Állami főreáliskola, Kassa, 1911
A drámai művészet hivatása és hatásai. Irta: VÁRI REZSŐ. I. A művészet és erkölcs viszonya. Művészetet és erkölcsöt mindenütt találunk, ahol kultúra van, helyesebben szólva csakis oly népnél beszélhetünk kultúráról, amelynek élete e kettőtől annyira át van hatva, hogy még az avatatlan is lépten-nyomon beléjük botlik és előlük ki nem térhet. Voltaképpen nem is létezett oly nép, amelynél legalább a kezdetleges jelenségeit föl ne fedezhetnők annak, amit erkölcsi felfogásnak, művészi ízlésnek nevezünk. Hiszen a mai ember maga is csak kései produktuma egy hosszú fejlődési folyamatnak és ennek minden fokán észlelhetjük azokat a képességeket és hajlamokat, legalább primitív formában, amelynek teljes kifejlettségében pompáznak a mai kultúrnépek. Amit az állatok életében nem értünk, azt egyszerűen az ösztönből magyarázzuk. És ezért a méhek állami berendezését, a hangyák munkafelosztását, gazdasági szervezetüket, alárendeltségi viszonyaikat nem az erkölcsi és jogi rend nyilvánulásainak tekintjük, hanem egyszerűen előttünk ismeretlen erőből, az ösztönből deriváljuk, jóllehet a monogámia és az élettárs iránti hűség, amelyeket némely állatoknál tapasztalunk, már túlesnek az ösztön határain. A házikutya pedig már határozottan ismeri az enyém-tied-