Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)
1923-06-10 / 131. szám
A köztisztviselők, katonatisztek és a tanítók állampolgársága Az állampolgáság és az illetékesség még nemrégen nagyon bonyolult és zavaros kérdése lassan tisztázódni kezd. Egyrészt törvényes intézkedések, másrészt az illetékes hatóságok megállapodott törvénymagyarázata ma már annyira megérlelte a kérdést, hogy ez eddig uralkodó bizonytalanság — az érdekelteknek hol javára, hol kárára — oszlani kezd. A legvitatottabb kérdések egyike még az utolsó időig is a volt magyar tisztviselők, katonatisztek és néptanítók községi illetőségének és így közvetve állampolgárságának az ügye volt. Az 1886. évi magyar törvény ugyanis, amely a községi illetőségnek 1918. október 28. előtt történt megszerzése tekintetében egyedül mérvadó, azt az intézkedést tartalmazza, hogy az az állampolgár, aki az egyik községből a másikba költözködött és az utóbbi községben 1. négy éven keresztül megszakítás nélkül lakik, 2. és ezen község terheihez hozzájárul, — ezen tényleges ottlakás és adófizetés alapján a törvény erejénél fogva, vagyis önmagától megszerzi az utóbbi község illetőségét. — Ha tehát egy volt magyar állampolgár ezeket a körülményeket valamely jelenleg Szlovenszkó területén fekvő községre vonatkozólag 1910. január elsejét megelőző időre ki tudja mutatni, úgy ma a törvény erejénél fogva csehszlovák állampolgár. A fentebb idézett törvényhelyet azonban a hatóságok eddig különbözőkép magyarázták. Az egyik vitás pont az volt, hogy a törvény négy évi ottlakás mellett négy évi adófizetést kíván-e az utóbbi községbeli illetőség megszerzéséhez, vagy elegendő-e a négy évi ittlakás mellett a rövidebb időn keresztül való adófizetés, sőt a község terheihez való hozzájárulásnak a feltételét a köztisztviselőkől és néptanítóktól is kivánja-e a törvény, hvagy elesik-e ezen feltétel ezen személyekre vonatkozólag, — amennyiben ezek a szeméyek községi adót fizetni ugyanezen törvény rtelmében nem voltak kötelesek. Ezeket az összes kétségeket a prágai legelső közigazgatási bíróság legutóbb hazott határozatával egy csapásra eloszlatta. A legfelső közigazgatási bíróság ugyanis gy volt állami tisztviselőnek illetőségi ügyében a tisztviselő által beadott panasz következtében úgy döntött, hogy a fentebb eloldott esetben az állandó négy évi ott lakáson elül a község terheihez való tényleges hozzáárulás szükséges és pedig függetlenül attól, hogy köztisztviselőről vagy egyéb állampolgárról van szó A legfelső közigazgatósági bíróság ezt el imondta, hogy nem szükséges, hogy az illetőllampolgár a fentebb vázolt esetben négyven keresztül fizetett légyen községi pótadót, a nem elegendő, ha egyáltalán községi adót vetett, — sőt elegendő, ha a község terheiez bármilyen módon hozzájárult, — de ezen ozzájárulásnak ténylegesnek kell lennie, vagyis a köztisztviselő, katonatiszt, néptanító csak abban az esetben szerezte meg anak idején az új község illetőségét, ha tényeg községi pótadót fizetett, vagy bármilyen módon a község terheihez hozzájárult, annak ellenére, hogy a köztisztviselő és néptanító a törvény szerint községi pótadó tetésétől fel volt mentve. Ezen elvi döntés szerint tehát a község ireihez való hozzájárulás nemcsak pótadó Irmájában, hanem bármilyen más módon is irténhetett tehát például kutyaadó, cselédadó, ízbérfillér, szóval bármilyen községi adó trmájában Ezen a ponton lesz sok közp0árnak az illetősége is megmenthető és ez könösen azért fontos, mert az illetékes dóságok eddig — állítólag miniszteri utalás szerint — különösen a közbérfillért m fogadták el olyan községi adónak, amely a község terheihez való hozzájárulásnak hét tekinteni és ezen az áldjon nagyon ik polgárnak az illetőségét, azaz államp vlírságát nem ismerték el. A legfelső közizgatási biróság fenti döfése szerint azon a hatóságok ezen intézkedése nem volt rvényes, vagyis a ház,férfikér is a község ’beihez való hozzájárulásnak tekintendő. Szép fényít Sp nagry írást élein?!gy _ ságu mellképhín ::::40+00 d £ > KE-ért készít, vidék ről beküldött fénykép uf fin is :: :: :: BODNÁR f. v FÉNYKÉPÉSZ kos,ice, fő-utca »4. szám Alkalmi és iskolai csoportképek a legjutányosabb árban. — Levelezői lap fénykép 25 Kíi-ról. — Igazolványkép 2 óra alatt !?* készül. II mmmmmmm M Ji. '&'■ SU! iifSSÄ® Megalakították az önálló zsiszinszkói ref. egyházkerület bizottságait is (Saját tudósitónktól.) Beszámolt a „Kassai Újság“ mai száma arról a lélekemelő ünnepségről, mely a munkácsi ref. templomban folyt le Bertók Béla püspök felavatása alkalmából. Az istentisztelet befejeztével a közönség kivonult a templomból, csak az egyházkerületi gyűlésnek igazoló levéllel ellátott tagjai maradtak vissza. Polchy István egyházkerületi h. főgondnok újból megnyitotta a gyűlést, melynek folyamán letárgyalták az egyházmegyéktől felterjesztett legsürgősebb ügyeket s megalakították az egyes bizottságokat, mégpedig a következőképen: I. Lelkészképesítési bizottság: tagjai a püspök, főgondnok, Biky Ferenc, Szentimrey József, dr. Korláth Endre, Peleskey Sándor rendes, K. Nagy Sándor póttag. II. Lelkészképesítési bizottságba az elnökség, továbbá Komjáthy Gábor, Sütő Áron, dr. Polchy István, Bary Gyula és dr. Komáromy Lajos választatott be. Pénzügyi bizottság: Elnöke a főgondnok. Tagok: Bihary Lajos, Bary Gyula, Egry Ferenc, dr. Korláth Endre, dr. Bakó Gábor. Tanügyi bizottság: Elnöke a püspök. Tagok: Biky Ferenc, K. Nagy Sándor, Nagyiday Ferenc, Gáthy Zsigmond, Bakó Bertalan, Molnár Ferenc és Füsti László. Nyugdíjintézeti bizottság: Elnökség: Komjáthy Gábor, Sütő Áron, Peleskey Sándor, dr. Polch István, Egry Ferenc. Időszaki tanács: Elnökség: dr. Korláth Endre, Bihary Lajos,Mizsák Péter rendes, Komáromy Lajos, Gáthy Zsigmond, K. Nagy Sándor póttagok. Az egyházkerület ügyészévé megválasztatott dr. Siménfalvi Árpád nagyszőllősi ügyvéd, dr. Bakó Gábor és dr. Kiss László, pénztárnokká pedig Bary Gyula. Ezután a főjegyző előmondása mellett a még esküt nem tett tisztviselők tették le az előírt esküt. Konventi tagokat megválasztottak: Sütő Áron, dr. Korláth Endre rendes, Peleskey Sándor, Egry Ferenc póttagokként. Megállapította ezután a gyűlés a kerület szükségleteire a gyülekezetek által fizetendő járulékokat, általában az egész költségvetést, melyet felterjesztenek az államsegély végett a kormányzósághoz is. Megható volt a munkácsi nők tisztelgésse Keéry Jenőné vezetése mellett, akik értékes aranyórát ajándékoztak a püspöknek, valamint a munkácsi ref. leányegyesület tisztelgése, akik nevében Göllner Erzsike mondott beszédet, majd a lányok énekkara Tárczy Herminke vezetése mellett dallal köszöntötte fel a püspököt. Boncsó Vladimirné az orosz nőegylet nevében, dr. Kiss Lipót a munkácsi kaszinó, Vigh János az Iparoskor, dr. Nuszer Lajos az orvosegyesület és dr. Fried Sándor az ügyvédszövetség nevében fejezték ki jókívánságaikat a püspök előtt. A munkácsi jótékony nőegylet küldöttsége élén Popovits Jenőné, a Bereg-Munkácsi Bank nevében Lintner János elnökigazgató, a munkácsi csizmadia ipartársulat nevében Vadalma Ferenc járultak a püspök elé. Képviseltette még magát küldöttségileg a zápszonyi ref. egyházközség, ahol Bertók Béla először volt lelkész, a fomnosi ref. egyház és a beregszászi ref. egyház Bakó Bertalan főgondnokkal az élén. A tisztelgések után közebéd volt a Csillagban, amelyen Ruszinszkó reformátusságának szine java részt vett. Pohárköszöntőket mondtak: Sütő Áron, Szabó Lajos, kath. esperes, Izsák Imre, Papp János, Barkaszi Károly és Egry Ferenc, méltatva mindnyájan a püspökbeiktatás jelentőségét. A „Hassal Újság“ muukástársának beszélgetése Méta titkos tanácsossal, a bajor parasztság vezérével München^ június 7. A parasztok is megmozdultak. Egy félszázezerre becsülhető tömeg gyűlt össze München legnagyobb terén, a Königs- Platzon, hogy meghallgassa Heim dr.-nak és társainak a fejtegetéseit Ahány szónok, s annyi fogadkozás mellett, hogy a mai rendszert és kormányt mindenáron támogatni és Sikár bal, akár jobb felöl jövő támadások ifiéin megvédeni fogja. A parasztok meghallgatták a szónokokat, nagyban helyeseltek, éljeneztek, Heim dr.-t megválasztották a paraszt szövetségek díszelnökévé, hogy ezáltal tüntessenek iránta való ragaszkodásuk mellett, eh énekelték a „Deutschland, Deutschland, über alles“ kezdetű nemzeti dalt, azután végigvonultak a város legfőbb útvonalain, hogy megmutassák erejüket, végül pedig egy csöndes tüntetést is rendeztek a monarchia mellett és ezzel végetért München nagy napja. Látogatás a vezérnél. Szállóbeli lakásán fölkerestem Heim dr. titkos tanácsost, birodalomgyülési képviselőt. Aziránt érdeklődöm, hogy tulajdonképen mi birta rá őt a bajor parasztság mostani fölvonultatására. — Ennek igen egyszerű a magyarázata, — fejti ki Heimer. Szemlét akartunk tartani híveink serege fölött. Ma, amidőn az uszítás korszakában élünk, amidőn az a különböző pártok fegyvertárának egyik leghatalmasabb eszköze, szükségesnek láttuk, hogy a parasztság is megmozduljon és kifejezésre juttassa, hogy ő is itt van, hogy olyan tényező, akivel mindenkinek számolni kell és — ezt különösen hangsúlyozni szeretném — aki el van tökélve, hogy a rendet megbolygatni nem engedi és a mai rendszert és kormányt építő munkájában minden erejéből támogatni akarja és fogja. Ez különben néhány sorban sürüsítve a mai politikai programmunk. —Szervezetünk ma kétségtelenül a legerősebb Bajorországban, hiszen elég talán csak arra utalni, hogy nem kevesebb, mint 156.000 tagunk van. Egy jól diszciplínált, erősen megszervezett sereg ez, amely joggal követelheti, hogy az ország belpolitikai helyzetének alakulására megfelelő befolyást gyakorolhasson. Regensburgban egy állandó tanfolyam a parasztság iskolai képzettségét egészíti ki s ez az intézmény, amelynek állandóan 100 hallgatója van, a dániai parasztfőiskola típusát igyekszik nálunk meghonosítni. A lefolyt évben nem kevesebb, mint 5000 gyűlést tartottunk. A zöld internacionálé. | — Képviselő urat a zöld internacionálé vezérének tartja az európai közvélemény. 1 . Miként áll ennek a mozgalomnak az ügye? — Azelőtt valóban több lépést tettünk ] egy európai zöld internacionálé létrehozása ] érdekében,most azonban egyáltalán nem foglalkozunk e gondolat megvalósításával. Ennek oka a franciák magatartásában s Németországgal szemben alkalmazott erőszakos, az összes emberi jogokat kigúnyoló s magát a békeszerződést is sértő poltikájában keresendő. Mélóságunkon alulinak tartjuk, hogy akkor, amidőn az ellenség bent van az országban és ezer számra dobja ki a bennszülött családok ezreit az utcára, vele, illetve a francia gazdatársadalom képviselőjével akár szóba is álljunk. Ez idő szerint tehát szó sincsen a zöld internacionálé, amelyhez mi németek is tartoznánk, megteremtéséről. Képviselő úr a párt programmjának mázolásánál arra is utal, hogy a párt föderalista alapon áll. Mit kell ezalatt érteni? — Mi ellene vagyunk minden centralizáló és egységesítő politikának. Egy erős Németországot csakis föderalista alapon tudunk elképzelni. A német politikának másfélezer év alatt a föderalizmus volt az alapja, s csak politikai fantaszták hihetik azt, hogy egy sok százados múlt tradícióit, s az egyes néptörzsek faji sajátosságait sikerül hatalmi szóval megsemmisíteni, márólholnapra eltörölni. Az egyes néptörzsek teljes határozottsággal ragaszkodnak ahhoz a különállósághoz, amit a birodalmi alkotmány létesítésénél maga Bismarck is elismert. Nálunk az irodalom, művészet, tudomány éppúgy decentralizálva volt mindig, mint maga a közgazdasági élet is. Németországban soha egy város sem játszotta azt a szerepet, amit Franciaországban Páris játszott és játszik és Berlinnek nem volt meg a hasonló domináló helyzete. Ismétlem, egy erős Németország csakis erős tartományokon épülhet fel. Mi tehát teljes erőnkből visszautasítjuk a centralizáló törekvéseket. — A gyűlés szónokai az országban tobzódó testvérharc megszűnését követelték. Miként volna ez elérhető? — Az a meggyőződésünk, hogy a mostani példátlanul éles pártközi harcnak meg kell szűnnie, mert különben az ország végleges katasztrófáját elhárítani nem lehet. Hogy az egyes pártok között nagy, sőt áthidalhatatlan ellentétek vannak, ez természetes. Ezeket kiküszöbölni semmiféle akcióval nem fogjuk tudni, de az, amit elértünk, nevezetesen, hogy kifelé, az ország ellenségével egységesen, egy egységes és meg nem osztott közvéleményre támaszkodva léphessünk fel, már nagy eredmény volna. Csak az angol példára utalok. Sorsdöntő kérdésekben az angol nép mint egy elérésére törekszünk, mi, akik a jobb- és baloldali extrém irányok között a középen állunk. Végül a monarchista mozgalom került még szóba. — A leghatározottabban kijelenthetem, — mondotta Heim dr. — hogy én monarchista és mint ilyen legitimista alapon állok. Ami pedig magának a pártnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját illeti, elég ha arra a tüntetésre mutatok rá, amely a gyűlés végeztével az Odeons-Platzon az első bajor király szobra előtt lejátszódott. Az embereik levették kalapjaikat és a magukkal hozott zászlókat, melyek számát több százra becsülhetjük, a földik meghajtották a szobor előtt. Ez azt hiszem eleget mond. Színházi körséta Fascisták és olasz írók a füttyről. Színpad és kolostor. — Wagner Richard nyomora. MÉG MINDIG vitatkoznak külföldön a fütty jogáról. Vajjon a nézőknek épp oly joguk van-e a nézőtéren fütyülni, mint tapsolni. A francia sajtó már befejezte erre vonatkozó körkérdését. Most az olaszok nyilatkoznak. A leghüresebb fascisták, Capanni és Finzi, a fütty mellett vannak. Az első azt mondotta, hogy az, ki megfizette beléptidíját, azt teheti a színházban, amit akar, ha nem tetszik neki az előadás, még a zártszéket is a színpadra vághatja. A másik nem föltétlenül helyesli a fütyülést, de elismeri, hogy a néző más módon kifejezést adhat nemtetszésének. Serno Matild azt állítja, hogy a néző fütyülhet az előadás alatt is, Teresah pedig azt mondja, hogy csak a függöny legördülése után. Dario Niccodemi azt óhajtja, hogy a fütty legalább legyen ütemes, mértékes, dallamos, inkább intés, mint sértés. — A csönd — írja az olasz drámaíró —, sokkal félelmetesebb a füttynél és én jobban szeretem a füttyöt. Prága azon a véleményen van, hogy a fütty hiábavaló és ostoba gorombaság, de lehet, hogy mások máskép vélekednek. — Ha minden néző egyúttal drámaíró is lenne, akkor tudná, hogy a hideg hallgatás a legszigorúbb elutasítás. Mikor a függöny legördül és a nézőtér csöndes, rettenetes érzés fogja el a szerzőt, ki a díszletek között áll. Roberto Bracco fölemlíti, hogy az olaszok a színházban mindig fütyültek és tapsoltak, mikor kedvük volt fütyülni vagy tapsolni és erre nem kértek senkitől sem engedélyt. Ennélfogva csak tapsoljanak és fütyüljenek továbbra is!... SZÍNHÁZTÓL a kolostorig MESSZE AZ ÚT. De a történelem mégis számos ellenkező esetről számol be. Gartier, ki a francia színpadokon nagy sikerrel szerepelt, apáca lett és példáját követte két másik francia színésznő, Felisse és Basse, kik az Operában csodálatos sikerekre tekinthettek vissza. A férfiak között is sokan akadtak, akik a színházból egyenesen a kolostorba vonultak. Ősük, szent Genesius az a pogány római színész, kiről Hevesi Sándor finom és mély drámáját irta. Ő Diocletianus alatt játszott egy minisztériumban, a keresztény szerepét és annyira megrázta a darab, hogy azonnal megtért, kolostorba vonult, szentként halt meg. Hasonló történt szent Porfiriussal és Ardelesussal, az alexandriai színészekkel. Szent Pelágiáinak, ki Antiochiában, az V..században játszott, sokkal drámaibb a története. Egyszerre elfogta a szent hevület, s férfiruhát öltött, az Olajfák hegyére vonult férj itt bűnbánatban és töredelemben élt remeteköntösben, folyton a halálra gondolva. János, akit később boldoggá avattak és az augusztínusok rendjét alapította meg,fiatalkorában szintén színész volt. A középkorban a színészeket istenteleneknek tartották, gyakran ki is közösítették az Egyházból, de azért vallásosak maradtak, anynyira, hogy színész sohase lépett ki a színre anélkül, hogy keresztet ne vetett volna.Sokan közülük, akárcsak a híres Caramnuccia, a köntöse alatt vezeklőövet hordott. A VELENCEI ZÁLOGHÁZ régi könyveiben érdekes leletre bukkantak. 1858-ban Wagner Richard a zálogházba tette zsebóráját, dohányszelencéjét és egy ezüst dobozát. A nagy német mester ebben az évben érkezett a lagúnák városába és keserű napokat élt át, jóllehet itten is sok, gazdag, hatalmas barátja akadt. Minthogy száz ember áll a kormány mögött. Ennek: