Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)

1921-10-28 / 230. szám

LXXXIII. évfolyam, 230. szám. Péntek, 1921 október 28 : KoSce­ K ®'^^, F^>*s$£ a 4 £ 4, ’^feMáeiS szendbea«) T^kríbffis&feas i 165. »«000900 Me^cMc upoaf«. ooooocoo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- KÖVES ILLÉS ElőfizetésM dUi­tr helyben és vid­éken: Egy egész éww$ 2ié korán». féléwe IfiS­­ kraroB ®. aegreaevce M seri«*» e#y Lsaajj­ a 13 koiuuo. — Egye* írása Ara­­­isaroan^ wmmusuammam msumKgs&msmm Október 28. A demokratikus eszméknek a diadalra ju­tását ma már minden művelt nemzet m­­eg­­ünnepli. Az ünneplés napja országonként válto­zik. Július 14. vagy március 15. vagy októ­ber 28. Bastille bevételének, vagy a szabad sajtó első lélekzetvételének vagy egy új or­szág alapításának évfordulóján járják át ezek az eszmék a szíveket és fő, hogy a vezetők ezek szerint cselekedjenek. Valójában azonban úgy áll a dolog, hogy legtöbben ez eszmékkel tisztában sin­csenek, hiszen azt hirdetik, hogy a testvéri­ség, a szabadság és egyenlőség mellett csak értelmetlen ragasztók, amelyet csak azért illesztettek a kettőhöz, mert az emberek sze­retik a szerencsét hozó hármas és­­ hetes számokat. Pedig nem így van. A testvériség ad tulajdonképen lelket, életet a szabadságnak is, az egyenlőségnek is. Ez azonnal világossá válik előttünk, ha a három eszme lényegé­nek mélységébe hatolunk. A szabadság a tiszta levegő, amely nél­kül elsenyved, elpusztul az egyes ember, el­­senyved, elpusztul az egész nemzet, él az egész emberiség. Az egyenlőség az életerő, a feszítő izom, amely gazdagot és szegényt, urat és parasztot egyaránt sorompóba állít, hogy mindannyiunk boldogságának, üdvösségének kertjét egyesült erővel megmunkáljuk. A testvériség azonban maga a vér, maga a sejt, amely nélkül szabadság és egyenlő­ség el sem képzelhető. Testvériség nélkül a szabadság és egyen­lőség csupán csontváz. Rajta a hús, benne a vérkeringés, a szív, a lélek, az érzés és gondolkodás lehetősége a testvériség. Az igazi testvéri szeretet, az embereknek egymás iránt való őszinte, nemes, hazugság és képmutatás nélkül való valódi, szere­­tete képes csak egyformán szabaddá, telje­sen egyenlővé tenni az embereket. Aki a testvériséget a maga hevítő láng­jában nem érzi, aki a testvériséget feltéte­lekhez köti. aki a testvériségből csak a maga számára követel, aki a is önző, az a szabadságot és testvériségben egyenlőséget üres szavakká morzsolja össze. Mert ha a szabadság a föld, amelybe az igazságnak és igazságosságnak, az áldozatos nagylelkűségnek és a boldogulás lehetősé­gének, a megélhetés biztosításának és em­beri életünk megmaradhatásának magvait hintik ; és ha az egyenlőség a víz, amely a szabadság földjébe hintett magvakat táplálja, erősíti és fejleszti, akkor a testvériség a föld belsejében székelő meleg, sőt még ennél is több: maga a napfény, amely a magvakat kihajtja, megnöveszti, megérleli, hogy gazdag gyümölcsöket teremtenek mindenki számára. Testvériség nélkül nincs szabadság, nem lehet egyenlőség sem, amint napfény nélkül nem kel ki a legjobb földbe vetett mag sem, s ahogy megfagy a máskor termékeny üdítő víz is. Tagadhatatlan, hogy a szabadság és egyen­lőség eszméi között belső ellenmondás van, a kiegyenlítés nagy és nehéz egyensúlyozó munkáját a testvériség végzi. A teljes, az abszolút szabadság, vagyis az a szabadság, amikor mindenkinek minden szabad, ez a szabadság mindent feje tetejére állító anarchiára vezet. A tökéletes, az abszolút egyenlőség, amely uniformizálja az emberiséget, amely hajszál­nyira pontosan egyenlő területre utasítja az egyént, a legerősebb deszpotizmus melegágya. Testvériségnek, az abszolút testvériségnek, amely faj, jelleg, nemzetiség, vallás, társa­dalmi helyzet és egyéb választófalakra való tekintet nélkül az emberben csak az embert látja, szóval ennek az ideális testvériségnek hivatása az, hogy minden embert szabadsá­gában annyira korlátozzon, hogy az egyéni szabadság égig ne érjen és szabadossággá, anarchiává ne fajuljon. De a testvériségnek kötelessége az is, hogy minden ember szá­mára a megélhetésnek, a léleknek, magának az életnek feltételeit a deszpotizmus veszélye nélkül egyenlően úgy biztosítsa, hogy az egyén kiválóságát el ne nyomja, amely a köznek javára, hasznára, sőt dicsőségére és díszére van. Az abszolút szabadság mindent lerombol, mert az erőnek, a legerősebbnek, a legerő­sebbeknek uralmát jelenti. Az abszolút egyenlőség meg nem enged építeni, mert a gyengeségnek, a gyengéknek, a leggyengébbeknek uralmára visz. Az első magasan repül, az utóbbi a föld A Habsburg-restaurációval járó veszedelem közvetlensége már elmúlt a középeurópai béke egéről. A magyarságban, a magyar kormány­ban meg volt a megkívánható bölcseség, ele­gendő higgadtság és ami fő, megfelelő erő arra, hogy a Habsburg-törekvésekkel szembeszáll­jon és Károly exkirályt feleségével együtt in­ternálja. Az ügy azonban evvel még nem nyert befe­jezést. A kisantánt ugyanis nem elégszik meg diplomáciai sikerekkel, nem elégszik meg Ká­­rolynak mostani kudarcával, hanem országaik békéjének és a konszolidáció munkájának végleges biztosítása céljából a leghatározot­tabban követeli, hogy Magyarország egyszer­­s mindenkorra lehetetlenné tegye a Habsbur­goknak a magyar korona után való vágyukat; követeli, hogy a trianoni békeszerződést a ma­gyar állam az utolsó betűig teljesítse. De még ennél is többről van szó. A szom­szédos államok akként fogják föl a dolgot, hogy nemcsak a Habsburg-kérdés európai ér­dekű kérdés, de a magyarországi államforma és alkotmány kérdése sem tekinthető egyelőre kizárólag magyar belügynek, hanem ebben a kérdésben beleszólást kell biztosítani a kisan­­tántnak is. Ez azt jeenti, hogy Horthyéknak is távozniok kell helyükről és olyan kormányt kap Magyarország, amely kormányban a nagy- és kisantánt egyformán megbízik és amelyben a kisantánt a trianoni békeszerződés végrehaj­tásának biztosítékát látja. Hogy miként akarja majd a kis- és nagyan­­tánt akaratát Magyarországon keresztülvinni, ma még nem tudjuk. De hogy komolyan készül akaratának érvényt szerezni, igazolják a kis­antant háborús készülődései, igazolják a kis- és nagyantánt sajtóorgánumainak megnyilatko­zásai, igazolják azok a nyilatkozatok és beszé­dek is, amelyeket az angol, francia, olasz ál­lamférfiak és az egyes parlamentek vezérszó­nokai tettek. Bennünket legelsősorban a prágai parlament állásfoglalása érdekel. A CTK hivatalos jelentései: A csehszlovák parlament tegnap tartott ülé­sén Benes külügyminiszter nagyszabású be­szédben mutatott rá a kormány állásfoglalásá­ra a Habsburgok puccskísérletével szemben. Benes beszédét lapunk tegnapi számában kö­zöltük. A beszéd fölött azonnal megindult a vita, amelynek során a kommunisták, a nemzeti de­mokraták élesen elítélik a Habsburgoknak ama törekvését, hogy a magyar trónt újból a ma­guk számára biztosítsák. A Hain képviselő egyenesen azt követelte, hogy Károlyt, minisztériumát és társaságát legott adják ki a nagyhatalmaknak és ezeket állítsák a nagyhatalmi bíróságok elé. Kívánta továbbá, hogy Magyarország kénytelen legyen mindazon államok mozgósítási költségeit meg­téríteni, amelyeket Magyarország kényszerí­­tett arra, hogy fegyvert ragadjanak a Habs­burgok ellen. Végül ama óhajának adott Hain képviselő kifejezést, hogy a kisantánt ellen­őrző bizottságot helyezzen el Budapesten, amely a trianoni békeszerződés foganatosítá­sára felügyelne. Hlinka beszél. Hlinka, néppárti képviselő, pártja nevében kijelentette, hogy a szlovák nép a maga sza­bad akaratából választotta a köztársasági ál­lamformát s a nép áldozatok árán is kész meg­porába húz le mindenkit. De az ember úgy van alkotva,­­hogy bár lábát a földre helyezi, fejét büszkén a magasban hordja. A testvériség az, amely az embert a föld sarából fölemeli, talpra állítja és igazán emberré teszi. A testvériség tehát nem esetleges függ­vénye, véletlen esetlegessége, értelmetlen hozzáragasztása a politikai Szentháromságnak, védeni köztársaságát. Éppen ezért a leghatá­rozott­abban elítéli Habsburg Károly lépését, amely magában hordja egy új véres háború csíráját. Hlinka kereszténynek vallja magát, ezért elitél minden háborút. De ha a szlovák népet belekényszerítik az önvédelmi háborúba, akkor ez a nép semmi áldozattól sem fog vis­­­szariadni. „Teljesen el vagyunk határozva — mondotta emelkedett hangon Hlinka — hogy állam­un­­kat, szabadságunkat és népünk jogait még ál­dozatok árán is megvédjük cseh testvéreink oldalán!“ Habsburg Károly lépését a szóló Szlovenszkó léte ellen irányuló merényletnek minősíti. Egyetért a kormány kijelentésével, hogy Károly visszatérését­­ nem tekinti a ma­gyarság belügyének, hanem az európai béke ügyének, amelyet minden államnak meg kell védenie. A német képviselők a mozgósításnak fölös­leges voltát bizonyítgatták, míg Franke, a cseh szocialisták nevében a leghatározottabban kö­vetelte, hogy a csehszlovák állam csak akkor fejezze be maga részéről az ügyet, ha kezes­séget kap az állam a magyar kormánytól ab­ban a tekintetben, hogy a Habsburg-puccs ré­szesei mind megfelelő büntetést kapnak. A csehszlovák állam ugyanis csak akkor lehet nyugodt, ha a magyarság kizárja a trónigény­lők sorából a Habsburgokat. Csermák, német szoc. dem. képviselő után Hodzsa dr. szólalt föl, aki erősen hangsúlyozta, hogy a magyar ügy végleges elintézésében semmi haladékot sem hajlandó megtűrni. Kö­veteli, hogy a magyar intrikáknak tűzfészkét megsemmisítsék. Ennek csak egy módja van, ha a magyar törvényhozás egyszer s minden­­korra megfosztja a Habsburgokat a magyar tróntól. A szövetséges hatalmak és a magyar kormány kötelesek a magyar katonai rendszert keresztülvinni, a lefegyverzést végrehajtani és ezért a kisantántnak helyet kell foglalnia ab­ban a bizottságban, amely a lefegyverzést el­lenőrzi. Követeli mindazok szigorú megbünte­tését, akik a Habsburg-ház bármely tagjának hanem maga a tény, a megértés, az erkölcsi világrendbe bekapcsoló horog, a legfelsőbb gondolat a világot átalakító legnagyobb erő. Akkora erő, hogy végre is mindenen győzni fog s akkor meglesz a megértés, az egyet­értés és az együttérzés és békesség fog ural­kodni a nemzetek és népek bel- és küléleté­­ben, mert akkor már mindenki igazán szabad lesz és senki sem lesz egyenlőtlen! trónrajutása érdekében segédkezet nyújtottak. A magyar problémának elintézésére csak egy válasza lehet a csehszlovák államnak: Magyarországot meg kell szállnia a kisantant katonaságának. Ettől az elhatározástól nem szabad eltérni, mert csak így lehet az ország felszabadításá­­nak ügyét végleg befejezni. Füssy magyar képviselő az ellenkező néze­ten van. A királykérdést a magyarság belügyé­­nek tartja, így azt is, hogy kit emel a magyar­ság a trónra. De ettől eltekintve, ma úgy áll a helyzet, hogy a Habsburg-restauráció vesze­delme megszűnt, így a mozgósítás ma már tel­jesen szükségtelen. Mlooch, Wittich, Brodeczky után Modracsek annak kidomborítását követelte, hogy a cseh­szlovák állam nem a magyar nép, hanem pusz­tán a Habsburgok ellen küzd. Bechyne elvárja, hogy Anglia, ahová Habsburgokat el fogják szállítani, gondoskodni a fog arról, hogy e nemzetségből soha senki se fenyegesse tovább Európa békéjét. A magyar kormányköröket kényszeríteni kell arra, hogy fegyvereit Európának kiszolgáltassa. Ha nem teszi, akkor nekünk kell a magyaroktól fegyverei­ket elvennünk. A szónok hozzáteszi, hogy sem ő, sem pártja nem akarja a vérontást, de ha szükségessé vál­nék, akkor ezt a lépést nem tekintenék egy új há­ború kezdetének, hanem a Habsburgok ellen irányuló régi forradalom befeje­zésének. Aki ebben az időben nincs az állam mellett, hanem az állam ellen, az hazaáruló. Egy­szer­­smind követeli az áruuzsora letörését. Ezzel a tárgyalást befejezték. A szavazásnál a parlament a németek és a kommunisták sza­vazataival szemben az összes csehszlovák sza­vazatokkal a miniszterelnök kijelentését elfo­gadta. Az eredmény nagy lelkesedést váltott a csehszlovák képviselőkből.­­ A Habsburg-puccs tökéletes csődje A cseh-szlovák pártok egységes fellépése a Habsburg-restauráció ellen. Közelebbi részletek a puccs előkészítéséről és végrehajtásáról. A kisantánt felkészülten várja az eseményeket. ,Twm­.wri A prágai szenátus mai ülésén Benes dr. külügyminisz­ter hasonló nyilatkozatot tett, mint a képviselőhában, mire rögtön megkezdték a jelentés felett a tárgya­lást. A pártok egyes felszólalói ugyanazon tar­talmú beszédeket mondották, mint a parlament­ben. A szavazás hasonló eredménnyel járt, vagyis az összes csehszlovák pártok bizalmu­kat fejezték ki a kormány iránt, míg a néme­tek és a kommunisták a bizalmatlanságuknak adtak szavazásuk utján kifejezést. A szavaza­tok többsége a kormány mellett volt. A csehszlovák közvéleménnyel teljesen egyet­értő módon nyilatkozott meg a román közvélemény is, amely a leghatározottaban azt az álláspontot képviseli, hogy Károly királynak kapitulációja nem jelenti egyszersmind a Habsburg-kérdés­­nek végleges elintézését, hanem olyan kautélá­­kat kell keresni, amelyek elejét veszik a Habs­­burg-család bármely ágának a magyar trónra való törekvését. Az olaszok a kisantánt mellett. Amíg a nagyantántból az angolok és fran­ciák minden kétséget kizáró módon kifejezést adtak Károly ellenes érzületüknek, addig az olasz kormány jóideig mélyen hallgatott és néma szemlélője volt az eseményeknek. Ez a körülmény némi izgatottságot keltett a diplo­­máciai körökben és igen sokan voltak olyanok, akik egyenesen azzal vádolták meg az olasz kormányt, hogy Károly exkirály háta megett áll és támogatja a Habsburgoknak a magyar trón visszaszerzésére irányuló törekvését. Az olasz kormány tényleg sokkal hosszabb ideig foglalt el várakozó álláspontot, mint­sem a körülmények indokolnák. Most végre az olasz kormány is megnyilatkozott, kijelentve, hogy a kisantantnak eljárását jogosnak ismeri el és csak szolidáris lehet vele. A politikusoknak ideges türelmetlensége eme elkésett olasz nyilatkozat miatt átragadt a saj­tóra is. Ez kényszerítette a csehszlovák kor­mányt arra, hogy megnyugtató kijelentéseket tegyen az olaszok mellett, kijelentve, hogy „Itália a mostani magyar események folyamán teljes bizonyítékát adta a kisantant államaival való szolidáris együttműködéséről“. Károly és híveinek sorsa. Károly exkirályt és feleségét, Zitát, Simon­­falvy ezredes katonái a tatai Eszterházy-kas-

Next