Kassai Ujság, 1922. július-szeptember (84. évfolyam, 149-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

XXXXIV. évfolyam, 219. szám, Szerda, 1922. szeptember 2­7 RLELÓS SZERKESZTŐ i D*­ KÖVES n i AS glOftteM Jíjak keljrb«» é* iMákaa i tcr «géta­k«t, B­ Ura«, filém 106 Urai, nagytrOvr* 54 kMN% •67 Uaton 30 Urai, — Egyra rate ára 1 knrra% Az angolok kiparancsolják a görögöket Tráciából Orosz aknamunka a (Saját tudósitóinktól.) Amint ilyenkor­­ már szokásos, a b­ éke ügyéne­k egyik napról a másik­ra újabb­­ és újabb nehézségekkel kell megküz­denie. Az akadályokat a különféle érdekeltsé­gek támasztják, így mára arról érkeznek jelen­tések, hogy Moszkva minden erejét és ügyessé­gét arra használja fel, hogy az angolai kormányt visszatartsa a békekonferencián való megjele­néstől. Még fenyegetésektől sem riad vissza. A vörös hadsereget állandóan szállítja a román és lengyel határra, hogy így kényszerítsék ki az ántanttól a békekonferenciára való meghívást. Most már csak attól függ a béke ügyének mi­nél előbb való nyélbeütése, hogy Kemal pasa miként fog viselkedni avval a ténnyel szemben, hogy Szovjetoroszországot eddig még nem hív­ták meg a békekonferenciára. A jeleik azonban arra vallanak, hogy az ántant egyáltalában nem fog valami nagy akadályt gördíteni az elé, hogy Oroszország is helyet foglaljon a békeasztal mellett. Hiszen ez nem volna új dolog. Génua és Hága már tanúja volt annak, hogy a francia so­viniszták és a kommunista oroszok meg tudnak lenni egymás mellett anélkül, hogy egymást fel­falták volna. Ez a jelenet újból meg fog ismét­lődni, annál is könnyebben, mert az antant eddig semmiféle nyilatkozatában sem tett célzást arra, hogy ő az­ oroszokat ki akarja végleg re­­keszteni a megbeszélésekből. Hogy az oroszoktól kissé félnek, az termé­szetes. Hiszen a Szovjetoroszországnak egyál­ békekonferencia ellen, falában nem érdeke, hogy a béke állandósuljon. A szovjet­­ kormánynak mindenben és mindenkor arra kell törekednie, hogy az európai viszonyok mennél zavarosabbak legyenek, a konszolidáció minél kevésbbé következzék be, mert csak az elégedetlen emberek lelke hajlamos a kommu­nista eszmék befogadására, így attól tartanak, hogy a békekonferencia is csak alkalmat fog szolgálni a szovjet kormánynak arra, hogy a békétlenség magvát annál jobban széthintse. A békekonferencián azonban­­ még­sem lesz olyan könnyű dolga, ha a többi megbízott államok ko­molyan és becsületesen akarják a békét. Anglia úgy látszik ezt akarja. Mert ma az angol kormány követe útján azt a kívánságát közölte a görög kor­mánnyal, hogy Tráciát azonnal ürítse ki, amint Kemal elfogadta a konferenciára szóló meghívást. Ennek a jegyzéknek kimondhatatlan lesújtó ha­tása volt a görög népre. Az összes házakra ki­tűzték a fekete zászlókat, a férfiak és nők gyász­ruhába öltöztek, a nyilvános épületeket, hivata­lokat és kereskedéseket bezárták. A munkások — közöttük 80.000 szállítómunkás — sztrájkba állottak. Csak közüzemeket látták el, a többi üzemek és gyárak mind beszüntették a nemzeti gyász miatt a munkát. A török lovasság ma újból bevonult Csanak­­nál a semleges zónába. Magyarok és zsidók... A kormánytámogató pártok vezérférfiai ál­landóan uton vannak. Hol Itt, hol ott tartanak népgy­űléseket, hogy politikai eszméiknek hí­veket szerezzenek. A csehszlovák egység szükségének hangoztatása után azonban telje­sen kimerül politikai programmjuk. Semmi újat, nagyszerűt, eszmeit, népboldogítót, orszá­­got­ biztosítót mondani nem tudnak. Mindaz, ami a csehszlovák egységen kívül még politikai zsákjuk alján marad, nem más, mint gyűlölet, harag, elkeseredés és lázítás a magyarok és zsidók ellen. Ebből élnek ők. Ebből tartják fenn magukat. Ezen gyűlöletre építik hatalmukat. Ezen gyűlölettel táplálják népszerűségüket. A magyarság és zsidóság legokosabban teszi, ha az ilyen vádakra egyáltalában nem reagál s az időre bízza, amely előbb-utóbb meghozza úgy a magyarságnak, mint a zsidóságnak a kí­vánt elégtételt. És a magyarok és zsidók lel­kébe még a keserűségnek halvány árnyéka sem lopódzik, ha a magyarok és zsidók ellen a vá­dakat csehek és csehszlovák politikusok han­goztatják. Mert hiszen ezeket a politikusokat az új helyzet csak úgy tudja fentartani, ha állan­dósítják a zavarokat és a gyűlöletet. Megdöbbenünk azonban akkor, ha egy Dérer áll ki a nép elé és ő is ezen gyűlölködő formá­ban intéz kirohanást a magyarok és zsidók el­len, amint tette nemrég Besztercebányán a nép­­esülésen. Megdöbbenünk azért, mert Dérert minden tekintetben nívósabb politikusnak gon­doltuk, aki nem a nép szenvedélyére építi fel egy országnak a boldogságát, hanem ellenke­zőleg a különféle nemzetiségűek összeforrasz­­tásában igyekszik a mai és jövendő helyzet kulcsát megtalálni. Azt hittük, hogy Derer nyi­tott szemmel látó politikus, aki átérzi, hogy a szlovákot nem lehet úgy politikailag, gazda­ságilag és kulturailag naggyá tenni, ha helyte­len útra viszik, ha hamis képzetekkel tömik meg a fejét, ha erővel fekete pápaszemet il­lesztenek az orrára. Megdöbbenünk, mert De­rer szocialistának hívja magát. A szocialistát pedig szocialista világnézete kötelezi arra, hogy más nemzetiségűekben is csak az em­bert lássa s ne gyűlöletet s egyenetlenséget, hanem szeretetet és kibékülést hirdessen fajra, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül minden ember számára. A szocialistának nem az a kötelessége, hogy a viszonyok ügyetlen kiforgatásával más nemzetiségűekben keresse és találja meg a bűnbakot, holott a hatalom az ő kezében van, így ezer módja és millió alkal­ma lett volna arra, hogy a szociáldemokrata eszmék megvalósításával a köztársaság hatá­rain belül minden polgárnak, minden lakosnak szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, bol­dogságot, igazságot és szeretetet hozzanak. És mi történt? Mindennek az ellenkezője. És köteteket le­hetne teleírni annak bizonyítására, hogy ebben az országban a szocialista uralom egyáltalában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Egyenesen kiábrándító volt. Nem egy helyütt [ például Nagymihályon — a szocialista cse­hek és csehszlovákok olyan vehemensen tá­madták a magyarokat, zsidókat, általában az összes nemzetiségeket, hogy a szocialista szó­nok után fellépő kommunista agitátor mérsé­kelt, higgadt, a magyarságot nem bántó, min­den nemzetiséget védő tapintatos beszédével egyszerre megnyerte a maga számára a hall­­gatóság rokonszenvét. Besztercebányán is tü­relmetlenül hallgatták Dérer kirohanásait és a végén beléje fojtották a szót. Nem magyarok, nem németek, hanem maguk a szlovákok, aki építeni akarnak, nem pedig rombolni, akik bé­kességet akarnak, nem pedig egyenetlenséget, akik már utálattal fordulnak el minden uszítás­ai S ha a tisztelt honhazaffy vezérek nem változtatják meg taktikájukat, nem tudnak a helyzet magaslatára emelkedni, nem aakn­­ák át mentalitásukat, ha az első pozíciókat elfog­lalók nem veszik észre, hogy a tömeg már nem annyira buta, hogy minden maszlagot bevesz . Így nem lehet a gazdasági nyomort a telje­sen elnyomott magyarságra és minden gazda­sági tevékenységből kitúrt zsidókra fogni,­­ akkor majd egyszer arra ébrednek az önma­gukba beleszerelmesedett és hatalmukba bele­­mámorosodott vezetők, hogy magukra marad­tak és a tömeg elhagyta őket. Bizony, még ez lesz majd a legkisebb baj, mert a tömeg jóérzéke, ki nem facsart eszejá­­rása és veleszületett becsületes ösztöne önma­gára hagyva hamarább megtalálja az összefor­­rás lehetőségét, mint a hatalmukat féltő vezé­rek, mert a közös nyomor hamar egymás mellé állítja a szlovákot, magyart, németet, zsi­dót, mert a természet törvényére minden em­ber maga is előbb-utóbb rájut. Már­pedig a ter­mészetnek letagadhatatlan törvénye, hogy el­nyomók, üldözők nem azok sorából kerülnek ki, akik alul vannak, hanem ezeket a fent le­vőkből, uralkodók között kell keresnünk. Ezért olcsóbb minden Csehországban. Ezt pedig a szlovákok és úgy tudják, mint mi, mert ők éppen úgy érzik, mint mi. Ezért nevet keserű gúnnyal Dérer szemébe a szlovák nép, amikor nagy páthosszal azt sza­valja, hogy a mai gazdasági leromlásnak, óri­ási drágaságnak a magyarok és zsidók az okai... A szlovák nép már tudja, kik mai rossz helyzetének, nyomorának és vigasztal­hatatlan kétségbeesésének okai és nem hisz Dérernek... Száz csszl. korona Zürichben 16.80 (esett) Száz magyar korona Zürichben 0.2 lVa (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.37 (emelkedett) Száz német márka Prágában 2.16 (esett) Száz magyar korona Prágában 1.25 (esett) Egy csszt. korona Budapesten 78—80 (ugyanaz, mint tegnap) Egy dollár Prágában 31.75 (emelkedett) Egy q búza Budapesten 10.250 (ugyanaz, mint tegnap) Egy q szlovenszkói búza a po­zsonyi terménytőzsdén 165.— Egy q morva búza az olmützi ter­ménytőzsdén 150—165 Harc a szlovenszkói miniszteri székért Markovits, Hodzsa, Kállay s Rumann esélyei. Bratislava, szept. 26. (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ez­előtt a félhivatalos kormányközlemények rész­letesen közölték a Svehla elnöksége alatt alakítandó kormány programmját. Már akkor feltűnhetett, hogy ebben a kormányprogram­ban szó sincs Szlovenszkóról, ami egysze­rűen újabban leli magyarázatát, hogy az új kormány még teljesen bizonytalanul áll a szlovák kérdéssel szemben. Egyik-másik politikusnak a kinevezé­sével tehát annyival is inkább korai tényként számolni, amennyiben sem Svehla, sem megbízottja ebben az ügyben mai napig sem tárgyalt a la­pokban oly gyakran említett jelöltek­kel, ami nélkül kinevezésük el sem képzelhető. A pártok között természetesen már folytak a tárgyalások aziránt hogy melyik pártnak jusson a szlovenszkói minisztérium, ezek a tárgyalások azonban a miniszter személyét még nem is érintették. Erős versengés folyik az agrár és a szociáldemokrata párt között, akik közül az előbbi Hodzsát, az utóbbi Mar­­kovits Ivánt szeretné bársonyszékhez juttatni. A szociáldemokrata párt legutóbbi nép­­gyűléseit, melyeken Dérer Iván oly hévvel hadat üzent a Hlinka-pártnak, a párt esélyei­nek támogatására rendezték. Ám ezek távol­­­ról sem vezettek oly sikerre, mint ahogy remélték és bebizonyosodott az a régen ismert valóság (amiről csak Markovitsék nem akarták tudni), hogy a szociáldemo­krata párt háta mögött nincsenek tömegek. Régi választóik legnagyobb része ma a kommunista, avagy a wieni Internacionálé alapján szervezkedő független szocialisták táborában vannak, akik pedig egyáltalán nem hajlandók a jobboldali szocdem­ párt leg­jobboldalibb szárnyán álló Markovitsékkal magukat a munkásság előtt végleg kompro­mittálni. Egész bizonyos, hogy esetleges újóbbi választás esetén a független szocialis­ták mellett megsemmisítő vereséget szenved­nének Markovitsék. Ezt az agráristák Hodzsa vezetése alatt nagyon is jól látják és igyekeznek is fel­használni. Semmi esetre sem hajlandók át­­­adni a teljhatalmú minisztériumot a szoc­­demeknek és hivatkoznak arra, hogy ez a szlovenszkói kis- és középbirtokosokat Hlinka táborába hajtaná. Felmerült az a terv is, hogy az agrárista szlovenszkói miniszter a mellett a közigazgatás és iskolaügy vezetője szocdem­ párt kiküldöttje legyen, erről azonban a pártválaszt­mány még nem is döntött. A napilapok különböző formában már többször megemlékeztek Kállay és Rumann jelöltségéről is. Kétségtelen, hogy bárki lenne közülök a miniszter, nem jelentene lényege­sebb rendszerváltozást. Már­pedig Szloven­­szkónak amúgy is ingatag talajon álló gaz­dasági viszonyai aligha bírnának el gyökere­sebb változást. Ennek dacára Kállay és Rumann kinevezéséhez ke­vés remény van, legalább erre vall az a körülmény, hogy Kállay Pozsony­ban ügyvédi irodának alkalmas helyi­séget keres, Rumann pedig a keleti nagyzsupában pótolhatatlan. így tehát a félhivatalos és magánjelöltek ■ t kinevezése aligha fog megtörténni. A legva­lószínűbb — egybehangzó vélemények sze­rint — az, hogy egy eddig a közéletben ke­vés szerepelt politikussal fogják betölteni a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumot, ez azonban nem a Markovitsék jobboldali szoc­­dem táboréból fog sikerülni. Ez azonban megint el fog halasztódni és a szlovenszkói ügyek ideiglenes vezetésével addig, amíg a nagyzsupák megalakításának munkálatai végleg befejezést nem nyernek, az uj kormányban is Micura jelenlegi minisz­tert fogják megbízni. Ugyanaddig az idő­pontig marad állásában Kállay József is, aki ugyan a minisztérium legmagasabb tiszt­viselője, azonban tisztviselői kinevezése meg nem történt és így állását a politikai viszo­nyoktól tartja függőben. Minden körülmény­ek között összeül a zsupánok tanácsa, amely állandó befolyást fog gyakorolni a minisztérium politikai és gazdasági tevékenységére. Sramekék Hlinkáék ellen „Aki azt állítja, hogy a szlovákok­nak­­­­ magyarok alatt jobb dolguk volt, az csal." Turócszentmárton, szept. 26. (Saját tudósítónktól) jdlinkáék is már Lenin sorsán vannak. Utóbbiról is nap-nap mellett jelentgetik,­­hogy nagybeteg, meghalt, agyon­lőtték, vége a kommunizmusnak, stb. Hlin­káék is így vannak. Srobár-Hodzsáék a leg­­kissebb szélfuvást is már mint a pártban dúló vihart tüntetik fel s most csatlakoznak hozzájuk Sramelék is, kiknek lapja legutóbb igy ír a „testvérpárb­ól" . A szlovák néppárt azt állítja, hogy az iskolákban csehül taní­tanak. De elfelejti, hogy néhány emberen kívül kevesen tudnak nálunk helyesen szlo­vákul­). Még a tanítók sem(??) Ha a nép­pártnak annyira szívén fekszik a szlovák nyelv, miért írják a „Slovék"-ot oly vad szlováksággal, hogy a rendes szlováknak ol­vasásakor a haja szála az égnek áll. Tehát ha a néppártnak oly nagy gondja a szlovák nyelv, hálát kellene adnia a jó Istennek, hogy a szlovák gyermekek fejét nem verik szét a magyar tanítók. (Ugyan mikor­­ ették ezt meg a múltban ? — S­erk.) Ha a néppárt tényleg törődne a szlováksággal, úgy tűzzel-vassal védené a szlovák nyelv uralmát és nem en­gedné, hogy a szlovák gondolattól teljesen távol álló emberek legyenek képviselői és szenátorai. Vannak a néppártban jó szlová­kok is Hlinka és Buday szlovákságáról nem szabad kételkednünk, ellenben mit csinál ott Valló, Klimkó, mit csinálnak a többiek ? Mondják, hogy megbánták vétkeiket és most visszatérnek a szlovákokhoz. De vájjon ily emberek végezhetnek-e valami hasznosat a szlovák népért? Sokat tűrtünk, de már meg kell mondanunk Hlinkának, hogy min­den szócsatának vége van!

Next