Kassai Ujság, 1923. január-március (85. évfolyam, 1-75. szám)

1923-03-22 / 67. szám

1X oldal» /Yv Mabropulos (Csapek Károly új drámája.) Schopenhauer szerint az ember és az átllat között abban van a legnagyobb különbség, hogy az­­ állat anélkül él, hogy a halált igazánból ismerné; az állati egyed ezért a faj egész örökkévalóságát élvezi; ment­­ magáról, mint végtelenről van tudata. Az embernél a Ménben az ésszel­ együtt szükségképpen beállott a ha­lálnak elrémítő bizonyossága. Ebből' önkényt, teremészetszerü'leg folyik, hogy amíig az állat egyikedvüen éli te a maga végtelennek és örök­kévalónak hitt életét,­­addig az embernek életét álandóan megkeseríti, megzavarja, megrontja az a tudat, hogy valamikor nem­ tesz, nem fog élni, meghal. Az ember ebbe a tudatba nem tud belenyugodni. Alkatja az életet, a hosszú életet, a végtelen', az örök­­évalló életet és fut a halálnak 'gondolata dőli A „fuga mortis‘‘, a haláltól való futás az ember életének egyik leg­főbb, legfontosabb alkotórésze. S az­­halál elől valló menekülésben az emberek­ egy része bele­szalad a válás vigasztaló tanaiba és a túlvilági élet örökkévalóságában nyugszik meg. Az em­berisé­g egy másik — imond­ju­k: kisebbik — ré­sze a filozófia tételeiben keres vigaszt (Ebben az értelemben nevezi Sokrates a filozófiát: a halállal való foglalkozás tudományának.) A harmadik rész a szellemekben, a negyedik a világban, állatban akar tovább élni. Míg az emberiség számbavehető lelkes­­ Csoportja egy­szerűen­ szembehelyezi a maga kis emberi aka­ratát a halállal és azt mondja :­­legyőzlek! És iz­gatottan, idegesen kutatja a hosszú élet titkát. És feltalálnak mindenféle bájitalt, csodakenő­csöt, életelixírt, vegyiszert, alkalmaznak vér­átömlesztést, operálást, vagy a babona karjaiba szaladnak be, míg mások a természettudomá­nyokat, higiéniát állítják az emberi élet meg­hosszabbításának szolgálatába. Mindhiába: az embernek meg kel­l halnia. S ami még ennél is fájdalmasabb, meg kel öregednie! Már­pedig az örök élet csak úgy kell, ha a szelfb­an, a test teljes erejében megmarad, ha nem kel az em­bernek az öregség összes keserveit, tkánu­ait, ba­jait, szenvedéseit és reszkető tehetetlenségét elviselni. Az emberiségnek ezt a nagy problémáját, amely a legrégibb időktől kezdve a ma leg­utolsó pillanatáig állandóan foglalkoztatja az embert, — vitte színpadra Csapek Károly a tegnap nálunk magyarul­ először bemutatott színművében. Háro­mszázharminchét éves asszony­a, darab főhőse, a­ki 1585-ben született. Az összes nagy embereknek k­ortársa volt, akiknek­­ emberi gyengéit is ismerte, amelyeket a történeti táv­lat lassan kiküszöböl s­e­ f­elejt a megnövekedett nagyság hatása alatt. Az életet meghosszab­bító recept emberek kezébe­­ került. Igazán mind­egy, hogy­­ kik kezébe. "(A darabban a mese is roppant mellékes, nem fontos, sokszor nem is érdekes, éppen ezért gyakran fárasztó is ter­­jeng­őségében.) És az emberek nem tudnak vele miit csinálni Az egyik azt akarja, hogy közkézre adják a titkot. Mert az­­ élet olyan rövid, hogy egy em­ber sem tudja befejezni a maga művét. Meghal, mielőtt­­ élt volna. Az embernek adott­­ hatvan év — szerinte — jobbágyság, gyengeség, ájta­­tiasság és­­ tudatlanság. Háromszáz év minden embert tudóssá és előkelővé tenne. Ez­­ természetesen felforgatná az emberiség eddigi életrendjét, mert 300­ évig kellene hiva­­talnokoskodni­, vagy harisnyát fejelni és az egész­­ életet újból berendezni. 300 évre házas­ságot kötni! Ez nem jó! (Nem kell. Ezért egy másik azt javasolja­, hogy az emberi életet csak tíz évvel kellene meghosszabbítani. De ez üzle­­tességre vezetne. Ez sem kell! A harmadik csak az erősek, a tehetségesek életét kívánná megnyúj­tani, mert a közönséges, kis, buta ember egyáltalában nem hal meg; a kisember örökkévaló, 'lélegzetvétel' nélkül’ sza­porodik, mint a Légy, az egér. Csak az erő, ké­pesség­ hal meg, merít ez pótolhat a vt­llam­. Ez az élet­­ mágnásainak kitermeUésére ve­zetne! Ez a megoldás sem izó. El vele! Végül az utolsó a felfedező családjának jut­tatná ezt a titkot, mint amely egyedül őt illeti. De ez a megoldás sem kell, akkor valaki örökké fog éln­i, mert a véletlen így hozta magával, holott csirkefogó, bolond, perverz, idióta, ter­helt vagy hisztérikus. Szóval: Csapek szerint az emberek vágynak a hosszú élet titka után, de ha I kezükbe kerül, nem­ tudnak vele mit csinálni. Annál­ is inkább, mert a 337 éves nő bevallja, hogy a hosszú éltetnek is megvan a maga átka: az unalom. Százig, Százharmincig kibírja, de azután meg­hal benne a lélek. Ekkor már az ember nem tud semminek örülni, semmiben hinni. Az em­berek nem lesznek jobbak, nem lesznek na­gyobbak. Semmi sem tudja őket megváltoztat­ni. Egyáltalában semmi nem történik. Minden dolognak csak az arasznyi létben van értéke, élvezete. Ez teszi­ az embert boldoggá. Ez kelti fel az emberben az érdeklődést, a hitet, a sze­relmet, az ideálokat, feladatokat, a ha­ladás vá­­gyait, az erő érzetét, szóval: az élet érzését! Az örökkévalóságban minden megszokottá, közön­ségessé, mindennapivá lesz. Ezzel megszűnik tulajdonképpen minden Létezni Nincs bűn és erény, nincs öröm és fájdalom, nincs fé­g és föld. És ami a legfőbb: megmarad a halálfélelem. A haláltól való remegés a hallhatatlan embereket is állandóan takartja, hátha mégis meghal. Felveti ekkor a költő a­­ kérdést: érdemes-e hát ilyen körülmények között ihráomszáz évre, vagy még tovább: örökké élni. A válasza az, hogy: nem. Ezért a színpadon a halandó embe­rek elégetik a halhatatlanság titkát. Nem kell, mert minden úgy van jól, ahogyan van. Az em­ber ne akarjon emberi léte főé emelkedni, mert súlyosan,­­keservesen ímegi bűnhődik. És minden­ki­­ örül, hogy halandó, még a 337 éves asszony is­­ boldog, hogy halhatatlanságából )kigyógyult. Ez a gondolat vonul végig a „Makropuloson“. Élesen, szigorúan végiggondol gondolat, de részleteiben a legnagyobb ellenmondást váltja ki 'belőlünk 'és a kérdések nagy­­ tömege tolul ajkunkra. De nem vitatkozunk a költővé, és­­ be­lenyugszunk régi konfeluziójába. Drámájáról pe­dig csak annyit jegyzünk meg, hogy a negyedik felvonása értékes­, a többi hosszú lére­­ eresztett előkészítés, bevezetés a negyedik felvonáshoz, minden összeütközés, drámai konfliktus és ese­mény nélkül. A negyedik­­ felvonásba minden ne­hézség nélkül össze lehetne tömöriteni a három felvonásból fejszemérgetett­­ értékes mondásokat. Mindezen megjegyzéseink ellenére nagyon­­ örü­lünk, hogy Csapek Legújabb alkotás­áva­l megis­merkedhettünk. Színészeink jó előadásban törekedn­ek a da­rab előnyeit napfényre hozni. Zöldi Vilma a fő­szerepben átértette nehéz fel­adatát és jól meg­közelítette a megoldást. Turóczy a kamaszkor­nak, Teleky a férfikornak, Justh a megünlepedett és az alkonyatba hajló komoly kornak, Faragó a testileg és szellemileg megtört aggkornak, Vágó a nyerész­kedő, Farkas az elmélkedő fér­finak szerepeit jó­l játszotta meg. Hantos Irma elsőrendű volt. A közönség érdeklődéssel hall­gatta a színpadi elmélkedéseket. (—r.) Dr. Rumann nagyzsupánt a kereskedelmi és iparkamara kormánybiztosává nevezték ki Bratislava, márc. 21. (Saját tudósítónktól.) A bratislavai teljha­talmú miniszter dr. Ruman János kosicei nagyzsupánt a kosicei kereskedelmi és iparkamara igazgatóválasztm­­ányának kor­mánybiztosává nevezte ki. A kormánybiztosi intézmény a kamarák­nál idáig nem igen ismert volt, csakis rend­kívüli esetekben volt föntartva a kinevezési jogosultság a kormány részére. Az osztrák jogterületen azonban, hol a kamarák kine­­­­vezett igazgatóválasztmányai már évek óta­­ működnek, az egyes kamaráknál vannak­­ hasonló szerepet betöltő kormánybiztosok, legtöbb esetben a politikai hatóság vezető­tisztviselői. Mindenesetre felötlő, hogy a minisztérium ez alkalommal is, mint az igazgatóválasztmány kinevezésénél, Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban a érvényben nem lévő 1868. évi 85. számú osztrák kamarai törvényre hivatkozik! (Ki legyen tisztában a törvényekkel, ha a mi­nisztérium sincsen? Az érdekeltek minden bizonnyal az ily rendelkezéseknek köz­­igazgatási bírósági megsemmisítése iránt lépéseket tesznek. — Szerk.) Izgalmas jelenetek Besztercebánya községi közgyűlésén Bár a várost községgé degradálják, kiadásai mégsem csökkentek. — márc. 21. A városi villanyosiroda­­ bérbeadása k­övetkezett ezután.­­Steiner Dezső Ikereisfeedőne­k adták bérbe évi 8000 koronáért, 6 évi szerződéssel. Robbanó árut nem tarthat, sem albérletbe a helyiséget nem adhatja. Utána a városi pénztár szomorú helyzete került szóba. Súlyos pénzín­­ség fenyegeti ugyanis a községet amiatt, hogy tavalyról visszamaradt 8000 köbméter determelt tűzifa. Ennek mostani és tavalyi eladási ára kö­zött 720 ezer korona különbség van, ami a köz­ség bevételét csökkenti. Ezért 300 ezer korona azonnali pénzkölcsön fölvétele szükséges. pénzügyi bizottság javasolja a kölcsön fölvéte­­­lét.­­ Bellus Dániel a pénztári jelentésnél megem­lit­i, hogy Besztercebánya községgé alakult át és da­cára ennek, a községi kiadás mégis mindössze csak 454­­ koronával csökkent. Bellus Dániel és Cservenka másodbíró között heves összetűzés támadt. Ennek során­­ Bellus kijelentette, hogy végtelen csodálkozik, hogy Cservenkát a város vezetői között látja­, mert két és fél év előtt Cservenka a várost egy menet élén akasztófával járta be és a városháza erkélyéről is akasztófá­val fenyegette a város reakciósnak bélyegzett polgárságát. (A szoc. demokratáik között óriási' lárma tör ki. Elnöklő­­ bíró rendreutasítja Bell üst, majd meg­vonja tőle a szót és kijelenti, hogy beszédét jegyzőkönyvbe véteti.) Az izgalmas jelenet után elfogadták a pénz­ügyi bizottság javaslatát úgy a 300 e­zer koronás rögtöni, mint a 4 milliós kölcsönt illetőleg. Ezután sorra került .('Saját tudósi­tói­nktól.) Besztercebánya képvise­­lőtestül­ete tegnap tartott havi közgyűlést, mely­nek­­ tárgysorozatában a lakosságot érintő nehéz és súlyos spon­to­k megoldásáról volt szó. A­­ közgyűlést délután 4 óraikor Mikula Kálmán sztaroszta nyitotta meg, aki bejelentette, hogy a zsupán Lacsni János, Milan József, Kovács György­­ és Grantner Jánost kép­viselő testülett, rendes­­ tagokká nevezte kki; továbbá hogy Bellus Dániel sürgős interpellációra kért és­­ kapott en­gedélyt, melynek tárgya a község lakói építke­zése körül észlelt­­ hibák megszüntetése. A községi kölcsön. Ezután Cservenka tanár, másodbíró tett jelene­tést prágai útjáról a községi kölcsön tárgyában. Megemlítette­, hogy a tervbe vett házépítési ter­vek Brat­is­lavából Prágába küldettek az új építé­si törvény alapján. Állami kölcsönnel fogják az építkezőket­­ segíteni. Mulasztás volt, hogy ezeket az építkezéseket a volt városi vezetőség nem két­­ évvel előbb­­ kezdte meg, mert akkor három­százezer koronával olcsóbban lehetett volna­ az építkezést végrehajtani. Következett a sürgős 'in­terpelláció. Bellus bevezetésképpen furcsállotta, hogy a 'bankóik ajánlatai nem' a község, hanem Cservenka másodbíró címére 'érkeznek. Kérdi a város vezetőségéit, hogy szabályszerűnek tart­ja-e, hogy az építészeti bizottság e­­ hó 15-én, kocsin ment ki négy olyan helyre, amelyek a vá­rosházától ipár száz lépésnyire fek­­sznak ? Bár csekély átépítésről volt szó, mégis 185 korona eljárási költséget számítottak föl az építkezők­nek. Kifogásolja azt is, hogy amit az egyik épít­kezőnek megengednek, a másiknál megtagadják s e megtagadással 8000 korona több kiadást­­ okoz­nak egy kevésbé tehetős polgárnak. A kocsi­használatért a fejektől 150 K-t szednek be és csak 150 koronát fizettek be a község pénztárá­ba, azt is csak 18-án, amikor köztudomásúvá vált, hogy ő ez ügyben interpellációra készül. Lukovszky jegyző megjegyzi, hogy a bíró nem volt­­ a bizottsággal. A bizottság tagjainak 20 K jár és ezt mind a négy helyen jogosan vették föl. A tagok a régiek , azokat a törvény előírásai kötelezik eljárásukban. AMiskula bíró Bellus Interpellációjára a legköze­lebbi közgyűlésen ad­ érdemleges választ. a sztaroszta és a jegyző illetményeinek fölemeléséről szóló javaslat. Az ellenzék részéről Bellus Dáni­el és Klein­­ Ede képviselőtestületi tagok ellenzik a nagy kiadási többletet, mivel a sztaroszta, mint­­ a szoc. demokraták párttitkárja, a jegyző pedig mint kinevezett állami tisztviselő, elég magas fi­zetést húznak. Nem zárkóznak el némi fizetésja­­vítástól­­ és a sztaroszta részére 12.000 korona évi fizetést, a jegyzőnek 30 köbméter fát — tisztvi­selői árban —, ingyen villanyvilágítást és kert­használatot hoznak javaslatba. A többség a pénz­ügyi bizottság javaslatát fogadta el. E pont tárgyalása köz­ben újabb izgalmas iste­netek játszódtak le. Ugyanis Bellai Dániel hivat­kozott a sztaroszta első fizetésének megállapítá­sánál Furgyik István bizottsági tag azon javasla­tára, melyben az a sztaroszta fizetését 12 ezer koronában kérte megállapítani. Furgyik kijelenti, hogy a sztaroszta fizetését már akikor is csak ide­iglenesnek­­ tekintette, a mostani 24 ezer koronás évi­­ fizetést pedig méltányosnak­­ tartja. — Igen — feleli Bellus —, mert az államhiva­­talinokok, mint ön is, a községi pótadóhoz nem járulnak hozzá! Különben is ön, ha holnap a kom­munisták lesznek itt többségben, azoknak a ja­vaslatát fogja támogatni, pedig visszaem­lékez­­he­tne 12 év előtti dolgaira!1 Furgyik: Az a múlté, nem tartozik ide! A­­ többi pont letárgyalása után az izgalmakban gazdag­­ közgyűlés este 9 óraikor ért véget Az ungvári gazdasági pénztári igazgató a törvényszék előtt Uzshorod-Ungvár, márc. 21. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az ungvári törvényszék tegnap tárgyalta az ungvári ország­­­gos gazdasági munkásbiztosító pénztár volt igaz­gatójának, Mikulik Józsefnek sikkasztási bűn­ügyét. Mikulik, mint a gazd.­pénztár igazgatója, pár hónap alatt 161 ezer koronát sikkasztott. A tegnapi tárgyaláson a vádirat felolvasása után Mikulik kijelentette, hogy­­ bűnösnek érzi ma­gát. Elmondta, hogy több mint egy éve nem volt az­­ intézetnek pénztárszekrén­ye, úgy, hogy a pénzt zsebében volt kénytelen tartanni. Fizetése 1100 korona volt. Sohasem tudta, mennyi pénze volt. Költekezett. Barátaival mulatozott, akik ki­használták őt. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után a törvényszék elnapolta a tárgyalást s elrendelte a­­ gazdasági pénztár szervezeti alapszabályainak beszerzését, hogy meg lehessen állapítani, hogy iMikuilík köz- vagy magánhivtaalnok-e.. A védőnek azonnali szabadlábra helyezési elő­terjesztését a törvényszék elutasította. A késmárki német kulturszövetség alakuló gyűlése (Saját tudósítónktól.) A késmárki ka­szinó termében óriási közönség előtt tar­tott Bruckner Károly, líceumi igazgató, a szepesi német kulturszövetség ügyvezető elnöke megnyitó beszédjét. A Szepesség történetében visszatekintett a szepesi né­met őstelepesek óriási munkájára s kultu­rális érdemeikre, amellyel a testvéri szö­vetség és együttélés szép eszméjét hagy­ták örökül a szepesi német utódokra. A szövetség késmárki osztályának megala­kítását is ez a vezéreszme hozta létre. Az elnök határtalan lelkesedéssel foga­dott megnyitó beszéde után a tisztikar megválasztására került a sor; elnök lett Stenczel Mihály, egyházi gondnok, alel­­nökök Wein Elza és Binder Jenő, jegyzők Buc­ala Gyula és Knott Ottó, pénztáros Károlyi Rudolf, ellenőrök Hensch Aranka és Wein Tibor. A megválasztott Szenczel elnök köszönő záró szavai után a tulajdonképpeni kul­­turest vette kezdetét. A dalárda Gotthard karnagy vezetése alatt néhány szép dalt énekelt. Dr. Nitsch Alfonz tartalmas be­szédében a szövetség kedves kötelessé­gévé teszi az ős szepesi népdalok, mesék, legendák és népszokások felkutatását. Majd a női tornakor hölgytagjainak né­hány szép énekszáma következett. Grósz Alfréd tanár vetített képekkel, illusztrált tanulságos előadása rekesztette be a szé­pen sikerült első késmárki német kultur­­szövetségi estélyt, amit most már gyor­sabban fog követni a többi előadás, a szövetség programmja szerint. Az állami tisztviselők ruhabeszerzési előlegé­nek levonása. Prágából jelentik :A kormány el­­határozta, hogy az állami­­ tisztviselők ruhabe­­szerzési akciójára annak idején nyújtott hitel törlesztésére szolgáló levonásokat egy hónappal elhalasztja és a még levonandó­­ összeget a hóna­pok dupla számára osztja fel, úgy, hogy egy­­egy havi levonás az eddiginek felét teszi­­ Csak ki. Azoknak a tisztviselőknek, akiknek április­­ban a fizetési jegyzék korábbi elkészülése miatt levonják a­­ törlesztési részletet, májusban és jú­niusban nem vonnak le semmit. MARIUS M­AERTEN (francia) RÓZSA (magyar) BOXMÉRKŐZÉSE március hó 24-én (szombaton) este 8 órakor a Schalkházban

Next