Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)
1921-06-25 / 133. szám
XVIII. évfolyam, 133. szám Szombat SsarkesszSség és kiadóhivatali Koste«, Hlavné (Fő)-utt* 60. ■sóm, I. amalat 999 Talatonsilla i 184. Megjelenik mindennap délután 4 órakor Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. Košice, 1921. junius 25 előfizetési Arak« Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hónapra 18 korona 33 Egyes számára helyben és vidéken 1 kor. ilhiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiiiiisflBiiiiiiisiii liaiiliiiiÉlibiiiiiiiiaiiiiliiiínnmTfTfTíidiÉididiiHl^nTl bass mii Sok szakács elsózza a levest a konyhában, sok politikus elsózza a politikát az egész világon. A világpolitika számára a legutóbbi időkben egy napon pompás étel készült: a demokrácia. Mindenki ennek a főzéséhez fogott és sikerült is annyira elsózni, hogy teljesen élvezhetetlen. Koronás álamfőktől kezdve le az utolsó falusi bakterig mindenki demokráciáról beszél, mindenki büszkén vallja magát demokratának és ugyanakkor a legvadabb arisztokrata gőg ütközik ki mindenkiben. A demokrácia szent nevében lenézi egyik ember a másikat, mert nem egy nyelven beszélnek, gőgösen letekint a másik feje fölött, mert több bankó szorong a zsebében; — ezek mindennapi jelenségek s annak kifejezői, hogy dühöng a demokrácia. Hát tekintsünk csak széjjel. Mely téren és mely cselekedetekben nyilvánul meg a demokrácia. Keresve kell keresni csak egyetlen alkalmatosságot is, ahol a demokrácia érvényesül. A címek és rangok eltörlése nem eredményezett demokráciát sehol, mert most is úgy járnak-kelnek az emberek az utcán, úgy bábáskodnak egyes hivatalokban most is, mint amikor még csak hírből ismertük a demokráciát. Nem a mi állapotainkról beszélünk, hanem tőlünk távol fekvő viszonyokról. Magyarország például — sokaknak állítása szerint — nem akar demokratizálódni, holott ezerszer meg ezerszer megmondták neki jóbarátai, hogy e nélkül nem boldogul. A béketárgyalások folyamán mindig csak azt kellett hallania, hogy akkor kegyelmeznek neki, ha a demokrácia megjár a tér. Először meg is próbálkozott demokrata lenni. Kikiáltotta függetlenségét, az uralkodót menesztette, az uralkodó családnak ott maradt tagjai önként jelentkeztek a Nemzeti Tanács előtt és letették rangjukat, az arisztokraták szívesen megváltak öt- és hét ágú koronájuktól, kegyelmes, méltóságos, nagyságos címüktől, a kormányt demokrata szellemben állították össze, népkormányt csináltak, szóval mindent elkövettek, hogy a demokráciának átültetésével kiengeszteljék ellenségeiket. S mi lett a kegyelem? termeteinek megszállása. Az ország egyes Azután tovább fejlődött a demokrácia, amikor ráparancsoltak a magyar népköztársaságra, hogy minden vonalon pár száz kilométerrel vonja vissza csapatait. Ennyi hálát már Károlyi Mihály sem bírt s mivel ő maga sem tudott tovább demokratizálódni, átjátszotta a kormányt a demokratáknál is demokratább kommunisták kezére. A felelet, a kegyelem , az ország további megszállása, már az ántánt semennyi demokráciából kért. Teljes erejét latba vetette, hogy a demokratikus fejlődés legszélsőbb kilengéseit megnyesegesse, azután dicsérte a magyarokat, hogy a cseh, román és jugoszláv visszavonulás után „saját erejükkel" vetettek véget a bolsevizmusnak. S mit kaptak érdemeik elismeréséül ? óriási, világrengető negatív eredményeket és pozitív területi csonkításokat . . . Egyik prágai lap a csehszlovák-magyar tárgyalásokról azt írja, hogy a magyaroknak le kell mondaniok ama szándékukról, hogy Szlovenszkó és Ruszkakrajnának egy részét visszakapják — erre nem válaszolunk, mert ilyen szándékokról pozitív tudomásunk nincs, de különben sem szoktunk ilyen kérdéseket fejtegetni, — továbbá, hogy Csehszlovákia „egy demokratikus szellemtől átitatott Magyarországgal mindenkor kész az együttműködésre.“ Ez a kitétel ragadta meg figyelmünket s ez késztetett bennünket arra, hogy keressük a demokráciának érvényesülését s annak a kijelentésére, hogy ezzel még nem volt szerencsénk találkozni. Magyarország tanúságot tett arról, hogy a hatalmak kívánsága szerint demokratizálódik?! Felforgatta belső rendjét, hogy a követelményeknek eleget tehessen s mert kegyelmet nem kapott, úgy cselekedet, mint a pápa, amikor tőle a jezsuita- rend megreformálását kérték. „Jesuitae aut sint, ut sunt, aut non sint" — válaszolt a pápa. Hasonló szellemben válaszolt Magyarország is, amikor kimondotta, hogy újra királyság lesz s mindenben megtartja régi berendezkedését, mert most már igazán nem tudja, mit akarnak tőle és mit értenek tulajdonképen demokrácia alatt. Exempla tra nunt — a példa vonz — régi közmondás. Szavak helyett talán inkább példákkal szolgálnának a jó tanácsadók Magyarországnak. Akkor várható volna a demokrata berendezkedés. Addig azonban, amíg sehol, még a legközelebbi környezetében sem látja a demokrata elvek érvényesülését, csak hiábavaló beszéd ez. Mutassanak jó barátai mindenben demokrata szellemet, talán majd eltanulja tőlük, így ellenben csak azt cselekszi, amit szomszédai s ezért talán inkább dicséretet, mint megrovást érdemelne tőlük, mert hisz példájukat követi. A marienbadi csehszlovák-magyar tárgyalások. Csütörtökön délután politikai jellegű kérdésekről tárgyaltak. Bánffy magyar külügyminiszter intervenciója a politikai megállapodás érdekében. Elérkezett a magyar politika új fázisa. Marienbad, junius 23. Benes dk miniszter ma délelőtt referenseivel tárgyalt, majd egy óra múlva megkezdődött Bánffy miniszterrel és Telekyvel a konferencia. A három miniszter tanácskozásainak látszólag az a céljuk, hogy a tárgyi kérdések elintézése számára előkészítsék a talajt. E kérdésekkel már a budapesti s prágai szakbizottságok foglalkoztak. Ezek a kérdések: 1. Kereskedelmiek (szén, vasérc, gabonával való ellátás, a gép- és fémipar helyzete, stb). 2. Szállításiak (elsősorban Csehszlovákia alkalmas összeköttetése Magyarországon és Romániával és Jugoszláviával). 3. Jogpolitikai, egyházi és egyházi vagyonkérdések. 4 Pénzügyiek (depositumok, a magyar kereskedelmi s pénzügyi vállalatok nostrifikálása a csehszlovák köztársaságban, stb.)A miniszterek konferenciája délelőtt 10 órakor kezdődött és délután egynegyed 6 órakor ért véget- A szakkérdésekben, amelyekkel a prágai és pesti bizottságok foglalkoztak, de azokban eddig még nem egyeztek, folytak a tárgyalások. Az eddigi diszkusszió lefolyása általában kielégítő és megnyugtató A délutáni ülést egynegyed 6 órakor megszakították. 6 órakor már újra együtt ültek a delegátusok és este 8 óráig tanácskoztak. A különböző bizottságok által napirendre tűzött kérdéseket az egész konferencián igen behatóan tárgyalták. Ezért is nyúlt a tanácskozás oly hosszúra. A délutáni konferencián inkább politikai jellegű kérdésekre tértek át, valószínű, hogy e kérdések és a tárgyalás 2 óra hosszára terjedő feltűnően rövid tartama között némi összefüggés is van- Általában azonban a tárgyalási nap lefolyása megnyugtató volt- Ugy látszik, hogy a tanácskozásokat pénteken már be is fejezhetik. Prága, június 23. Tudósítónk jelenti: A marienbadi tárgyalásokat az tette szükségessé, hogy az eddigi bizottsági tárgyalások nem vezettek a kívánt sikerre- A magyar delegáció politikai programmját, amely a tárgyalások alapját képezte volna, látszólag nem tudta megvalósítani s így vált szükségessé, hogy maga Bánffy külügyminiszter próbáljon ilyen irányú politikai megállapodást létesíteni.Prágai politikai körökben az a felfogás uralkodik, hogy a magyar külügyminiszternek aligha fog sikerülni célját elérni, mert Benes külügyminiszter nem hajlandó a már Bruckban leszögezett politikai elvektől eltérni- Így amint cseh politikusoknak már nyilvánosságra jutott véleményeiből látható, ez az új magyar vállalkozás nem sok reménnyel kecsegtet. Mindenesetre ki kell várni a tárgyalások végét, mielőtt az új helyzetet megítélni lehetne, annyit már most előre is mondhatni, hogy az idők a magyar politika egy új változatához érkeztek el-Marienbad, jun. 23. A magyar sajtóiroda illetékes helyről jelenti, hogy alaptalanok az újsághírek, amelyek szerint Hegedűs magyar pénzügyminiszter Bratiszlaván át Marienbadba utazott volna. A magyarság szervezkedése Erdélyben. Kisküküllő-, Udvarhely- és Brassó-vármegyék szervezkedő gyűlései. — Saját tudósítónktól. — Brassó, jun. 20. A Románia jogara alá került területek magyarságának szervezkedése egyre erőteljesebb lendületet vesz. A vidék minden részében serényen folyik a szervezkedés, hogy a Magyar Szövetség megyei tagozatának megalakulásával lehetővé váljon a kolozsvári nagygyűlés megtartása és ez által megszülessen az a hivatalos szerv, mely a magyarságot képviseli és érdekeit megvédi. Kisküküllő vármegye magyar népe is megmozdult. A vármegye osztatlan bizalmát élvező vezetők, az egyházak fejei, az iparosság, a kereskedők, a birtokosok, a földészek és a lateiner osztályok hivatott képviselői lendületes felhívást bocsátottak ki, melyben a megye népét június hó 26-án, vasárnap délután 4 órára a dicsőszentmártoni főtérre nagy szervezkedő nagygyűlésre hívják. Az egész megye lázas izgalommal és nemes hevüléssel készül a jelentős gyűlésre, mely egy lépéssel előbbre viszi a magyarság egységes szervezkedésének kialakulását. Udvarhely megye színtiszta magyar lakossága a szervezkedő gyűlést holnap (jan 21.) tartja meg. A brassói magyarság vezető emberei már régebb idő óta foglalkoznak a szervezkedés gondolatával. Rajtuk kívül álló okokból azonban eddig nem történhetett ez irányban elhatározó lépés. Most azonban a brassói és brassómegyei magyarság is hozzá fog a munkához és meg fogja alakítani a Magyar Szövetség brassómegyei tagozatát. Az előkészítő bizottság már érintkezésbe lépett az államrendőrséggel és így igen valószínű, hogy 7-8 napon belül az alakuló gyűlést a város és megye magyarsága Brassóban meg fogja tartani. Választott biróság dönt a zsidó hitközségi hiborúskodás ügyében. Eredménytelen tanácskozások. Ki legyen a választott biróság elnöke ? Megírtuk, hogy a helybeli orthodox hitközségben kiütött a háborúskodás és hogy ádáz harc dúl a sefardok és az orthodoxok között. Az ellentétek megnyilvánulása olyannyira kiéleződött, hogy a hatóságoknak a közrend megóvása érdekében már-már radikálisabb eszközökhöz kellett volna folyamodniok, így merült fel illetékes helyen kormánybiztos kinevezésének a kérdése. Ez az ultima ratioként kilátásba helyezett intézkedés jobb belátásra térítette a hitközség tagjait, úgy, hogy — mint azt már pár nappal ezelőtt jeleztük is — megindultak a harcoló felek között a béketárgyalások. A tanácskozások már pár nap óta folynak, anélkül azonban, hogy tényleges eredmény mutatkozna. Az orthodox hitközség felajánlott egy egyezkedési módot, mely bizonyos részleteiben a sefardok helyeslésével is találkozott. Az egyezségi mód magán viseli a zsidók jellemző tulajdonságát: az üzletet, amely jelen esetben törvényes alapokra támaszkodik. Ez ugyan nem enyhítő körülmény arra vonatkozólag, hogy a zsidóknak minden üzlet. A felajánlott egyezségi mód a következő : « Az orthodox hitközség hajlandó abba belemenni, hogy a sefardok kiváljanak a hitközség kebeléből és új hitközséget alapítsanak. Ebben az esetben városunkban a meglevő két, neológ és orthodox hitközségen kívül még egy harmadik, úgynevezett sefard hitközség lenne, amelynek tagjai azon zsidók köréből rekrutálódnának, akik még az orthodox vallás szokásait sem tartják elég szigorúaknak és szó szerint ragaszkodnak a szentíráshoz. A megtörtént és a háborúság megindulását előidéző hitközségi választásokat természetesen megsemmisítenék és új választásokat rendelnének el. Úgy az orthodoxok, mint a sefardok külön-külön választanák meg a hitközségük vezetőségét, illetőleg elöljáróságát. Az orthodox hitközség ebbe az elintézési módba, amely eddig a pontig a sefardok zajos helyeslésével is találkozott, azonban csupán az esetben hajlandó belemenni, ha a hitközségből ily módon kilépő sefardok öt évre kifizetik hitközségi adójukat, amelyre különben a törvény is kötelezi őket. Ez utolsó pontra vonatkozólag, mely csűrés-csavarás nélkül bizonyos üzletszagot visel magán, nem tudtak megegyezni s mivel mindkét fél szigorúan ragaszkodik álláspontjához, a megegyezés és kibékülés még mindig késik. Felmerült annak a gondolata is, hogy a vitás kérdést választott bíróság utján oldják meg. Ebbe mindkét fél hajlandó volna belemenni, csupán az elnök személyére vonatkozólag vannak még bizonyos kontroverziók. A sefardok kitartanak amellett, hogy a választott bíróság elnöke egy