Kassai Ujság, 1924. április (86. évfolyam, 76-100. szám)

1924-04-19 / 92. szám

2. oldal, BECHYNE NEM LESZ RUSZINSZKO! TELJHATALMÚ MINISZTER Prágából jelentik: Sychla miniszter­­elnök lapja kijelenti, hogy a ruszinszkói lapok oly­értelmű híre, hogy Bechyne minisztert ruszinszkói teljhatalmú mi­niszterré nevezik ki, valótlan. A kor­mány nem szándékozik változtatást ten­ni a kormányzói székben, amelyet most Beskid Antal dr. tölt be. Német tudósok az antiszemitizmus ellen (Saját tudósítónktól.) Az antiszemitiz­mus leküzdésére alakult németországi egyesület legutóbb Berlinben az Urak­­háza üléstermében szokatlanul népes gyűlést tartott, melyen rámutattak a mindjobban tért hódító antiszemita moz­galom veszedelmeire. Baumgarten dr. protestáns teológiai tanár a protestantizmusnak az antisze­mita mozgalommal szemben elfoglalt ál­láspontját világította meg. A református teológusok többsége azon az állásponton van, — mondotta — hogy az ujtesta­­mentum az ótestamentum nélkül nem érthető. A protestantizmus szellemében szó sem lehet arról, hogy a keresztény német kultúrát minden zsidó vonatkozás kiküszöbölésével fenn lehetne tartani. Az antiszemitizmus a német protestan­tizmus és a német klasszikusok legszebb örökének megrágalmazását jelenti. Ha meg is állapítunk bizonyos faji kü­lönbséget, vagy bizonyos kinövéseket a zsidó üzleti forgalomban, különösen a keleti zsidók befolyása alatt, mindez nem változtat azon a tényen, hogy mind a protestantizmust éles határvonal vá­lasztja el az antiszemitizmustól, amely nem egyeztethető össze a keresztény emberszeretettel és Krisztus szereteté­­vel. A munkásság részéről Hildenbrand würtembergi képviselő nyilatkozott az antiszemitizmus ellen: — A munkásság jól tudja, hogy mi az elnyomás — mondotta beszédében­­ [UNK] és ezért állást foglal mindazok mellett, akiket a történelem folyamán üldöztek és leigáztak. Az antiszemiták minden szemrehányása és vádja csupán egy reakciós politikai irány álcázása. A reak­ció valahányszor nehezen talált tárgyi KASSAI ÚJSÁG érveket, mindig a zsidók elleni harcot­ hirdette. Végül Kirsch titkos tanácsos egész sereg antiszemita jelszót cáfolt meg. Emlékeztetett arra, hogy néhány nem­­,zsidó német közgazdasági vezető sze­mélyiség teljességgel internacionális álláspontot foglal el, míg vannak zsidók, például Albert Aallin, akiket senki sem múlhat felül nemzeti érzésben. A zsidók­ alacsonyrendű üzleti erkölcsének vád­ját fényesen megcáfolja Hermann Staub­nak a kereskedelmi törvényköny­vhöz­­ írott híres kommentárja, amelynek kö­zéppontjában első ízben szerepel a ke­reskedelmi bizalom tana. Beszélnek zsidó materializmusról, de közben meg­feledkeznek Walter Rathenau i­ásodrók amelyek éppen a materializmustól való elszakadást hirdetik. A materializmus korunk tulajdonképeni betegsége. német múlt alapjai az idealizmusban A szabadságban, emberiességben és igaz­ságosságban gyökereznek. Újra kitért a nyom­dászsztrájk­ Budapesten. Budapest, ápr. 18. (Saját tud. táv.) Budapest tegnap dél óta ismét lapok nélkül van. Ma reggel csak a Népszava és Szózai jelent meg. A nyomdászok ugyanis 40 százalékos béremelés nélkül nem voltak hajlandók a munkát fölvenni. A nyomdatulajdonosok ezen követelésben a nyomdaipar elviselhetetlen megterhelését látják. A tegnapi tárgyalásokon nem tudtak megegyezni s így ma folytatják a tárgyalásokat. A két említett lapon kívü­l megjelent ma reggel a kormány által kiadott Reggeli Hírek is. Dr. Hegyi vagyonát lefoglalták Vizsgálat repülőgépek anyagszállítása körül. A „Lidové Noviny“ írja, hogy a ka­tonai hatóságok óriási visszaélések nyo­mára jöttek, melyek a repülőgépek anyagszállítása körül fordultak elő. A vizsgálat megindult. A hadikáz-panama ügyében szabad­lábra helyezték Stelzinger századost, Kont bűntársát, kit annak idején Eper­jesen tartóztattak le és Pozsonyba kí­sértek. Stelzinger egyelőre nem megy vissza Eperjesre, hanem Pozsonyban marad, mert ellene a vizsgálat tovább folyik. Hegyi ügyvéd továbbra is vizs­gálati fogságban marad. A pénzügyi fő­­prokuratúra intézkedésére Hegyi ügy­védet megfosztották annak lehetőségé­től, hogy 600.000 korona összegig va­gyonáról szabadon intézkedhessék. En­­­nyire rúg tudniillik a kár, melyet az ál­lamnak okozott. 50.000 koronát már elő­zőleg lefoglaltak. A postaügyi minisztérium telefonpa­­namájával kapcsolatosan az olmützi rendőrfőnök — ki tulajdonképpen lelep­lezte az egész panamát —, két levelet kapott. A két levél az olmützi telefon­gyár pénzügyi manipulációira és azok­ra a lakomákra vonatkozólag ad felvi­lágosítást, melyeket a gyárban a posta­ügyi minisztériumból kiküldött vizsgáló és ellenőrző személyek részére rendez­tek. Az állam részére szállítandó anya­got szállítás előtt egy a minisztériumból kiküldött tisztviselő-bizottság vizsgálta meg. A megvizsgálásra bemutatott anyag jó minőségű volt, a szállított anyag minősége azonban mindig silá­nyabb. A vizsgáló­bizottságot a gyár megvendégelte s anélkül, hogy erre bárminemű szükség lett volna, több na­pig is ott tartotta. A „Národny Listy“ szerint a benzin­­panama egyik főszereplője, Kolben Ottó gyáros, az „Eugén Kolben és Társa“ cég tulajdonosa, egyezkedési tárgyalá­sok megindítását kérte a kereskedelmi bíróság előtt. Kolben a cég- és magán­vagyona rendezését is kérte. A cég naszivája 8,887.798 K, aktívája 4,546.047 K. Kolben 35 százalékos kvótát ajánl. A kereskedelmi bíróság teljesítette a ké­relmet. A benzin-ügyben katonai részről meg­indított nyomozás már annyira e’Őreha- 92. szám ladt, hogy az egész anyagol­ 14 napon belül átadják a katonai ügyészségnek, hogy a vádiratot elkészíthesse. Ujakb Mr Puky Endre miniszteri kinevezéséről Budapest,, április 18. (Saját tud. táv.) Rakovszky Iván bel­ügyminiszter, mint ismeretes, betegsé­géből felépült és most Abbáziában üdül. Távollétében Klebelsberg Kunó gróf, kultuszminiszter helyettesíti. Rakovszky Iván aligha foglalja el újból állását. Bethlen István gróf miniszterelnök a belgyminiszteri tárca betöltéséről hos­­­szabb idő óta tanácskozik és értesülé­sünk szerint egyik bizalmasát, Puky Endre dr. nemzetgyűlési képviselőt, Miskolc város és Abauj megye volt fő­ispánját­ szemelte ki a belügyminiszteri székre. Puky régi közigazgatási szakember és a miniszterelnök kívánatosnak tartja, hogy most, amikor a közigazgatási re­formon, a közigazgatási választójogon kívül több szakszerű javaslat kerül a Ház elé, szakember képviselje ezt a fontos tárcát. Puky jelöltségét az egy­séges párt körében is bizalommal fogad­ják. Ujabb csehszlovák­­magyar Incidens Beszüntették a soron hi­vilii utlevél-vízum megadását. Budapest, ápr. 18. (Saját tud. táv.) A budapesti rendőrség csehszlovákiai he­lyére kiutasította Fischer Sán­dort, aki elkésett oktálási kérvénye benyújtásával. Fischer állitólag 31 év óta lakik Budapesten. Kiutasítása ügyé­ben panasszal fordult Csehszlovákia budapesti követségéhez, aki ezen kiuta­sítás miatt beszüntette a magyar hiva­talnokoknak soronkívüli útlevél vízum megadását, aminek egyelőre az a kö­vetkezménye, hogy a hivatalnokok is kénytelenek az útlevélosztály előtt hosszú sorban állni. (A budapesti essz­­­követség érzékenységét nem értjük Hi­szen itt Szlovenszkon száz meg száz Fischer Sándor oktálási kérvényét uta­sították vissza, pedig — rendes időben adták be! — Szerk.) Az elátkozott élet Koburg Lujza hercegnő és Mariachich-Keglevich gróf szerelmi drámája. (Utánnyomás még részleteiben is tilos!) Regény. 52 — És ha kerestem? — és Lujza szerte villá­mokat szórt a páholy sötétségibe. — És ha é­n a főhadnagyomat még mindig a senkivel tartom egyenértékűnek, addig neked semmi közöd sincs a dologhoz... — Talán mégis van, ha az emberek beszél­nek már róla. — Ha beszélnek ... beszé­nek ... én senkinek a száját be nem foghatom. Azt pláne meg ne­m tilthatom, hogy meg ne rágalmazzanak és ne hazudozzanak rólam. Végre az nekem teljesen elegendő, ha az én fér­­em meg van arról győ­­ződve, hogy én ártatlan vagyok... A herceg alig hallhatóan nevetett. Gúnyosa­ Lujza fe­ütötte fejét és kihívóan szúrta sze­mét férje szemétre. — Talán kételkedni mersz tisztességemben? — Én? — Talán te is gyanúsítani mersz, holott eddig teljesen fehéren őriztem meg ágyadat? — Én ... hiszek ... neked .. de az emberek annyit beszélnek, hogy akaratlanul megnézem magam naponként a tükörben, hogy már lát­szanak-e szarvaim? Lujza halálosan komoly lett Elsápadt. Izga­tottan kereste a szavakat, hogy megsértett nő: méltóságán e­tett csorbát megfelelően kiköszö­rülje. Elhagyta minden találékonysága. Alig tu­dott magán uralkodni, hogy tomboló dühbe ne törjön ki, hogy a nagy publikum előtt férje sze­mébe ne vágja eddigi gyalázatait, amelyekre r­a rátette a koronát az ő aljas meggyanusitá­­sával, rosszindulatú ráfogásával. Holott még csak jóhiszeműségével sem védekezhetett, mert •­L.za Stefániától tudta, hogy állandóan őrizteti, állandóan felügyel reá, hogy minden lépéséről tettéről, szaváról beszámolnak neki. Tudta tehát, hogy ártatlan, mégis bánba... Miért?... Miért . . És ez az ember a fér­e, háta mögött ül és mosolygó arccal a legnagyobb gorombaságokat sugdossa a fülébe... A világ szinte azt hihetné, hogy valami édességgel kedveskedett feleségé­nek ... — Menjen innét, hagyjon magamra! — szi­szegte Lu­za. A herceg fejemelete látcsövét és szót nem szólva elmerülő figyelemmel szemlélte a szab­­radon történteket. Lujzát ez a tettezet nyugalom még jobban ki­hozta béke­tűréséből. Megvető tekintettel végig­nézte a herceget és a végső elhatározás szilárd hangján mondta neki: — Menjen innét, hagyjon magamra! Újból kérem. Utoljára kérem, mert azonnal haza­megyek ... — Csak semmi botrány! — Memen a .. .... szeretőjéhez... és en­gem hagyjon­ békén... — Megyek, megyek... Légy egy kis türe­lemmel, amíg... De nem­ fejezhette be a mondatot, mert Lu­za türelmetlen mozdulattal felállt, hogy távozzék E­rre Fülöp a páholy ajtajáig hátrált. A kilincsre tette kezét Hátra fordult és hirtelen ezeket mondta: — Odamegyek, ahová küld, de Mattachich grófot felküldöm, ide, hogy engem helyettesítsen. A főhercegnő agyában örült gondolatok ját­szottak kergetődzést. Kínok nyomultak szíve re­­dőibe Nagy fekete hattyúszárnyakat bontoga­tott a keserűség. Mint tőz marta a megalázás, férje feltevése, gyanúsítása és leplezetlen rágal­ma. Mit akart evvel a férje? Miért tette? Miért emlegette éppen itt a színházban? Percről-percre mind jobban emelkedett benne­­ a fájdalom és folytak a vérző sebek. Vége lett a második felvonásnak. A csillárok tündöklően, vakító világossággal gyultak fel. Lu­za egy ideig gondolatait igyeke­zett rendezni s önuralmát visszaszerezni. Majd bosszúság hulláma seper­ végig lelkében. Hol van a gróf? Mit csinál? Miért nem jött ma a színházba? Éppen ma, amikor olyan nagy szük­sége lett volna reá, az ő látására, hogy erőt merítsen férfias szemének bátor felvillanásából? Nem tehetett róla, Lujza ma haragot érzett a gróffal szemben, mert hiányzott neki Ezt az érzést csak ma érezte először. De intenzív volt ez az érzés. Erős, minden egyéb érzést, még a fájdalmat, még a férjétől szenvedett méltányta­lanságot is elnyomóan Elfogultan látcsövezte végig Lujza a földszin­tet. Ismételten és ismételten odaszaladt a szeme, ahol a főhadnagy ülni szokott. De ma üres volt a helye. A vele szemben levő páholyokat kezdte szert.lélgetni. El-elszórakozott valamelyik as­­­szony pompás ruháján. A neki megtetszett ruhát mélyen elméjébe véste. Szinte minden ráncát, fodrát, szabását, varrását, öltését megjegyezte magának, hogy hasonlóval lepje meg magát. Mert ami ruha, kalap megtetszett neki, azt azon­nal megkívánta, mint a gyermek. Egy-egy pá­holyból tiszteletteljes, alázatos köszöntés hajlott feléje, amit­­ mosolyogva, szinte most már örömmel fogadott. Elfelejtette előbbi keserűségeit, mert úgy érezte magát, hogy az Opera nézőközönségének középpontjába került. A figyelem aranybulláb­a ömlött feléje és ez megenyhítette a szegény em­ber minden kínját és könnyét. Egyszerre kitágult szemmel bámult egyik első emeleti szemben fekvő páholyba. Gyöngy­­virágmosolyú leány ült ott. Szépségének va­rázslatos erejével még őt is megfogta Öltözeté­nek bámulatos összhangja nemes ízlésre, s tuda­tos művészre vallott. És háta mögött a főhadnagyot látta. Olyan szorosan mellette, hogy szinte cirógatta a leány haja a fiú arcát Csapongó jókedv kacagó trillá­kat hömpölygetett a leány ajakáról feléje. Ez az ajak majd kicsattant az egészségtől, a vágytól, a keménységtől. Olyan lágyan hajolt a főhad­nagy felé, mintha egyesülni akarna vele, mint párját rég kereső szerelmes. Szeme pedig gúnyban égett Mintha őt akarná gúnyolni... Ki ez a nő? Honnét jött? Miért néz reá olyan kihívóan? Hogyan került­ melléje Mattachich? De még meg sem próbálhatta mindeme kér­désekre megválaszolni, amikor szinte gyökérré merevedett nagy csodálkozástól. Csepp hiba volt, hogy a látcsövet ki nem ejtette kezéből Mattachich hirtelen ugrással talpon termett. Feszes állásba vágta magát és szájáról leolvasta, hogy valakinek bemutatkozik Feljebbvalója lé­pett be a páholyba. Lujza nem láthatta hogy ki volt a jövevény. De azt látta, hogy Mattachich arca pillanatról-pillanatra halványabb lett. Szinte lefolyt arcáról minden vér. Alig észrevehetően intett fel éves búcsút a szép nőnek, aki most alig vette észre a főhadnagyot. Köszönését nem is fogadta. A főhadnagy eltűnt. Elment. Kigör­­gette valaki a páholyból... Ez a valaki elre­ fő­zött a páholy homályába Ide vonult vissza a szép nő is. A felv­onás közben többé nem volt látható. Csak a harmadik felvonás kezdetén fog­lalta el előbbi helyét Néhány szót váltott a mellette ülő idősebb asszonnyal. Azután bele­merült a zene élvezetébe, őszintém elárulta megfeszített figyelme, hogy számára most már meghalt a világ és teljes szívvel, lélekkel elme­rült a muzsika élvezésébe. Mintha visszafojtott vágyainak adott volna hangot a zenekar beszé­de, énekesek hangja, olyan pirosló arccal hajolt ki a páholyból és szívta mohón magába a dal­lamokat. Látszott, hogy ez az ismeretlen nő szentélybe lépett, ahol a gyönyörök változatos és titkos sora várt reá. Lujza nem tudta levenni a szemét erről a nőről. Valami érthetetlen, megmagyarázhatatlan ellenszenv vett rajta erőt, mintha valaki arra akarta volna kényszeríteni, hogy varangyos békát vegyen a kezébe. Hideg borzongás futott rajta végig és alig-alig tudta magát visszatar­tani, hogy undorának valamely jellel, szóval, tettes kifejezést ne adjon. Uralkodni próbált ma­gán. Erőszakkal elfordította a fejét és a szín­padot nézte. Nem tudta, mi történik ott. Nem hallotta a szereplőket, az éneket, a zenét .­ Semmit sem látott, semmit sem hallott Semmit sem vett ki tisztán. Minden összezavarodott ér­zékei előtt. És egyszer megint azon kapta ma­gát, hogy az idegen nőt nézi, tekintetével fai­a és valami arra hajtja, hogy átmenjen a páholyba és leszámoljon avval a nővel. De miért? (Folyt, köv.)

Next