Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)
1923-06-08 / 129. szám
LXXXV. évfolyam, 129 szám. Péntek, 1923 junius 8 tmarktaAguíq H : Kence-Kagus*. F*a*as 6*. fSMmiol. »Kew./e« MaoUzKAi in>W^ Uhfa—át: 1&S. iÁo^ehuúh BELELŐS SZERKESZTŐI D*- KÖVES ILLÉS EU&aetéri Äjei kd^bca kt *U korona, íétbfn 1«* korou. - Riadalom az állami tisztviselők között. — Mi történt Zólyomban és Besztercebányán? — A szeszpanama ügyében öngyilkosság történt? A tanítók és tanárok impozáns kongresszusa Ruszinszkóban. Elsimult az orosz-angol háborús veszedelem Is mám az új német jóvátétel! Javaslat döntő stádiumban Páris, junius 7. (Saját tud. táv.) A nagyantánt figyelme újból a német jóvátétel rendezése felé fordul. A németek ugyanis elkészültek uj jóvátételi javaslatukkal, amelyet a nagyhatalmak kormányainak már elküldöttek. Poin•aré éppen Brüsszelben volt, amikor megismerte az új német javaslatot. Poincaré azonnal nyilatkozott a javaslatról, kijelentve, hogy Németország új javaslata sem elégíti ki Franciaország és Belgium leglényegesebb követeléseit. A javaslatnak legnagyobb hiánya, hogy Németország nem kötelezi magát arra, hogy a Ruhrvidéken a passzív ellenállást megszünteti. Ezért Poincaré szerint nem is lehet tárgyalás alapjául elfogadni. A belgák csatlakoztak a francia felfogáshoz, de mert a belga kormány mindenféleképpen szeretné már, ha a jóvátételben valami megegyezés történnék, ezért azt javasolta Franciaországnak, hogy a szövetséges államok miniszterelnökeit egy találkozóra hívják meg a jóvátételi Programm megállapítására. Franciaország a javaslathoz hozzájárult. A találkozás színhelye valószínűleg Ostende lesz. Poincaré Brüsszelben. A francia kormány szintén új javaslatot dolgozott ki. Az új javaslat hét pontban foglalja össze a francia jóvátételi követeléseket. Ezek: 1. A ruhrvidéki passzív ellenállás megszűnéséig semmiféle német javaslat nem fogadható el; 2. a Ruhrvidéket a német fizetések arányában kiürítik; 3. ha Franciaországnak elengedik az angol és amerikai adósságokat, akkor Franciaország megelégszik 26 milliárd aranymárka jóvátétellel; 4. ellenkező esetben annyival több jóvátételt követel, mint amennyivel tartozik Franciaország Amerikának és Angliának; 5. Franciaország nem járul hozzá, hogy Németország fizetőképességét döntőbíróság állapítsa meg; 6. Franciaország nem vállal felelősséget, ha a meg nem szállott területeken a behajtási módok elégteleneknek fognak bizonyulni s Franicaország nem hajlandó követeléseiből engedni, ha ezen behajtási módok nem lesznek célravezetők. 7. Franciaország fentartja magának azt a jogot, hogy a megszállott területeken minden jövedelmi forrást kiaknázhasson a jóvátétel céljaira. Ezeket a jövedelmeket a szövetségesek összességének jóvátételi céljaira fogja fordítani. Poincaré ezen újabb javaslat érdekében a pitani Brüsszelbe utazott, ahol beható tárgyalásokat folytatott a belga kormánnyal. Poincarét Albert belga király hosszabb kihallgatáson fogadta. Albert ama kívánságának adott Poincaré előtt kifejezést, hogy Angliát is vonják be a jóvátételi probléma megoldásába. Poincaré biztosította Albert királyt, hogy ő szívesen látná, ha Anglia közreműködése megnyerhető volna és a szövetségesek a jóvátétel kérdésében szorosabban összetartanának, de egyben megmagyarázta, miért kellett Franciaországnak és Belgiumnak külön akciózni és miféle újabb rendszabályokat kívánnak foganatosítani, hogy Németországot kapitulációra kényszerítsék. Anglia bízik. Az angol kormánykörökben az a nézet uralkodik, hogy a brüsszeli konferencia A miniszterelnök nem törődött az engesztelhetetlenek gyűlöletével, ami főképpen a hirhedt bolgár komitácsik élénkebb működésében nyert kifejezést és nem tért el politikájának irányától. Ez pedig nagyjában az volt, hogy a szomszédokkal feltétlenül meg kell egyezni, mert különben Bulgária nem bírja el az elvesztett háború következményeit. A bolgár komitácsik —• azok a szervezetek, amelyek főképpen a Jugoszláviához csatolt területeken juttatják érvényre a bolgár nemzet haragját a hódítókkal szemben — viszont nem sokat törődtek Sztambulinszki külpolitikájával és orientálódásával. Mind agresszívebben léptek fel és lépten-nyomon megkeserítették a hódítók életét. A szerbek természetesen a Sztambulinszkivel kötött egyezségben azt is követelték, hogy a bolgár állam tel«ak előjátéka egy kiszélesített újabb kényes erővel lépjen fel a komitácsik ellen, húrkoltákferenciának. Ezen köröknek az a nézete, hogy az eddigi francia és belga különakcióból rövidesen közös szövetségközi politika alakul ki a jóvátétel végleges megoldására. Igen nagy meglepetést keltett az angol politikai világban, hogy Curzon könnyebbtermészetű gyengélkedésére való hivatkozással nem tett kormánynyilakozatot a jóvátételi kérdésről. Ebből következtetik. (Saját tudósítónktól.) Kerülő utakon az utóbbi időben majdnem mindennap arról érkezik hír Szófiából, hogy Bulgáriában lázadás söpörte el a kormányt, vagy hogy Sztambulinszky miniszterelnököt meggyilkolták. Az elmúlt éjszaka a kései órákban szintén ilyfajta távirat érkezett. Mi igaz ezekből a hírekből, mit nem, nem könnyű megállapítani. Az, hogy a bolgár kormány a helyén van s hogy a miniszterelnököt nem gyilkolták meg és hogy Sztarmbulinszki nem szökött meg sehová, az több, mint valószínű. De viszont a bolgár hivatalos nyilatkozatoknak azt az állítását, hogy a bolgár kormány helyzete szilárdabb mint valaha — szintén nem kell éppen szó szerint venni. A legutóbb kifejlődött helyzet megértéséhez emlékezni kell arra, hogy Sztambulinszki külügyi politikájának tengelyévé a szomszédokkal való megegyezést tette. Ezért jár Bukarestben, ezért ment el néhány hónappal ezelőtt Belgrádba is. Ez az utóbbi utazás a bolgár engesztelhetetlenek között érthető feltűnést keltett. Hiszen a „nagy ellenség“, Jugoszlávia vette el a legtöbb bolgár területet és az ő jogara alatt él a legtöbb macedón bolgár. S ehhez az ellenséghez ment el Bulgária miniszterelnöke! Ennek az ellenségnek a vezérférfiaival parolázott s kovácsolt velük terveket a jövendőre nézve. Belgrádban mondotta Sztambulinszki ezeket a — szerintük — vérforraló szavakat: — A szerb testvérekkel meg kell egyeznünk és meg is fogunk egyezni! Még arról is beszélt, hogy valamilyen gazdasági közösségbe lépjen a két ország s hogy a közöttük levő elválasztó vonalakat minél jobban és minél előbb le kell tám-talajt s ha kell, fegyverrel za ki alóluk a verje le őket. — Majd én elbánok velük! — ígérte meg Belgrádban a bolgár miniszterelnök. A belgrádi út óta a bolgár csapatok valóban erélyesebben léptek fel a komitácsik ellen. A bolgár területen levő segítségeiket elmetszették és szervezeteiket feloszlatták. De a komitácsik nem abból a fából voltak faragva, hogy az ilyen támadást felelet nélkül hagyják. Esztendők óta hozzá vannak ezekhez a banda-harcokhoz szokva, még ha a nemzeti ideál nem is lobogna a lelkükben, akkor sem tennék le kezükből egykönnyen a fegyvert. A harcos élet végképpen elszoktatta őket a békés polgári munkától s a guerilla-harcot magáért a harc kedvéért folytatják. Vannak közöttük azonban olyan férfiak is, akik munkájukat teljesen a nemzeti ügy szolgálatában levőnek gondolják. Ilyen a híres Alexandrov bandafőnök. Ez az Alexandrov már a háború alatt is jelentős szerepet játszott. Bandáival a nagy ellenség — a szerbek — ellen vonult és nem egy jó szolgálatot tett az osztrák-magyar és bolgár hadvezetőségnek. Elismerésül magasabb katonai ranggal akarták kitüntetni. Nem fogadta el. —■ Én a macedón nép szabadságáért küzdök — mondotta —, éppen olyan katona vagyok, mint a többi katonám. Ahogy ők öltözködnek, úgy öltözködöm én is. Amit ők esznek, azt eszem én is. Ahol ők alszanak, ott alszom én is. Alexandrov valóban úgy élt, mint az aszkéta. A magas, sovány, szakállas férfi a legkevesebbel is megelégedett, s kincsekre nem áhítozott és ez a körülmény igen nagy tekintélyt szerzett neki. Emberei vakon követték a parancsait és Bulgáriában is sok hive volt. Sztambulinszki jól tudta, hogy a legnagyobb ellenségei közé tartozik. Éppen ezért mindent elkövetett, hogy kézre kerítsék. Egyszer sikerült is ezt elérnie. Alexandravot és ennek vezérkari főnökét, Protogróf tábornokot, aki a háború alatt Bulgária élelmezési diktátora volt, elfogták a bolgár katonák és Szófiába hozták. Itt a legvastagabb ajtójú börtönbe zárták őket. A börtönt katonák vették körül, éjjel-nappal vigyáztak a foglyokra — mindhiába volt. Egy éjszaka Alexandrov hívei megrohanták a börtönt, az őröket és a katonákat ártalmatlanná tették és a két foglyot kiszabadították. Néhány nap múlva pedig már hírt is adtak magukról, mert a hajdani Bulgária területén néhány szerb falut lángba borítottak és a szerb határőröket meggyiló nyakas Sztambulinszki ennek ellenére nem tett le arról a gondolatról, hogy a híres bandafőnököt kézrekerítse. Ebben a gondolatban megerősítette őt az a tudat, hogy Alexandrov sem fog addig nyugodni, míg őt, a miniszterelnököt el nem teszi láb alól. Erről különben hivatalos értesítést is kapott. A komitácsik ugyanis régi romantikus receptek szerint dolgoznak és kiszemelt áldozataikat annak rendje és módja szerint halálra ítélik. így ítélték halálra Sztambulinszki miniszterelnököt is. Az ítéletet írásba foglalták, az írást nagy borítékba tették és a borítékot öt hatalmas pecséttel lezárták. Aztán elküldöttek Szófiába Sztambulinszki címére. A beavatottak azt mondják, mikor a miniszterelnök felbontotta a pecsétes levelet és pillantása a halálfejes levélre esett, elsápadt, a kezei remegni kezdtek és fakult ajakkal ezt rebegte: — Azt hiszem, most végem van... Nyomban minisztertanácsot hivatott össze és itt szintén felolvasta a halálos ítéletet. Az ítélet nem csupán a miniszterelnök fejére mondta ki a halált, hanem a kormány minden egyes tagjára és a minisztériumok összes főhivatalnokaira is. A minisztertanács nyomban intézkedett, hogy a minisztériumokat megbízható katonák fogják körül. Sztambulinszki személyének őrzését pedig parasztokból álló gárdára bízták. A minisztertanács ugyanaznap még azt is elhatározta, hogy most már végképpen felveszi a harcot Alexandrov bandáival. Nem csupán azért, mert a Belgrádban vállalt kötelezettségek beváltását az utóbbi időben mindjobban sürgették, hanem azért is, mert tudták, ha ők nem lépnek fel teljes eréllyel, akkor Alexandrovék betűről-betűre végrehajtják a halálfejes ítéletet. E minisztertanácsi határozat nyomán indult meg az elkeseredett harc a komitácsik ellen. Csak megbízható embereket állítottak a csapatokba. A harc hetekig tartott s mind a két részről kíméletlenül folytatták. Végül a kormány csapatai kerekedtek felül, a komitácsikat szétverték és ezekben az ütközetekben maga Alexandrov is elesett. A regula szerint most már azután csendnek kellene lennie Bulgáriában. Csakhogy Alexandrov hívei bosszút akarnak állni vezérükért, újabb és újabb terveket kovácsolnak, amelyeknek segítségével e bosszújukat végrehajthatnák. Erre vezethetők vissza azok a hírek, amelyek a Bulgáriában fel-felbukkanó nyugtalanságról, Sztambulinszki megöletéséről, szökéséről és forradalomról szólanak. Jaslatot, vagy pedig Paris—London— Brüsszel érintkezése és az antantkormányok tárgyalásai olyan váratlan fordulatot eredményeztek, hogy az angol kormány emiatt nagy jelentőségű határozatát néhány nappal elhalasztja. A diplomáciai körök az utóbbi okot tartják valószínűnek, mert Poincaré az új német javaslatot az eddigieknél kedvezőbben ítéli meg és a francia kormány hajlandó az új német ajánlatról a Bonar Law-féle tervezet keretében érdemlegesen tárgyalni. Ezzel Anglia és Belgium annyit elértek, hogy most már Franciaországgal együttesen megvitathatják az hogy Berlin bizalmas után közölte már az egész ántántot egyaránt érdeklő francia ántánthatalmakkal az újabb jóvátételi ja 8 jóvátételi politikát. Mi újság a halálfejes Ítéletek hazájában? A bulgáriai riasztó erek háttere, Száz csszl. korona Zürichben 16.59 (ugyanaz, mint tegnap) Száz magyar korona Zürichben 0.09% (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.0070 (esett) Száz magyar korona Prágában (emelkedett) Száz német márka Prágában 0.4.75 (esett) Egy dollár Prágában 33.40 (esett) Egy összl. kor. Bpesten 159V2—165V2 (emelkedett) Egy csszl. korona Berlinben 2215— (ugyanaz, mint tegnap) TERMÉNY PIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 0.58 150—155 26.250