Kassai Ujság, 1922. július-szeptember (84. évfolyam, 149-222. szám)
1922-09-27 / 219. szám
XXXXIV. évfolyam, 219. szám, Szerda, 1922. szeptember 27 RLELÓS SZERKESZTŐ i D* KÖVES n i AS glOftteM Jíjak keljrb«» é* iMákaa i tcr «gétak«t, B Ura«, filém 106 Urai, nagytrOvr* 54 kMN% •67 Uaton 30 Urai, — Egyra rate ára 1 knrra% Az angolok kiparancsolják a görögöket Tráciából Orosz aknamunka a (Saját tudósitóinktól.) Amint ilyenkor már szokásos, a b éke ügyének egyik napról a másikra újabb és újabb nehézségekkel kell megküzdenie. Az akadályokat a különféle érdekeltségek támasztják, így mára arról érkeznek jelentések, hogy Moszkva minden erejét és ügyességét arra használja fel, hogy az angolai kormányt visszatartsa a békekonferencián való megjelenéstől. Még fenyegetésektől sem riad vissza. A vörös hadsereget állandóan szállítja a román és lengyel határra, hogy így kényszerítsék ki az ántanttól a békekonferenciára való meghívást. Most már csak attól függ a béke ügyének minél előbb való nyélbeütése, hogy Kemal pasa miként fog viselkedni avval a ténnyel szemben, hogy Szovjetoroszországot eddig még nem hívták meg a békekonferenciára. A jeleik azonban arra vallanak, hogy az ántant egyáltalában nem fog valami nagy akadályt gördíteni az elé, hogy Oroszország is helyet foglaljon a békeasztal mellett. Hiszen ez nem volna új dolog. Génua és Hága már tanúja volt annak, hogy a francia soviniszták és a kommunista oroszok meg tudnak lenni egymás mellett anélkül, hogy egymást felfalták volna. Ez a jelenet újból meg fog ismétlődni, annál is könnyebben, mert az antant eddig semmiféle nyilatkozatában sem tett célzást arra, hogy ő az oroszokat ki akarja végleg rekeszteni a megbeszélésekből. Hogy az oroszoktól kissé félnek, az természetes. Hiszen a Szovjetoroszországnak egyál békekonferencia ellen, falában nem érdeke, hogy a béke állandósuljon. A szovjet kormánynak mindenben és mindenkor arra kell törekednie, hogy az európai viszonyok mennél zavarosabbak legyenek, a konszolidáció minél kevésbbé következzék be, mert csak az elégedetlen emberek lelke hajlamos a kommunista eszmék befogadására, így attól tartanak, hogy a békekonferencia is csak alkalmat fog szolgálni a szovjet kormánynak arra, hogy a békétlenség magvát annál jobban széthintse. A békekonferencián azonban mégsem lesz olyan könnyű dolga, ha a többi megbízott államok komolyan és becsületesen akarják a békét. Anglia úgy látszik ezt akarja. Mert ma az angol kormány követe útján azt a kívánságát közölte a görög kormánnyal, hogy Tráciát azonnal ürítse ki, amint Kemal elfogadta a konferenciára szóló meghívást. Ennek a jegyzéknek kimondhatatlan lesújtó hatása volt a görög népre. Az összes házakra kitűzték a fekete zászlókat, a férfiak és nők gyászruhába öltöztek, a nyilvános épületeket, hivatalokat és kereskedéseket bezárták. A munkások — közöttük 80.000 szállítómunkás — sztrájkba állottak. Csak közüzemeket látták el, a többi üzemek és gyárak mind beszüntették a nemzeti gyász miatt a munkát. A török lovasság ma újból bevonult Csanaknál a semleges zónába. Magyarok és zsidók... A kormánytámogató pártok vezérférfiai állandóan uton vannak. Hol Itt, hol ott tartanak népgyűléseket, hogy politikai eszméiknek híveket szerezzenek. A csehszlovák egység szükségének hangoztatása után azonban teljesen kimerül politikai programmjuk. Semmi újat, nagyszerűt, eszmeit, népboldogítót, országot biztosítót mondani nem tudnak. Mindaz, ami a csehszlovák egységen kívül még politikai zsákjuk alján marad, nem más, mint gyűlölet, harag, elkeseredés és lázítás a magyarok és zsidók ellen. Ebből élnek ők. Ebből tartják fenn magukat. Ezen gyűlöletre építik hatalmukat. Ezen gyűlölettel táplálják népszerűségüket. A magyarság és zsidóság legokosabban teszi, ha az ilyen vádakra egyáltalában nem reagál s az időre bízza, amely előbb-utóbb meghozza úgy a magyarságnak, mint a zsidóságnak a kívánt elégtételt. És a magyarok és zsidók lelkébe még a keserűségnek halvány árnyéka sem lopódzik, ha a magyarok és zsidók ellen a vádakat csehek és csehszlovák politikusok hangoztatják. Mert hiszen ezeket a politikusokat az új helyzet csak úgy tudja fentartani, ha állandósítják a zavarokat és a gyűlöletet. Megdöbbenünk azonban akkor, ha egy Dérer áll ki a nép elé és ő is ezen gyűlölködő formában intéz kirohanást a magyarok és zsidók ellen, amint tette nemrég Besztercebányán a népesülésen. Megdöbbenünk azért, mert Dérert minden tekintetben nívósabb politikusnak gondoltuk, aki nem a nép szenvedélyére építi fel egy országnak a boldogságát, hanem ellenkezőleg a különféle nemzetiségűek összeforrasztásában igyekszik a mai és jövendő helyzet kulcsát megtalálni. Azt hittük, hogy Derer nyitott szemmel látó politikus, aki átérzi, hogy a szlovákot nem lehet úgy politikailag, gazdaságilag és kulturailag naggyá tenni, ha helytelen útra viszik, ha hamis képzetekkel tömik meg a fejét, ha erővel fekete pápaszemet illesztenek az orrára. Megdöbbenünk, mert Derer szocialistának hívja magát. A szocialistát pedig szocialista világnézete kötelezi arra, hogy más nemzetiségűekben is csak az embert lássa s ne gyűlöletet s egyenetlenséget, hanem szeretetet és kibékülést hirdessen fajra, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül minden ember számára. A szocialistának nem az a kötelessége, hogy a viszonyok ügyetlen kiforgatásával más nemzetiségűekben keresse és találja meg a bűnbakot, holott a hatalom az ő kezében van, így ezer módja és millió alkalma lett volna arra, hogy a szociáldemokrata eszmék megvalósításával a köztársaság határain belül minden polgárnak, minden lakosnak szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, boldogságot, igazságot és szeretetet hozzanak. És mi történt? Mindennek az ellenkezője. És köteteket lehetne teleírni annak bizonyítására, hogy ebben az országban a szocialista uralom egyáltalában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Egyenesen kiábrándító volt. Nem egy helyütt [ például Nagymihályon — a szocialista csehek és csehszlovákok olyan vehemensen támadták a magyarokat, zsidókat, általában az összes nemzetiségeket, hogy a szocialista szónok után fellépő kommunista agitátor mérsékelt, higgadt, a magyarságot nem bántó, minden nemzetiséget védő tapintatos beszédével egyszerre megnyerte a maga számára a hallgatóság rokonszenvét. Besztercebányán is türelmetlenül hallgatták Dérer kirohanásait és a végén beléje fojtották a szót. Nem magyarok, nem németek, hanem maguk a szlovákok, aki építeni akarnak, nem pedig rombolni, akik békességet akarnak, nem pedig egyenetlenséget, akik már utálattal fordulnak el minden uszításai S ha a tisztelt honhazaffy vezérek nem változtatják meg taktikájukat, nem tudnak a helyzet magaslatára emelkedni, nem aaknák át mentalitásukat, ha az első pozíciókat elfoglalók nem veszik észre, hogy a tömeg már nem annyira buta, hogy minden maszlagot bevesz . Így nem lehet a gazdasági nyomort a teljesen elnyomott magyarságra és minden gazdasági tevékenységből kitúrt zsidókra fogni, akkor majd egyszer arra ébrednek az önmagukba beleszerelmesedett és hatalmukba belemámorosodott vezetők, hogy magukra maradtak és a tömeg elhagyta őket. Bizony, még ez lesz majd a legkisebb baj, mert a tömeg jóérzéke, ki nem facsart eszejárása és veleszületett becsületes ösztöne önmagára hagyva hamarább megtalálja az összeforrás lehetőségét, mint a hatalmukat féltő vezérek, mert a közös nyomor hamar egymás mellé állítja a szlovákot, magyart, németet, zsidót, mert a természet törvényére minden ember maga is előbb-utóbb rájut. Márpedig a természetnek letagadhatatlan törvénye, hogy elnyomók, üldözők nem azok sorából kerülnek ki, akik alul vannak, hanem ezeket a fent levőkből, uralkodók között kell keresnünk. Ezért olcsóbb minden Csehországban. Ezt pedig a szlovákok és úgy tudják, mint mi, mert ők éppen úgy érzik, mint mi. Ezért nevet keserű gúnnyal Dérer szemébe a szlovák nép, amikor nagy páthosszal azt szavalja, hogy a mai gazdasági leromlásnak, óriási drágaságnak a magyarok és zsidók az okai... A szlovák nép már tudja, kik mai rossz helyzetének, nyomorának és vigasztalhatatlan kétségbeesésének okai és nem hisz Dérernek... Száz csszl. korona Zürichben 16.80 (esett) Száz magyar korona Zürichben 0.2 lVa (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.37 (emelkedett) Száz német márka Prágában 2.16 (esett) Száz magyar korona Prágában 1.25 (esett) Egy csszt. korona Budapesten 78—80 (ugyanaz, mint tegnap) Egy dollár Prágában 31.75 (emelkedett) Egy q búza Budapesten 10.250 (ugyanaz, mint tegnap) Egy q szlovenszkói búza a pozsonyi terménytőzsdén 165.— Egy q morva búza az olmützi terménytőzsdén 150—165 Harc a szlovenszkói miniszteri székért Markovits, Hodzsa, Kállay s Rumann esélyei. Bratislava, szept. 26. (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt a félhivatalos kormányközlemények részletesen közölték a Svehla elnöksége alatt alakítandó kormány programmját. Már akkor feltűnhetett, hogy ebben a kormányprogramban szó sincs Szlovenszkóról, ami egyszerűen újabban leli magyarázatát, hogy az új kormány még teljesen bizonytalanul áll a szlovák kérdéssel szemben. Egyik-másik politikusnak a kinevezésével tehát annyival is inkább korai tényként számolni, amennyiben sem Svehla, sem megbízottja ebben az ügyben mai napig sem tárgyalt a lapokban oly gyakran említett jelöltekkel, ami nélkül kinevezésük el sem képzelhető. A pártok között természetesen már folytak a tárgyalások aziránt hogy melyik pártnak jusson a szlovenszkói minisztérium, ezek a tárgyalások azonban a miniszter személyét még nem is érintették. Erős versengés folyik az agrár és a szociáldemokrata párt között, akik közül az előbbi Hodzsát, az utóbbi Markovits Ivánt szeretné bársonyszékhez juttatni. A szociáldemokrata párt legutóbbi népgyűléseit, melyeken Dérer Iván oly hévvel hadat üzent a Hlinka-pártnak, a párt esélyeinek támogatására rendezték. Ám ezek távolról sem vezettek oly sikerre, mint ahogy remélték és bebizonyosodott az a régen ismert valóság (amiről csak Markovitsék nem akarták tudni), hogy a szociáldemokrata párt háta mögött nincsenek tömegek. Régi választóik legnagyobb része ma a kommunista, avagy a wieni Internacionálé alapján szervezkedő független szocialisták táborában vannak, akik pedig egyáltalán nem hajlandók a jobboldali szocdem párt legjobboldalibb szárnyán álló Markovitsékkal magukat a munkásság előtt végleg kompromittálni. Egész bizonyos, hogy esetleges újóbbi választás esetén a független szocialisták mellett megsemmisítő vereséget szenvednének Markovitsék. Ezt az agráristák Hodzsa vezetése alatt nagyon is jól látják és igyekeznek is felhasználni. Semmi esetre sem hajlandók átadni a teljhatalmú minisztériumot a szocdemeknek és hivatkoznak arra, hogy ez a szlovenszkói kis- és középbirtokosokat Hlinka táborába hajtaná. Felmerült az a terv is, hogy az agrárista szlovenszkói miniszter a mellett a közigazgatás és iskolaügy vezetője szocdem párt kiküldöttje legyen, erről azonban a pártválasztmány még nem is döntött. A napilapok különböző formában már többször megemlékeztek Kállay és Rumann jelöltségéről is. Kétségtelen, hogy bárki lenne közülök a miniszter, nem jelentene lényegesebb rendszerváltozást. Márpedig Szlovenszkónak amúgy is ingatag talajon álló gazdasági viszonyai aligha bírnának el gyökeresebb változást. Ennek dacára Kállay és Rumann kinevezéséhez kevés remény van, legalább erre vall az a körülmény, hogy Kállay Pozsonyban ügyvédi irodának alkalmas helyiséget keres, Rumann pedig a keleti nagyzsupában pótolhatatlan. így tehát a félhivatalos és magánjelöltek ■ t kinevezése aligha fog megtörténni. A legvalószínűbb — egybehangzó vélemények szerint — az, hogy egy eddig a közéletben kevés szerepelt politikussal fogják betölteni a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumot, ez azonban nem a Markovitsék jobboldali szocdem táboréból fog sikerülni. Ez azonban megint el fog halasztódni és a szlovenszkói ügyek ideiglenes vezetésével addig, amíg a nagyzsupák megalakításának munkálatai végleg befejezést nem nyernek, az uj kormányban is Micura jelenlegi minisztert fogják megbízni. Ugyanaddig az időpontig marad állásában Kállay József is, aki ugyan a minisztérium legmagasabb tisztviselője, azonban tisztviselői kinevezése meg nem történt és így állását a politikai viszonyoktól tartja függőben. Minden körülmények között összeül a zsupánok tanácsa, amely állandó befolyást fog gyakorolni a minisztérium politikai és gazdasági tevékenységére. Sramekék Hlinkáék ellen „Aki azt állítja, hogy a szlovákoknak magyarok alatt jobb dolguk volt, az csal." Turócszentmárton, szept. 26. (Saját tudósítónktól) jdlinkáék is már Lenin sorsán vannak. Utóbbiról is nap-nap mellett jelentgetik,hogy nagybeteg, meghalt, agyonlőtték, vége a kommunizmusnak, stb. Hlinkáék is így vannak. Srobár-Hodzsáék a legkissebb szélfuvást is már mint a pártban dúló vihart tüntetik fel s most csatlakoznak hozzájuk Sramelék is, kiknek lapja legutóbb igy ír a „testvérpárból" . A szlovák néppárt azt állítja, hogy az iskolákban csehül tanítanak. De elfelejti, hogy néhány emberen kívül kevesen tudnak nálunk helyesen szlovákul). Még a tanítók sem(??) Ha a néppártnak annyira szívén fekszik a szlovák nyelv, miért írják a „Slovék"-ot oly vad szlováksággal, hogy a rendes szlováknak olvasásakor a haja szála az égnek áll. Tehát ha a néppártnak oly nagy gondja a szlovák nyelv, hálát kellene adnia a jó Istennek, hogy a szlovák gyermekek fejét nem verik szét a magyar tanítók. (Ugyan mikor ették ezt meg a múltban ? — Serk.) Ha a néppárt tényleg törődne a szlováksággal, úgy tűzzel-vassal védené a szlovák nyelv uralmát és nem engedné, hogy a szlovák gondolattól teljesen távol álló emberek legyenek képviselői és szenátorai. Vannak a néppártban jó szlovákok is Hlinka és Buday szlovákságáról nem szabad kételkednünk, ellenben mit csinál ott Valló, Klimkó, mit csinálnak a többiek ? Mondják, hogy megbánták vétkeiket és most visszatérnek a szlovákokhoz. De vájjon ily emberek végezhetnek-e valami hasznosat a szlovák népért? Sokat tűrtünk, de már meg kell mondanunk Hlinkának, hogy minden szócsatának vége van!