Kassai Ujság, 1922. január-március (84. évfolyam, 3-74. szám)

1922-01-28 / 23. szám

LXXXV. évfolyam, 23. szám. Szombat, 1922. január 28 Xkerluastfttég fa IMIkintili ftWto 61 j&aiuint. (Neanch­udnk&zxaf­s­~«isfawh­­Xeiifb*«zási; ISI • ••»•••a M­­egjelenák nappala. c**oo*«a (Kaschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ. D*- KÖVES HJ-f­ S ElSfiuiM «fijaV helyben és vidéke. Efy egy u­lm 216 konu, félévre 108 korona, negyedévre 34 kneoa, egy béBBpra 14 korosa. — Egy«, ul. ám 1 bnaa. Uj hangok Loyd George a Westminster­ Central­ Hall­ban beszédet mondott. Hallgatói angolok vol­tak, mégis az egész világnak népe meghallotta. Angol hallgatói helyeseltek Lloyd Georgnak a­z ónoknak és a világ népei ezt a helyeslést ki­­törő ujjongásukkal toldják ynert. Mert arról ta­­nuskodik, azt bizonyítja ez a beszéd, hogy a lelkekben uateg változás állott be. Ez a beszéd azt a reményt kelti az emberiség hogy nemcsak a természet vak erői, lelkében, hanem egyes beható elmék is irányítják sorsunkat és hogy talán mégis felül fog kerekedni az embe­rekben a múltnak, sőt a jelennek ádáz gyűlöl­ködései után a józan ész és különös megértés, amely egyedül alapozhatja meg a jövendőt Énen kezdődő megértésnek egyik tantijelét látjuk abban a beszédben, amelyet Lloyd Georg most tartott, és ezt a beszédet különö­sen akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha Loyd Georgenak egy másik beszédére gondo­lunk ,amelyet közvetlenül a fegyverszü­net megkötése után tartott Az egész világ szeme akkor Anglián függött és az egész világ csalódott Lloyd George az ös­­­szes eddig szép szólamokat sutba dobta és oly beszédet mondott a­melyben a legyőzőitek iránt való legnagyobb kíméletlenséget hirdette. Evvel a beszéddel indult neki a választási harcba, hogy a kíméletlen béke ratifikálására megfelelő többség álljon rendelkezésére a par­lamentben, nehogy bárki is a wilsoni elvek vé­­delmére szót merjen emelni. Az utolsó évek története igazolja, hogy ez minden tekintetben sikerü­lt neki Győzött a választáson, többsége volt a parlamentben. (Itt a cenzúra 5 sort törölt) Pedig már akkor sokan voltak, akik előre figyelmeztették az ántantot, hogy a háborút megnyerték, de a békét elveszítették. Emberi­­lag a szigorú békének nem e*z erőszakos Intézkedése érthető, mert a né­metek azon cselekedetükért, hogy az 1918. októberi francia­országi visszavonulás alkalmá­val mindent, amihez hozzáfértek, tervszerűen ás ok nélkül elpusztítottak. Ki tagadhatja, hogy Németország ezzel az egész ántant jogos haragját vonta magára. Az előrelátó politikusok között voltak nagy számánál olyanok, akik azt ajánlották, hogy Franciaországnak módot kell nyújtani arra, hogy bosszúját a fegyverszünet megkötése, de kilönösen a békeszerződés ratifikálása előtt kitölthesse. Emlékezünk egy angol katonai szakértő megjegyzésére, aki szerint meg kellett volna engedni a franciáknak, hogy Berlinig vo­nuljanak, s­átjukban pusztításban és zsákmá­nyolásban éljék ki bosszúvágyukat Ezt a ka­tonai nézetet azóta sokan magukévá tették, közöttük különösen Gilbert Murray, aki tudo­mányos munkái révén tekintély és Irányadó személyiség Angliában. Murray akként ma­gyarázta ezen kijelentését, hogy a bosszú há­borúja inkább megbocsátható és kevesebb rosszat és kárt okoz, mint a bosszú békéje, mint a gyűlölet által diktált békeszerződés. S ehhez a kijelentéshez mi még hozzátehetjük, hogy a léleknek megkönnyebbülésével jár, ha a gyűlölet, a harag, a bosszú feszültsége egy­szer bármily után kitombolhatta magát De ha mindezen indulatok állandóan benn vannak a lélekben, akkor nem szűnnek meg folyton ingerelni, izgatni és rossz után újabb rosszakra ösztönözni és agitálni. Hiszen még mindig élénk emlékezetünkben van az a minden emberi érzést kigúnyoló, minden kul­túrát megcsúfoló cikk, amely nemrég a párisi Matinben jelent meg minden jobbérzésű em­ber őszinte rémületére. Ez a cikk tudományos alapon azt a kérdést tárgyalja, hogy az éhség­nek milyen foka volna szükséges ahhoz, hogy előidézze azt a legnagyobb fokú egyéni szen­vedést, amely megpndítaná a „Boche"-okat. Ezen cikk élesen bevilágít a francia lélekbe. Ez a sftk leplezetlenül rámutat a ki nem elégí­tett bosszúnak még most is eleven lánggal égő erejére. Ezen egyetlen cikknek alapján meg­értjük, miért kellett Briandn­ak elhagynia hé­trét, » miért foglalt el Poincaré olyan tartóz­kodó állásponttól « tervezett genuai konferen­ciával szemben. De megértjük azt is, miért akarná Franciaország Inkább romban látni az egész világot, mintsem megérni, hogy Német­ország életben maradjon, vagy pláne megerő­ 1t ifi Éh ! Bizony, Franciaország még most a „sohá"-­­ ba szeretné kitolni a németekkel való kibéküi­ f­­­lésnek, a megenyhü­lésnek politikáját. Francia­­­­ország még most is azon van, hogy a gazdasá­­­gi, politikai és katonai erőknek a németekre néz­ve jelenlegi hátrányos megoszlását állandó­sítsa. És Lloyd George ma még kellően fel nem mérhető és ki nem számítható terhet vett a nyakába, amikor arra a feladatra vállalko­zott, hogy Franciaországgal megérteti, hogy meg kell változtatnia magaviseletét és érzüle­tét Németországal szemben. Ugyanakkor köz­vetíti Németország és a legyőzött népek szá­mára az utat arra, hogy panaszaikat, terveiket, javaslataikat előadarissák. Ne feledjük ugyanis, hogy a háborúnak két fő­­oka volt: egyik az államok fegyverkezése, a­­ másik a piacokért való küzdelem. Ne feledjük, hogy a háború ezt a két kérdést egyáltalában nem intézte el. Washingtonban az első kérdést próbálták megoldani. És ha a nagyon kívánatos és sokat hangoztatott lefegy­verezés a dolgok mostani állása és a győző államok imperialisz­­tikus lelki berendezettsége miatt nem is volt végrehajtható, annyit a washingtoni konferen­cia mégis elért, hogy valamit enyhített, valami kis határt szabott a fegyverkezés végeláthatat­lan során. Ezzel kicsit enyhített az államok gazdasági helyzetén. Ami a világpolitika másik jelentős kérdését illeti, az megállapítható, hogy a piacok után való versengés, a háborúban elpusztult érté­kek pótlása céljából a nyersanyagért való harc váltotta fel. Ezt a harcot akarja majd a genuai konferencia mérsékelni. Újból hangsúlyozzuk csak mérsékelni. Mert amint a washingtoni konferencia nem járhatott teljes sikerrel a lel­kekben m­ég élő gyűlölet és egymástól való félelem miatt, ugyanezen okok miatt éppen úgy nem hozhat világos eredményeket. Igaz­ságos megállapításokat a gemrai konferencia sem. Mert az ott hozandó határozatok gyakor­lati jelentőségét senkinek sem szabad túlbe­csülni éppen ma, amidőn a háború a legszilár­dabbaknak hitt szövetségek, titkos megállapo­dások és nyilvános ígéretek megszegésének hihetetlen példáit produkálta. De azért nem szabad a génuai konferenciát sem teljesen lebecsülnünk. Mert ha nem is lesz­nek egy varázsigére a tegnap még ádáz ellen­ségek mára egymás nyakába boruló Jóbarátok, sőt talán még arra sem lesznek képesek, hogy egymás ügyelt elfogulatlanul megítéljék, de ha Lloyd George szavai szerint: alkalmat adnak a szegény ,vérző, már nyomorgó és elpusztult Európa államainak arra, hogy egyszer alapo­san kibeszélhessék magukat egymással és hogy az észre appot láthassanak, akkor talán tán vissza fog térni a testvériségnek az a régi szel­leme, amely alapja az egész emberi fajnak, amely lehetővé teszi a barátságos együttmű­ködést és megakasztja az új konfliktusok kitö­rését amelyek mindenkit romlásba döntenek. Lloyd George szerint a kölcsönös megértés­hez semmi más nem szükséges, mint a vezető pozícióban levő férfiaknak ama erős elhatáro­zása, hogy ott a legjobb munkát fogják végez­ni és ha el vannak szánva arra, hogy a gya­nakvást lecsendesítik, hogy egymásn segítse­nek, hogy gáncsot nem vetnek egymásnak. Mindezek szép szavak, gyönyrű­en csillogó szavak, de nem őszinték. Mert Lloyd George­nak tudnia kell, hogy amíg a tárgyaló felek az­zal az elhatározással ülnek le, hogy csak ma­guknak igyekeznek előnyöket biztosítani és kicsikarni, addig nem lehet beszélni­ jó és igaz­ságos egyezményekről. Már­pedig a győző ál­lamok avval az elhatározott szándékkal ülnek le, hogy a békékben biztosított jogaikról, elő­nyeikről nem mondanak le. Már­pedig LorUx George is elismerte ezekről a békékről, hogy embertelenek, feltételeik teljesíthetetle­nek és revízióra szorulnak. És még­sem akar­nak, még­sem mernek hozzányúlni. Előre érez­zük, hogy Lloyd George is, a genuai konferen­cia is zsákutcába került Ebből a zsákutcából csak akkor fognak tudni valahogyan kimászni, ha meg lesz bennök az őszinteség, hogy bevall­ják és elismerjék a rosszat, és igazán akarják a Jót: az egész emberiség kibékülését. Uoyd Georgenak sokat kell még küzdenie a­­ franciák és a többi győző népek elfogultságá­r val. De ha Lloyd George küzdelme nem fog diadalt aratni, akkor valójában nem marad más hátra a legyőzött népekre, mint aj háborúban­­ keresrt menekvést vagy a teljes elpusztulást! Amerika nem vesz részt a genuai konferencián • * H » « S Angliát Lloyd George fogja képviselni. Londonból jelentik: A „Times”” Rómából arról értesül, hogy ott híre jár annak, hogy a genuai konferenciát bizonytalan időre elhalasztották. A hír még megerősítésre szorul. Londonból jelentik: Washingtoni távirat szerint Amerika nem vesz részt a génuai konferencián. Londonból jelentik. Most már teljesen bizonyos, hogy Angliát Lloyd George fogja a génuai konferencián képviselni. Ausztria a lanai szerződést ratifikálta Schober vagy Fink lesz az uj kancellár. Az osztrák pénzügyeket nem lehet rendezni. Bécs, jan. 27. (Saját tud. táv.) Az osztrák képviselőház csütörtöki ülésén a csehszlovák politikai egyezményt tárgyalta Mayr dr. előadó referálásában. Az előadó megállapítja, hogy az úgynevezett Renner-féle titkos szerződés ezen egyezménnyel érvénytelenné vált. Több felszó­lalás után a Ház a keresztényszocialisták és szo­ciáldemokraták 104 szavazattával a lanai szerző­dést törvénybe iktatta. Ellene szavaztak a nagy­németek és a parasztszövetségek. Szavazataik összesen huszonháromra rúgtak. Az ülés végén az elnök bejelentette, hogy a szövetségi kancellár és a kormány lemondott. A nemzetgyűlés hol­nap megválasztja az uj kormányt. Bécs, jan. 27. (Saját tud. táv.) Az osztrák parlament ma délután választja meg az új kan­cellárt. Tárgyalások folynak abban az irányban, hogy újból Schober vállalja a kormányalakítást. Ha nem sikerülne vele megegyezni, akkor Funk kormány jönne, amelynek Mayer lesz a külügy­minisztere. Londonból jelentik: Az osztrák kormány a szövetségesekhez intézett jegyzékében Ausztria válságos anyagi helyzetét ismertetve, a szövetsé­gesek segítségét kéri azzal a megjegyzéssel, amennyiben a segély elmaradna, az angol kor­mány minden felelősséget magától elhárít. Lloyd George harmadfélmilliónyi angol fontnyi kölcsön folyósítását fogja javasolni. Az osztrák körökben az a nézet uralkodik, hogy Ausztria pénzügyi helyzete ma olyan két­ségbeejtő, hogy az angol kölcsön és a csehek által nyújtandó 500 milliós cseh koronás hitellel együtt sem elegendő már a pénzügyek szanálá­sára. Smeral képviselő interpellációjának utóhangjai Bizottság vizsgálta meg a ruszinszkói betegsegélyző pénztárakat. Beregszász, jan. 27. (Saját tudósítónktól) Smeral kommunista­­vezérnek a ruszinszkói állapotokról leadott in­terpellációja folytán a bratiszlavai országos pénzügy-igazgatóság a munkásbetegsegélyző­­pé­­ztárak megvizsgálására dr. PiSek Minisz­teri tanácsos vezetésével bizottságot küldött ki, melynek tagjai voltak többek között dr. Svenda és Malik országos pénztári főtisztvi­sel­őik is. A bizottság az Interpellációban külö­nösen panaszolt beregszászi, az borod! és akit a­­szlatinai pénztárakat vizsgálta meg és megál­lapította, hogy a pénztárakban semminemű szabálytalanság nem fordult elő. Az az észre­vétele sem volt az Interpellációnak he­lytálló, hogy a betegpénztárakban a keresztényszocia­listák volnának vezető állásokban, mert mint­­a bizottság megállapította, egyedül az uzhor­rod­i pénztár igazgatója, Gál Iván tartozik keresztény-szocialista párthoz, míg a beregszá­n­szi pénztárigazgató, Schiller Aladár szociálde­mokrata. Különben az uzhorodi pénztárban iS a bizottság mindent a legnagyobb rendben ta­lált. Az interpellációban megemlített egyéneket is kihallgatta a bizottság, akik jegyzőkönyvbe mondották, hogy azok az emberek, akik az interpellációhoz az anyagot szolgáltatták, őket félrevezették, többen pedig tagadták, hogy az interpellációhoz az adatokat ők szolgáltatták volna. A törvények közzététele szlovák és magyar nyelven Külön osztályt állítanak fel a minisztériumban a törvények magyar szövegének elkészítésére. Bratislavából jelentik : Szlovenszkó teljhatalmú minisztériumában ankét volt a törvények és ren­deletek közzétételéről szóló törvény végrehajtása ügyében. A t. és r. gyűjt. 500—1921. számú tör­vény, mely a törvények és rendeletek közzé­tételére vonatkozó 139—1921. számú törvényt részben megváltoztatja, kimondja, hogy a tör­vények és rend­eletek gyűjteménye a hivatalos, azaz a csehszlovák államnyelven jelenik meg. A törvények és rendeletek gyűjteményében meg­jelent törvényes jogszabályok szlovák nyelven az „Uradne Noviny“-ben kerülnek közzétételre. A törvények és rendeletek gyűjteményében szlo­vák szöveggel megjelent törvényes jogszabályok cseh nyelven a csehszlovák köztársaság hivatalos lapjában (Uradni List­est­ Republiky) tétetnek közzé. De csak a gyűjteményben közzétett cseh vagy szlovák szöveg a hiteles. Ezeknek a rendelkezéseknek végrehajtása ügyében a Szlovenszkó közigazgatásával meg­bízott minisztériumban Micura miniszter elnök­lésével te Kállay József dr. zsupán, a minisz­térium közigazgatási osztályának főnöke és Benkó dr. osztálytanácsos részvételével ankét volt. Az ankéton jelen voltak továbbá Fajnor Vladimir dr. volt unifikációs miniszter, a jogász­egyesület nevében Szodola Emil dr. ügyvéd, az egyetem nevében Weingart M. dr. tanár, az ügyvédi kamara­­ nevében Vanco dr. ügyvéd és a Slovenska Matica nevében Krémery Ist­ván író. Az ankét örömmel üdvözölte ennek a tör­vénynek megjelenését, melynek azonnali végre­hajtása politikai szempontokból is jelentőség­gel bír. A törvény végrehajtását egyhangúlag az államigazgatás feladatának nyilvánítot­ták, melynek csak a minisztérium kezei­ben szabad maradnia. Tekintettel azonban arra, hogy Szlovenszkóban­ kevesen vannak, kik mint a közigazgatás tiszt­viselői a törvények és rendeletek szlovák fordítá­sának filológiai és jogi pontosságát és helyessé-

Next