élt orosz gróf figurá­ja, amely most valahol Moszkvában csücsül egy polcon... - Minden kornak megvolt a jellegzetes figurája, és én azt akartam megformálni, mosolyodik el, mikor kis ko­­kott ruháit simítom végig. Utóbbi mozdulatomra rea­gálva elárulja, hogy egyben fodrász, varrónő, csizmadia és masamód is, hiszen min­den általa készített figura öl­tözékét egyedül tervezi és készíti. Egy baba megformá­lása általában napokig is el­tarthat, magyarázza. A meg­felelő ruhák megvarrása a munkaigényesebb.­­ Előfordult, hogy az egyik kosztümfelsőmet áldoztam fel a babaruha miatt, de az ilyesmi számomra soha nem okozott gondot. A figura jel­leméhez éppen az a szín és anyag illett, nekem meg lett egy új mellényem - mosolyo­dik el. Mikor arra terelem a szót, hogy valójában baba- vagy bábkészítőnek vallja-e magát, elárulja: mindkettőnek. A bábszínházba kerülő alakok valóban egy-egy színdarab szereplői, és azokat a gyere­keknek szánja. A reklámcé­gek és kereskedelmi egysé­gek felkérésére alkotott kira­kati babák zöme a felnőttek­nek készül, azok nem játék­szerek. Kinek szánja a Stuart Máriát, VIII. Henriket és Till Eulenspiegelt ábrázoló babá­kat, furdal a kíváncsiság. Ezek többsége egyéni meg­rendelés. A legújabb divatos huncutság az újgazdagok körében, hogy baba, illetve bábu formájában egy-egy történelmi személyiség figu­ráját szeretnék látni a házuk­ban. De a rokonok, barátok vagy kollégák azzal is meg­lephetnek valakit, hogy egy rettegett kalóz, Madame de Pompadour, netán egy nürn­bergi mesterdalnok másával állítanak be - kapom a még mindig titokzatos választ. Ekkor ugrik be, hogy mi valójában a titok, ami körül­lengi Olga Faber babáit. Rá is kérdezek: - Olyan babát is készít, ami élő ember vonásait hor­dozza magán valamelyik történelmi vagy irodalmi sze­mélybe bujtatva? A válasz csak egy sejtel­mes mosoly... Fedák Anita Olga Faber - nomen est omen A babák arca titkokat rejt

Next