Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-05-16 / 111. szám
DANZIG A LENGYELEK FÖLÖTT SZABADKEZET KAPOTT Leat, máj. 15. (Saját tud. táv.) A Népszövetségi Tanács a danzigi ügy tárgyalása során jóváhagyta a danzigi alkotmányt. Elismerték Danzig önálló jogát olyan lengyel állampogárok kiutasítására, kik veszélyeztetik az állam békéjét. A Kér. Társadalmi Kör közgyűlése Megválasztották az uj tisztikart. (Saját tudósitóinktól.) A Keresztény Társadalmi Kör tegnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Szalay László korelnök nyitotta meg, bevezető szavaiban fölsorolta a tárgysorozat pontjait s fölkérte dr. Stuhlmann Patrik köri titkárt évi jelentése megtételére. Dr. Stuihrlmann Patrik beszámolójában felölelte a kereszténység világot átható céljait és problémáit, melyeket hivatva van a kör istápolói, azokért küzdeni. A keresztény világnézetet — mondotta — legjobban Friedrich Wilhelm Förster fejezte ki legfrappánsabban legutóbb megjelent könyvében. A keresztény világnézet mellé szegődni annyi, mint a szereteted a bölcsességet a magunk tulajdonává tenni. A kör minden téren nagy tevékenységet fejtett ki. Huszonnyolc esti előadást rendezett a múlt éviben, az előadásokat művészi számok követték. A kör tagjainak száma meghaladja a heten félszázat. Köszönetet mondott mindazoknak, kik a munkában részt vettek s kérte őket, hogy továbbra is álljanak a kör kulturális, ideális céljainak szolgálatába. Dr. Fleischmann Gyula javaslatára a titkári beszámolót a kör kinyomatta s minden egyes tagnak megküldeni rendelte. Ezután Stelányi Jenő pénztáros és Lantos Béla könyvtáros tették meg évi jelentésüket. A beszámolók után a tisztikar megválasztására krült a sor. A lemondott Hedry elnök helyébe a közgyűlés egyikangúlaag dr. Grossschmied Géza ügyvédet választotta meg a kör elnökének. A választások során a tisztikar a következőképpen alakult meg: Alelnökök: Szalay László és Zsadányi Róbert; igazgató: Tost Barna; ügyész: dr. Pollák Gyula; titkár: dr. Stuhlmann Patrik; háznagy: dr. Szarvassy László; pénztáros: Stelányi Jenő; könyvtáros: Lantos Béla; jegyző:k Encsi János dr. és Zsedényi László; ellenőrök: Schirger Endre és Oelschläger István. A 44 tagú választmány és a kör kebelében működő társadalmi és irodalmi szakosztályok megalakítása után a közgyűlés véget ért. A Carpathia Bratislavába költözik A Bratislava rendkívüli közgyűlés határozata. — A vasutügyi minisztérium tartjóankétot hív össze. (Saját tudósítónktól.) A Carpathia vezetősége a tegnapi napon Bratislavában kereskedelmi és iparkamara üléstermében rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen, amelyen Redlmann Mór, a Szepesi Fatermelő r-t. vezérigazgatója elnökölt, legfőbb programmpontként az egyesület újjászervezése szerepelt. A közgyűlés résztvevői után elhatározták, hogy a hosszas tanácskozás Carpathia, mint a Gyáriparosok Orsz. Szövets. fiókja fog működni és működésének székhelyét Kassáról Bratislavába teszi át, egyidejűleg pedig Kassán expoziturát létesít. A Gyáriparosok Szövetsége Bratislavában megfelelő helyiségeiket fog a Carpathia részére biztosítani, az átköltözködés időpontját pedig akkorra halasztották, amikor a költözködéshez szükséges anyagi eszközök biztosítva lesznek. Megtartotta a közgyűlés a tisztújító választást is, amelyen elnökül egyhangúlag dr. Szodola Kornélt, a bratislavai kereskedelmi és iparkamara elnökét választották meg, akit a közgyűlés ez alkalomból sürgönyleg üdvözölt. Alelnökök lettek :Reissmann Mór, a Szepesi Fatermelő r.-t. vezérigazgatója, Weber Siegfrid, a Danubia erdőipari r.-t, a nemzeti faipari r.-t. és Thomas Necas, zsolnai cellesegyár vezérigazgatói. A tüzifaszakosztály vezetőjéül Binnenstock Lipótot (Privigye), a kaményifa szakosztály vezetőjéül Spitz Dezsőt választották. A tárgyalások folyamán dr. Maderic, a Gyáriparosok Országos Szövetségének főtitkára bejelentette, hogy a bratislavai tőzsde megnyitása május 28-án fog megtörténni és a fa is a tőzsdei kereskedelem tárgya lesz. Ki fogják ez alkalommal nevezni a faperekben döntő tőzsdei bizottságot is, amely a faperek tárgyalásánál a mai bírói eljárásokhoz viszonyítva lényeges gyorsulást jelent. Bejelentették a közgyűlésen, hogy a kereskedelmi minisztériuími az egyesülethez értesítést küldött, amely szerint a vasútügyi minisztérium a közeljövőben az érdekeltekből ankétot hív össze a vasúti tarifák mérséklése tárgyában; az ankétre a Carpathia is meghívást kap. A közgyűlés elhatározta, hogy táviratilag kéri meg a kereskedelmi minisztériumot, hogy a faipar válságos helyzetére való tekintettel az ankétot a legsürgősebben hívják egybe. 1 feji kezdte a város tágszivü embereit s hasonló szerencsét kívánt magának az uj községben. A fiú hangtalanul ment a girbe-görbe utcákon, rá se nézett a magas tetejű házakra, egy gondolat sem világosodott meg benne, de sok, sötét érzés gomolygott lelkében, mint viharfelhők a nyugodt horizonton. S amint kiértek az országutra, melyet két csaknem egymásra boruló hegylánc zárt be s a házak elmaradoztak, egyszerre fellángolt előtte a kérdés, mit keres ő az ismeretlen faluban, mely felé idegen akarat sodorja. A város mintha híven integetett volna mögötte, lépéseit meglasította, mintha arra várna, hogy valaki utolérje és visszafordítsa őket. Az éjszaka emléke felglóriázva a visszaemlékezés sugarával buján szétterpeszkedett agyában, a megismert kéj ie lhatványozódva vibrált végig idegein. Reszketve, fulladozva megállt az utón. — Ó, visszamenni — szökkent ki belőle a vágy, mint egy kalitkájából kitört madár. A vak nyersen meglökte a bottal: — Átkozott dög, ne vesztegelj! Még délelőtt ■tt kell lennünk, különben fenét ér az egész nap! Előbb megrettent a kiálltásra, vad szomorúság fojtogatta, a város, az éjszaka, a csókok emléke felzokogott, elindult, de lábai megnehezedtek, balgán valami csodát várt, ami útjukba kerül, szörnyű zivatart, mely elől a házak közé kell viszamenekülni. Míg gépiesen rakosgatta lábait egymás elé, egyszerre, mint agy reveláció, megjelent előtte megbilincselt életének zsarnoka, a hályogos szemű ráncos arc, amint a görcsös bottal terelgeti megrontott életét, mint egy eléredt barmot. Felsorakoztak a megtagadott vágyódások, az apró igazságtalanságok, oktalan ütések, csak azért, hogy lázongásba korbácsolják elcsigázott énjét. Az éjszakára nem is gondolt, csak a múltat hánytorgatta, a letiport éveket, a jutalmatlan áldozatokat. Mindezeke csak azért rázta fel magában, hogy a bensejében sötéten bontakozó elhatározásra erőt gyűjtsön. Kínlódva birkózott benne a józanság a fenyegető téttel, melynek árnyéka lelkére vetődött. — Nem, nem lehet — nyögte sirva és megállt, hogy zaklatott szivét megnyugtassa. S öreg erre káromkodva belerúgott. Vad düh markolta meg agyát. A két hegylánc összeölelkezett feje mögött. A világ elsötétült. — Itt hagyom az utón — villant meg benne — majd meglátja, mire megy magában! És már készült elhajítani a gyűlölt botot. De felrévedt benne egy kép: látta a tehetetlen aggot, amint őszinte jajokkal sikong és tapogatózik. A A kép elrémítette, félt, hogy megbán mindent, visszatér segíteni rajta. Döntő, másíthatatlan elhatározás kényszere öklözte. Elborult agya még egy észrevevésre derengett fel: az út mellett örvénylő patak rohant a mélyben. S egy végső, túlfeszített lendülettel belökte apját a mélységbe. Aztán megingott. Részegen habozott egy percre, majd sebesen futni kezdett vissza, a város felé, mintha a gondolatok elől menekülne. Futott, futott. Ész nélkül. A szíve döngve vert, lélekzete zihált, mikor az első ház elé ért. Megállt, hogy kifújja magát. S akkor hirtelen beledöbbent, hogy mit keres itt az idegen emberek és házsorok között. Az emberek észreveszik, hogy a vak hiányzik a háta mögül és mit fog mondani nekik, kikkel csak az apja síró könyörgése kapcsolta össze s az istállóban is, hová visszavágyott, számonkérik majd a vakot s ő nem tud mit felelni. És véresen kibomlott előtte a látvány: az apja, amint hörögve zuhan a mélybe. Gyökértelenül, támaszték nélkül érezte magát a házsorok megnyíló torkában, megrettenve az emberek rámeredő tekintetétől. Egy fellobbanó remény rázta meg s visszafordulva rohanni kezdett, hogy apját, ha lehet, még életre mentse, megkeresse. Ziháló mellel ért az ut végzetes helyéig, reménye jóvátevő víziókat tárt elébe. Sietve, űzve belekapaszkodott a lejtőn, de a folyó egyhangú zúgással rohant s a vak nem volt sehol sem. Csak a görcsös bot hevert elhagyatva a parton. 3. oldal A Hlinka-párt zászlószentelése Zemplénben Varannó, május 14.(Saját tudósítónktól.) Vasárnap reggel 8 órakor már népes volt az utca, mindenki kíváncsian haladt el a város Főkapuján felállított díszkapu előtt, amelyen keresztül haladt Hlinka András pártvezér képviselőkből és szenátorokból álló híveivel. A zene szlovák nótákat játszott a díszkapu mellett, a lovasbandérium fel- és leszáguldoz. Hlinka páter ekkor már a templomban tartózkodott, ahol misét hallgatott. Ember ember hátán tolongott a templom előtti térségen. Másfél óra hosszat tartott az ünnepi mise, majd következett a zászlóbontás. A páter kibontotta a művészi remekbe foglalt szlovák feliratos zászlót, amelyet a nép színe előtt felszentelt s amelyet aranyszögekkel ékesítettek fel. Kb. 76 szöget vertek bele. Elsőnek Hlinka, majd a jelenlevő képviselők, szenátorok, továbbá zászlóapák és zászlóanyák. Zászlóanyák: Orosz Mihályné Csicsóka: Kiss Györgyné Varannó; Bodnár Julia Krusov: Béres Imréné Varannó: Hlad Mária Komoróc: Kentes Jánosné Varannómező; Majercsin Vasinné Csemernye; Tirpák Mihályné Sókut; özv. Riska Adalbertné Varannó; Molnár Istvánná Varannó; Alben Józseffé Varannó és Ferencz Anna Varannó. Zászlóapák: Kocun István a vrannói Hlinkapárt elnöke; Pavlov-Tirpák Mihály Krucsó; Kentos János Varannómező; Tirpák Mihály Sókut; Tkáts György Majorocka; Sepitkó József Varannó; Back Mihály Hencóc; Herckó János Varannó; id. Dravecky János Varannó; Micenkó Mihály Stefanóc; Miskanyin Mihály Nagydobra; Hircsák János Sókut; Tamás György Hencóc; Olyka János Hencóc. A felszentelt zászlót kb. 4—5000 főnyi tömeg kíséretében végigvitték a város főutcáján s a templomba vitték az Orofok, majd a tömeg bevonult a plébánia hatalmas udvarába, ahol politikai népgyűlést tartottak. A szlovák nyelvű szónoklatokat nagy tetszéssel s figyelemmel hallgatták. Hlinka András beszélt először a plébánia udvarának egyik magaslatán rögtönzött emelvényről. Hangsúlyozza, hogy szlovák és szlovák között nincs különbség, legyen az akár nyugati, akár keleti szlovák. A dialektusok nem jelentenek szakadékot az egységes néppártban. Örvendetes tényként álapítja meg, hogy számos helyen, mint Pozsonyban, Eperjesen, Zsolnán megalakultak a keresztény szövetségek. Azt mondják rólunk, katholikus ludákokról — folytatja beszédét —, hogy árulók vagyunk. Ez nem igaz. Mi örülünk legjobban annak, hogy Szlovenszkó él és létezik. Csakhogy ez nekünk nem elég, mert nekünk tiszta autonómia is kell, mert enélkül el sem tudjuk képzelni az önálló független Szlovenszkót, amelyben az őslakosság, a szlovákság érvényesülni tudjon. Hol vagyunk mi önállóság tekintetében? Nincsen önálló parlamentünk, nincsenek önálló iskoláink sem hivatalaink. Az adminisztrátorok sem szlovákok. Azt kívánjuk, hogy ki-ki legyen az a saját hazájában, a csehek Csehországban, a szlovákok Szlovenszkón. Nem vagyunk ellenségek, csak ne diktáljanak nekünk a csehek. Azt mondják, hogy nincs intelligenciánk, pedig van sok szlovák tanárunk, kiket dacára könyörgésünknek — nem neveznek ki. (Itt a cenzúra 2 sort törölt.) Vannak gimnáziumot végzett ifjaink, akik nem kapnak megfelelő állást. Azt mondják rólam, hogy áruló vagyok, aki Szlovenszkót a magyaroknak akarja elárulni. — 58 éves vagyok — ebből 4 és fél esztendőt a magyaroknál töltöttem a szegedi és váci börtönben, de nem azért, mert loptam, hanem igenis azért, mivel az autonóm Szlovenszkó híve voltam akkor is. Organizálok, de nem fizetésért és mégis azt mondják, hogy áruló vagyok. A földbirtokreform is csak papíron van meg. Négy év óta áll fenn a republika és a föld mégsem azoké,akik azt megdolgozzák. Miért nem parcelláz a Pozemkovi Arad? Ha a nép jólétben fog élni, akkor abból mindnyájunknak fog jutni. Önállóságunkért folytatott harcunkat teljes erőnkből álljuk és e csatában a ti segítségtekre feltétlenül számítunk! A második szónok dr. Kovalik (tanár) szenátor volt. Beszédében rámutat arra, hogy a kisiskola törvény nem felel meg a szlovák nép kuturális és morális nézetének. A vallástanítást kötelezővé kell tenni az összes iskolában. A Stefanek-féle iskolapolitikával a nép nem ért egyet. Durcansky György (trencséni rolnik) szenátor tartott ezután nagyobb beszédet. Durcansky szerint a cseh és szlovák mint külön-k külön nemzet létezik, de csehszlovák nincs. Pakar József (sárosi rolnik) képviselő rövid beszédben üdvözölte a zempléni népet. Onderco (sárosi) képviselő a sárosi szlovákok nevében beszélt. Elmondja, hogy róm. kath. pap, 13 évvel ezelőtt volt káplán Gálszécsen és már akkor üldözték, mint pánszlávot. „Mi szlovákok voltunk a magyarok alatt és azok vagyunk a csehek alatt is.“ — Cseh és szlovák testvérek, — de egyik a másikát ne bántsa. A mai csehszlovák parlament bűnben született és bűnben kell meghalnia. Felolvassa az Eperjesen egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot, melynek főbb pontjai a következők: 1. Autonómia, 2. a pittsburgi egyezmény betartása, 3. tiltakozás a nagyzsupák felállítása ellen, 4. tiltakozás a kisiskola törvény ellen, 5. a földreform, 6. Protestálás a súlyos adóterhek ellen. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Miután dr. Heszeg udvai plébános üdvözölte a szónokokat, a gyűlést Hlinka zárószavai fejezték be. A tömeg végül zeneszó mellett elénekelte a „Hej Slováci“-t. A gyűlésen a hatóság képviseletében Durcinszky főszolgabíró volt jelen. Incidens a gyűlés után: A gyűlés folyama alatt zavaró incidens vagy közbeszólás nem történt. Gyűlés után azonban kommunista Nagymihályból idejött 10—12 tagú csapat contragyűlést szeretett volna tartani, de a nép alaposan helyben hagyta őket, úgy hogy véres fejjel voltak kénytelenek elmenekülni. Hatan közülök súlyos sérüléseket szenvedtek. A sebesülteket dr. Török Vilmos járásorvos részesítette első segélynyújtásban. Milyen kérdések dominálják a prágai nagypolitikát? Prága, május 15. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt hét is a válság jegyében folyt le, amelyet a mindinkább terjedő sztrájk s az élelmiszerek, főleg pedig a hús hihetetlen drágulása folytán még jobban kiélezett. A kulisszák mögött lázasan folytak a tanácskozások anélkül azonban, hogy pozitívmegállapodásra sikerült volna jutni. Benes ellenőrzői: Bechyne és Rasin újból Prágában vannak s a berlini követ, Tusár is feltűnt a látóhatáron. A köztársaság elnöke kénytelen volt capíi útját elhalasztani s sürü egymásutánban fogadja kihallgatáson a pártvezéreket. Kloíác szenátort, Lukavsky képviselőt, Svehlát, Tusárt s újból Svehlát, valamint Rassint. Az agráriusok természetesen csakis Svehila kormányt tudnak elképzelni s Svehlának a szlovák nemzeti és kisgazdapárttal és a disszidens zsellérséggel folytatott részben eredményes tárgyalásait egyenesen úgy tüntetik fel, hogy mint a legnagyobb és legerősebb párt vezére feltétlenül neki kell, hogy a legtöbb kilátása legyen a miniszterelnökségre. Svehla azonban nem érzi oly biztosnak a talajt maga alatt s ezért nem tudja magát elhatározni. A koalíciós pártok ebben a kínos bizonytalanságban már egy újabb hivatalnok kormánnyal is kezdenek megbékülni, csakhogy kievickéljenek a kellemetlen helyzetből. A törvényhozó testületnek a kormánnyal szemben való túlságos megkötöttsége s függő helyzete miatt hétről-hétre halogatták a parlament összehívását, arra hivatkozva, hogy Benes a csehszlovák köztársaság kétfejű sasa nélkül semmit sem tudna végezni. Végre azonban mégis csak úgy döntöttek, dönteniük kellett a mind nagyobb mérvet öltő sztrájk miatt is , s a képviselőház csütörtöki házelnökségi ülésén elhatározták, hogy május 23-ra hívják össze a parlament mindkét házát. Addigra Benes is itthon lesz. A nemzeti szocialisták éppen ma kaptak sürgönyt tőle, hogy Benes 20-án tér visza Prágába. A parlament ülésszaka, amennyire az eddigi intézkedésekből következtetni lehet, nagyon rövid tartamú lesz s júniusban egész biztosan befejeződik, mert hisz minél kevesebbet ülésezik, a parlament, annál hosszabb ideig maradhat meg a jelenlegi koalíció. Megszoktuk már, hogy a koalíciós pártoknak állandóan szükségük van arra, hogy el-elhalasszák a sürgős közügyek elintézését, nehogy felborulni találjon a koalíció. A rövid tartamú ülésszak programmja természetesen igen sovány. Még nincs ugyan véglegesen megállapítva, jóllehet a sok petka a szociálpolitikai, a földmivelésügyi, a költségvetési és hadügyi hi-