Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)

1923-06-08 / 129. szám

LXXXV. évfolyam, 129 szám. Péntek, 1923 junius 8 tmarktaAguíq H : Ken­ce-Kagus*. F*­a*as 6*. fSMmiol. »Kew./e« MaoUzKAi in>W^ Uhfa—át: 1&S. iÁo^ehuúh BELELŐS SZERKESZTŐI D*- KÖVES ILLÉS EU&aetéri Äjei kd^bca kt *U korona, íétbfn 1«* korou. - Riadalom az állami tisztviselők között. — Mi történt Zólyomban és Besztercebányán? — A szeszpanama ügyében öngyilkosság történt? A tanítók és tanárok impozáns kongresszusa Ruszinszkóban. Elsimult az orosz-angol háborús veszedelem Is mám az új német jóvátétel! Javaslat döntő stádiumban Páris, junius 7. (Saját tud. táv.) A nagyantánt figyelme újból a német jóvátétel rendezése felé for­dul. A németek ugyanis elkészültek uj jóvá­tételi javaslatukkal, amelyet a nagyhatal­mak kormányainak már elküldöttek. Poin­­•aré éppen Brüsszelben volt, amikor meg­ismerte az új német javaslatot. Poincaré azonnal nyilatkozott a javaslatról, kijelent­ve, hogy Németország új javaslata sem elégíti ki Franciaország és Belgium leglé­nyegesebb követeléseit. A javaslatnak leg­nagyobb hiánya, hogy Németország nem kötelezi magát arra, hogy a Ruhrvidéken a passzív ellenállást megszünteti. Ezért Poincaré szerint nem is lehet tárgyalás alapjául elfogadni. A belgák csatlakoztak a francia felfogáshoz, de mert a belga kor­mány mindenféleképpen szeretné már, ha a jóvátételben valami megegyezés történ­nék, ezért azt javasolta Franciaországnak, hogy a szövetséges államok miniszterelnö­keit egy találkozóra hívják meg a jóvátételi Programm megállapítására. Franciaország a javaslathoz hozzájárult. A találkozás színhelye valószínűleg Ostende lesz. Poincaré Brüsszelben. A francia kormány szintén új javaslatot dolgozott ki. Az új javaslat hét pontban foglalja össze a francia jóvátételi követelé­seket. Ezek: 1. A ruhrvidéki passzív ellenállás meg­szűnéséig semmiféle német javaslat nem fogadható el; 2. a Ruhrvidéket a német fizetések ará­nyában kiürítik; 3. ha Franciaországnak elengedik az an­gol és amerikai adósságokat, akkor Fran­ciaország megelégszik 26 milliárd arany­márka jóvátétellel; 4. ellenkező esetben annyival több jóvá­tételt követel, mint amennyivel tartozik Franciaország Amerikának és Angliának; 5. Franciaország nem járul hozzá, hogy Németország fizetőképességét döntőbíró­ság állapítsa meg; 6. Franciaország nem vállal felelősséget, ha a meg nem szállott területeken a behaj­tási módok elégteleneknek fognak bizo­nyulni s Franicaország nem hajlandó kö­veteléseiből engedni, ha ezen behajtási mó­dok nem lesznek célravezetők. 7. Franciaország fentartja magának azt a jogot, hogy a megszállott területeken min­den jövedelmi forrást kiaknázhasson a jó­vátétel céljaira. Ezeket a jövedelmeket a szövetségesek összességének jóvátételi céljaira fogja fordítani. Poincaré ezen újabb javaslat érdekében a pitani­ Brüsszelbe utazott, ahol beható tárgyalá­sokat folytatott a belga kormánnyal. Poin­­carét Albert belga király hosszabb kihall­gatáson fogadta. Albert ama kívánságának adott Poincaré előtt kifejezést, hogy Ang­liát is vonják be a jóvátételi probléma meg­oldásába. Poincaré biztosította Albert ki­rályt, hogy ő szívesen látná, ha Anglia köz­reműködése megnyerhető volna és a szö­vetségesek a jóvátétel kérdésében szoro­sabban összetartanának, de egyben meg­magyarázta, miért kellett Franciaország­nak és Belgiumnak külön akciózni és miféle újabb rendszabályokat kívánnak foganato­sítani, hogy Németországot kapitulációra kényszerítsék. Anglia bízik. Az angol kormánykörökben az a nézet uralkodik, hogy a brüsszeli konferencia A miniszterelnök nem törődött az en­gesztelhetetlenek gyűlöletével, ami főkép­pen a hirhedt bolgár komitácsik élénkebb működésében nyert kifejezést és nem tért el politikájának irányától. Ez pedig nagyjá­ban az volt, hogy a szomszédokkal feltét­lenül meg kell egyezni, mert különben Bul­gária nem bírja el az elvesztett háború kö­vetkezményeit. A bolgár komitácsik —• azok a szervezetek, amelyek főképpen a Jugoszláviához csatolt területeken juttatják érvényre a bolgár nemzet haragját a hódí­tókkal szemben — viszont nem sokat tö­rődtek Sztambulinszki külpolitikájával és orientálódásával. Mind agresszívebben lép­tek fel és lépten-nyomon megkeserítették a hódítók életét. A szerbek természetesen a Sztambulinszkivel kötött egyezségben azt is követelték, hogy a bolgár állam tel­«ak előjátéka egy kiszélesített újabb kén­­­­yes erővel lépjen fel a komitácsik ellen, húr­­­­kolták­­ferenciának. Ezen köröknek az a nézete, hogy az eddigi francia és belga különakció­­ból rövidesen közös szövetségközi politika alakul ki a jóvátétel végleges megoldására. Igen nagy meglepetést keltett az angol politikai világban, hogy Curzon könnyebb­­természetű gyengélkedésére való hivatko­zással nem tett kormánynyilakozatot a jó­­vátételi kérdésről. Ebből következtetik. (Saját tudósítónktól.) Kerülő utakon az utóbbi időben majdnem mindennap arról érkezik hír Szófiából, hogy Bulgáriában lázadás söpörte el a kormányt, vagy hogy Sztambulinszky miniszterelnököt meggyil­kolták. Az elmúlt éjszaka a kései órákban szintén ilyfajta távirat érkezett. Mi igaz ezekből a hírekből, mit nem, nem könnyű megállapítani. Az, hogy a bolgár kormány a helyén van s hogy a miniszter­­elnököt nem gyilkolták meg és hogy Sztarm­bulinszki nem szökött meg sehová, az több, mint valószínű. De viszont a bol­gár hivatalos nyilatkozatoknak azt az állí­tását, hogy a bolgár kormány helyzete szi­lárdabb mint valaha — szintén nem kell éppen szó szerint venni. A legutóbb kifejlődött helyzet megérté­séhez emlékezni kell arra, hogy Sztambu­linszki külügyi politikájának tengelyévé a szomszédokkal való megegyezést tette. Ezért jár Bukarestben, ezért ment el né­hány hónappal ezelőtt Belgrádba is. Ez az utóbbi utazás a bolgár engesztel­hetetlenek között érthető feltűnést keltett. Hiszen a „nagy ellenség“, Jugoszlávia vet­te el a legtöbb bolgár területet és az ő jo­gara alatt él a legtöbb macedón bolgár. S ehhez az ellenséghez ment el Bulgária mi­niszterelnöke! Ennek az ellenségnek a ve­­zérférfiaival parolázott s kovácsolt velük terveket a jövendőre nézve. Belgrádban mondotta Sztambulinszki ezeket a — sze­rintük — vérforraló szavakat: — A szerb testvérekkel meg kell egyez­nünk és meg is fogunk egyezni! Még arról is beszélt, hogy valamilyen gazdasági közösségbe lépjen a két ország s hogy a közöttük levő elválasztó vonala­kat minél jobban és minél előbb le kell tám-talajt s ha kell, fegyverrel za ki alóluk a verje le őket. — Majd én elbánok velük! — ígérte meg Belgrádban a bolgár miniszterelnök. A belgrádi út óta a bolgár csapatok va­lóban erélyesebben léptek fel a komitácsik ellen. A bolgár területen levő segítségeiket elmetszették és szervezeteiket feloszlatták. De a komitácsik nem abból a fából voltak faragva, hogy az ilyen támadást felelet nél­kül hagyják. Esztendők óta hozzá vannak ezekhez a banda-harcokhoz szokva, még ha a nemzeti ideál nem is lobogna a lelkük­ben, akkor sem tennék le kezükből egy­könnyen a fegyvert. A harcos élet végkép­pen elszoktatta őket a békés polgári mun­kától s a guerilla-harcot magáért a harc kedvéért folytatják. Vannak közöttük azonban olyan férfiak is, akik munkájukat teljesen a nemzeti ügy szolgálatában levőnek gondolják. Ilyen a híres Alexandrov bandafőnök. Ez az Ale­xandrov már a háború alatt is jelentős sze­repet játszott. Bandáival a nagy ellenség — a szerbek — ellen vonult és nem egy jó szolgálatot tett az osztrák-magyar és bol­gár hadvezetőségnek. Elismerésül maga­sabb katonai ranggal akarták kitüntetni. Nem fogadta el. —■ Én a macedón nép szabadságáért küz­dök — mondotta —, éppen olyan katona vagyok, mint a többi katonám. Ahogy ők öltözködnek, úgy öltözködöm én is. Amit ők esznek, azt eszem én is. Ahol ők alsza­nak, ott alszom én is. Alexandrov valóban úgy élt, mint az asz­kéta. A magas, sovány, szakállas férfi a legkevesebbel is megelégedett, s kincsekre nem áhítozott és ez a körülmény igen nagy tekintélyt szerzett neki. Emberei vakon kö­vették a parancsait és Bulgáriában is sok hive volt. Sztambulinszki jól tudta, hogy a legna­gyobb ellenségei közé tartozik. Éppen ezért mindent elkövetett, hogy kézre kerít­­sék­. Egyszer sikerült is ezt elérnie. Alexan­dra­vot és ennek vezérkari főnökét, Proto­­­­gróf tábornokot, aki a háború alatt Bulgá­­­­ria élelmezési diktátora volt, elfogták a bolgár katonák és Szófiába hozták. Itt a legvastagabb ajtójú börtönbe zárták őket. A börtönt katonák vették körül, éjjel-nap­pal vigyáztak a foglyokra — mindhiába volt. Egy éjszaka Alexandrov hívei megro­hanták a börtönt, az őröket és a katonákat ártalmatlanná tették és a két foglyot kisza­badították. Néhány nap múlva pedig már hírt is adtak magukról, mert a hajdani Bul­gária területén néhány szerb falut lángba borítottak és a szerb határőröket meggyil­ó nyakas Sztambulinszki ennek ellenére nem tett le arról a gondolatról, hogy a hí­res bandafőnököt kézrekerítse. Ebben a gondolatban megerősítette őt az a tudat, hogy­­ Alexandrov sem fog addig nyu­godni, míg őt, a miniszterelnököt el nem teszi láb alól. Erről különben hivatalos ér­tesítést is kapott. A komitácsik ugyanis régi romantikus receptek szerint dolgoznak és kiszemelt áldozataikat annak rendje és módja szerint halálra ítélik. így ítélték ha­lálra Sztambulinszki miniszterelnököt is. Az ítéletet írásba foglalták, az írást nagy borítékba tették és a borítékot öt hatalmas pecséttel lezárták. Aztán elküldöttek Szó­fiába Sztambulinszki címére. A beavatottak azt mondják, mikor a mi­niszterelnök felbontotta a pecsétes levelet és pillantása a halálfejes levélre esett, elsá­­­­padt, a kezei remegni kezdtek és fakult ajakkal ezt rebegte: — Azt hiszem, most végem van... Nyomban minisztertanácsot hivatott ös­­­sze és itt szintén felolvasta a halálos ítéle­tet. Az ítélet nem csupán a miniszterelnök fejére mondta ki a halált, hanem a kormány minden egyes tagjára és a minisztériumok összes főhivatalnokaira is. A miniszterta­nács nyomban intézkedett, hogy a minisz­tériumokat megbízható katonák fogják kö­rül. Sztambulinszki személyének őrzését pe­dig parasztokból álló gárdára bízták. A mi­nisztertanács ugyanaznap még azt is elha­tároz­ta, hogy most már végképpen felve­szi a harcot Alexandrov bandáival. Nem csupán azért, mert a Belgrádban vállalt kö­telezettségek beváltását az utóbbi időben mindjobban sürgették, hanem azért is, mert tudták, ha ők nem lépnek fel teljes eréllyel, akkor Alexandrovék betűről-betű­­re végrehajtják a halálfejes ítéletet. E minisztertanácsi határozat nyomán in­dult­­ meg az elkeseredett harc a komitácsik ellen. Csak megbízható embereket állítottak a csapatokba. A harc hetekig tartott s mind a két részről kíméletlenül folytatták. Végül a kormány csapatai kerekedtek felül, a ko­­mitácsikat szétverték és ezekben az ütkö­zetekben m­aga Alexandrov is elesett. A regula szerint most már azután csend­nek kellene lennie Bulgáriában. Csakhogy­ Alexandrov hívei bosszút akarnak állni ve­zérükért, újabb és újabb terveket ková­csolnak, amelyeknek segítségével e bos­­­szújukat végrehajthatnák. Erre vezethetők vissza azok a hírek, amelyek a Bulgáriá­ban fel-felbukkanó nyugtalanságról, Sztam­­­­bulinszki megöletéséről, szökéséről és for­­­­radalomról szólanak. Jaslatot, vagy pedig Paris—London— Brüsszel érintkezése és az antantkormá­­nyok tárgyalásai olyan váratlan fordulatot eredményeztek, hogy az angol kormány emiatt nagy jelentőségű határozatát néhány nappal elhalasztja. A diplomáciai körök az utóbbi okot tartják valószínűnek, mert Poincaré az új német javaslatot az eddi­gieknél kedvezőbben ítéli meg és a francia kormány hajlandó az új német ajánlatról a Bonar Law-féle tervezet keretében érdem­legesen tárgyalni. Ezzel Anglia és Belgium annyit elértek, hogy most már Franciaor­szággal együttesen megvitathatják az hogy Berlin bizalmas után közölte már az­­ egész ántántot egyaránt érdeklő francia ántánthatalmakkal az újabb jóvátételi ja­ 8 jóvátételi politikát. Mi újság a halálfejes Ítéletek hazájában? A­ bulgáriai riasztó erek háttere, Száz csszl. korona Zürichben 16.59 (ugyanaz, mint tegnap) Száz magyar korona Zürichben 0.09% (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.0070 (esett) Száz magyar korona Prágában (emelkedett) Száz német márka Prágában 0.4.75 (esett) Egy dollár Prágában 33.40 (esett) Egy összl. kor. Bpesten 159V2—165V2 (emelkedett) Egy csszl. korona Berlinben 2215­— (ugyanaz, mint tegnap) TERMÉNY PIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 0.58 150—155 26.250

Next