Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)

1923-06-10 / 131. szám

A köztisztviselők, katonatisztek és a tanítók állampolgársága Az állam­polgáság és az illetékesség még nemrégen nagyon bonyolult és zavaros kér­dése lassan tisztázódni kezd. Egyrészt törvé­nyes intézkedések, másrészt az illetékes ható­ságok megállapodott törvénymagyarázata ma már annyira megérlelte a kérdést, hogy ez eddig uralkodó bizonytalanság — az érdekel­teknek hol javára, hol kárára — oszlani kezd. A legvitatottabb kérdések egyike még az utolsó időig is a volt magyar tisztviselők, katonatisztek és néptanítók községi illetősé­gének és így közvetve állampolgárságának az ügye volt. Az 1886. évi magyar törvény ugyanis, amely a községi illetőségnek 1918. október 28. előtt történt megszerzése tekin­tetében egyedül mérvadó, azt az intézkedést tartalmazza, hogy az az állampolgár, aki az egyik községből a másikba költözködött és az utóbbi községben 1. négy éven keresztül megszakítás nélkül lakik, 2. és ezen község terheihez hozzájárul, — ezen tényleges ottla­­kás és adófizetés alapján a törvény erejénél fogva, vagyis önmagától megszerzi az utóbbi község illetőségét. — Ha tehát egy volt magyar állampolgár ezeket a körülményeket valamely jelenleg Szlovenszkó területén fekvő községre vonatkozólag 1910. január elsejét megelőző időre ki tudja mutatni, úgy ma a törvény erejénél fogva csehszlovák állam­polgár. A fentebb idézett törvényhelyet azonban a hatóságok eddig különbözőkép magyarázták. Az egyik vitás pont az volt, hogy a törvény négy évi ottlakás mellett négy évi adófizetést kíván-e az utóbbi községbeli illetőség meg­szerzéséhez,­­ vagy elegendő-e a négy évi ittlakás mellett a rövidebb időn keresztül való adófizetés, sőt a község terheihez való hozzájárulásnak a feltételét a köztisztviselők­­ől és néptanítóktól is kivánja-e a törvény, hvagy elesik-e ezen feltétel ezen személyekre vonatkozólag, — amennyiben ezek a szemé­­yek községi adót fizetni ugyanezen törvény rtelmében nem voltak kötelesek. Ezeket az összes kétségeket a prágai leg­első közigazgatási bíróság legutóbb hazott határozatával egy csapásra eloszlatta. A legfelső közigazgatási bíróság ugyanis gy volt állami tisztviselőnek illetőségi ügyé­ben a tisztviselő által beadott panasz követ­keztében úgy döntött, hogy a fentebb elo­ldott esetben az állandó négy évi ott lakáson elül a község terheihez való tényleges h­ozzá­­árulás szükséges és pedig függetlenül attól, hogy köztisztviselőről vagy egyéb állampol­­gárról van szó A legfelső közigazgatósági bíróság ezt el imondta, hogy nem szükséges, hogy az illető­llampolgár a fentebb vázolt esetben négy­ven keresztül fizetett légyen községi pótadót, a nem elegendő, ha egyáltalán községi adót vetett, — sőt elegendő, ha a község terhei­­ez bármilyen módon hozzájárult, — de ezen ozzájárulásnak ténylegesnek kell lennie, v­agyis a köztisztviselő, katonatiszt, néptanító csak abban az esetben szerezte meg anak idején az új község illetőségét, ha tény­eg községi pótadót fizetett, vagy bármilyen módon a község terheihez hozzájárult, a­nnak ellenére, hogy a köztisztviselő és n­éptanító a törvény szerint községi pótadó tetésétől fel volt mentve. Ezen elvi döntés szerint tehát a község ir­eihez való hozzájárulás nemcsak pótadó Irmájában, hanem bármilyen más módon is irténhetett tehát például kutyaadó, cselédad­ó, ízbérfillér, szóval bármilyen községi ad­ó trmájában Ezen a ponton lesz sok közp0­­­árnak az illetősége is megmenthető és ez k­önösen azért fontos, mert az illetékes dóságok eddig — állítólag miniszt­eri uta­lás szerint — különösen a kö­­zbérfillért­­ m fogadták el olyan községi adó­nak, ame­ly a község terheihez való hozz­ájárulásnak hét tekinteni és ezen az áldjon nagyon ik polgárnak az illetőségét, az­­az államp vl­­írságát nem ismerték el. A­ legfelső köz­­izgatási biróság fenti döfés­e szerint azon­­­ a hatóságok ezen in­tézke­dése nem volt rvényes, vagyis a ház­,férfik­­ér is a község ’beihez való hozzájárulásnak tekintendő. Szép fényít Sp na­­gry írást élein?!gy _ ságu mellképh­­ín ::::­­40+00 d £ > KE-ért készít, vid­ék ről bekül­dött fénykép uf fin is :: :: :: BO­DNÁR f. v FÉNYKÉPÉSZ kos,ice, fő-utca »4. szám Alkalmi és iskolai csoport­képek a legjután­yosabb árban. — Levelezői lap fény­kép 25 Kíi-ról. — Iga­­zolvány­­kép 2 óra alatt !?* készül. II mmmmmmm M Ji. '&'■ SU! iifSSÄ® Megalakították az önálló zsiszinszkói ref. egyházkerület bizottságait is (Saját tudósitónktól.) Beszámolt a „Kassai Újság“ mai száma arról a lélekemelő ünnep­ségről, mely a munkácsi ref. templomban folyt le Bertók Béla püspök felavatása alkalmából. Az istentisztelet befejeztével a közönség kivonult a templomból, csak az egyházkerületi gyűlés­nek igazoló levéllel ellátott tagjai maradtak vissza. Polchy István egyházkerületi h. főgond­nok újból megnyitotta a gyűlést, melynek folya­mán letárgyalták az egyházmegyéktől felter­jesztett legsürgősebb ügyeket s megalakították az egyes bizottságokat, még­pedig a követke­zőképen: I. Lelkészképesítési bizottság: tagjai a püspök, főgondnok, Biky Ferenc, Szentimrey József, dr. Korláth Endre, Peleskey Sándor rendes, K. Nagy Sándor póttag. II. Lelkész­­képesítési bizottságba az elnökség, továbbá Komjáthy Gábor, Sütő Áron, dr. Polchy István, Bary Gyula és dr. Komáromy Lajos választa­tott be. Pénzügyi bizottság: Elnöke a főgondnok. Ta­gok: Bihary Lajos, Bary Gyula, Egry Ferenc, dr. Korláth Endre, dr. Bakó Gábor. Tanügyi bizottság: Elnöke a püspök. Tagok: Biky Ferenc, K. Nagy Sándor, Nagyiday Fe­renc, Gáthy Zsigmond, Bakó Bertalan, Molnár Ferenc és Füsti László. Nyugdíjintézeti bizottság: Elnökség: Kom­játhy Gábor, Sütő Áron, Peleskey Sándor, dr. Polch István, Egry Ferenc. Időszaki tanács: Elnökség: dr. Korláth Endre, Bihary Lajos,­­Mizsák Péter rendes, Komáromy Lajos, Gáthy Zsigmond, K. Nagy Sándor pót­tagok. Az egyházkerület ügyészévé megválasztatott dr. Siménfalvi Árpád nagyszőllősi ügyvéd, dr. Bakó Gábor és dr. Kiss László, pénztárnokká pedig Bary Gyula. Ezután a főjegyző előmondása mellett a még esküt nem tett tisztviselők tették le az előírt esküt. Konventi tagokat megválasztottak: Sütő Áron, dr. Korláth Endre rendes, Peleskey Sán­dor, Egry Ferenc póttagokként. Megállapította ezután a gyűlés a kerület szük­ségleteire a gyülekezetek által fizetendő járu­lékokat, általában az egész költségvetést, me­lyet felterjesztenek az államsegély végett a kormányzósághoz is. Megható volt a munkácsi nők tisztelgésse Keéry Jenőné vezetése mellett, akik értékes aranyórát ajándékoztak a püspöknek, valamint a munkácsi ref. leányegyesület tisztelgése, akik nevében Göllner Erzsike mondott beszédet, majd a lányok énekkara Tárczy Herminke ve­zetése mellett dallal köszöntötte fel a püspö­köt. Boncsó Vladimirné az orosz nőegylet ne­vében, dr. Kiss Lipót a munkácsi kaszinó, Vigh János az Iparoskor, dr. Nuszer Lajos az orvosegyesület és dr. Fried Sándor az ügyvéd­szövetség nevében fejezték ki jókívánságaikat a püspök előtt. A munkácsi jótékony nőegylet küldöttsége élén Popovits Jenőné, a Bereg-Munkácsi Bank nevében Lintner János elnökigazgató, a mun­kácsi csizmadia ipartársulat nevében Vadalma Ferenc járultak a püspök elé. Képviseltette még magát küldöttségileg a zápszonyi ref. egyház­­község, ahol Bertók Béla először volt lelkész, a fomnosi ref. egyház é­s a beregszászi ref. egy­ház Bakó Bertalan főgondnokkal az élén. A tisztelgések után közebéd volt a Csillag­ban, amelyen Ruszinszkó reformátusságának szine java részt vett. Pohárköszöntőket mond­tak: Sütő Áron, Szabó Lajos, kath. esperes, Izsák Imre, Papp János, Barkaszi Károly és Egry Ferenc, méltatva mindnyájan a püspök­beiktatás jelentőségét. A „Hassal Újság“ muukástársán­ak beszélgetése Méta titkos tanácsossal, a bajor parasztság vezérével München^ június 7. A parasztok is megmozdultak. Egy fél­­százezerre becsülhető tömeg gyűlt össze München legnagyobb terén, a Königs- Platzon, hogy meghallgassa Heim dr.-nak és társainak a fejtegetéseit Ahány szónok, s ann­yi fogadkoz­ás mellett­, hogy a mai rend­­­­szert és kormányt mindenáron támogatni és­­­ Sikár bal, akár­­ jobb felöl jövő támadások ifiéin megvédeni fogja. A parasztok meg­hallgatták a szónokokat, nagyban helyesel­tek, éljeneztek, Heim dr.-t megválasztották a paraszt szöve­tségek díszelnökévé, hogy ezáltal tüntessen­ek iránta való ragaszkodá­suk mellett, eh énekelték a „Deutschland, Deutschland, über alles“ kezdetű nemzeti dalt, azután végig­­vonultak a város legfőbb útvonalain, hogy megmutassák erejüket, végül pedig egy csöndes tüntetést is ren­deztek a monarchia mellett és ezzel véget­ért München nagy­ napja. Látogatás a vezérnél. Szállóbeli lakásán fölkerestem Heim dr. titkos tanácsost, birodalomgyülési képvi­selőt. Aziránt érdeklődöm, hogy tulajdon­­képen mi birta rá őt a bajor parasztság mostani fölvonultatására. — Ennek igen egyszerű a magyarázata, — fejti ki Heim­er. Szemlét akartunk tar­tani híveink serege fölött. Ma, amidőn az uszítás korszakában élünk, amidőn az a kü­lönböző pártok fegyvertárának egyik leg­hatalmasabb eszköze, szükségesnek láttuk, hogy a parasztság is megmozduljon és ki­fejezésre juttassa, hogy ő is itt van, hogy olyan tényező, akivel mindenkinek számol­ni kell és — ezt különösen hangsúlyozni szeretném — aki el van tökélve, hogy a rendet megbolygatni nem engedi és a mai rendszert és kormányt építő munkájában minden erejéből támogatni akarja és fogja. Ez különben néhány sorban sürüsítve a mai politikai programmunk. —Szervezetünk ma kétségtelenül a leg­erősebb Bajorországban, hiszen elég talán csak arra utalni, hogy nem kevesebb, mint 156.000 tagunk van. Egy jól diszciplínált, erősen megszervezett sereg ez, amely jog­gal követelheti, hogy az ország belpolitikai helyzetének alakulására megfelelő befo­lyást gyakorolhasson. Regensburgban egy állandó tanfolyam a parasztság iskolai kép­zettségét egészíti ki s ez az intézmény, amelynek állandóan 100 hallgatója van, a dániai par­aszt­főiskola típusát igyekszik nálunk meghonosítni. A lefolyt évben nem kevesebb, mint 5000 gyűlést tartottunk. A zöld internacion­álé. | — Képviselő urat a zöld internacionálé­­ vezérének tartja az európai közvélemény.­­ 1 . Miként áll ennek a mozgalomnak az ügye? — Azelőtt valóban több lépést tettünk ] egy európai zöld internacionálé létrehozása ] érdekében,most azonban egyáltalán nem foglalkozunk e gondolat megvalósításával. Ennek oka a franciák magatartásában s Németországgal szemben alkalmazott erő­szakos, az összes emberi jogokat kigúnyoló s magát a békeszerződést is sértő poltiká­­jában keresendő. Mélóságunkon alulinak tartjuk, hogy akkor, amidőn az ellenség bent van az országban és ezer számra dobja ki a bennszülött családok ezreit az utcára, vele, illetve a francia gazdatársada­­lom képviselőjével akár szóba is álljunk. Ez idő szerint tehát szó sincsen a zöld inter­­nacionálé, am­elyhez mi németek is tartoz­nánk, megteremtéséről. Képviselő úr a párt programmjának mázolásánál arra is utal, hogy a párt föde­ralista alapon áll. Mit kell ezalatt érteni? — Mi ellene vagyunk minden centralizáló és egységesítő politikának. Egy erős Né­metországot csakis föderalista alapon tu­dunk elképzelni. A német politikának más­félezer év alatt a föderalizmus volt az alap­ja, s csak politikai fantaszták hihetik azt, hogy egy sok százados múlt tradícióit, s az egyes néptörzsek faji sajátosságait sike­rül hatalmi szóval megsemmisíteni, máról­­holnapra eltörölni. Az egyes néptörzsek tel­jes határozottsággal ragaszkodnak ahhoz a különállósághoz, amit a birodalmi alkot­mány létesítésénél maga Bismarck is elis­mert. Nálunk az irodalom, művészet, tudo­mány éppúgy decentralizálva volt mindig, mint maga a közgazdasági élet is. Német­országban soha egy város sem játszotta azt a szerepet, amit Franciaországban Páris játszott és játszik és Berlinnek nem volt meg a hasonló domináló helyzete. Ismét­lem, egy erős Németország csakis erős tartományokon épülhet fel. Mi tehát teljes erőnkből visszautasítjuk a centralizáló tö­rekvéseket. — A gyűlés szónokai az országban tob­zódó testvérharc megszűnését követelték. Miként volna ez elérhető? — Az a meggyőződésünk, hogy a mos­tani példátlanul éles pártközi harcnak meg kell szűnnie, mert különben az ország vég­leges katasztrófáját elhárítani nem lehet. Hogy az egyes pártok közöt­t nagy, sőt át­hidalhatatlan ellentétek vannak, ez termé­szetes. Ezeket kiküszöbölni semmiféle ak­cióval nem fogjuk tudni, de az, amit elér­tünk, nevezetesen, hogy kifelé, az ország ellenségével egységesen, egy egységes és meg nem osztott közvéleményre támasz­kodva léphessünk fel, már nagy eredmény volna. Csak az angol példára utalok. Sors­döntő kérdésekben az angol nép mint egy elérésére törekszünk, mi, akik a jobb- és baloldali extrém irányok között a középen állunk. Végül a monarchista mozgalom került még szóba. — A leghatározottabban kijelenthetem, — mondotta Heim dr. — hogy én monar­chista és mint ilyen legitimista alapon állok. Ami pedig magának a pártnak ebben a kér­désben elfoglalt álláspontját illeti, elég ha arra a tüntetésre mutatok rá, amely a gyű­lés végeztével az Odeons-Platzon az első bajor király szobra előtt lejátszódott. Az embereik levették kalapjaikat és a maguk­kal hozott zászlókat, melyek számát több százra becsülhetjük, a földik meghajtották a szobor előtt. Ez azt hiszem eleget mond. Színházi körséta Fascisták és olasz írók a füttyről. Színpad és kolostor. — Wagner Richard nyomora. MÉG MINDIG vitatkoznak külföldön a fütty jogáról. Vaj­jon a nézőknek épp oly joguk van-e a néző­téren fütyülni, mint tapsolni. A francia sajtó már befejezte erre vonatkozó körkérdését. Most az olaszok nyilatkoznak. A leghüresebb fascisták, Capanni és Finzi, a fütty mellett vannak. Az első azt mon­dotta, hogy az, ki megfizette beléptidíját, azt teheti a színházban, amit akar, ha nem tetszik neki az előadás, még a zártszéket is a színpadra vághatja. A másik nem föltétle­nül helyesli a fütyülést, de elismeri, hogy a néző más módon kifejezést adhat nemtet­szésének. Serno Matild azt állítja, hogy a néző fü­tyülhet az előadás alatt is, Teresah pedig azt mondja, hogy csak a függöny legördü­­lése után. Dario Niccodemi azt óh­ajtja, hogy a fütty legalább legyen ütemes, mér­tékes, dallamos, inkább intés, mint sértés. — A csönd — írja az olasz drámaíró —, sokkal félelmetesebb a füttynél és én job­ban szeretem a füttyöt. Prága azon a véleményen van, hogy a fütty hiábavaló és ostoba gorombaság, de lehet, hogy mások máskép vélekednek. — Ha minden néző egyúttal drámaíró is lenne, akkor tudná, hogy a hideg hallgatás a legszigorúbb elutasítás. Mikor a függöny legördül és a nézőtér csöndes, rettenetes érzés fogja el a szerzőt, ki a díszletek kö­zött áll. Roberto Bracco fölemlíti, hogy az ola­szok a színházban mindig fütyültek és tap­soltak, mikor kedvük volt fütyülni vagy tapsolni és erre nem kértek senkitől sem engedélyt. Ennélfogva csak tapsoljanak és fütyüljenek továbbra is!... SZÍNHÁZTÓL a kolostorig MESSZE AZ ÚT. De a történelem mégis számos ellenkező­­ esetről számol be. Gartier, ki a francia szín­padokon nagy sikerrel szerepelt, apáca lett és példáját követte két másik francia szí­nésznő, Felisse és Basse, kik az Operában csodálatos sikerekre tekinthettek vissza. A férfiak között is sokan akadtak, akik a színházból egyenesen a kolostorba vonul­tak. Ősük, szent Genesius az a pogány ró­mai színész, kiről Hevesi Sándor finom és mély drámáját irta. Ő Diocletianus alatt játszott egy minisztériumban, a keresztény szerepét és annyira megrázta a darab, hogy azonnal megtért, kolostorba vonult, szentként halt meg. Hasonló történt szent Porfiriussal és Ar­­delesussal, az alexandriai színészekkel. Szent Pelágiáinak, ki Antiochiában, az V.­­.században játszott, sokkal drámaibb a tör­ténete. E­gyszerre elfogta a szent hevület, s férfiruhát öltött, az Olajfák hegyére vonult férj itt bűnbánatban és töredelemben élt re­­­­meteköntösben, folyton a halálra gondolva. János, akit később boldoggá avattak és­­ az augusztínusok rendjét alapította meg,­­fiatalkorában szintén színész volt. A közép­korban a színészeket istenteleneknek tar­tották, gyakran ki is közösítették az Egy­házból, de azért vallásosak maradtak, any­­­nyira, hogy színész sohase lépett ki a szín­re anélkül, hogy keresztet ne vetett volna.­­Sokan közülük, akárcsak a híres Caram­­­­nuccia, a köntöse alatt vezeklőövet hor­dott. A VELENCEI ZÁLOGHÁZ régi könyveiben érdekes leletre bukkantak. 1858-ban Wagner Richard a zálogházba tette zsebóráját, dohányszelencéjét és egy ezüst dobozát. A nagy német mester ebben az évben érkezett a lagúnák városába és keserű napokat élt át, jóllehet itten is sok, gazdag, hatalmas barátja akadt. Minthogy száz ember áll a kormány mögött. Ennek:

Next