Kárpáti Igaz Szó, 2012. március (8. évfolyam, 33-49. szám)

2012-03-15 / 39-40. szám

2012. március 15., csütörtök Gyökerek KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 5 A FORRADALOM A KÖZTEREINKEN (Befejezés) Meglepő módon igen ko­moly ellenállásba ütköztünk. Az egyetem egyik nyelvész­­professzora például azt mondta, miért legyen ez Pe­tőfi tér, amikor a városban már van egy, a költőről elne­vezett utca? Egyenesbe nem mentek velünk szembe, de sok esetben megpróbálták más irányba terelni a dolgo­kat. A tér a XX. században a Horthy Miklós, Masarik, Sztálin, majd az Újraegyesü­lés nevet viselte. Gyakorla­tilag történelmünk minden mozzanata végigkísérhető rajta. Akkor már megvolt az elképzelés arról, ott fogják felállítani Petőfi Sándor szob­rát Magyarország közremű­ködésével, amelynek volt egy óriási érdeme: elsők kö­zött ismerte el a független Ukrajnát. Ezek határozták meg, hogy végül is megva­lósult az elképzelés. Petőfi Sándor szobrának felállítása ügyében a helyi magyarságnak nem kellett különösebben küzdenie. Ál­lamközi szinten rendezték a kérdést, Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk jelenlé­tében avatták fel. * * * Csapon Széchenyi Ist­ván nevét vette fel a ma­gyar középiskola, az intéz­mény falán erről egy emlék­tábla is tanúskodik. Mint azt Burkus Árpád alpolgár­mester elmondta, a város­ban Petőfiről, Széchenyiről és Kossuthról neveztek el utcát. * * * A Bereg-vidéki Csetfalván Széchenyi Istvánnak van emléktáblája, Petőfiről pedig utcát neveztek el. A költő­nek Badalóban is van egy domborműve. Beregszászban számos, 1848-hoz kötődő emlékjellel találkozunk. Báró Perényi Zsigmondnak emléktáblája és utcája, Kossuth Lajosnak mellszobra, emléktáblája és tere is van, sőt, ő ma is a vá­ros díszpolgára. Petőfi Sán­dor szoborral, emléktáblával és utcával, Széchenyi István emléktáblával és utcával büszkélkedhet. Báró Eötvös József tiszteletére emléktáb­la áll, s utcát is neveztek el róla. A temetőben ma is meg­vannak Ekkel György, Bloksay István, Baczó Jó­zsef és Nagyidai Bersenyi Ignác egykori Bereg várme­gyei honvédek sírjai. A Vérke-parti városban Kos­suth nevét vette fel a 4. szá­mú középiskola, a nyugdíjas egyesület pedig Petőfi nevét viseli. * H­ * A podheringi csata az 1848-1849-es magyar sza­badságharc legjelentősebb katonai eseménye volt Kár­pátalján. A Nedeczey Ferenc százados vezette munkácsi és a Ráthonyi Sándor száza­dos, illetve Farkas Samu ve­zette ugocsai nemzetőr szá­zadok védelmi állásokat fog­laltak el Klimec közelében, s egyre gyakrabban folytattak csatározásokat a Galícia fe­lől betörő osztrák csapatok­kal. Az ellenség előőrsei ápri­lis 22-én 9 órakor tűntek fel, a sereg zöme lassú menetben követte azokat. A podheringi hegyen állást foglalt tüzérek nyugodtan szemlélték a kö­zeledő ellenséget, csak akkor nyitottak tüzet, amikor az lő­­távolságba ért. Az első ágyú­golyók a lovasság közé csa­pódtak, nagy riadalmat kelt­ve az ellenség között. Andrejkovitsh Endre ungvá­ri papnövendék, önkéntes tüzér pontosan célzott, lete­rítette Habermann ezredest, a Deutschmeister-század parancsnokát, egy másik golyóval pedig Barkó tábor­nok lovát találta el. Az ágyú­tűz délig tartott, amikor is egy nagy zápor vetett annak ideiglenesen gátat. Közben a két magyar zászlóalj egye­sült és a Latorca-híd felé in­dult, maga előtt űzve az el­lenséget. Barkó tábornok azt hitte, hogy a magyarok sok ágyúval és honvéddal ren­delkeznek, ezért visszavonu­lásra határozta el magát. A podheringi csatában az el­lenség 4 tisztet és 16 kato­nát veszített, ötvenen meg­sebesültek. A magyarok két tisztet és 6 honvédet vesz­tettek, tizenöten megsebesül­tek. Munkács örömünnepet ült, a közeli pincékből borral teli hordókat gurítottak ki a főtérre. Késő éjszakáig tar­tott a nagy vigadalom. A podheringi csata helyén 1901 -ben emel­t obeliszk em­lékeztet a hősi időkre. Munkácson egyébként Petőfiről és Kossuthról ne­veztek el utcát, utóbbiban egy Kossuth-emléktábla is helyt kapott, tájékoztatta la­punkat Popovics Pál, a Kár­pátaljai Magyar Cserkészszö­vetség elnöke. A magyar idők­ben Széchenyi, Batthyány, Perényi és Jókai utca is volt. A várban Petőfinek szobra és emléktáblája áll. * * * Nagyszőlősön Perényi Zsigmondnak szobrot állí­tottak, nevét egy park, a kas­tély és a középiskola viseli. Emellett Petőfiről, Kossuth­ról és Széchenyiről neveztek el egy-egy utcát. Tiszaúj­­lakon Széchenyi István ne­vét vette fel a középiskola. Az 1848-49-es szabad­ságharc emlékére Nagypa­lád központjában, a reformá­tus templom előtti téren Kos­suth Lajos egészalakos szob­ra található. Ennek elkészíté­sét Kő Pál Kossuth-díjas szobrász vállalta - őt később a község díszpolgárává avat­ták­­, az ünnepélyes avatá­sára 1993-ban került sor. Ezen jelen volt Katona Tamás ak­kori államtitkár, akit családi szálak fűznek a faluhoz. A szabadságharcban részt vett Sárkány Károly nevű dédap­ja, Bencsik István pedig szépapja volt. Rá egy évre a szobor alkotóját a község díszpolgárává avatták. Nagypaládon utcanév őrzi Kossuth és Petőfi nevét, a közigazgatásilag hozzá tar­tozó Fertősalmáson a főut­ca az előbbi nevét kapta. * * * Técsőn is Petőfi Sándor­ról és Kossuth Lajosról ne­veztek el egy-egy utcát. Utóbbiban található a törté­nelmi Magyarországon állí­tott harmadik köztéri Kos­­suth-szobor. -Amikor 1944-ben bejöt­tek az oroszok, bár hivatalo­san nem volt parancsba adva, elkezdték a magyar emlékjelek eltüntetését - meséli Mészáros Györgyi, a városi tanács képviselője. - Egy katonai különítmény jött a városba, s lerombolták a főtéren lévő országzászlós emlékművet, amelynek tete­jét a turulmadár ékesítette. A Kossuth-szoborig meg kel­lett tenniük egy kisebb tá­volságot. Ahogy Szöllősy Tibor helytörténész is leírta, ezen az útvonalon a helyiek jóféle szilvapálinkával kezd­ték el kínálgatni a katonákat. Addig-addig töltögettek, mígnem a bakák lerészeged­tek. Az emberek felnyalábol­­ták és felrakták őket egy te­hervagonra. Igen ám, csak­hogy az Máramarosszigetre ment. Gyakorlatilag illegális határátlépést követtek el, és a román határőrök alaposan ellátták a bajukat. * * * A kárpátaljai magyarság úgy tűnik, eléggé egysíkúan gondolkodik névadási kérdé­sekben, hiszen Petőfi és Kos­suth úgymond mindent visz. Mellettük sajnos alig jut hely másoknak. Pedig ’48 forradal­ma és szabadságharca nem csak róluk szól: Széchenyitől, Batthyánytól, Vasvári Páltól, Bem Józseftől, Klapka Györgytől vagy az aradi ti­zenháromtól ugyanúgy elvá­laszthatatlan. Petőfiben és Kossuthban gondolkodunk, és az utcanevekben nem jele­nítjük meg az olyan lokális ér­tékeket, amelyek egyben egyetemesek is. Nincs egy Kmetty vagy Bémer utca. Ők tevékenységükkel és életük­kel is kötődnek ehhez a régi­óhoz, s az összmagyarság szempontjából is jelentősé­gük van. Ha szélesebb aspektus­ban szemléljük a kérdést, ta­lán Szent Istvánt leszámítva a névadás során elfelejtjük, hogy Árpád nagyfejedelem­re, Szent Lászlóra, Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra, Dózsa Györgyre, Deák Fe­­rencre stb. is van miért büsz­kének lennünk. A névadásra lenne mód és lehetőség is, hiszen egyes magyarlakta településeken ma is megvan­nak a Lenini Partizán, Kirov stb. nevű utcák. S hogy húsz év alatt nem változott az elnevezés, sokatmondóan jelzi az igénytelenséget, a nemtörődömséget, a passzi­vitást. És valahol a nemzeti öntudat aktuális állapotát is. KISZO-összeállítás A podheringi csata helyén 1901-ben emelt obeliszk emlé­keztet a hősi időkre Nyelv-őr Halak és mondások „A közmondás nem hazug szólás” - tartja a magyar nép; a közmondások csak­ugyan valós vagy vélt igaz­ságokat tartalmaznak, a le­tűnt idők tapasztalatait és életbölcsességét tükrözik vissza. Találóak és szelleme­sek a magyar közmondások, s népünk mindenkor szíve­sen használta és alkalmazta őket. Szinte minden­­_ alkalomra megvan nyelvünkben a megfe­lelő mondás, válogat­hatunk bennük, „mint az egriek a templomban ”, vagy „mint cigány a vad­körtében Honfogla-­­­ló őseink életmódjában nagy jelentősége volt a halászat­nak, a régi könyvek és fel­jegyzések a magyarországi vizek halban való gazdagsá­gáról tanúskodnak, így pél­dául a Mátyás király udva­rában élt Galeotto ezt írja: „A magyar folyókban a hal oly bőségben vala, hogy a víznek egyharmad részét te­szi.” A szólásmondások az élet minden ágából erednek, s „Honfoglaló őseink életmódjában nagy jelentősége volt a halászatnak... ” így bőven találunk köztük olyanokat, amelyek a halak­kal kapcsolatosak. Ezek kö­zül sorolunk fel néhányat a teljesség igénye nélkül: Fe­jétől bűzlik a hal; Zavaros­ban halászik; Hallgat, mint hal a vízben; Hallgatag, mint a sült hal; Átkozott a hal a harmadik vízben; Szereti, mint a hal a vizet; Horogra került; Olcsó, mint a cigány­hal; Tátog, mint a harcsa; A hal úszni akar stb. Ez utóbbihoz az az anek­dota fűződik, hogy egy atya­fi a vendéglőben hallván egy vendégtől - aki halat evett-, hogy „Hozzon bort, a hal úszni akar”, ő viszont marhahúst evett, így adta le a rendelést: „Hozzon bort, a marha inni akar! ”. A közmondások és szólá­sok közt vannak kevésbé ismertek is. Harmadnapra mind a vendég, mind a hal büdös. Ki a halat farkánál fogja, és a nő szavát szent­nek tartja, bizonyos lehet benne, hogy semmit sem fo­gott; Vízbe ölte a békát, tóba a halat (aki hiábava­ló dolgot csinált); Halat szálka nélkül, embert hiba nélkül nehéz találni; Ér­téktelen, mint a hal­pénz; Ki a víztől fél, nem eszik halat; Kis gilisztával nagy ha­lat lehet fogni; ízet­len, mint a csepregi hal. Megtalálta egyik csuka a mási­kat; Belenyert, mint Berták a csíkba. Ez utóbbi mondásnak a következő történet az alap­ja: Az a bizonyos Berták csíkhalakat vitt a vásárra kosarában. Útközben előre számolgatta, hogy milyen sok pénzt fog a halakért kapni. Nagy lett azonban a meglepetése, mert a halak mind kicsúsztak a lyukas kosárból. Rubóczky István (Édes Anyanyelvünk) і------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Kedves magyar honfitársaim! Nemzeti ünnepünk, az 1848-1849-es forra­dalom és szabadságharc lángra lobbanásá­­nak évfordulója alkalmából tisztelettel köszön­töm minden honfitársamat. Kívánom, hogy nagy elődeink példáját követve munkálkodjunk a nemzeti egység magasztos céljának megvaló­sításán. Ki-ki találja meg a helyes utat, melyen a legtöbbet tudja tenni a magyarságszolgálat nemes ügyéért. Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Beregszász polgármestere­ ­ . Tisztelt kárpátaljai magyarok, kedves földijeim! Köszöntöm önöket a magyar nemzet legszebb ünnepén. E nép mindig nagy tudott lenni, s képes volt összefogni az ország nemzetiségeit, amikor a szabadságáért kellett síkra szállni. Az 1848-as márciusi ifjak hősi kiállása a magyar történelem fényes napjává tette március 15-ét. Kívánom, hogy lelkükben soha ne aludjon ki a forradalmi láng. Ukrán állampolgárokként is büszkén vallják meg magyarságukat, áldozatos munkájukkal, gazdag hagyományaikkal és kultúrájukkal továbbra is legyenek e vidék fejlődésének elkötelezett hívei, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás első elnökhelyettese Ivan Busko.

Next