Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-11-26 / 246. szám

XVIII. évfolyam, 246. szám Sztrhsni Sség­ét ki­adóhivatal : Kostet, Hlavná <f­ö)-ul*a 60. uftm, I. •mélát *,M Telefon. 164. szám. Szombat. Megjelenik minden* nap d. u. 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Nl«l5i szerkesztő: IAUSCNMANN OTTÓ Košice, 1921. november 26 HANZÍTÚI ARAK ; Egy egész évre 216 korona, félévre SAS korona, negyedé «« 54 korona, egy hó­napra 18 korona így »án ára hety­ke* és vidéken 1 K 4mDiémiihili4fiii!blililliilillii4iiiiiiiimmfliiiiii4sii4iiiiiiiif iis8§i!m§sf8iiiiif!§iifiiiiiifihff iff ^vliitlfif tili Benes és Take Jonescu táviratváltása. Román-magyar perszonálunió és a kisantánt. Prága, nov. 25. Benes dr. miniszterel­nök- külügyminiszter Take Jonescu román külügyminiszterhez a következő táviratot intézte : “ Az a krízis, amely az európai békét veszedelembe sodorta és orszá­gaink szolidaritásának próbaköve volt, már a végéhez közeledik. Sietek Excel­­lenciád előtt elégtételemnek kifejezést adni afölött, hogy közös akciónkat tel­jes siker koronázta s garanciákat nyúj­tott a békeszerződések által létesített rend biztosítására. Szövetségünk ebből a válságból megigazultan és megszilár­­dultan került ki. Take Jonescu román külügyminiszter ezzel a sürgönnyel válaszolt Benesnek: — A kisantant teljes elégtétellel di­csekedhetik el azzal, hogy közös ak­ciónk eredményekkel járt azon válság idején, amely fenyegette a középeurópai békét. — Ez az akció lehetővé tette s tá­mogatta, hogy a nagyhatalmak elhatá­rozását minél előbb szankcionálják. Az akció folytán oldódott meg a válság minél gyorsabban és véglegesen. Álla­maink teljes politikai érettségük, ener­gikus, de egyúttal mérsékelt magatar­tásuk által megcáfolták mindazokat, akik azt hitték, hogy mivel szabadok és erősek vagyunk, megfelejtkezünk arról, mivel tartozunk a világ békéjé­nek és úgy, mint saját érdekeinknek. — Örömmel kell üdvözölnünk, hogy a veszedelemmel teljes kérdés elintéz­­tetett. örvendünk, hogy Magyarország kijelentette, hogy nem választható meg többé a magyar trónra az a dynastia, amey a világháborút okozta. — Magyarország állásfoglalása által ez a kérdés Európára kiterjedő általá­nos érvényességgel elintézettnek tekint­hető, mert a Habsburgok detronizációja az egész világ közvéleményének he­lyeslő­ ítéletével találkozott. A román-magyar perszonálunió, Prága, nov. 25. A csehszlovák fel­fogást a román-magyar perszonálunió­­ról a következőkben lehet összefoglalni: A román kormány tudvalevőleg hiva­talos nyilatkozattal sietett elhárítani ma­gáról a gyanút, mintha a magyar-román perszonálunió ötlete román részről vet­tetett volna fel. A román hivatalos cáfolatnak — amennyiben ez a román hivatalos helyeknek a perszonálunióra irányuló akcióban való részvételét vonja kétségbe,­­­ Csehszlovákia szívesen adna hitelt. A perszonálunió kétségte­lenül nem román, hanem magyar kez­deményezésre vált aktuálissá. Ezt iga­zolja az a tény is, hogy Bethen István kormányát régi kormánypárti elemek­kel, a bihar megyei Teleszkyvel és más olyan munkapárti politikusokkal kívánja felfrissíteni, akiknek a románság legfel­sőbb gazdasági rétegével és a román papsággal való barátsága valósággal politikai hagyomány. A rom­án hivatalos politika az uniós tervnek a fejlesztésére nem tett lépése­ket, de maga ez a tény, hogy a terv­­felmerült, hogy visszhangra lelt és hogy fejlődőben van, igazolja, hogy magyar és román politikusok közt tárgyalások vannak folyamatban, melyben román részről kétségtelenül nem a hivatalos politika tényezői, hanem olyan közéleti férfiak vesznek részt, akik a fent­­említett „felsőbb gazdasági réteg" s a román klérus egy részének hajlandósá­gait tolmácsolják. Ellene vannak ennek a politikának az erdélyi románság összes politikai és kulturális vezetői, a tervvel való közös­séget a román kormány hivatalos nyi­­­latkozata tagadja meg és igy a dolog j j mai állapotában a kisantánt többi él* .­­­lama a kérdésben való állásfoglalás j í szükségét nem látja. Jugoszlávia, j­­ugoszláv diplomáciai helyen azt a j­ó­­ felfogást juttatják kifejezésre, hogy a j­ó román lojalitásban Jugoszlávia feltétlen­­­­­nül megbízik. Ennek ellenére nem kicsinyük azon erők ható­képességét, melyek a román-magyar­­ perszonálunió tényleges létrejöve­­tele érdekében működnek. A magyar—román perszonálunióban a magyar és elsősorban az erdélyi mágnások tervét látják, mely az óromániai nagybirtokosságnál nyilván nem talál barátságtalan fogadtatásra. A kisantánt szerkezetét azonban a jugoszlávok feltétlenül teherbírónak ítélik meg és egyben annak a meg­győződésnek adnak kifejezést, hogy ez a kérdés a kisantántot nem fogja fel­robbantani. Románia. A román hivatalos álláspontról a következő vélemény nyújt képet: Kérlelhetetlen súlyos belső érvek azok, melyek egy ilyen alkalmi kom­binációt legalább ma nem engednek túl a képzelődés és talán a vágyako­zás határán. Ezek a belső érvek, ame­lyeket ma részletezni nem volna idő­szerű, két csoportba tömöríthetők. Az egyik csoportba tartoznak a perszonális uniót előzetesen akadályozó okok, a másik csoportba, amelyek a jövőben fenyegetnek válsággal és veszedelemmel. Sokkal komolyabb észszerűbb és reálisabb az, hogy a magyar politika köreiben új politikai orientálást keres­nek s maga az erdélyi Bethlen István miniszterelnök e tájékozódás iránytűjét elsősorban Románia felé fordítja. Az ösztönzést erre nemcsak a két ország múltbeli kapcsolata s népei nagy részé­nek egymásrautaltsága adja meg régi, de idáig fel nem ismert, vagy félre­ismert történelmi szükségességével, hanem az a magatartás is, melyet Románia a király puccs alkalmával a kisantánt beavatkozó kísérlete idején tanúsított. Ez a mérsékle­t és lojalitás egyszerre keltett feltűnést és talált mél­tatást a világsajtóban. Az ilyen álláspontnak kivált a kül­politikában és kivált egy nemrég össze­kovácsolt védőszövetség első teher­­próbája alkalmával igen nagy a jelen­tősége és e jelentőség arányában a hatása is. Ennek a hatásnak első hullámverése a magyar orientálódás Románia felé, a többi azután követ­kezik. Sok minden jó történhetik, ami­nek már régen meg kellett volna tör­ténnie, de még itt sem szabad átengedni magunkat a túlzó optimizmusnak. A perszonális unió mondását pedig csak tartsuk továbbra is annak, aminek a múltban bizonyult, egyelőre színes szappanbuboréknak, amelyet naiv gye­rekek a maguk és mások mulattatására a levegőbe fújnak, de amely a valóság világánál hamarosan szétpattan. A história végzete más más irányt szabott mindkét országnak ! Osztrák közigazgatás Burgenlandban. Wien, nov. 25. Nyugatmagyarország közigazgatási hivatala, mely eddig a Wienben dolgozott, tegnap átköltözött Wiener-Neus­tadtba, ahonnan körülbelül­­ nyolc nap alatt egyelőre Sauerbrunnba teszi át székhelyét. Briand elutazott Washingtonból. Kimélyült a francia-amerikai viszony. Washington után pénzügyi konferencia. A kis államok tiltakoz­nak a szárazföldi lefegyverzés ellen. államtitkár és a francia Washington, nov­ 2b. Briand francia miniszterelnök bucsulátogatást tett Har­ding elnöknél. A látogatás félóra hosszat tartott és a beszélgetés igen barátságos jellegű volt- Majd elbúcsúzott Briand a lefegyverzési bizottságtól, amely előtt a következőket jelentette ki: — A konferencia munkálataiban való részvételt életem legkimagaslóbb eseményének tekintem. Egyúttal hang­súlyozom, hogy a konferencia ered­ményei szerencsések. Franciaországgal szemben az egész világ hallatára tett barátságos nyilatkozatok nagy lépést fognak jelenteni a béke felé vezető úton. Briand azután megerősítette azt a hírt, hogy a katonai szolgálati időt valószí­nűleg a felére szállítják le- Hangsúlyozta azt is, Franciaországnak nem kell attól félnie, hogy magára marad, mert vannak olyan barátai, akik még nem feledték el, hogy harcolt és szenvedett a sza­badság ügyéért. A Franciaországot és az Egyesült Államokat összekötő kapocs sokkal szilárdabb, mint bármikor valaha. Briand tiszteletére az angol, japán és olasz delegációk uzsonnát, ebédet, illetve vacsorát adtak, mely alkalmakkor a francia delegációval szemben erős rokon­­szenv nyilatkozott meg. Briandot a vasúti pályaudvarra elkí­sérte Hughes delegáció. Washington, nov. 25. Lapjelentések szerint, ha a washingtoni konferencia eredményesen végződik, az Egyesült Államok egy kereskedelmi s pénzügyi konferenciát fognak összehívni. Ezen vizsgálat tárgyévé teszik a német jóvátétel valutaproblémáit és a világ általános kereskedelmi hely­zetét. Páris, nov. 25. Az olasz javaslattal kapcsolatban, amely a szárazföldi fegy­verkezés korlátozására vonatkozik, a Ha­vas washingtoni tudósítója jelenti, hogy Briand minden erővel a javaslat ellen foglalt állást, mert azt az álláspontot képviselte, hogy Olaszország helyze­tét nem lehet Franciaország helyze­téhez hasonlítani. Schanzer olasz delegátus is kénytelen volt elismerni, hogy Jugoszlávia, mely ellen a lefegyverzési javaslat élé irányult, nem olyan ellenséges hatalom, mint Németország. * A többi érdekelt hatalom : Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia és Lengyelország sem engedhetik meg, hogy a washing­toni konferencia elrendelje számukra ka­tonai intézményeik korlátozását, amikor a konferencián nincsenek is képviselve és nem vesznek részt a tárgyalásokon. öldfögni restancia Zemplénben- Viharos közigazgatási tisztviselői gyűlés Nagymihályról jelentik. A zempléni zsupánátus közigazgatási tisztviselőit a zsupáni hivatal az elmúlt napokban értekezletre hívta össze, mivel az adó­ügyben olyan a restancia, hogy az állami ügymenetelnek emiatt már­is nehéz akadályai vannak. A kassai pénzügyigazgatóség is ki­szállott erre a fontos értekezletre. A zsupa egyik megyei aljegyzője, mint előadó, élesen támadta a jegyzői kart az adóügyi restanciák miatt; fel­hozta, hogy a sok hátraléknak és elin­tézetlen aktának az az oka, hogy a jegyzők magánmunkálatokat végeznek, ahelyett, hogy az akták«­ és az idő­­ügyeket intéznék Ezekre a szavakra óriási vihar támadt a hallgatóságban. Magyar és szlovén közbekiáltások hallatszottak: — Így még nem beszélt velünk soha, senki! Egyik főszolgabíró», aki maga is jegyző volt azelőtt, élesen kikelt a fulkapó és hatalmaskodó megyei aljegyző ellen, védelmébe vette a jegyzőket s legfőbb okát az adóügyi restanciáknak abban látja, hogy olyik jegyzőségben 1919. eleje óta már a negyedik jegyző ül, mindenkit fenyeget az államkassza terhére menő ok nélküli és kapkodó át­helyezés veszedelme , azonfelül a leg­több helyen a jegyző egymaga van s a nem szlovenszkói segédjegyzők isme­retlenek a helyi viszonyokkal. Nem csendőr kell ide, hanem szlovenszkói illetőségű munkaerő. A tárgyalás ezirányban megindult a zsupanátus és a pénzügyigazgetóség között s a tárgyalás minden bizonnyal eredményes lesz, Tervezet Szlovének a autonómiájáról. A szlovák néppárt egyik képviselőjének a­­ Slovensky Denník“ szerkesztője előtt tett nyilatkozata szerint a néppárti képvi­selők a cseh néppárt klubjának tervezetet nyújtottak be a szlovák autonómiáról azzal a megjegyzéssel, hogy annak a­­ klub részéről való visszautasítása eseté­­­­ben kilépnek a klubból. Prágában elfogott magyar kommunista Prágából jelentik: Prágában letartóz­tatták Alpári magyar kommunistát, aki a III. Internacionále exponense. Határozot­tan azt ál­ltják, hogy rendkívül fontos utasításokat hozott magával Moszkvából. A Rodoslavov per szenzációja. Szófia, november 25. A törvényszéki tárgyalás Radoslavov veil kabinetje ellen folyik A vádlottak kihallgatása során Zekov tábornok, aki a világ­háborúban a bolgár hadsereg vezére volt, ezeket vallotta: — Mikor a királlyal kinevezésemről tárgyaltam, azt ajánlottam, hogy a ki­rály maga vegye át a főparancsnoksá­got- A király erre azt válaszolta, hogy ez lehetetlen, mert a nép őt nem szereti, mivel a néppel és a hadsereg­gel megszekítok­ minden összeköttetést-Ez a vallomás eddig ismeretlen kö­rülményeket hozott napvilágra s nagy szenzációt keltett. Sándor király nem mond le. Belgrád, november 25. Sándor király egy francia tudósító előtt kijelentette, hogy a trónról való lemondására vo­natkozó hírek minden alapot nélkü­löznek.

Next