Kárpáti Igaz Szó, 2012. május (8. évfolyam, 64-79. szám)
2012-05-03 / 64. szám
2. KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2012. május 3., csütörtök (Jhéljegyzet) Mohács A Központi Választási Bizottság kimondta a verdiktet. Ebből pedig kiderült: szabászaik ollói még arra sem adtak esélyt, hogy egy olyan választókerületet nyirbáljanak össze, amelyikben a magyarság minimális 40 százalékot tett volna ki. Ez utóbbi esetben - már-már a fantazmagória határát súroló magyar-magyar összefogás hozamaként - talántalán még lett volna kilátás mandátumszerzésre, így azonban akkorává zsugorodott ez az esély, mint jelen sorok írójának egy Mars-kirándulásra. A döntés elsősorban Kijev számára bukta. Ismételten bebizonyította, képtelen gesztust gyakorolni egy valamivel több mint 150 ezres ukrán állampolgárságú népközösség felé éppúgy, mint Magyarország közvetítésével Európa felé. Igazolta azt is: csak a szavak szintjén hajlandó igazodni az európai normákhoz, melyekben mind nagyobb hangsúlyt kap a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítése, s e normákat lecserélte egy pártkatona bizonytalan mandátumára. Miközben tisztában volt azzal, a 450 fős radában egyetlen magyar, nemzetiségű képviselő jelkép elsősorban, hiszen nemhogy cunamit, de még enyhe fuvallatot sem igen képes előidézni. A Központi Választási Bizottság döntésével Budapest külpolitikai kudarcainak sora is bővült. Hiábavalónak bizonyultak a kormány kisebbségpolitikusainak a magyar választókört létrehozása érdekében kifejtett cipőtalpkoptatásai, és eredménytelennek magának a magyar kormányfőnek kijevi kiruccanása is. Az ukrán fővárosból elmorzézottaknak minimum két üzenetük van: egyfelől: nem engedik, hogy beavatkozzanak a belpolitikai ügyekbe, másfelől: érzékeltetik. Magyarország európai tekintélyvesztése a Dnyeper partján sem maradt észrevétlen. A legnagyobb fiaskót azonban mi magunk szenvedjük el. 2006 óta nincs magyar képviselet az ukrán törvényhozásban, s mi hat éve „bizonyítjuk", nincs is rá szükségünk. Az ötszázalékos bejutási küszöb bevezetésével pedig - híven széthúzásra, szétszavazásra, megvásárolhatóságra hajlamos alkatunkhoz - megmutatjuk azt is: nem kell nekünk megyei képviselet sem. Észvesztően gyorsan párolgó politikai súlyunkat Ungvárról mérték be csak igazán azok, akik alighanem felsúgtak Kijevbe. Van még egy reménysugarunk: Mohács. Munkával ünnepeltek A hosszú hétvégén igazi kánikulában ünnepelhetett ország-világ. Minden adott volt a jó hangulatú majálishoz. Ennek ellenére sehol sem volt központilag szervezett mulatság. Az emberek egy része baráti körben lazított, a többség pedig szó szerint vette a munka ünnepét: a földeken, a hét végi nyaralókban dolgoztak. Ungváron ugyan valódi sátorváros várta a helyieket és a turistákat, de idén elmaradt a nagy tolongás. A zenés, táncos programok sem vonzottak nagy tömegeket. A tűző napon fellépő iskolások műsorára is csak a szülők voltak kíváncsiak. A megyeszékhely lakói inkább választották a vízpartot, az enyhülést nyújtó parkokat a kikapcsolódásra. Az Ungvári Nemzeti Egyetem biológia szakos hallgatói a szabadban méltatták a munka ünnepével egybeesett biológia napját. A Szkalka üdülőben munkával, faültetéssel kezdték a pihenést, majd bográcsgulyásfőző-versennyel lazítottak. Csap megyei jogú város önkormányzata nem tervezett ünnepséget május elseje alkalmából. Mint azt Burkus Árpád alpolgármester elmondta, az emberek jelentős része aktívan „majálisozott”. A szabadnapokat arra használták fel, hogy dolgozzanak. Akik a jó időjárást kihasználva a pihenés és szórakozás mellett döntöttek, a hétvégi házukhoz vagy a vízpartra mentek. Munkácson a szelíd motorosok felvonulása hozott némi felüdülést és színt a májusi kánikulába. A város központjában felállított gulyáságyúból osztották előbb az ételt, majd elindultak szakurákat ültetni a parkba, nyomukban számtalan turistával és gyerekkel. Ám a Latorca-parti városban voltak, akik visszasírták a múltat, és vörös zászlókkal, május elsejét éltető feliratokkal vonultak az utcára. A mukachevo.net hírportál szerint 23 hithű kommunista választotta az ünneplés ezen formáját. A megye falvaiban élők, kihasználva a korán jött jó időt, a földeken szorgoskodtak, szántottak, vetettek. KISZÓ-információ Szelíd motorosok a Latorca partján „Kánaán” a Bagolyvárban A megyeszékhelyen már szombaton elkezdődött az ünneplés. A szervezők május elsejéhez és ezzel együtt a szakura virágzásához időzítették a bor- és mézfesztivált. Az eseményre a helyi lakosokon kívül turisták ezreit is várták. A város önkormányzata előtti tértől a Rákóczi utca elejéig vásárosok vették birtokba a területet. A különféle lacikonyhák borsos áron kínált csemegéi mellé jófajta itókákat is vásárolhattak az érdeklődők. Ám aki valóban finom nedűre vágyott, annak pincébe kellett menni. A borosgazdák ugyanis az egykori Bagolyvár alagsorában alakították ki standjaikat. Mint Olekszandr Kovács, a rendezvény főszervezője elmondta, az öt nap alatt a kedvező időjárásnak is köszönhetően több ezren keresték fel a standokat, ahol elsősorban a tavalyi termésből származó borokból válogathatott a nagyérdemű, literenként negyven—ötven hrivnyás árakon. S ha elfáradt, leülhetett valamelyik asztalhoz, vagy a tér felé magasló színpadon futó műsorban gyönyörködhetett. Már ha talált szabad helyet. Erre vasárnap és hétfőn volt a legkevesebb esély. De az sem csalatkozott, aki tegnap kereste fel a fesztivál helyszínét. Ivan Kurta munkácsi őstermelő, aki boraival több díjat is nyert a fesztiválon, elégedetten összegezett: - Remek öt nap van mögöttünk. Ha élek, jövőre is eljövök, elhozom a boraimat. A minőségi italok iránt ugyanis egyre nagyobb a kereslet. Én például több száz litert értékesítettem. De a többi nyolcvan termelő sem panaszkodhatott. Mi, valódi szőlősgazdák pedig ügyelünk arra, hogy a hírnevünkön ne essen csorba. Bor, méz és mi szem-szájnak ingere HÍR-TÁR Kerékpáros emléktúra Az aknaszlatinaiak az idén is megrendezték a hagyományos kerékpáros túrát, mellyel az 1944 őszén sztálini lágerekbe ártatlanul elhurcolt több tízezer magyar emléke előtt tisztelegnek. A szervezők-résztvevők a templomkertben, az áldozatok emlékművénél gyülekeztek, ahol többek mellett Kocserka János alpolgármester és Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntötte őket. A rövid megemlékezést követően koszorút és mécseseket helyeztek el a szobornál, majd felkötötték az első emlékszalagot a szimbolikus bányászcsákányra. A kerékpárosok azt az útvonalat járták be, melyen az elhurcoltak is haladtak - Taracköz, Técső, Bustyaháza, Visk, Dolha. Mindenütt megálltak az emlékhelyeknél, ahol mécseseket helyeztek el, és újabb szalagokat kötöttek a bányászcsákányra. A Szolyvai Emlékpark volt a végállomás, ahol szintén lerótták kegyeletüket. SZAKURÁKKAL A GYÓGYULÁSÉRT Japán cseresznyefákat telepített a megyei onkológiai gondozó udvarára az Ungvár és az Ungvár-Szkala rotari klub. Az orvosok és a klubtagok a tervek szerint minden éven további egyedekkel bővítik a parkot, mert véleményük szerint az itt ápolt betegeknek a szokásosnál is nagyobb szükségük van a pozitív érzelmekre. A japánok által életfának titulált szakurák mellett rózsákat is ültettek a kórház udvarára, később pedig fenyők kerülnek a társaságukba. A ROKKANTAKNAK KEVÉS AZ ESÉLYÜK Az ungvári városi foglalkoztatási központban állást keresők húsz százaléka szociálisan hátányos helyzetű. Ez év első negyede során mindössze öt fogyatékkal élőnek sikerült elhelyezkednie. Az I. kategóriás rokkantak helyzete a legkilátástalanabb, számukra a legnehezebb munkát találni. A megyeszékhely vállalatainál mindössze tizenkét helyet tartanak fenn a korlátozott képességű emberek számára. B. Cs. A HATÁRŐRÖK IS KÉSZÜLNEK AZ Eb-RE A Munkácsi Határőrosztag felkészülten várja az ország és a kontinens nagy sporteseményére utazó külföldieket, mondta a sajtótájékoztatóján Olekszij Szolovej alezredes, parancsnokhelyettes. Az előzetes becslések szerint az osztag által kiszolgált határátkelők közül az asztélyin 9-11, az tiszaújlakin pedig 5-9 százalékkal nő majd a forgalom. A határőrök többnyelvű, útvonalakról, szálláshelyekről és más fontos tudnivalókról szóló tájékoztatókkal látják el az országba érkezőket. Munkácson és Nyíregyházán pedig kivetítőkön lehet majd figyelemmel követni, mi történik a határállomásokon. Ungváron „ropta”... (Befejezés) Az esemény főszervezője, Olekszandra Misko, a Kárpátaljai Versenytánc Egyesület vezetője úgy véli, a több éves tapasztalatnak köszönhetően az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sikerült emelni a színvonalat és az indulók számát. Az utóbbiban szerinte szerepet játszik Ungvár szerencsés földrajzi fekvése is. - Magasan van a léc, aminek nem könnyű megfelelni, de most is sikerült, sőt újabb csúcsot döntöttünk - nyilatkozta lapunknak Olekszandra Misko. - Idén is voltak debütáló országok, többek között Japán. A torna egyértelműen egy formája a sportág népszerűsítésének. Ennek is köszönhető, hogy vidékünkön egyre többen űzik versenyszerűen a táncot. Az első napon nagy várakozás és teltház várta a forró és vérpezsdítő latin-amerikai táncokat. Egy-egy tüzes rumba, fűszeres szamba, a vidám csacsacsa, a pörgős jive és a bikaviadalokat idéző paso doble dallamainak hallatán akarva-akaratlanul megmozdult a csípő. A látványt csak színesítették a pazar ruhaköltemények, a kihívó smink és a mimika. Másnap a standard programban inkább már a kecsességen volt a hangsúly, s a táncok királynője, a keringő, a szenvedélyes tangó mellett a slowfox és a quick step lépései elevenedtek meg az ungvári parketten. A standard körben egyértelműen a hazaiak vitték, el a pálmát, ezt az eredményhirdetés is tükrözte. Végtelen örömmel állt fel a dobogó legfelső fokára az ungvári páros, Veronika Misko és Volodimir Ljatov. Ebben az igen veretes mezőnyben egyáltalán nem volt könnyű megszerezni a győzelmet. A világ legjobbjait utasították maguk mögé. Egy nemzetközi versenyen aranyérmet szerezni dicsőség, s mindezt hazai pályán elérni, óriási siker. - Otthoni környezetben mindig nagy kihívás versenyezni, most sikerült a javunkra fordítanunk a hazai pálya előnyét - mondta a páros férfi tagja a díjkiosztó után. Szabó Sándor Afgán a meleg első áldozata Még el sem kezdődött a strandidény, de a vizek már szedik áldozataikat. Az ideielső strandbalesetben meghalt személy egy tizenöt éves afgán fiú, aki a Munkácson lévő menekültszállásról mentes fürdeni a barátaival a Latorcára. Miközben ő fuldokolt, a társai a parton álltak magatehetetlenül, mert nem tudtak úszni. A folyó elsodorta a fiút, akinek holttestét két napon át keresték a vízimentő szolgálat búvárai. шшШ ІЯШ?