Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)
1921-05-08 / 94. szám
2. oidai tartja meg, melyre f. Cimet azzal a kérelemmel van szerencsénk meghívni, hogy megjelenésével a nemes és nagyhivatásu egyesület mega.elütését és életrehivását előmozdítani szíveskedjék Kassa, 1921. évi május hó 1-én. Tisztelettel: A szlovenszkói és ruszinszkói magyar szinpártoló egyesület előkészitőbizottsága nevében: Dr Blvár Bill. Dr. Körmendy-Élns L. Dr. Orósz Sándor. Egy homályos miniszteri leirat. Tanácstalan a tanács. Újabb fölterjesztés a volt községi tanítók segélyügyében Öt volt községi tanító, akiket a csehszlovák állam a szolgálatból elbocsátott, azzal a kérelemmel fordultak még a múlt év december havában a városhoz, hogy tegyen lépéseket visszavételek iránt, mivelhogy a kívánt hűségfogadalmat letették s mivel őket annak idején a város választotta, de addig is, amíg ügyük elintézést nyer, részesítse őket némi segélyben. A tanács 5 téli hónapra havi 300 koronás segélyt javasolt részökre, a vábor azonban úgy határozott, hogy szeptember—március hónapokra 1500 koronát adjanak nekik havonként, de úgy, hogy amelyik valamiféle keresettel rendelkezik, annak 1500 koronájából kereseti összege levonatik s csak a különbözetet kapja meg. A határozat fölment a teljhatalmú miniszterhez, de fölment a polgármester felebbezése is. Mintegy hat héttel ezelőtt válasz érkezett a Skolsky Referáttól, amelyben mindössze csak annyi foglaltatik, hogy egyik kérelmező nyugdíjaztatását kérelmezte, a másik azért nem kap 60 százalékot, mert nem adta be időben nyugdíjkérvényét, a harmadik meg semmiféle kérelmet nem terjesztett elő. Arról, hogy megkaphatják-e a segélyt, vagy nem, emlités sincs téve. A tanács hat hétig tanácstalanul állott e leirattal szemben s most végre újabb fölterjesztést intézett miniszterhez, megkérdezvén abban, vajjon mire is jött tulajdonképpen ez a válasz? Ha a határozatra, illetve a felebbezésre, akkor a vábor által megszavazott segély minden további nélkül kifizetendő. Meg kell jegyeznünk, hogy a Sk. A egy kis tévedésben van, illetve nem válaszolt úgy, amint a tények állanak A nyugdijkérvény beadásának utolsó határideje a múlt év október 15 e volt s ez ideig a kérelmezők — talán egyesek kivételével — beadták nyugdijkérvényöket. Sőt, amikor az egyik a kérvényt átadta a tanfelügyelőnek, tőle azt a választ nyerte, hogy őt illetően épen akkor kapott leiratot a Referáttól, amely úgy szólt, hogy, ha a nyugdíjkérvényt beadja, kiutalják részére a 60 százalékot. Ez 7 hónappal ezelőtt történt s még máig sem nyugdíj, sem 60 százalék nincs. Kérdjük: miért kellett a kérvény beadásával sietni, ha még ma sincs nyugdíj , miért írta a Sk R , hogy ha az illető beadja a kérvényt, kiutalják részére a 60 százalékot, ami még nem történt meg s végül mi lesz a segéllyel ? igénybe vehet. Tehát azok, akik feledékenységből, vagy szórakozottságból nem veszik magukhoz igazolványukat, vagy nem szerzik meg azt, könnyen ki lehetnek téve annak, hogy két három napot is kénytelenek a rendőrségi fogdában eltölteni, azonfelül, hogy még meg is lesznek büntetve. Az érdekelteknek tehát jól felfogott érdeke, hogy igyekezzenek személyazonossági igazolványaikat megszerezni. Mert csak ezáltal kerülhetik el azokat a kellemetlenségeket, amelyek biztos velejárói annak a feledékenységnek, amelyeket a személyazonossági igazolványok hiánya előidézhet. Be kell szerezni a személyazonossági igazolványokat. A rendőrigazgatóság felhívása a közönséghez. Már eddig is jónéhányszor figyelmeztettük a közönséget, hogy személyazonossági, vagy egyéb igazolványait minél előbb szerezze be és azok hiányában ne igen járjon az utcán. A rendőrigazgatóság nagy fáradságától kímélte meg a közönséget, amikor személyazonossági igazolványokat egy év tartamára állította ki és nem kényszerítette a város polgárságát arra, hogy igazolványát minden két hónapban meghosszabbítsa. A rendőrigazgatóság eme intézkedésének az volt a célzata, hogy a közönség igazolványokkal mindig el legyen látva és ne tegye ki magát azoknak a kellemetlenségeknek, amelyek azáltal adódnak elő, hogy esetleges razzia ■ alk.lmával ne tudják magukat igazolni. Egy-egy nagy razzia alkalmával legkevesebb 2—300 egyént is állíthatnak elő, akiknek igazolása két-három napot KASSAI HÍRLAP Ellenzéki pártszövetség vezérlőbizottsági ülése. Pöstyénben a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok vezető bizottsága szerda betartotta ülését Felváltva elnököltek Körmendy Ékes Lajos dr. képviselő és Szilassy Béla adm. elnök. Körmendy-Ékes bejelentette, hogy Kassán f. évi május 15-én tartja meg a Szlovenszkói és Ruszinszkói Magyar Szinpártoló Egyesület“ alakuló közgyűlését, amit a vezérlő bizottság örömmel vett tudomásul. Elhatározták, hogy a kisebbségeknek a népszámlálás során szenvedett sérelmeit memorandumban hozzák Massryk j elnök tudomására, a képviselők pedig interpellálnak a nemzetgyűlésen. Memorandumban foglalják össze a szlovenszkói magyarság, szlovákság és németség tervszerű elnyomására vonatkozó adatokat is. Az értekezlet erélyesen állást foglalt a nagy megyék felállítása ellen. Lloyd George a jóvátételről. Németország fenyegeti Európa békéjét. — Lloyd George kisérő beszéde a közös jegyzék átnyujtásakor. Páris, máj 5. Briard mint elnök kijelentette, hogy a szankciókat csak azon esetben halasztják el, ha Németország kielégítő feleletet ad A feltételek be nem tartása esetén a kényszerítő intézkedések automatice beállanak. Az összpontosított katonai erők addig maradnak helyükön, amig Németország igennel nem felel. London, máj. hó : Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy Németország még mindig fenyegeti Európa békéjét a lefegyverzés végre nem hajtása miatt. Ez adta a fegyvert Franciaország és Belgium kezébe. Washington, máj. 6. Az angol nagykövet a szövetséges kormányok nevében formálisan meghívta az Egyesült Államokat, hogy küldjenek képviselőket a jóvátételi bizottságba és a nagyköveti tanácsba-London, máj. hó 6. Lloyd George az alsóházban nagy beszédet mondott a jóvátételről. Rámutatott a németek által a békeszerződés ellen elkövetett vétségekre, különösen a lefegyverzés, a hadibűnösök és a jóvátétel kérdéseiben. Kifogásolta azt a túlságos engedékenységet, hogy az írott szerződést nem tartották be pontosan és Németországnak engedményeket tettek A lefegyverzés alapvető kérdés, amelytől Európa jövő békéje függ. Nincs biztosíték arra, hogy Németország borzasztó fegyverkezése, mely az általános európai fegyverkezést okozta, örökre eltűnt volna. Nincsenek garanciák Európa békéjére s szabadságéra. Németország csak részben szerelt le. Még nagyon sok nagy ágyú van birtokában, sok fegyvere és golyószórója van. Különösen a katonai szervezetek képezhetik egy számbajövő hadsereg magvát. Németországban igen sok a volt tiszt és altiszt. Amíg Németországnak módjában áll valamely erőszakos fordulatot megszervezni, addig Franciaország és Belgium nem élhetnek nyugodtan és tovább kell fegyverkezniük. Németország arra hivatkozik, hogy nem maradhat védtelen a forradalmárokkal és kommunista mozgalmakkal szemben. A szövetségesek azonban ragaszkodnak követelésükhöz, mert Németország úgyis elég erős, hogy ilyen mozgalmakat elfojtson és a veszedelmet elhántsa. Midőn az ántantjegyzéket a német nagykövetnek átadták, Lloyd George ezeket mondott el: — A szövetségesek igazságosan jártak Franciaország sebei még máig sem hegedtek be. Az elpusztított terüleek ma is romokban hevernek és szükséges azokat újra felépíteni. Majd kiemelte a ruhri terület jelentőségét, amely a háború előtt több mint száz millió tonna szenet tenet. ország vas- és acélárutermelésének Németkétharmad része a ruhri területről származik. E terület nélkül Németország nem ehetne. Franciaország el veit reá készülve, hogy május hó 1-én megkezdi a bemarsolást, de beleegyezett, hogy Németországnak újból alkalom nyujtassék, hogy meggondolja a dolgot és elhalassza a ruhri megszállást. Franciaország helyzete nem olyan, mint Angliáés Olaszországé. Franciaország két betörésre emlékszik vissza, s Még ma is el van pusztítva Franciaország legszebb területe s tiz év szükséges az újjáépítésre. — Nem Franciaország provokált s , mégis máig is a háború áldozata. — Jogunk van tehát követelni, — fejezte be Lloyd George — hogy az a nemzet, amely oly nagy pusztitást vitt véghez, a károkat a lehetőség határáig jóvátegye Kereskedők a drágaság ellen. A város rossz özletei. Az állam a legnagyobb árdrágító. Memorandum a kormányhoz. (Saját tudósítónktól). A kereskedők és iparosoknak csütörtök délután a Schalkház-szálló nagytermében megtartott nagygyűlésen az idő rövidsége miatt — a rendőrségtől ugyanis csak két óra tartamira kérték az engedély megadását — a mérhetetlenül magas adók elleni tiltakozáson kívül nem kerülhetett sor a többi indítványok és javaslatok letárgyalására A kereskedő-testület egy terjedelmes memorandumban igyekezett tisztázni magát azon mindjobban elterjedni kezdő vád alól, hogy ők lennének az árdrágítók. A nyomós érveket tartalmazó memorandumot érdekességénél fogva az alábbiakban igyekszünk ismertetni. Az utóbbi időben a sajtó révén mintegy meggyőződésévé lett a közönségnek, hogy a drágaság egyedüli oka a kereskedők kapzsiságában rejlik. A kereskedőknek, akik mindig a köz érdekeit tartották szem előtt, rendkívül rosszul esik ez a szerintük méltánytalan támadás s azért szükségesnek tartják, hogy a drágaság okait magukról főként az államra hárítsák át. Tekintetbe kell venni, hogy a mai viszonyok között mindennemű árucikk Prágában, Brünnben és Bratislavában koncentrálódik és hogy ezeket az árucikkeket ezekről a helyekről kell Kosicére hozatni- A szállítási díjak magassága vetélkedik az adók magasságával, ha nem múlja felül azokat- Egy példából kitűnik ezen állítás igazsága. Bratislavában egy láda citrom ára 148 korona, tehát egy darabnak az ára 40 fillér. Egy láda citromnak az ideszállítása csekély 96 koronába kerül, tehát az áru értékének csaknem 70 százalékéba- Ehhez hozzászámítva a tíz percentes romlást, a luxus és forgalmi adót. Kosicén a kereskedőnek egy citrom 94 fillérjébe kerül A kereskedő rém dolgozhat ingyen, bizonyos fokú nyereségre is kell törekednie, tehát egy citromot nem adhat 1.20 Iigronán alul. És így van ez minden árucikknél. Hogy egyebet ne említsünk, egy üveg ásványvíznek Nyugatcsehországból való ideszállítása belekerül literes üvegenként 372 koronába Kitűnik mindezekből, hogy maga az állam a legnagyobb árdrágító. A tarthatatlanul magas vasúti viteldíjak nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Kosice Szlovenszkó legdrágább városának díszítő jelzőjét vette magára Azzal a véleménnyel szemben pedig, amely a közönség körében mindinkább uralkodóvá kezdt válni, hogy t. i. a kereskedők eleget kerestek eddig, itt az ideje, hogy valamit le is adjanak abból, amit a nagyközönségtől szedtek össze, legyen szabad utalnunk arra, hogy 1916 tól a jövedelmező és a konjunktúrákat kellőképpen kihasználó kereskedelem teljesen illegitim kézre került. A nagy és folytonosan fokozódó áruhiány miatt ugyanis csupán láncosok és sikerek rendelkeztek áruval és csupán ezek tettek vagyonra szert. Nem szabad számításon kívül hagyni azt sem, hogy a rövid, de következményeiben annál emlékezetesebb vörös uralom mennyi kárt okozott a tisztességes, tehát üzlettel bíró kereskedőknek. A drágaságot egy módon lehetne kisebbíteni : a szabadkereskedelem helyreállításával. Első és legfőbb követelmény, hogy a mindent jelentékenyen drágító központok működését szüntessék be és a határzár feloldásával adjanak szabad folyást a kereskedelmi verseny kialakulásának-A kereskedők testülete tiltakozik az ellen, hogy a város nagyobb üzletekbe fogjon bele, mert azok, mint a példák igazolják, minden alkalommal óriási deficittel végződnek. Elég a százezreket felemésztő ruha- és rizsüzletre utalni és máris világossá válik, hogy a városnak nem szabad a közpénzekből rossz üzleteinek deficitjeit fedeznie. A központosítás átkos következményeire pedig legjellemzőbb példa az, hogy paprikát és magyar szalámit, amelyek Szegedről származnak, a kosicei kereskedők csak Prágában vásárolhatnak. A szállítási, kezelési és provízió-költségek ezen árucikkeket legkevesebb 20-25 százalékkal drágítják meg-Ma az amerikai lisztnek az ára kilónként 12—20 korona. A kereskedők azonban kötelezik magukat, hogy ugyanezen lisztet, ha a beszerzést és a szétosztást rájuk bízzák, kilónként 9 körönért bocsájtják a fogyasztó közönség rendelkezésére. Mindezek előrebocsájtása után a kereskedők indíttatva érzik magukat, hogy memorandummal forduljanak a kormányhoz, amelyben annak a lehetetlen helyzetnek megszüntetését kérelmezik, hogy maga az állam legyen a legfőbb árdrágító. A kereskedők részt akarnak venni a drágaság elleni küzdelemben s ezért csak egyet kérnek az államtól, hogy haladéktalanul csökkentse a fuvardíjakat, szüntesse meg az árdrágító központokat és követelik végül, hogy a város ne bocsátkozzék kétes kimenetelű nagyobbszabású kereskedelmi üzletekbe. A memorandumot el fogják juttatni a miniszterhez. P. Tetmajer Károly. Április hó 24-én meghalt Bécsben a magyar iparoktatás egyik úttörője és évtizedeken át lelkes munkása. P. Tetmajer Károly, a kassai felsőipariskola volt igazgatója. Technikus családból származott, atyja a hatvanas években igazgatója volt a Krompachy Vasgyárnak, öccse a Rimamurányi Társulatnál viselt hasonló tisztet, bátyja pedig, Tetmajer Lajos a zürichi műegyetemen volt tanár, ki a műszaki anyagvizsgálat megalapításával emelkedett világhírre. Az elhunyt 1852-ben született Krompachom 1884 ben lépett a kassai felsőipariskola szolgálatába, majd az intézetet alapító Szakkay József halála után 1886 ban annak igazgatója lett és vezette az iskolát 1905-ig, amikor nyugalomba vonult.