Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)
1921-10-28 / 230. szám
LXXXIII. évfolyam, 230. szám. Péntek, 1921 október 28 : KoSce K ®'^^, F^>*s$£ a 4 £ 4, ’^feMáeiS szendbea«) T^kríbffis&feas i 165. »«000900 Me^cMc upoaf«. ooooocoo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- KÖVES ILLÉS ElőfizetésM dUitr helyben és vidéken: Egy egész éww$ 2ié korán». féléwe IfiS kraroB ®. aegreaevce M seri«*» e#y Lsaajj a 13 koiuuo. — Egye* írása Araisaroan^ wmmusuammam msumKgs&msmm Október 28. A demokratikus eszméknek a diadalra jutását ma már minden művelt nemzet megünnepli. Az ünneplés napja országonként változik. Július 14. vagy március 15. vagy október 28. Bastille bevételének, vagy a szabad sajtó első lélekzetvételének vagy egy új ország alapításának évfordulóján járják át ezek az eszmék a szíveket és fő, hogy a vezetők ezek szerint cselekedjenek. Valójában azonban úgy áll a dolog, hogy legtöbben ez eszmékkel tisztában sincsenek, hiszen azt hirdetik, hogy a testvériség, a szabadság és egyenlőség mellett csak értelmetlen ragasztók, amelyet csak azért illesztettek a kettőhöz, mert az emberek szeretik a szerencsét hozó hármas és hetes számokat. Pedig nem így van. A testvériség ad tulajdonképen lelket, életet a szabadságnak is, az egyenlőségnek is. Ez azonnal világossá válik előttünk, ha a három eszme lényegének mélységébe hatolunk. A szabadság a tiszta levegő, amely nélkül elsenyved, elpusztul az egyes ember, elsenyved, elpusztul az egész nemzet, él az egész emberiség. Az egyenlőség az életerő, a feszítő izom, amely gazdagot és szegényt, urat és parasztot egyaránt sorompóba állít, hogy mindannyiunk boldogságának, üdvösségének kertjét egyesült erővel megmunkáljuk. A testvériség azonban maga a vér, maga a sejt, amely nélkül szabadság és egyenlőség el sem képzelhető. Testvériség nélkül a szabadság és egyenlőség csupán csontváz. Rajta a hús, benne a vérkeringés, a szív, a lélek, az érzés és gondolkodás lehetősége a testvériség. Az igazi testvéri szeretet, az embereknek egymás iránt való őszinte, nemes, hazugság és képmutatás nélkül való valódi, szeretete képes csak egyformán szabaddá, teljesen egyenlővé tenni az embereket. Aki a testvériséget a maga hevítő lángjában nem érzi, aki a testvériséget feltételekhez köti. aki a testvériségből csak a maga számára követel, aki a is önző, az a szabadságot és testvériségben egyenlőséget üres szavakká morzsolja össze. Mert ha a szabadság a föld, amelybe az igazságnak és igazságosságnak, az áldozatos nagylelkűségnek és a boldogulás lehetőségének, a megélhetés biztosításának és emberi életünk megmaradhatásának magvait hintik ; és ha az egyenlőség a víz, amely a szabadság földjébe hintett magvakat táplálja, erősíti és fejleszti, akkor a testvériség a föld belsejében székelő meleg, sőt még ennél is több: maga a napfény, amely a magvakat kihajtja, megnöveszti, megérleli, hogy gazdag gyümölcsöket teremtenek mindenki számára. Testvériség nélkül nincs szabadság, nem lehet egyenlőség sem, amint napfény nélkül nem kel ki a legjobb földbe vetett mag sem, s ahogy megfagy a máskor termékeny üdítő víz is. Tagadhatatlan, hogy a szabadság és egyenlőség eszméi között belső ellenmondás van, a kiegyenlítés nagy és nehéz egyensúlyozó munkáját a testvériség végzi. A teljes, az abszolút szabadság, vagyis az a szabadság, amikor mindenkinek minden szabad, ez a szabadság mindent feje tetejére állító anarchiára vezet. A tökéletes, az abszolút egyenlőség, amely uniformizálja az emberiséget, amely hajszálnyira pontosan egyenlő területre utasítja az egyént, a legerősebb deszpotizmus melegágya. Testvériségnek, az abszolút testvériségnek, amely faj, jelleg, nemzetiség, vallás, társadalmi helyzet és egyéb választófalakra való tekintet nélkül az emberben csak az embert látja, szóval ennek az ideális testvériségnek hivatása az, hogy minden embert szabadságában annyira korlátozzon, hogy az egyéni szabadság égig ne érjen és szabadossággá, anarchiává ne fajuljon. De a testvériségnek kötelessége az is, hogy minden ember számára a megélhetésnek, a léleknek, magának az életnek feltételeit a deszpotizmus veszélye nélkül egyenlően úgy biztosítsa, hogy az egyén kiválóságát el ne nyomja, amely a köznek javára, hasznára, sőt dicsőségére és díszére van. Az abszolút szabadság mindent lerombol, mert az erőnek, a legerősebbnek, a legerősebbeknek uralmát jelenti. Az abszolút egyenlőség meg nem enged építeni, mert a gyengeségnek, a gyengéknek, a leggyengébbeknek uralmára visz. Az első magasan repül, az utóbbi a föld A Habsburg-restaurációval járó veszedelem közvetlensége már elmúlt a középeurópai béke egéről. A magyarságban, a magyar kormányban meg volt a megkívánható bölcseség, elegendő higgadtság és ami fő, megfelelő erő arra, hogy a Habsburg-törekvésekkel szembeszálljon és Károly exkirályt feleségével együtt internálja. Az ügy azonban evvel még nem nyert befejezést. A kisantánt ugyanis nem elégszik meg diplomáciai sikerekkel, nem elégszik meg Károlynak mostani kudarcával, hanem országaik békéjének és a konszolidáció munkájának végleges biztosítása céljából a leghatározottabban követeli, hogy Magyarország egyszers mindenkorra lehetetlenné tegye a Habsburgoknak a magyar korona után való vágyukat; követeli, hogy a trianoni békeszerződést a magyar állam az utolsó betűig teljesítse. De még ennél is többről van szó. A szomszédos államok akként fogják föl a dolgot, hogy nemcsak a Habsburg-kérdés európai érdekű kérdés, de a magyarországi államforma és alkotmány kérdése sem tekinthető egyelőre kizárólag magyar belügynek, hanem ebben a kérdésben beleszólást kell biztosítani a kisantántnak is. Ez azt jeenti, hogy Horthyéknak is távozniok kell helyükről és olyan kormányt kap Magyarország, amely kormányban a nagy- és kisantánt egyformán megbízik és amelyben a kisantánt a trianoni békeszerződés végrehajtásának biztosítékát látja. Hogy miként akarja majd a kis- és nagyantánt akaratát Magyarországon keresztülvinni, ma még nem tudjuk. De hogy komolyan készül akaratának érvényt szerezni, igazolják a kisantant háborús készülődései, igazolják a kis- és nagyantánt sajtóorgánumainak megnyilatkozásai, igazolják azok a nyilatkozatok és beszédek is, amelyeket az angol, francia, olasz államférfiak és az egyes parlamentek vezérszónokai tettek. Bennünket legelsősorban a prágai parlament állásfoglalása érdekel. A CTK hivatalos jelentései: A csehszlovák parlament tegnap tartott ülésén Benes külügyminiszter nagyszabású beszédben mutatott rá a kormány állásfoglalására a Habsburgok puccskísérletével szemben. Benes beszédét lapunk tegnapi számában közöltük. A beszéd fölött azonnal megindult a vita, amelynek során a kommunisták, a nemzeti demokraták élesen elítélik a Habsburgoknak ama törekvését, hogy a magyar trónt újból a maguk számára biztosítsák. A Hain képviselő egyenesen azt követelte, hogy Károlyt, minisztériumát és társaságát legott adják ki a nagyhatalmaknak és ezeket állítsák a nagyhatalmi bíróságok elé. Kívánta továbbá, hogy Magyarország kénytelen legyen mindazon államok mozgósítási költségeit megtéríteni, amelyeket Magyarország kényszerített arra, hogy fegyvert ragadjanak a Habsburgok ellen. Végül ama óhajának adott Hain képviselő kifejezést, hogy a kisantánt ellenőrző bizottságot helyezzen el Budapesten, amely a trianoni békeszerződés foganatosítására felügyelne. Hlinka beszél. Hlinka, néppárti képviselő, pártja nevében kijelentette, hogy a szlovák nép a maga szabad akaratából választotta a köztársasági államformát s a nép áldozatok árán is kész megporába húz le mindenkit. De az ember úgy van alkotva,hogy bár lábát a földre helyezi, fejét büszkén a magasban hordja. A testvériség az, amely az embert a föld sarából fölemeli, talpra állítja és igazán emberré teszi. A testvériség tehát nem esetleges függvénye, véletlen esetlegessége, értelmetlen hozzáragasztása a politikai Szentháromságnak, védeni köztársaságát. Éppen ezért a leghatározottabban elítéli Habsburg Károly lépését, amely magában hordja egy új véres háború csíráját. Hlinka kereszténynek vallja magát, ezért elitél minden háborút. De ha a szlovák népet belekényszerítik az önvédelmi háborúba, akkor ez a nép semmi áldozattól sem fog visszariadni. „Teljesen el vagyunk határozva — mondotta emelkedett hangon Hlinka — hogy államunkat, szabadságunkat és népünk jogait még áldozatok árán is megvédjük cseh testvéreink oldalán!“ Habsburg Károly lépését a szóló Szlovenszkó léte ellen irányuló merényletnek minősíti. Egyetért a kormány kijelentésével, hogy Károly visszatérését nem tekinti a magyarság belügyének, hanem az európai béke ügyének, amelyet minden államnak meg kell védenie. A német képviselők a mozgósításnak fölösleges voltát bizonyítgatták, míg Franke, a cseh szocialisták nevében a leghatározottabban követelte, hogy a csehszlovák állam csak akkor fejezze be maga részéről az ügyet, ha kezességet kap az állam a magyar kormánytól abban a tekintetben, hogy a Habsburg-puccs részesei mind megfelelő büntetést kapnak. A csehszlovák állam ugyanis csak akkor lehet nyugodt, ha a magyarság kizárja a trónigénylők sorából a Habsburgokat. Csermák, német szoc. dem. képviselő után Hodzsa dr. szólalt föl, aki erősen hangsúlyozta, hogy a magyar ügy végleges elintézésében semmi haladékot sem hajlandó megtűrni. Követeli, hogy a magyar intrikáknak tűzfészkét megsemmisítsék. Ennek csak egy módja van, ha a magyar törvényhozás egyszer s mindenkorra megfosztja a Habsburgokat a magyar tróntól. A szövetséges hatalmak és a magyar kormány kötelesek a magyar katonai rendszert keresztülvinni, a lefegyverzést végrehajtani és ezért a kisantántnak helyet kell foglalnia abban a bizottságban, amely a lefegyverzést ellenőrzi. Követeli mindazok szigorú megbüntetését, akik a Habsburg-ház bármely tagjának hanem maga a tény, a megértés, az erkölcsi világrendbe bekapcsoló horog, a legfelsőbb gondolat a világot átalakító legnagyobb erő. Akkora erő, hogy végre is mindenen győzni fog s akkor meglesz a megértés, az egyetértés és az együttérzés és békesség fog uralkodni a nemzetek és népek bel- és küléletében, mert akkor már mindenki igazán szabad lesz és senki sem lesz egyenlőtlen! trónrajutása érdekében segédkezet nyújtottak. A magyar problémának elintézésére csak egy válasza lehet a csehszlovák államnak: Magyarországot meg kell szállnia a kisantant katonaságának. Ettől az elhatározástól nem szabad eltérni, mert csak így lehet az ország felszabadításának ügyét végleg befejezni. Füssy magyar képviselő az ellenkező nézeten van. A királykérdést a magyarság belügyének tartja, így azt is, hogy kit emel a magyarság a trónra. De ettől eltekintve, ma úgy áll a helyzet, hogy a Habsburg-restauráció veszedelme megszűnt, így a mozgósítás ma már teljesen szükségtelen. Mlooch, Wittich, Brodeczky után Modracsek annak kidomborítását követelte, hogy a csehszlovák állam nem a magyar nép, hanem pusztán a Habsburgok ellen küzd. Bechyne elvárja, hogy Anglia, ahová Habsburgokat el fogják szállítani, gondoskodni a fog arról, hogy e nemzetségből soha senki se fenyegesse tovább Európa békéjét. A magyar kormányköröket kényszeríteni kell arra, hogy fegyvereit Európának kiszolgáltassa. Ha nem teszi, akkor nekünk kell a magyaroktól fegyvereiket elvennünk. A szónok hozzáteszi, hogy sem ő, sem pártja nem akarja a vérontást, de ha szükségessé válnék, akkor ezt a lépést nem tekintenék egy új háború kezdetének, hanem a Habsburgok ellen irányuló régi forradalom befejezésének. Aki ebben az időben nincs az állam mellett, hanem az állam ellen, az hazaáruló. Egyszersmind követeli az áruuzsora letörését. Ezzel a tárgyalást befejezték. A szavazásnál a parlament a németek és a kommunisták szavazataival szemben az összes csehszlovák szavazatokkal a miniszterelnök kijelentését elfogadta. Az eredmény nagy lelkesedést váltott a csehszlovák képviselőkből. A Habsburg-puccs tökéletes csődje A cseh-szlovák pártok egységes fellépése a Habsburg-restauráció ellen. Közelebbi részletek a puccs előkészítéséről és végrehajtásáról. A kisantánt felkészülten várja az eseményeket. ,Twm.wri A prágai szenátus mai ülésén Benes dr. külügyminiszter hasonló nyilatkozatot tett, mint a képviselőhában, mire rögtön megkezdték a jelentés felett a tárgyalást. A pártok egyes felszólalói ugyanazon tartalmú beszédeket mondották, mint a parlamentben. A szavazás hasonló eredménnyel járt, vagyis az összes csehszlovák pártok bizalmukat fejezték ki a kormány iránt, míg a németek és a kommunisták a bizalmatlanságuknak adtak szavazásuk utján kifejezést. A szavazatok többsége a kormány mellett volt. A csehszlovák közvéleménnyel teljesen egyetértő módon nyilatkozott meg a román közvélemény is, amely a leghatározottaban azt az álláspontot képviseli, hogy Károly királynak kapitulációja nem jelenti egyszersmind a Habsburg-kérdésnek végleges elintézését, hanem olyan kautélákat kell keresni, amelyek elejét veszik a Habsburg-család bármely ágának a magyar trónra való törekvését. Az olaszok a kisantánt mellett. Amíg a nagyantántból az angolok és franciák minden kétséget kizáró módon kifejezést adtak Károly ellenes érzületüknek, addig az olasz kormány jóideig mélyen hallgatott és néma szemlélője volt az eseményeknek. Ez a körülmény némi izgatottságot keltett a diplomáciai körökben és igen sokan voltak olyanok, akik egyenesen azzal vádolták meg az olasz kormányt, hogy Károly exkirály háta megett áll és támogatja a Habsburgoknak a magyar trón visszaszerzésére irányuló törekvését. Az olasz kormány tényleg sokkal hosszabb ideig foglalt el várakozó álláspontot, mintsem a körülmények indokolnák. Most végre az olasz kormány is megnyilatkozott, kijelentve, hogy a kisantantnak eljárását jogosnak ismeri el és csak szolidáris lehet vele. A politikusoknak ideges türelmetlensége eme elkésett olasz nyilatkozat miatt átragadt a sajtóra is. Ez kényszerítette a csehszlovák kormányt arra, hogy megnyugtató kijelentéseket tegyen az olaszok mellett, kijelentve, hogy „Itália a mostani magyar események folyamán teljes bizonyítékát adta a kisantant államaival való szolidáris együttműködéséről“. Károly és híveinek sorsa. Károly exkirályt és feleségét, Zitát, Simonfalvy ezredes katonái a tatai Eszterházy-kas-