Kárpáti Igaz Szó, 2012. május (8. évfolyam, 64-79. szám)

2012-05-03 / 64. szám

2. KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2012. május 3., csütörtök (Jhéljegyzet) Mohács A Központi Választási Bizottság kimondta a verdiktet. Ebből pedig ki­derült: szabászaik ollói még arra sem adtak esélyt, hogy egy olyan választókerületet nyir­báljanak össze, ame­lyikben a magyarság mi­nimális 40 százalékot tett volna ki. Ez utóbbi esetben - már-már a fantazmagória határát súro­ló magyar-magyar összefo­gás hozamaként - talán­­talán még lett volna ki­látás mandátumszerzés­re, így azonban akkorá­vá zsugorodott ez az esély, mint jelen sorok írójának egy Mars-kirán­dulásra. A döntés elsősorban Ki­­jev számára bukta. Ismé­telten bebizonyította, képtelen gesztust gyako­rolni egy valamivel több mint 150 ezres ukrán ál­lampolgárságú népkö­zösség felé éppúgy, mint Magyarország közvetíté­sével Európa felé. Igazol­ta azt is: csak a szavak szintjén hajlandó igazod­ni az európai normákhoz, melyekben mind na­gyobb hangsúlyt kap a nemzeti kisebbségek ér­dekérvényesítése, s e normákat lecserélte egy pártkatona bizonytalan mandátumára. Miköz­ben tisztában volt azzal, a 450 fős radában egyet­len magyar, nemzetiségű képviselő jelkép elsősor­ban, hiszen nemhogy cunamit, de még enyhe fuvallatot sem igen ké­pes előidézni. A Központi Választá­si Bizottság döntésével Budapest külpolitikai kudarcainak sora is bő­vült. Hiábavalónak bi­zonyultak a kormány kisebbségpol­it­i­kusa­inak a magyar választókö­­rt létrehozása érde­kében kifejtett cipőtalp­­koptatásai, és ered­ménytelennek magának a magyar kormányfő­nek kijevi kiruccanása is. Az ukrán fővárosból elmorzézottaknak mini­mum két üzenetük van: egyfelől: nem engedik, hogy beavatkozzanak a belpolitikai ügyekbe, másfelől: érzékeltetik. Magyarország európai tekintélyvesztése a Dnye­per partján sem maradt észrevétlen. A legnagyobb fiaskót azonban mi magunk szenvedjük el. 2006 óta nincs magyar képviselet az ukrán törvényhozás­ban, s mi hat éve „bizo­nyítjuk", nincs is rá szük­ségünk. Az ötszázalékos bejutási küszöb beveze­tésével pedig - híven széthúzásra, szétszava­­zásra, megvásárolható­­ságra hajlamos alkatunk­hoz - megmutatjuk azt is: nem kell nekünk me­gyei képviselet sem. Ész­vesztően gyorsan párol­gó politikai súlyunkat Ungvárról mérték be csak igazán azok, akik alighanem felsúgtak Ki­­jevbe. Van még egy re­ménysugarunk: Mohács. Munkával ünnepeltek A hosszú hétvégén igazi kánikulában ünnepelhetett ország-világ. Minden adott volt a jó hangulatú majális­hoz. Ennek ellenére sehol sem volt központilag szerve­zett mulatság. Az emberek egy része baráti körben lazí­tott, a többség pedig szó sze­rint vette a munka ünnepét: a földeken, a hét végi nyara­lókban dolgoztak. Ungváron ugyan valódi sátorváros várta a helyieket és a turistákat, de idén elma­radt a nagy tolongás. A ze­nés, táncos programok sem vonzottak nagy tömegeket. A tűző napon fellépő iskolá­sok műsorára is csak a szü­lők voltak kíváncsiak. A me­gyeszékhely lakói inkább választották a vízpartot, az enyhülést nyújtó parkokat a kikapcsolódásra. Az Ungvári Nemzeti Egye­tem biológia szakos hallga­tói a szabadban méltatták a munka ünnepével egybe­esett biológia napját. A Szkalka üdülőben munkával, faültetéssel kezdték a pihe­nést, majd bográcsgulyásfő­­ző-versennyel lazítottak. Csap megyei jogú város önkormányzata nem terve­zett ünnepséget május else­je alkalmából. Mint azt Bur­­kus Árpád alpolgármester elmondta, az emberek jelen­tős része aktívan „majáliso­­zott”. A szabadnapokat arra használták fel, hogy dolgoz­zanak. Akik a jó időjárást ki­használva a pihenés és szó­rakozás mellett döntöttek, a hétvégi házukhoz vagy a víz­partra mentek. Munkácson a szelíd moto­rosok felvonulása hozott némi felüdülést és színt a májusi kánikulába. A város központjában felállított gu­lyáságyúból osztották előbb az ételt, majd elindultak szakurákat ültetni a parkba, nyomukban számtalan turis­tával és gyerekkel. Ám a Latorca-parti városban voltak, akik visszasírták a múl­tat, és vörös zászlókkal, május elsejét éltető feliratokkal vonul­tak az utcára. A mukachevo.net hírportál szerint 23 hithű kom­munista választotta az ünnep­lés ezen formáját. A megye falvaiban élők, kihasználva a korán jött jó időt, a földeken szorgoskod­tak, szántottak, vetettek. KISZÓ-információ Szelíd motorosok a Latorca partján „Kánaán” a Bagolyvárban A megyeszékhelyen már szombaton elkezdődött az ünneplés. A szervezők május elsejéhez és ezzel együtt a szakura virágzá­sához időzítették a bor- és mézfesztivált. Az esemény­re a helyi lakosokon kívül turisták ezreit is várták. A város önkormányzata előtti tértől a Rákóczi utca elejé­ig vásárosok vették birtok­ba a területet. A különféle lacikonyhák borsos áron kínált csemegéi mellé jó­fajta itókákat is vásárolhat­tak az érdeklődők. Ám aki valóban finom nedűre vá­gyott, annak pincébe kel­lett menni. A borosgazdák ugyanis az egykori Bagolyvár alag­sorában alakították ki stand­jaikat. Mint Olekszandr Kovács, a rendezvény fő­szervezője elmondta, az öt nap alatt a kedvező időjá­rásnak is köszönhetően több ezren keresték fel a standokat, ahol elsősorban a tavalyi termésből származó borokból válogathatott a nagyérdemű, literenként negyven—ötven hrivnyás árakon. S ha elfáradt, leülhe­tett valamelyik asztalhoz, vagy a tér felé magasló szín­padon futó műsorban gyö­nyörködhetett. Már ha talált szabad helyet. Erre vasárnap és hétfőn volt a legkevesebb esély. De az sem csalatko­zott, aki tegnap kereste fel a fesztivál helyszínét. Ivan Kurta munkácsi ős­termelő, aki boraival több díjat is nyert a fesztiválon, elégedetten összegezett: - Remek öt nap van mö­göttünk. Ha élek, jövőre is eljövök, elhozom a boraimat. A minőségi italok iránt ugyanis egyre nagyobb a kereslet. Én például több száz litert értékesítettem. De a többi nyolcvan termelő sem panaszkodhatott. Mi, valódi szőlősgazdák pedig ügyelünk arra, hogy a hír­nevünkön ne essen csorba. Bor, méz és mi szem-szájnak ingere HÍR-TÁR Kerékpáros emléktúra Az aknaszlatinaiak az idén is megrendezték a hagyomá­nyos kerékpáros túrát, mellyel az 1944 őszén sztálini lágerekbe ártatlanul elhurcolt több tízezer magyar emléke előtt tisztelegnek. A szerve­­zők-résztvevők a templom­kertben, az áldozatok emlékművénél gyülekeztek, ahol többek mellett Kocserk­a János alpolgármester és Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntötte őket. A rövid megemlékezést követően koszorút és mécseseket helyeztek el a szobornál, majd felkötötték az első emlékszalagot a szimbolikus bányászcsákány­ra. A kerékpárosok azt az útvonalat járták be, melyen az elhurcoltak is haladtak - Taracköz, Técső, Bustyaháza, Visk, Dolha. Mindenütt megálltak az emlékhelyeknél, ahol mécseseket helyeztek el, és újabb szalagokat kötöttek a bányászcsákányra. A Szolyvai Emlékpark volt a végállomás, ahol szintén lerótták kegyeletüket. SZAKURÁKKAL A GYÓGYULÁSÉRT Japán cseresznyefákat telepített a megyei onkológi­ai gondozó udvarára az Ungvár és az Ungvár-Szkala rotari klub. Az orvosok és a klubtagok a tervek szerint minden éven további egyedekkel bővítik a parkot, mert véleményük szerint az itt ápolt betegeknek a szokásosnál is nagyobb szükségük van a pozitív érzelmekre. A japánok által életfának titulált szakurák mellett rózsákat is ültettek a kórház udvarára, később pedig fenyők kerülnek a társaságukba. A ROKKANTAKNAK KEVÉS AZ ESÉLYÜK Az ungvári városi foglalkoztatási központban állást keresők húsz százaléka szociálisan hátányos helyzetű. Ez év első negyede során mindössze öt fogya­tékkal élőnek sikerült elhelyezkednie. Az I. kategóriás rokkantak helyzete a legkilátástalanabb, számukra a legnehezebb munkát találni. A megyeszék­hely vállalatainál mindössze tizenkét helyet tartanak fenn a korlátozott képességű emberek számára. B. Cs. A HATÁRŐRÖK IS KÉSZÜLNEK AZ Eb-RE A Munkácsi Határőrosztag felkészülten várja az ország és a kontinens nagy sportese­ményére utazó külföldieket, mondta a sajtótájékoztatóján Olekszij Szolovej alezredes, parancsnokhelyettes. Az előzetes becslések szerint az osztag által kiszolgált határátkelők közül az asztélyin 9-11, az tiszaújlakin pedig 5-9 százalékkal nő majd a forgalom. A határőrök többnyelvű, útvonalakról, szálláshelyekről és más fontos tudnivalókról szóló tájékoztatókkal látják el az országba érkezőket. Munká­cson és Nyíregyházán pedig kivetítőkön lehet majd figyelemmel követni, mi történik a határállomásokon. Ungváron „ropta”... (Befejezés) Az esemény főszervezője, Olekszandra Misko, a Kárpát­aljai Versenytánc Egyesület vezetője úgy véli, a több éves tapasztalatnak köszönhetően az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sikerült emelni a szín­vonalat és az indulók számát. Az utóbbiban szerinte szere­pet játszik Ungvár szerencsés földrajzi fekvése is. - Magasan van a léc, ami­nek nem könnyű megfelelni, de most is sikerült, sőt újabb csúcsot döntöttünk - nyilat­kozta lapunknak Olekszand­ra Misko. - Idén is voltak de­bütáló országok, többek között Japán. A torna egyér­telműen egy formája a sport­ág népszerűsítésének. Ennek is köszönhető, hogy vidékün­kön egyre többen űzik ver­senyszerűen a táncot. Az első napon nagy vára­kozás és teltház várta a forró és vérpezsdítő latin-amerikai táncokat. Egy-egy tüzes rum­ba, fűszeres szamba, a vidám csacsacsa, a pörgős jive és a bikaviadalokat idéző paso doble dallamainak hallatán akarva-akaratlanul megmoz­dult a csípő. A látványt csak színesítették a pazar ruhaköl­temények, a kihívó smink és a mimika. Másnap a standard programban inkább már a ke­csességen volt a hangsúly, s a táncok királynője, a kerin­gő, a szenvedélyes tangó mellett a slowfox és a quick step lépései elevenedtek meg az ungvári parketten. A stan­dard körben egyértelműen a hazaiak vitték, el a pálmát, ezt az eredményhirdetés is tük­rözte. Végtelen örömmel állt fel a dobogó legfelső fokára az ungvári páros, Veronika Misko és Volodimir Ljatov. Ebben az igen veretes me­zőnyben egyáltalán nem volt könnyű megszerezni a győ­zelmet. A világ legjobbjait utasították maguk mögé. Egy nemzetközi versenyen arany­érmet szerezni dicsőség, s mindezt hazai pályán elérni, óriási siker. - Otthoni környezetben mindig nagy kihívás verse­nyezni, most sikerült a javunk­ra fordítanunk a hazai pálya előnyét - mondta a páros férfi tagja a díjkiosztó után. Szabó Sándor Afgán a meleg első áldozata Még el sem kezdődött a strandidény, de a vizek már szedik áldozataikat. Az idei­­első strandbalesetben meghalt személy egy tizenöt éves afgán fiú, aki a Munká­cson lévő menekültszállásról mentes fürdeni a barátaival a Latorcára. Miközben ő fuldokolt, a társai a parton álltak magatehetetlenül, mert nem tudtak úszni. A folyó elsodorta a fiút, akinek holttestét két napon át keresték a vízimentő szolgálat búvárai. шшШ ІЯШ?

Next