Kassai Hirlap, 1908. január-június (5. évfolyam, 1-148. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Előfizet«>BÍ Ar«U: Helyben egész évre 14 K, fél évre 7 K- negyedévre 350 K. Vidékre egész évre 20 K., fél évre 10 K- negyedévre 5 KEnnyea számári4 fülAV. iinsHu, ’OOS-január 1- (Szerda) /nV.C.37 001 1. szám. ■ T______________/_11^ Kassai Hírlap FÜGGETLEN POLITIKAI NNAPILAP. Felelős szerkesztő és laptulajonos László Béla. Főmunkatárs: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő-utca 3H. sz. alatt. Telefonszám 198. Illesztendő. Az idők végtelen folyása ismét egy cé# röpített e fejünk fölött. Csináljunk mát most egy kis mérleget s lássuk először, hogy a tisztelt kormány mennyi hasznot szerzet a nemzetnek. A mérlegnek egyik serpenyőjében vannak : a közös vámterület, fölemelt kvóta, nemzeti önérzetünket vérig sértő gotterhaltes és más katonai botrányok sorozata; ennek dacára a százmilliókkal emelkedett hadügyi kiadások, azután az általános népnyomor, országos gazdasági romlás, mint a koalíció és kormány eddigi ténykedésének savanyú gyömncse. _A másikbil van mi miszári titkos yszék, pár *j— tényleges bérnácsosság, n** semmi fond .^mi&mígSzemó alkotmánybiztositó forgat..», továbbá szembekötősdi, kikapcsolási játék az önálló bankkal, szóval csupa szemfényvesztés, üres ígéretek halmaza, melyekkel nem egy éhes ország, hanem egy szúnyog sem lakhatik jól. A társadalmi élet mérlege sem mutat föl semmi eredményt sem. Nem érezhettük az egészséges, nemzeti irányok lüktető melegét, nem tapasztalhattuk az összeforrás, az egység hatalmas erejét, amely nélkül pedig az állam igazi előrehaladása el sem képzelhető. E helyett azonban fájó szívvel láthattuk, hogy mennyire igyekeznek egyes eltévelyedők a felekezetek és kasztok szerinti elkülönítés csóváját dobni az amúgy is gyenge alapokon nyugvó, széthúzó társadalomba. Szűkebb pátriánknak, városunknak igazgatásában sem érvényesülhettek az elmúlt év folyamán azok az elvek, melyek útjelzői a fejlődésnek. A bürokrata formalistái, ha annak a közegnek rtzelvet szolgálnak, mint működését akarják kiérne».. . -tz ügydarabok számára szoktak hivatkozni, pedig ennek megítélem, ez a mérték, hanem az, hogy mennyiben sikerült a munkálkodással a célt, a polgárság jólétét megközelíteni. Városunk közigazgatásának vezetői is hiába hivatkoznak az elintéző« akták számaira, mert ezek csak szorgalmuk, jóravaló munkásságuk mellett bizonyítanak, de e mellett nem föltétlen tanúságai annak a jóval fontosabb igénynek, valjon helyes, előrelátó mederben folyt-e le a gazdálkodás, előkészítették-e az anyagi és erkölcsi gazdagodás feltételeit, kielégitették-e a polgárság szükségszerű és jogos követelményeit. A jóakarat elismerése mellett is kedvezőtlen .1-41 ért adhatnak e kérdésekre. Ĺ ------- z a városi politika ideje következ-t* -nálunk. ... „ • gazdasági ás közigazgatási életének vezető férfiaihoz, hogy mit várnak a beálló uj esztendőtől. A kérdésre az alábbi válaszokat kaptuk : Gerlóczy Béla, a Kassai Jelzálogbank igazgatója a következő véleménnyel van a pénzviszonyok és közgazdasági életünk kialakulásáról: — Nézetem szerint már január havában kedvezőbb jelenségeket fogunk észlelhetni, amennyiben az osztrák-magyar bank jelenlegi állásáról következtetve, a bankkamatláb leszállítására számíthatunk. Véleményem szerint ez a kamatlábleszállítás csak abban az esetben nem következik be, ha a német és angol bank kénytelen volna magas kamattételeit továbbra is fenntartani. Erre az esetre, ha az osztrák-magyar bank státusa szállítást indokolná is, a kamatláblomás szempontok gátolnák a bankot ezen eljárás követésében. Gazdasági és ipari tekintetben nézetem szerint az 1908. év a munka éve lesz. A viszonyok politikai tekintetben annyira tisztázódtak, hogy eljött az ideje annak, hogy a gazdasági önállóságra berendezkedjünk. A jövő évben aligha fogjuk látni, hogy új pénzintézetek gombamódra fognak szaporodni,de annál inkább fogunk találkozni főleg akkor, ha a pénz olcsóbbodása tényleg bekövetkezik — új és nagyobbszabásu mag ar iparvalusakkal, amelyek a külföldi ipart kiszoktani, ?? ország sükségletét belföldi ipartermékekkel ellátni és igy önálló gazdasági életünket előkészíteni hivatva lesznek. Csak ilyen módon számíthatunk arra, hogy nmzeti ideálunkat, az önálló vámterületet 1917-ig kivívjuk. Pénzintézeteink mindinkább belátják, hogy nem csupán a kamatjövedelem fordozása tartozik működésük körébe és képezi hivatásukat, hanem az eddig elhanyagolt, főleg kisbirtokos-osztálynak támogassa és ipari vállalatok létesítésében való résztvétel. Még inkább kényszerítve lesznek a pénzintézetek más jövedelmi forrás után nézni, ha a most contemplált, de véleményem szerint sok tekintetben elítélendő uzsoratörvény törvényerőre emelkedik, mert akkor lesznek esetek, — midőn más tevékenység hijján, tisztán kamatjövedelemre utalva — az intézetek nemcsak, • jőve* ' W neULľÍf^r^':'cv5 ; f ■^hitetlenül veszteséggé'. • enynek és a p azintézetek adó-kiszabásának vagy megállapitásának kérdését a pénzintézeteknek közönyösen venni nem szabad, mert ha a tőkében gazdag nagyobb intézeteknek módjában is lesz más irányú tevékenység által az eddigi üzletágakban feltétlenül beállott jövedelmi cökkenést ellensúlyozni, alig lesz ez kódjukban kisebb, tőkeszegény intézeteknek, amelyek pusztulása pedig általános válságot is idéz-e elő, — tehát kiszámíthatatlan következményekkel járna. Mindezek szernt a jövő év munkaterve — úgy pénzintézeti szempontból, mint közvetve a közügy érdekében is az, hogy készülődjünk minden eszközzel az önálló gazdasági berendezkedésre és hárítsunk el minden akadályt, ami ennek útjában áll. Ha gazdaságilag függetlenek leszünk, az önálló jegybank és vámterület kérdése önmagától fog megoldást találni. * Deák Cyula. gL - $ GL- r i Takarékpénztár ujonnan kinevezett jeles vezérigazgatójától következő nyilatkozatot kaptuk fenti kérdésünkre. Bár az év vége némi könnyebbülést mutat a pénzpiacon, nem dőlünk tévedni, ha azt állítjuk az 1908. év is a magas k. , láb jegyében fog mozogni. A nagy ipari államot ugyanis, melyek az amerikai válság következtében nagyszabású üzleteiké, redukálták s magas röptű terv ik szárnyait megnyirbálták — és az alkalomra lesnek, hogy gyáraikat, ipartelepeiket újabb életre — fokozottabb működésre kelthessék. Minthogy pedig az élet csupán a „tervus rerum“ utján fakad, azt pedig a nagy jegybankok őrzik : biztosra vehetjük, hogy az aranyelvonás ellen továbbra is a magas kamattól fognak védekezni. Magyarországnak specialite előnyére válik, hogy itt se értékpapír se tejek , se ipari túlspekuláció nincs s a közelmúltban nem is volt s így a magas kamatláb pusztításokat sem okozhat, legfeljebb a további ipari és kereskedelmi fejlődést veri bikába. Viszont speciális hátránya hazánknak az a körülmény, hogy az évtizedeken át záloglevelek és községi követelvény eladása révén beözönlök milliók és a magas kamatláb vszonyokra való tekint»» -------— • ivei-ROzn» ' ,e ma.;OÜL CitCoiwUWM- *. j csökkenéseivel járna.Végeredményében a kilátások nem nagyon rózsásak s gazda, iparos te kereskedő okosan cselekszik, ha kötelezettségeit minél szükebb korlátok közé szorítja. * A bírói karnak egy nagytehetségű fiatal tagja az igazságügyi állapotokról a következőkép nyilatkozik: A letűnt év az igazságügy terén is meddőnek bizonyult. A benyújtott javaslatok a képviselőház irattárában porladozva továbbra is várják jobb sorsukat. Közismert tény, hogy a végrehajtási törvény egyes elavult rendelkezéseinek rosszhiszemű igénybevételével a bíróságok oltalma alatt nap-nap után, sok földhöz ragadt szegény családot dobnak ki az egyetlen megélhetési forrást képező kis • ó^daikból. Általánosan ismert a büntető törvénykönyvnek a lopásról intézkedő drávói szigoruságu fejezete, amely özönével váltja ki az oly ítéleteket, hol az özvegy keresetképtelen anya egy pár kocka szénbabért, melyet egy nyitott ablakot, behatolás utján csak azért tudnoon el, hogy súlyos betegen , légmentsef *6 havi ňc .megfagyástól juttatik, mert a közérzeknek nem felelő törvénynek ily esetig ez a legenyhébb büntetési tétele. Ezeknek reformálása sokáig nem késhetik, szintúgy a bírák és ügyészek fizetésének méltányos rendezési sem. Igaz, a jövő évben ez mind tárgyalás alá kerül, de az utóbbitc semmi jó sem várható s igy biráin ...... ■ [UNK] Paľ