Kassa-Eperjesi Értesitő, 1861 (Jahrgang 23, nr. 1-101)
1861-05-08 / nr. 37
37. Szám, — Megjelenik minden SZERDÁN és SZOMBATON. Évnegyedi előfizetés : Kassára nézve 70 kr., Eperjesre 1 frt., vidékre bérmentes szállítás mellett 1 frt. 25 kr. o. é. Egy háromszor hasábos sorért beiktatási dij 6 kr. ausztr. XXIII. évfolyam. SZERDA, május 8-án | Nr. 37. Erscheint jeden Mittwoch und Samstag. Pränumeration vierteljährig für Kasc<au 70 kr. für Eperies 1 fl., mit freier Postversendung 1 fl. 25 kr. OW. Insertionsgebühr für eine 3mal gespaltene Pefitzeile 6 kr. OW. pénzben. fafdjan - Cperieser A undschaftsblatt. XXIII. Jahrgang. R =S Mit tehetünk községi és nemzeti létünkért ? E. Ki, mint részrehajlatlan néző szemlélheti az emberi társaságot, azon tapasztalati igazságról meggyőződik, hogy az ember minden körülmények között arra törekedik, e tökéletlen földi lakhelyén fellelhető boldogságnak élvezetét lehető legnagyobb mértékben kedves önönmaga számára biztosítani. Külömbséget csak a boldogságról való fogalomban és az eszközük megválasztásában szemlélhetni ; mihelyt az ember, e kettőt tekintve, bizonyos , helyes vagy helytelen nézetet elfogadott, azonnal megkezdi a szerencse várát szabályszerűen ostromolni. Ha ezen ostromlást — vagy helyesebben mondva — a szerencsevadászatot, az élvezet utáni törekvést szemléljük, az embereket hasonló állapotban találjuk, mint a reglementet betanult katonákat, t.i. bizonyos parancsszót megszokván, e szerint akaratjok ellen is cselekszenek, és ennek megváltoztatása által azonnal zavarba jönek. Az ember a szokás rabja; talán jó czélból öltá belénk a gondviselés e gyarlóságot, talán ez által sok viszontagságnak nyomorait nemzetségünkön enyhiteni kivánta ? — Nem vitatjuk, hogy a léleknek vagy testnek tulajdonaihoz tartozik-e, de elvitázhatlan tény: az ember megszokhatja és meg is szokja mind a jót, mind a roszat. E tényt, mely az emberi társaság, boldog és boldogtalan állapotjára döntő befolyással bír, most csak egyszerüen lajstromozzuk ; mielőtt azonban az eszközök megválasztását megvitatnák, melyek által ama szerencse-vár ostromlásának sikere biztositható, lássuk mit rejt magában a szerencse-vár. Mi teheti az embert szerencséssé, elégedetté, miből ered a társadalom földi boldogsága? — Ha a jó Isteni gondviselés az emberi kebelbe nem oltotta volna az ösztönt sorsa javitására törekedni, ha az ember mint az érett alma lehetnék e föld szinére, ha nem egy fejlendő lény tulajdonaival teremtetett volna, akkor a legközelebb fekvő, és okvetlen felelet az volna, hogy föltétlen megelégedésben rejlik a boldogság csírája. De úgy kell vennünk az embert és a társadalmat , mint van , mint olyan lényt , ki fejlődésre, tökélyesedésre teremtetett, ilyenben pedig, feltétlen megelégedést találni lehetlen, mint ilyen csak a valódi fejlődés által kielégíthető. Természetünkkel elvárhatlanul összekötnék a külömbféle vágyak, és e vágyak kielégítését czélzó törekvések. Világos, hogy oly vágyakról, melyeknek kielégítése az ember lelki és testi megrongálását vonja maga után, itt szó sem lehet, mert a józan ész mindezekben boldogságot nem találhat, sem azt mi halált okoz élvezetnek nem nevezhetni , hanem csak azon vágyak kielégítése érthető , melyek a tökélyesedés eszméjének valósitásához közelebb vezetik az egyént és a társadalmat. Mi által kielégíthetők ama vágyak , melyik a szándék kivitelére biztos eszköz ? — A nagyon is zajongó többség felkiáltásaiból csak annyit lehet kivenni, hogy pénz! pénz! — Ezt, azon okból, mert sokan felelnek így, vaktában elfogadni nem lehet; vizsgáljuk előbb napvilágnál e feleletet. Mi az pénz ? — Nem könnyű erre a felelet; nem hivatkozhatom a tapasztalásra, mert ez országban oly tárgyat alig láthatni, sokan csak emlékezetből tudják, hogy volt valaha olyan valami, és e körülmény amaz általános felkiáltást némileg igazolni látszik, ha meggondoljuk, hogy emberi gyarlóság bármely bajnak okát rendesen szűkölködésben szokta keserni. — Minden irtódzás daczára is az elméletből meriteni kéntelenittetünk, az pedig — elvonva az anyagtól, melyből a pénzdarabok készülnek — a pénzt a mázsával, röffel és mérővel egy fejezet alá sorozza, t.i. a mértékek közzé helyezi ; azok mennyiséget, ez pedig minőséget — helyesebben mondva — becset mer. A pénz mint becsmér az áruczikkek kicserélését könnyíti és szabályozza. Mint ilyen eszközt tekintve az anyagnak értéke, vagy bármely természeti, vagy művészeti becse tekintetbe sem jöhet. Abiszinia hegy lakosainál a só, és Belafrika törzseinél a kagyló szintugy pénz , mint nálunk a vert ezüst. *) Midőn a vagyonnak egyik vagy a másik neme pénznek elfogadtatik, csak a közlekedési és árucserélési kényelem jöhet tekintetbe, s mely ezt leginkább előmozdítani képes, annak minden egyéb vagyon felett elsőbbséget adni kell. Mint kényelmes árucserélési és becslési eszköz, különösen hol ily cserélések és becslések gyakran történnek, a pénz valóban keresett, sőt a kényelmet tekintve, el nélkülözhetlen czikk, de hol áru cserélni nincs , hol nem létezik vagyon mit becslélni kellene, ott a pénz (nem mondom az ezüst) haszontalanabb portéka mint a kő, melyet az utcza kövezetben taposok. Ha valaki benne kételkedik az gondolja magát egy terjedelmes (Zahara) homok pusztának közepén, pénzzel, még pedig valóságos fényes aranyokkal megtömött vándortáskájával. Igen természetes, hogy a pénz onnan hol mint becslési eszköz nem szükségeltetik elenyészik, és oda vándorol, hol erre a társadalom tagjai inkább rászorulnak ; — hasonlítsunk csak kis falut nagy városhoz. — Mindez a társadalomnak természet- vagy szabályszerű állapotában történik; lehetnek ugyan esetek, hogy a pénz bizonyos helyen erő hatalommal visszatartóztatik, valamint arra is tudunk példát, hogy erővel a társadalomból kitiltható, de míg ott ezen ferde állapot eltart, addig a világnak valamennyi és valaminő pénzével sem lenne segítve a társadalom baján. E fejtegetések, megvallom, egy kevéssé zavarba hoznak, mert legelső, és hiszem utolsó pillanatra sem be nem láthatni, miért e zaj: pénz, és csak pénz! Talán sok a becslendő vagyon ? megakad az adás-vevés? kiállhatlan a vagyoncserélési kényelmetlenség? — Megzavarodásunk annál nagyobb, midőn közelebbről vizsgálván, épen azt találjuk, hogy ott alig van valami, melynek becsét meg kellene mérni, sőt a pénznek természetét helytelenül felfogván, azt nem alkalmazzák legczélszerübben , vagy épen oly körülmények között élnek, melyek következtében az feneketlen örvénybe foly, alig hogy begyült, már el is enyészett. Tehát miért e sóvárgás, miután a körülmények ily állásánál fogva bármennyi pénz sem orvosolhatja a bajt; — miért? , Mert pénzért mindent mi az élet szükségeit és kényelmeit kielégiti, kaphatni.* (polyr. köv.) jó *) Ne gondolja senki, hogy a bankjegy pénz, tessék csak elolvasni mi van rá írva. — Hazai hirek. — Országgyűlési napló. (Kivonatban). A képviselőház e hó 1-jén tartott ülésében az elnök jelenté, hogy a kővárvidéki képviselők Papp József és Bustyán Vazul választási jegyzőkönyvük (a Buttyáné román nyelven) beadatott, nem különben Murgu Butymn moraviczai választotté is. A vál. jegyzőkönyvek a 9 tagu bizottmányhoz tétettek át, melyhez, miután a bizottmány egy tagja sem ért románul , ez egy esetre Szaplonczay József neveztetett ki. Dobránszky választási körülményeinek megvizsgálására Várady Gábor küldetett ki. Ezen ülésben Vojnics Lukács Szabadka város 2-ik kerületi, Pethes József jász-árokszállási, Horváth Elek vasmegyei kis-czelli kerületi, Ivánka Imre pestmegyei dunapataji kerületi és Konkolyi Thege Dienes komárommegyei zatai kerületi képviselő igazoltattak. Ezen utolsó választásnak tárgyalása előtt az elnök Ghiczy Kálmán, mint komáromi lakos az elnöki széket Tisza Kálmán alelnöknek átadta. A képviselőház e hó 2-ki ülésében a jegyzőkönyv hitelesítése után Várady Gábor oda nyilatkozott, hogy ő a Dobránszky Adolf választása elleni vizsgálat tisztét csak úgy vállalhatja el, ha a ház nem kivánja, hogy a nem sokára bekövetkezendő fontos kérdések megvitatása előtt hagyja el székét. A ház beleegyezett. Ezen ülésben Beöthy Zsigmond Komárom városi és Sóhalmy János Zemplén megye mádi kerületi képviselők igazoltattak. Az ülésben Tisza Kálmán alelnök elnökölt. Az elnök jelezté, hogy a 9 tagú bizottmány, elhunyt egyik tagja Palóczy László helyett tegnapi ülés után Szilágyi Virgil, Pest város képviselőjét választá meg bizottmányi tagul, aki egyszersmind az osztály előadója leend,