Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-07-24 / 156. szám

XVIII. évfolyam, 155. szám. Ssarkesszőség és ki­adóhivatal: Kosice. Hlavné (Ffi)­utca 60. szám, I. emelet 993 Telefonszémi 184. Szombat. Košice, 1921. Július 23. Megjelenik minden­ nap délután 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztői: USZLÓ BÉLA: ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy egész évra 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 34 korona, egy hó­napra 18 korona 39 Egyes szám­ára hely­ben és vidéken 1 kor. illiiiliiÉiiiiliftVBiBiBBiiÉisádliiHBHii ül UHÉttÉlliiáiB ffTiTtlTiiTí a mi i'l'i'iiTí'ifi 11 a d H l'l Hé í'éiITiTiYb'i1 í ii g'iiiYilTIIi'If il ff iV'jjfmVk Hotowetz dr. miniszter Varsóban. Varsó, jui- 21. Hotowetz dr. csehszlovák kereske­delmi miniszter és Dvoracsek követségi tanácsos szerda reggel Varsóba érkez­tek. A pályaudvaron Maxa követ, a lengyel külügyi és kereskedelmi minisz­tériumok képviselői üdvözölték őket. A varsói tanácskozásra megérkezett Dunajec­szki prágai lengyel konzul is. A cseh delegátusok látogatást tettek Vitos miniszterelnöknél és Skirmant külügyminiszternél. Délután a keres­kedelmi minisztériumban tanácskozás volt. Este a cseh képviselők tiszteletére bankettet adott a kereskedelmi minisz­térium, mely alkalommal a cseh dele­gátusokkal szemben igen szívélyesek voltak. • Gyakori jelenség ma a verekedés a parlamentben. Nincs különbség ebben állam és állam, nemzet és nemzet között. Minden parlamentben emberek ülnek, akik nagy és nemes esz­mékért harcolnak, millióknak életét sza­bályozzák az általuk alkotott törvényekkel, de — mindannyian emberek, telve hibá­val, gyarlósággal. Amennyiben tehát ők is gyarló emberek, velük is megtörténhe­tik és meg is történik minden, ami más szegény halandóval. A népképviselő urak is kimondják egymás felől azt, amit tud­nak, habár a törvényalkotás enélkül is megtörténhetnék és talán jobban, mint ezzel súlyosbítva, azonfelül adnak is, kapnak is ütlegeket egymásnak, illetve egymástól a szent parlamentarizmus na­gyobb dicsőségére. Ha a vita hevében, vagy egy-egy do­lognak kellő megvilágítása céljából a képviselő urak kibeszélik egymásnak hun­cutságait, le leleplezik egymásnak pana­­mácskáit, az még csak megjárja, mert hiszen a szó elhangzik s az egyszerü­ ember szerint azért van két fülünk, hogy a kellemetlen dogot a másik fülünkön kibocsássuk; de tettlegességre vetemedni nem szabad. Már pedig ezek a tettleges­­ségek lesznek mind egyre­­ gyakoribbak s hol a folyosón, hol pedig az ülésterem­ben csattan el egy-egy hatalmas pofon, mint a legvégsőkig fölizgatott szenvedély­nek hangos kifejezője. Mert, hogy hangos, az bizonyos, hiszen másnapra már tudja az egész világ. A szegény népek pedig, akik azért küldik képviselőiket a parla­mentbe, hogy ott minden idejüket, igye­kezetüket és erejüket a nyomorgó milliók javára szenteljék, minden csattanásnál egy csalódással gazdagabbak lesznek, minden tettlegességnél jobban kiábrándulnak abból a hitből, hogy képviselői­k érette dolgoz­nak, amint azt választások előtt oly igen hangoztatták. Igaz, emberek, gyarló emberek a kép­viselők is, az is igaz, hogy a politika ördöge 7-szerte nagyobb minden ördög­nél és így legjobban össze tudja veszí­teni az embereket, de mindezeknek figye­lembevétele mellett sem tudjuk helyeselni az elveknek azt a harcát, mely pofozá­sokban, öklözésekben nyer kifejezést. A hon­atyáinak (és most már anyáinak is) egy kicsit jobban kellene magukra vigyáz­­niok, valamivel nagyobb tiszteletet kellene tanusítaniok megbízóikkal, az állammal, a törvényhozással, az emberiség egyetemé­nek nagy érdekeivel szemben, mint amen­­­nyit tanúsítanak s ha már nem tarthatják vissza magukat attól, hogy egymásnak hibáit, bűneit kibeszélik, legalább a tett­­legességtől kellene tartózkodniok. Olyan kaliberű egyének, mint amilyenek a tör­vényhozás termeiben foglalnak helyet, a rendes polgári életben nem szoktak ös­­­szeverekedni; miért engedik meg maguk­nak ezt épen törvényhozói minőségökben s miért választják durva ösztöneiknek kielégítésére épen a törvényhozás szentelt csarnokait s épen azt az időt, amikor milliók szeme vizsgálja működésüket ? Minden parlamentnek megvannak a maga házszabályai, minden választási el­járásnak megvannak a maga törvényes formái, de olyan rendelkezéseket sehol sem találunk, amelyek kimondanák, hogy a verekedő, pofozkodó képviselők man­dátumoktól megfosztandók. Pedig az ilyen rendelkezésre föltétlen szükség volna. Ha különböző egyesületek, körök, kaszinók kizárják kebelekből, közösségükből a durva, verekedő embereket, miért nem követik e példát épen a parlamentek ? A törvények szabályozzák az emberek életét, a törvé­nyek tiltják meg az önbíráskodást, a tör­vényeket pedig a parlamentek hozzák: hogyan történhetik meg tehát mégis az, hogy a törvényhozók teszik túl magukat legkönnyebben a törvény rendelkezésein s épen törvényhozói minőségekben követnek el az emberek olyan cselekedeteket, ami­nőktől mint magánemberek föltétlenül tartózkodnak ? Tisztviselők és más alkal­mazottak kenyerüket vesztik, ha hasonló cselekedetek elkövetésére ragadtatják ma­gukat ; a képviselő uraknak legfölebb meg kell követniük a Házat és ezzel rendben van minden, következhetik uj verekedés. De meg is látszik ám az ilyen­­ parlamenti életnek nyoma mindenfelé.­­ Ahol a honatyák pofozkodnak, ott pofoz­­­­kodik mindenki, ott minden szépítgetés­­ dacára is teljes fölfordulás uralkodik,­­ aminek jó vége nem lehet. A törvény­hozóktól elsősorban is törvény­tiszteletet várunk. Aki erre nem képes, azt meg kell fosztani mandátumától! A városi élelmezés biztosítása. Ankét a hus ellátá­sról a közélelmezési minis­téri­um­ban Prága, jul. 21. ; Délelőtt a közélelmezési minisztérium­ban Proház kr. miniszter jelen­létében a mészárosok, exportőrök és husiparosok­­ képviselői ankétot tartottak. A külkereskedelmi minisztérium, a földművelési és pénzügyminisztérium képviselői azt az álláspontot védték, hogy­­ a hús árát leszállítsák. A húskivi­telt elvben engedélyezték.­­ Elfogadták azt a javaslatot, hogy a jégverés vagy tartós szárazság által sújtott területekről a marhakivitel fel­szabaduljon és pedig Csehországban az ez évi július elsejei marhaállomány 2 százaléka, Morvaországban 1 és fél százaléka és Szlovenszkón 3 százaléka. Az exportőrök kötelesek az egyes kontingensekből 20 százalék élősúlyt szállítani a városi élelmezési intézmények szá­mára kilogrammonként 4 kor, 50 fill, árban. Négy budapesti egyetemi tanár kizárása Az antiliberális agitáció eredménye. Budapest, júl. 21. A budapesti egyetem sok liberálisan gondolkodó jeles tudósa ellen heves agitáció folyik. Ennek következtében a budapesti egyetemi tanács több tanár ellen fegyelmi eljárást indított A tanács határozata szerint Beke Sámuel híres magyar mathe­­matikust megfosztották tanszékétől, Kövesligethyt, a jól ismert csillagászt, Marcali Henriket, a kiváló történészt és Schmidt József orientalistát pedig felszólították, hogy az egyetemre többé be ne járjanak­ 9 P EquiPálás csak 3 legszükségesebb isftrészekre terjedhet ki. A tábla ítélete. A feloszlatott és kinevezett lakásbizottság. Lakás nélküli többszörös háztulajdonos. — Saját tudósitónktól. — Nagyfontosságu és elvi jelentőségénél fogva példát statuáló ítéletet hozott pár nappal azelőtt a kosicei ítélőtábla, ami­kor leszögezte azt, hogy valamely lakás­nak kertje nem requirálható el, mert a törvény értelmében a requirálás csupán a legszükségesebb lakrészekre terjed­het ki. Horvát Ármin volt homonnai jegyző, aki kétszeres háztulajdonos, ez új állam­­alakulattal járó zavaros viszonyok ide­jére elhagyta Homonnát, amikor is a községi elöljáróságnak azt adta tudo­mására, hogy a rend helyreálltával vissza fog térni és arra kérte őket, hogy saját házában levő lakását őrizzék meg. Közben, amig a jegyző távol volt, Homonnára egy Darmai nevű fogorvos költözködött, aki a maga részére requi­­ráltatta le Horvét lakását, valamint kertjét is. A fogorvos be is rendezkedett a lakásban, már egészen otthon érezte magát, midőn hazajött Horvát és el akarta foglalni régi lakását. A fogorvos azonban azon indokolással, hogy neki a lakásra szüksége van, nem volt haj­landó azt Horvátnak visszaadni Az ügy így a lakásbizottság elé került, amely úgy határozott, hogy a fogorvos köteles a hat szobából két szobát Horvátnak átengedni­ Dalmai dr. a bizottság határozatát meg­­felebbezte a zsupánhoz (?), aki a feleb­­bezésnek helyt adott és elrendelte, hogy a bizottság új tár­gyalást tartson az ügyben. Egyben azonban a zsupán a régi bizott­ságot feloszlatta és az ügy letárgyalása már a zsupán által újonnan kinevezett bizottság elé került, amely érthető okokból az első határozatot megsemmisítette és mind a hat szobát a fogorvos­nak ítélte oda-Horvát egy többszörös háztulajdonos létére lakás nélkül maradt s figyelembe­­véve a nagy lakáshiányt, nem is tud hajlékhoz jutni. A fogorvos használatba vette a ház­hoz tartozó kertet is, amelyet azonban Horvát mér nem akart megengedni és pert indított dr. Darmay ellen a kert használat joga miatt Horvát a pert a járásbíróságon megnyerte, a törvény­széken azonban elvesztette. Felebbezés folytán az ügy a tábla elé került, ahol jogerős ítéletet hoztak benne, amely elvi jelentőségénél fogva is nagy fon­tosságú. Kimondotta ugyanis a tábla, hogy a jegyző keresetének azért adott helyt, mert a törvények értelmében kert nem requirálható el, mert a requirálás csupán a legszükségesebb lakré­szekre terjedhet ki. Amerikai kivándorlás a Szepességről. Lőcse, jul. 21. A Szepességről való amerikai kiván­dorlásról érdekes adatokat tartalmaz az alábbi nyilatkozat, amelyet Vrchovina főjegyző tett: — Az amerikai kivándorlás nem­­­hogy apadna, de állandóan növekszik. j Az elmúlt félévben 3800 útlevelet állí­­­­tott ki a zsupáni hivatal, melyből közel­­ két­ezret amerikai kivándorlók kértek. A szepesi kivándorlás legnagyobb része az ólublói, késmárki és szepesszom­­bati járásokból történik. A kivándorlásra tehát sem a föld­osztás, sem az amerikai bevándorlást korlátozó rendelet nem volt hatással eddig, sőt a megnyilvánult jelenségek szerint a kivándorlási vágy jobban grasszál, mint valaha. A kivándorlási vágy terjedésének fő okát én a dollár nagy értékében látom. A mi embereink az amerikai 4,8 dolláros keresetet át­számítják csehszlovák koronára s az öszeg nagyságától megszédülnek. Hogy nem a kényszer, hanem a meg­gazdagodási vágy a kivándorlás fő oka, azt legjobban igazolja a vagyonos em­berek kiözönlése. A rengeteg útiköltséget nem is bírja el szegény ember, csak vagyonos, itt is jó viszonyok közt élők költhetnek el 15—20 ezer koronát úti­költségre­ Az ólublói, késmárki és szepesszom­­bati járásokból való tömeges kivándor­lásnak az okai különösen abban talál­hatók, hogy ezekből a járásokból élnek legtöbben Amerikában, honnan hazai hozzátartozóiknak megküldik a hajó­jegyet és útiköltséget, továbbá e három járásban nem igen van nagybirtok, melynek kiparcellázá­sával a földéhséget ki lehetne elé­gíteni. A tömeges kivándorlás hatása termé­szetesen igen károsan befolyásolja a mi munkaviszonyainkat. A legértékesebb, fiatal munkaerő vándorol csak ki, mely­nek hiányát ma is érezzük, de külö­nösen érezni fogjuk akkor, ha az ipar teljes megindulásával s az építkezések megkezdésével minden munkáskézre szükségünk lesz. A szepesi zsupáni hi­vatal már három ízben tett előterjesztést a kormánynak, hogy a kivándorlást minden eszközzel akadályozza meg, vagy a lehetőség szerint minimumra korlátozza, de sajnos, eddig még sem­miféle korlátozó intézkedés nem történt. Az amerikai bevándorlást korlátozó törvény évenként 14 ezer csehszlovák állampolgárt enged be Amerikába. Te­kintettel már most arra, hogy Cseh­országból igen csekély a kivándorlás, ennek a számnak legnagyobb része Szlovenszkóra esik. Képzelhető az a rettenetes kár, mely abból­­ származik ránk, hogy évenként 14 ezer kitűnő fiatal munkaerőt elveszítünk. Ezért vé­leményem szerint kormányunknak kell sürgősen beavatkozni s a legnagyobb eréllyel megakadályozni a tömeges ki­­özönlést. — Japán a washingtoni konferen­cián. Newyorkból jelentik: A japán ka­binet elhatározta, hogy részt vesz a wa­shingtoni konferencián, kívánja azonban, hogy Japán fenhatóságának kérdését San­­tum és Jap szigete felett a tanácskozásból kikapcsolják.

Next