Kassai Szemle, 1893 (9. évfolyam, 3-65. szám)

1893-01-06 / 3. szám

utazásaim közangolt, francziát, jellemét tanulmá tehát kihagyom azt hazánk népét, a mi mutatom be. Menjünk magyar hitetlen, szidja az a „Krisztusát,“ a „Teremtőnagyobb imakönyvvel megy a ájtatos, a franczia buzgó, az eremóniát, a spanyol bigott, i, a magyar hit, az angol meg bizonyelmű, az olasz ravasz, a spaan, a magyar mindenkinek adtazárkózott, a franczia elhamarkodott, a spanyol óvatos. nézve : a magyar magas és daliás, az gtermett, a franczia de belle mine, az ,, a spanyol sovány mint az agar, atokra nézve: a magyar sokat ad magára, pompásan öltözködik, a franczia szereti a slágot, az olasz lompos, a spanyol egyszerű. ,erelemben: a magyar holtig szeret, az angol tépi le a szerelem rózsáit, a franczia mindenütt és mindenkit tud szeretni, az olasz tudja, hogy miképen kell szeretni és a spanyol igazán, bensőleg szeret. Szokásaikban: a magyar hit az ősi szokáshoz, az angol szeszélyes, a franczia ügyes, az olasz udvarias, a spanyol büszke. A titoktartásban : a magyar elfelejti amit neki mondanak, az angol elhallgatja azt, mit mondani akar, s megmondja azt, mit elhallgatnia kellene, a franczia mindent kifecseg, elpletykáz, az olasz néma mint a sír, a spanyol pedig igazán titoktartó. A hiúságban : a magyar nem kérkedik semmivel, angol megvet mindent, a franczia magasztal mindent, az olasz a csekélységet kicsinynek tekinti, a spanyol csak önmagát dicséri. A sértésben és jótékonyságban : a magyar senkit se sért meg, s mindenkivel jót tesz, az angol se rosszat nem tesz, a franczia mindkettőről megfeledkezik, az olasz jószívü adakozó, de bosszúálló, a spanyol egykedvű. Az evésben és ivásban : a magyar él-hal a jó borért és jó ételért, az angol inyencz, a franczia csak a finomat szereti, az olasz mértékletes, a spanyol fukar önmaga irányában is. A beszédben és írásban: a magyar bőbeszédű és sokszor fején találja a szeget és jól ir, az angol rosszul beszél, de jól ir, a franczia jól beszél és szellemesen ír, az olasz jól beszél és sok jót ir, a spanyol keveset beszél és ír, de jól. A megjelenésben: a magyar tiszteletet parancsol, az angol vagy különcz, bolond, vagy tudós, a franczia sz^leburdi, az olasz okos, de bolondosan jár, a spanyolnál épp megfordítva van. A törvényeik : a magyaré megjárja, de lassú, az angolnak rossz törvényei vannak, de jól alkalmazza, a francziának jó törvényei vannak, de rosszul alkalmazza, az olasz és spanyolnak szintén jó törvényei vannak, de hanyagul alkalmazzák, hogy c. • a nagy restauráczió idejében néhány szavazattal ott jelölt, aki addig mint szolgabiró aktivitásba flllelt, ezúttal, barátainak sokasága által nógatva, sintén sorompóba fog lépni és ennek érdekében széles körű mozgalmat fejtenek ki, mert a közóhaj az, hogy minél jelesebb és a viszonyokkal ismeretes tehetségeket nyerjen a vármegyei közigazgatás. Schmidt Dezső pedig az. A gazdasági egyesület deczember hó 30-án tartott választmányi ülésében megállapította 1893-ra tevékenységi programmját és a költségelőirányzatot. A rendes kiadások (ügykezelés, titkár, egyleti közlöny) 800 írtban állapíttattak meg, lótenyésztési dijakra 360 frt, a tervben levő és a kassai m. kir. gazdasági tanintézet hozzájárulásával szeptemberben rendezendő szárnyas-állat kiállításra 450 frt. Ez utóbbi kiállítással egy időben lesz az egylet vándorgyűlése és az évről-évre ismétlődő lódijazás. Az egyletnek alapitó dijak és a tenyészbika-alap czimén 5000 frt tőkéje van. Vadászat: Zichy Rezső gróf enyiczkei vadászterületén deczember hó 3- án előkelő úri társaság nagy vadászatot tartott, amely rövid nehány óra alatt 80 nyulat, egy őzbabot és egy rókát eredményezett. MÉKözgazdasági jelentés. A tegnap, I. hó 5-én fegtartott közigazgatási bizottsági ülésen Fiedler Károly, közgazdasági előadó kimerítő jelentést tett közgazdaságunk múlt (1892.) évi állapotáról. Gazdag tartalmából közöljük, hogy a múlt évben a termés jó volt, kivált a búza, mert még a lapályos helyeken termett is 82 kilós volt s egy katasztrális holdra átlag 12 és fél hektoliter esett. A konyhakertészet emelkedett. A bortermés minősége és kivált mennyisége az előző évvel szemben jobb és több volt, jóllehet a fillorii szera lassan bár, de folytonosan pusztítja a tőkéket. A város a gazdag makktermésből 6000 frton felül kapott. Sajnos a mezőgazdasági termések ára folyton kedvezőtlenebb lesz. A lótenyésztés hanyatlik, ellenben a tehenészet mindinkább javul. Az abauj -torna megyei gazdasági egyesület bikák vásárlására mintegy 600—700 frttal segítette a községeket; csikódíjazást Tornán és Bőödön rendezett. A kassai I gazdasági tanintézet, az uj igazgatósági alatt emelkedett, a mit bizonyít a hallgatóság szájmának gyarapodása. Az őszi vetések a kedvező időjárás folytán szépen fejlődtek s a bőven lehullott hó, mely az év végén beállott enyhébb időjárás miatt olvadásnak indult, még mindig elég vastag rétegben borítja a földeket. Gyanús eb hét volt megfigyelés alatt, de veszettnek egy sem bizonyult be. A ragadós száj- és körömfájás Ungváron vásárolt j szarvasmarhák által behurczoltatott, de a szigorral foganatosított állatorvosrendőri intézkedések azt mihamar elfojtották. A közgazdasággal szorosabban összefüggő gyárak közül az előadó különösen kiemeli a két sörgyárat, a keményítő és sikérgyárat s a gazdasági gépgyárat. A pénzpiacz kedvezőtlen volt s ennek megjavulását a valuta rendezésétől várhatjuk. Egy rókáról két bőr. A kassai regale- i társulat — amint azt egy laptársunk írja — felszólítja a bor fölött rendelkező polgárságot, hogy készleteiket azonnal jelentsék be a társulatnál, hogy a meglevő régi — azaz a múlt évben már mindenféleképen megadózott és megsarczolt — borokat ismét regáleadóval terhelje meg. Ez a furcsaság eszünkbe juttatja azt a rókát, amelyről, de hányan vannak, két bőrt szeret lehúzni a kapzsiság, mert az mégis csak különös volna, hogy itt nálunk egy már megadózott fogyasztási czikktől azért akarnának még egyszer adót venni, mert azt a tulajdonos még nem itta meg. De nem is hiszünk mi ebben és csak azért hozzuk itt fel, hogy a regále-társulatnak, módot nyújtsunk rá ezt az inszinuácziót helyesbíteni. Goya madár. Kassa város bérezés vidékén ezen hosszú lábú, piros csőrü madár nem érzi magát otthonosan, ez okból nem is települ meg csapatosan a vidéken. Ha tehát egy ily madár ide vetődik, a lakosság nagy tömegénél annyi tenni, kiszolgálni valója van rendszerint, hogy a rengeteg munkát nem győzi végezni. Az állatvédő egylet e bajon úgy vélt nagy bölcsen segíthetni, hogy e ritka és főként új házaspároknál óhajtva várt madárnak közköltségen szaksegédeket bocsát rendelkezésére, akik alkalom adtán megosztják a munka terhét olyképen, hogy a fáradt madár által házhoz szállított gőgicsélő portékákat átveszik és az első gondozásban részesítik. Ezen szaksegédeket köznyelven bábáknak nevezik, talán azért mert kiválóan babákkal foglalkoznak. Történt fényes Kassa városában, hogy ily közköltségen felfogadott szaksegéd, érezvén talán szaktudományának fogyatékosságát, önelhatározásából, de hatósági engedély nélkül 6 havi külföldi körútra indult, hogy ott tapasztalatokat gyűjtve, tanulmányait majdan itthon értékesítse. Mire azonban visszakerült, engedély nélkül való eltávozása miatt, a gólyák képviseletében a komor képű városi főorvos által bepanaszoltatott. A panasz folytán el is marasztaltatott 10 frt, fegyelmi büntetésben s egyben a városi pénztár utasíthatott, hogy a 10 frt büntetéspénzt az elitélt szaksegéd fizetéséből vonja le s a városi tisztviselők nyugdíjalapjához csatolja. Ez megtörtént. Ámde az ilykép megnyomorított szaksegéd okos perszona lévén, városunk főmuftijához, az ő általánosan ismert könyörületes szivéhez fordult segélyért. A főmufti szive meglágyult a könyörgésre, s nyomon kiutalt a városi szegény alapból 5 irtot a szaksegéd részére s ennek azon alázatos megjegyzésére, hogy hát a másik 5 frt mikor lesz neki , visszatérítve, ezen biztató választ nyerte, hogy azért más alkalommal jelentkezzék. Gólyák, mamák örülje iek, a szaksegéd igen megelégedve távozott. X. # Régi adókönyv. A berty távirdatiszt egy Kassavárosi régi adókönyvet adott át Myskovszky I Viktor, akad. tagnak azzal, hogy azt tetszése szerint , illő helyen tegye le. Myskovszky e XVII. századbeli adókönyvet régi helyére, a város levéltárába juttatta. $Uj gázlámpák. Az alsókülvárostól a vágóhidig vezető úton tíz gázlámpát állítottak fel. Városi szülésznő. A nyugalomba helyezett Hauszerné helyébe városi szülésznőül özv. Éder Emilia lett kinevezve. Színészei: Áldor Juliskát, aki 2 évvel ezelőtt mint énekesnő már működött a kassai színpadon, Halmay az 1893—94 évi színházi szezonra ismét szerződtetni akarja. Ide szerződik: Sziklay Miklós, a kitűnő komikus, Ruzsinszky Ilona énekesnő, Dayka I népszínmü-énekes, Kalmár Piroska naiva. A mostani tagok közül itt maradnak Mészáros és Nikó Lina. Verő György Szultán czimü új operettje január halvában a mi színpadunkon is színre kerül. Bizottsági tagok választása. Abauj- Tornavármegye területén megüresedett bizottsági tagok helyes választás utján a következők által lettek betöltve: a böődi kerületben ifj. Rakovszky György, a miszlókai kerületben Makovits Sándor plébános, a felső-dobszai kerületben Szentimrey Gyula, a szilasi kerületben Zsarnay Bertalan, a perkupai kerületben Nagy Sándor, a zsadányi kerületben gróf Hadik János és Némethy Bertalan, a göncz-ruszkai kerületben Barricskó János, az enyiczkei kerületben Závodszky Gyula, a pálházi kerületben Istványi Ferencz és Csurilla Ágoston. Gondatlanság. A háztulajdonosok nagyobb része sem a lakók érdekeivel sem pedig a rendőrség intézkedéseivel nem törődik. A házbért felsrófolni, azt minden hó elsején pontosan beszedni, az adóval restantcziába maradni, semmit sem renoválni, ezt legtöbb háziúr Újdonságok. A vármegyében a gönczi járásban megüresedett szolgabirói állás betöltése ügyében, tekintve, hogy a kompetálók oly nagy számban vannak, már most törik-szabad folynak a korteskedések a jelöltek érdekében. Nagy érdeket kölcsönöz e választásnak az, heczczet--- alig kezdem előadásomat, a nagyon kedves háziasszony ő nagysága igen finoman figyelmeztető tekintetet vetett reám- zavarba jöttem, körülnéztem magam, azt hittem, hogy nincs talán végig begombolva a mellényem, de meggyőződtem róla, hogy rendben van !••• folytatom előadásom, alig beszélek, ismét az előbbi tekintet--- bizonyosan a nyakkendőm áll rosszul--- jobbra húztam,••• megint beszélek--- újra az előbbi tekintet-•• bizonyosan jobban szereti a nagyságos asszony baloldalomon a nyakkendőt--- arra az oldalra húztam--- nem ért semmit, de én nem tudtam tovább menni a nyakkendőnél--- egyik szónál balra, másik szónál jobbra ránczigáltam, már megátkoztam azt is, aki a nyakkendő divatját feltalálta, annyira feszélyezve voltam. Befejezve a déli heczcz elbeszélését•• ki nem fogyott belőlem a zsidó satyra, és nem győztem a nyakkendőmet ránczigálni, mert már gyilkoltak az ő nagysága szép szemei és örvendtem már, hogy vége van a vacsorának, persze az ételekre is kérdeztem, hogy kóser-e ?••• a salonba vonultunk vissza, nagy élvezettel hallgattam a szép házi kisasszonyok szép zongora játékukat és hogy én is mutassak valamit, illedelmesen meghajtom magam : „hölgyeim, ha megengedik elszavalom egy költeményt !“ „nagyon derék lesz ! halljuk, halljuk !“ és én kezdem : „Családi khör“, megirtha : Aranyossy Jónás. „Esthe von, esthe von, khi khi fogalomba, Feketén bojlingolja magát az epherfa lombja !••• Zúgja a csherebogár, nekhi megy a falnak , Kipp, kopp megütni magát és elhallgatja !“••• de elhallgattam én is, mert a főszolgabíró úgy megragadta a karomat, hogy majd feljajdultam !■•• félrehivott, súgott valamit, és akkor tudtam meg, hogy a család nővendége : „Hebronnak kinyilt rózsája volt !“ de már ekkor foszlányokra volt tépve a nyakkendőm, a sok igazítástól. Nyugalomra tértek a hölgyek, mi pedig harangoztunk a poharakkal. Nincs szebb az üveg hangoknál , de az sem volt utolsó, azt a duettet hallani, amit a házi úr és a főszolgabirám véghez vitt: „mert a kakas kikikukurikolja • “ ez a kedvencz daluk, de mi ehhez a kakas kukurikolás, túltett ez még a falusi kántor próbán is, sűrű, tömött, borízű lakodalmas hangok ! Kevés alvás után, nagy kandúr győzelemmel, katzenjammerrel virradtunk fel, de most már csakugyan áprilisra ! nekünk mindenre járt az eszünkbe, csak arra nem gondoltunk, hogy április 1-seje van ! A házi úr, a gondos fürdő direktor átveszi aznapi postáját, egyszer csak egy nagyot ugrik, arcza kigyul az örömtől, görcsösen szőrit egy írást, faggatjuk mi az, mi az ? ! mig végre az örömtől fuldokló hangon kiáltja : „feleségem ! jön a királyné ő fensége Bánkra ! Itt az államtitkár levele ! Legalább is kir. tanácsos leszek ! Te pedig csillagkeresztes ! Megyek, futok rögtön Kassára rendelkezni, intézkedni !“ Szaladgált és hadonászott, én pedig gratuláltam a kir. tanácsosi czimhez és a csillagkereszthez. A főszolgabirónak is nagy szöget ütött a fejébe a fenséges asszony jövetele, „én vagyok a járás első tisztviselője, nekem illik fogadnom, első dolgom most már a diszmagyar öltözetem kiegészíttetni, és az utat rendbe hozatni, hogy ki ne üljön a királyné a kocsiból ! és aztán csak nekem is kijut legalább egy Ferencz-József rend !“ bármennyire szerettem volna maradni, nem lehetett, mert a főszolgabíró nagyon sietett rendelkezni. Boldogan hordtuk szanaszét az érdekes és legújabb hírt, még én is egész nevezetes embernek kezdtem hinni magamat, hogy beavatottá lettem a kabinet dolgokba, annál kisebbre törpültem aztán, mikor megtudtam, hogy mindez egy kitűnően sikerült szellemes asszonyi tréfa volt, de ezt csak hetek múltán tudtuk meg, valamint azt is, hogy a direktor úr, midőn felfedezték előtte, hogy tréfa volt, „belőlem ugyan nem csináltok bolondot“, bejött Kassára, hogy a pénzügyigazgató lássa el pénzzel, mert: „jön a királyné, itt az irás olvassátok !“ Siettünk haza. Tavaszi szél fujdogált, hideg eső verte orczánkat, egy kedves ismerősünk, lakik egyik útban eső faluban, nehogy megnehezteljen, hogy vele nem is tudatjuk a fontos hírt, betértünk hozzá, vig társaságot találtunk. Alig estem át a bemutatkozáson, a főszolgabíró az ablakon át megpillantja a közeledő tanítót „jön a tanító, ezzel csinálunk egy tréfát, április van, bemutatlak, hogy te vagy az újonnan kinevezett tanfelügyelő, Verédy úgyis elment már!“ Szabadkoztam, de nem volt már sok idő, mert belépett a „helybeli néptanító !“ és bemutatja nekem, mint „kir. tanácsos tanfelügyelőnek.“ A szegény ember, úgy hajlongott, mint a Rencz kaucsuk embere. Elhitte !••• Hogyne hitte volna el, mikor még eleven tanfelügyelőt soha életében nem látott, csak egynek a képét, mely fel volt akasztva a felsőmislyei kurátor konyhája falán, ez is nemsokára az 1890-ik évi nagy tűzvészkor elégett. De meg különben, mint igaz keresztény katholikus abban a hitben él, hogy „akinek az Isten hivatalt ád, ad hozzá észt is !“ nem ismerte és talán még most sem ismeri a modern iskola azon tantételét, hogy a hivatalt manapság a kormány osztogatja — ész nélkül, és így szerinte én is kitűnő tanfelügyelő voltam. Kikérdeztem „hány tanítványa van ?“ „42“ felest, „hogy oszlanak meg szám szerint nemzetiségükre nézve ?“ „Van kérem alássan 29 tót, 13 magyar, 7 izraelita“, „a számtanból milyen előmenetelt tanúsítanak tanítványai ?“ „Kérem alássan mind nagyon okos fiuk, a jelesebbek majdnem úgy tudnak számolni mint én !“ „Milyen az iskola helyiség !“ „Kérem alássan a lakosság áldozatkészségéből épült igen szép tantermünk van !“ „No majd meglátom !“ Megijedt a szegény ember, halálos verejték gyöngyözött homlokán, azt hitte, hogy rögtön iskolavizsgálat lesz és ő fel lesz akasztva, mint a tanfelügyelő képe Felső-Mislyén ! Félrehívta a főszolgabírót, esdekelve kérte az iskolavizsgálat elhalasztását, töredelmesen bevallotta, hogy Demeter nap óta nem tartott tanítást, mert a községnek nem lévén sertés óra, a kanokat az iskola-