Kassai Szemle, 1892 (8. évfolyam, 2-90. szám)

1892-01-03 / 2. szám

MU W1 UUUUIVUUQ VU UIUUV/U1 1 UVU1 Kassa főutcza 58. sz. a hova a lapot érdeklő küldemények ezimtendők. Előfizetéaii dij : Kassán házhoz-hordással Egy évre • •• ••• 6 frt — kr. Félévre ....... 3 ,, — „ , Negyedévre ••• 1 „ 50 „ Vidékre postai küldéssel: Egy évre........ 6 frt — kr. Félévre ......... 3 „ — „ Negyedévre — 1 „ 50 „ — Egyes szám a kr. — Kéziratok vissza nem adat-Kassa, vasárnap 1892. évi január 3* iI.o . 371562. szám KASSAI SZEMLE Politikai, társadalmi, kereskedelmi , ipari érdekeket képviseli lap. — *— Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Hirdetések t egy petti sor ................ 5 kr nyilttérben...................... 12 „ Többszöri közlésnél engedmény Felvétel a kiadóhivatalban főntcza 58. sz. Továbbá a következő ügynökségek : Oppelik A. Bécs, Schalek Henrik Bécs, Haasenstein & Vogler Bécs, Eckstein Bernit fíirdő-utcza 4. Budapest, Goldberger A. V. Váczi utcza 11. sz., Jannns Gyula Budapest , Hamburgban: Daube G. L. & Comp., Steiner Adolf. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. /£ . ^ A választások küszöbén. A kormány január hó 10 én fel fogja oszz országgyűlést, és a képviselők Budav fogják meghallgatni királyunk ő felségének zédjét, amelynek elhangzása után teljes fog megindulni országszerte minden polipárt részéről az agitáczió, amelyet külön=*. ioen a nemzeti párt vezérférfiai már hónapok a provokáltak és a mely provokáczió okozta beavatottak szerint elsősorban azt, hogy Szapáry egyértőleg minisztertársaival a parlament feloszlatására határozták el magukat. A kormánynak ezen nem várt lépése ellenzéki részről a legnagyobb támadást szülte és megindult a harcz ádáz dühvel és a legczifrább argumentumok zúdulnak a kormány ellen, hogy a nemzetet télvíz idején a választás viszontagságos veszedelmesnek teszi ki. Mi nem vitatkozunk e fölött, hanem ellentétül állítjuk föl a sok szóáradatnak dr. Fenyvessi Ferencz most megindult „Magyar Újság“ czimü kitűnőnek ígérkező lapjának e kérdésben hozott objektív czikkét, amely az élére állított dolgokat egészen más, helyesebb világításban tünteti fel. Váljon az országgyűlés feloszlatása — írja — helyes rendszabály-e vagy nem? az iránt eltérők a vélemények. De ha a kérdést úgy vetjük fe hogy a már elhatározott feloszlatás mikor történjék meg, arra a felelet csak egy lehet, tudniillik mentős előbb. Az az idő, amely mostantól az uj országgyűlés megnyitásáig eltelik, nem a politikai izgalmak ideje. Izgalmaké a házban addig, míg az fel nem oszlik és izgalmaké az egész országban az uj választások megtörténtéig. Hogy ezen izgalmaknak időt kell engedni a lezajlásra, az bizonyos, de alig kevésbbé bizonyos az is, hogy azt az időt mentől rövidebbre szabni tanácsos. Egész általánosságban is elég érdekesnek látszik azt a tényt megfigyelnünk, hogy hazánkban a politikai munka és az izgalmak egymáshoz való viszonya nagyon kedvezőtlen. Akár egy év, akár egy egész országgyűlés lefolyását tekintjük, azt fogjuk látni, hogy a tartott szónoklatok mennyisége és ereje, hogy a kiküzdött harczok hevessége nagyban fölötte áll azoknak az alkotásoknak, amelyek ezeknek eredményeit képezik. Politikai intézményeink és szokásaink már nagyrészt külsőleg is elnyerték azt az alakulást, amely ezen jelenségnek megfelel. Képviselőink megválasztása 10 napig tart és így 10 napi izgalomban tartja az országot, míg ellenben Francziaország egy nap alatt megválasztja összes képviselőit. Országgyűlésünk munkálataiban az egész munkaidőnek talán nagyobb részét veszik igénybe a válaszfelirati és a budget viták, mint az összes közigazgatási és magánjogi törvények megalkotására fordított idő. Az országgyűlés berekesztésének siettetése és a választásig terjedő időnek rövidre szabása tehát előttünk kívánatosnak látszik ezért, mert ez egy módja annak, hogy a küzdelmeknek amúgy is hosszú ideje megrövidíttessék. Hasonló szempontból még azt a sokat és nem alap nélkül megtámadott intézkedést is helyesnek tartjuk, hogy a választások időpontja télre essék. A rendszerinti választási idő olyankorra szokott esni, hogy az a mezei munkáknak képezi akadályát. Az a sok kellemetlenség, mely a téli választásokkal jár, sok ezernyi munkanapot fog megmenteni az országnak és a politikai küzdelmeket olyan időre helyezi át, amelyet a föld népének nagy része különben majdnem teljesen munka nélkül töltene. Még egy ok szól az új választások siettetése mellett. Az összehívandó új országgyűlés első tárgyai természetesen a válaszfelirati vita és a költségvetési vita lesznek, amelyek után előreláthatólag a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat fog napirendre kerülni. Nem kell kiemelnünk azt, hogy ez az utóbbi törvényjavaslat lesz a legfontosabb mindazok között, amelyek a jövő törvényhozás munkálatainak tárgyát fogják képezni. A közigazgatás államosításának elve körül fog a választási küzdelem folyni és ha az, amint mi erősen meg vagyunk győződve, győzelmesen fog a választásokból kikerülni, akkor nincs semmi ok arra, hogy annak törvénybe iktatása és valóságos keresztülvitele késleltetve lenne. A válaszfelirati és költségvetési viták előre láthatólag nem lesznek rövid lefolyásuak és így a kormánynak lehetőleg előre kell gondoskodnia arról, hogy a közigazgatás államosításának tárgyalására még ezek után elegendő idő maradjon. A közigazgatás államosításának kérdése az, amely miatt a jelen országgyűlést megbízásának letelte előtt fel kell oszlatni és ez a kérdés az, amely felett a választóknak a választásokkor elsősorban nyilatkozniok kell. Ez a kérdés pedig már esztendők óta képezi vita tárgyát és felette a választók ítéletüket egyik vagy másik irányában már megalkották. A választási kampagne a dolgok mostani állásában a kérdések tisztázására többé nem irányulhat és mennél hosszabb lesz, annál inkább fog politikai izgalmakban kimerülni. Távol áll tőlünk azt hinni, hogy a politikai izgalmakat a politikai életből ki kell irtani. Sőt ellenkezőleg, meg vagyunk győződve, hogy izgalom és küzdés nélkül nagy reformok létre nem jöhetnek. De másrészről tudjuk azt is, hogy ezen izgalmaknak csak annyiban van értékük, amennyiben reformok előkészítését képezik. És megvalljuk azt, amint hogy meg kell vallani, hogy sem politikai, sem társadalmi életünk valósággal foganatosított reformjai a kifejtett k delmekkel arányban nem álltak, akkor örömm kell üdvözölnünk minden oly eljárást, amely a nemzet erejét az izgalmaktól a valóságos munka felé igyekszik fordítani. Beöthy Ákosnak kassai jelölése a nemzeti párt, illetve egyetemleg a függetlenségi párttal, kérdésessé lett, mert mint mérvadó helyről értesülünk, sem Beöthy, sem a párt központi vezérkara nem akarják a jelölést elfogadni, s így a függetlenségi párt terve egyelőre nem sikerült, ami különben a párt egy részének kétségkívül örömet fog okozni, miután ez Beöthy jelölésének ellene szólott és azt akarja, hogy a párt Deil ellen gróf Hadik Sándort tá TAftCXA, A kéregetők. — Humoreszk. — Alig volt szükebb hónapom az októbernél. Szerény havi díjamat szerénytelenül felemésztette a téli ruhák bevásárlása s a legszükségesebb adósságaim törlesztése. Elgondolkozva ültem az irodámban, tűnődvén az elmúlt időkön, s fájón gondolván vissza hat évi eredménytelen jogászkodásomra és a két évre, melyet Budapesten, mint orvosnövendék töltöttem. Szőttem a terveket a jövőre, melynek sötét mélységét egy hatszáz forintos irnoki állás világította meg pislogó fényével. Jól emlékszem, 26-ika volt. Sár, nagy sár borította az egész várost, az eső kíméletlenül csorgatta aranyat nem érő vizét. Egészen olyan borús volt az idő, mint a kedélyem. Téli ruháim összhangját ezúttal, szinte kivételesen csakis a csizmám talpalásra szoruló állapota zavarta. Hogy a hivatali fizetésemből óramulasztásom miatt semmit le ne vonhasson princzipálisom, az irodából küldtem el a csizmát a mesterhez s készpénz fizetés ígérete mellett bizgattam buzgóságát, hogy esti 6 óráig elkészítse munkáját, hivatalból való eljuttatásomnak eszközét. Összes vagyonom kerek 80 kr. volt, épenséggel annyi, mennyit a talpalásért fizetnem kell, vigasztalt azonban az a körülmény, hogy öt nap választ el attól a boldog paradicsomi boldogságtól, mikor egy egész hónapi gyötrelmes fáradtságért tizenöt forintos jutalomban részesül a szerénység. Elmerültem a másolásban, mint Kant a bölcs gondolatokban s talán épen azon gondolkodtam másolás közben, a csizmajavitó mesterem elkészül-e este 6 órára a munkával, midőn egyszerre egy csinosan öltözött embert pillantok meg magam előtt. Megragadtam az alkalmat, hogy pennámat letehessem s megkérdezhessem : mit parancsol ? — Segélyt kérek leégett templomunk részére! (Hát én mennyire leégtem, ha tudnád!) Nem menekülhettem. A „felesleges“ 20 kromat odaadtam a leégetteknek. Kedves vendégem, mikor meglátta elszomorodott arczomat, szinte megsajnált, hogy oly szivemből sajnálom az elégetteket. Már aligha válthatom ki csizmámat! Emberem udvariasan meghajtotta magát, én is oda vágtam neki ráadásul a húsz krajczárra egy „alá í szolgájáét s örvendtem, hogy folytatja útját princzi-s pálisomhoz, meg a hivatalbeli többi úrhoz. Hozzá kezdtem újra elhagyott munkámhoz. Nem mondhatom, hogy jobb kedvvel, de azt mondhatom:1 „megkönnyebbülten.“ Nyilik az ajtó. Oda sem néztem. Egyszerre úgy vettem észre, mintha a föld forogna körüttem, pedig csak két terjedelmes barát hajlong mellettem, dörzsöli a kezét s tekint a plafondra, bizonyosan abban a hit szemben, hogy az eget nézi. — Pogány gyermekeket mentenek meg a kereszténységnek azon a pénzen, amit a tekintetes ur ad ! mondja az egyik. (No, azon ugyan nem sok pogányt menttek meg derék mentő barátaim !) Nincs kibúvó. Merészen nyúltam zsebembe , amint az egyik felváltott húszast keresem és tíz krajczárt oda akarok a húsos tenyérbe csúsztatni, látom, hogy egy egész huszas oda csúszott. A missionáriusok valószínűleg azt gondolhatták amit én, hogy nem sok pogány üdvözül ezen az áron, mert jóformán azt sem mondták, befellegzett, úgy ott hagytak aktáim közt. Van tehát még negyven krajczárom. A csizmám féltalpa oda! Szépen itt koksolhatok az irodában, mert negyven krajczárért dehogy adja ki az egész csizmát a majszter úr. Már sok thémán mentem át szokásos pénzhiányom miatt, de ilyen kényes helyzetbe még alig jutottam. Hol találok hajót, hogy innen kijuthassak ? Kopp, kopp ! Egy szót sem szóltam. Az ajtó mégis kinyílt. A negyven krajczárom görcsösen belekapaszkodott kis pénzes zacskómba. A szélesre kinyílt ajtón két csinos szürke néni jutott be s németül szólított meg. Tettem magamat, mintha egy szót sem értenék” (Ah, igy talán mégis szabadulok!) Oda tartották elém a magyar ajánló levelet, melylyel kórházra való adakozásért*” Mitevő legyek? Mosolyogtam, az apáczák is mosolyogtak s két hatosomat mégis elvitték. A princzipálisom alatt szolgáló kollegáim, kik velem együtt dolgoztak, mint szakértők minden egyes koczogásra úgy eltűntek, akárha ágyúból lőtték volna ki őket, s most, mint a zápor után a káka, úgy bújtak elő rejtekhelyeikről. Mindig sűrűbbé váltak a felhők fejem fölött, mikor készülő csizmámra s a derék mesterre gondoltam. Teljes szívemből óhajtottam hasonló helyzetet a rendőrkapitánynak is, ki a kéregetőknek az útját úgy egyengeti, hogy a szegény dijnokokhoz is eljutnak rajta. Lecsaptam a tollat, de az asztalomtól el nem mozdulhattam csizma nélkül. Az óra már félhatot mutatott. Aggodalmam óriás módra növekedett, mikor újra koczogás hallik. — Brávó ! meg van a csizmám*•• írja fel ! — Kiáltom*•• Szabad !••• Nagy ég ! Álom-e vagy való ? Az ideálom lép be egy barátnőjével ! Valószinüleg álom lesz, hisz álmában szokott az ember mezítláb az ideáljával találkozni, sőt néha a bálba is elmegy az ember ily hiányosan. • • De nini, megszólal. Belállanék, de nem lehet. Egy csomó aktát hullatok a harisnyámra takaróul. Persze, hogy nem pótolja a csizmát. Erzsike megszólal: — Bagi úr! remélem ad a szegény tanulók javára egy-két krajczárt ? — Hogy adok-e ?