Kassai Ujság, 1924. április (86. évfolyam, 76-100. szám)

1924-04-26 / 97. szám

LXXXVI. évfolyam, 97. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő­ utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám : 185. oooooooo Megjelenik naponta, oooooooo f Ji ffschfwp* Zeifitttp) FELELŐS SZERKESZTŐ: D*­ KÖVES ILLÉS Szombat, 1924. április 26 ß Előfizetési dijak helyben és vidéken Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona A város tisztviselői karában nagy változások készülnek. Várváő mese egy raszinszkói nyomdász eslen. — Ferenc Ferdinánd törvénytelen na amerikai gyári munkás. — A lakbértörvény ismertetése. Amerika uj szerepe a jóvátételi ügy likvidálása körül Ahol német hadsereg francia vezetés alatt áll Az új Idegen légió. — Tizenhárom százaléka szellemi munkás. — Franciák a német katona teljesítményéről. (Saját tudósítónktól) Az idegen légió, a francia gyarmatok e szedett-vedett hadserege az irodalmon keresztül állan­dóan foglalkoztatta az olvasót. Időkö­zönként regények, útleírások, naplótö­redékek jelentek meg a légionáriusok kínszenvedéséről és az efajta művek kö­zül európai feltűnést Georges d'Espartes könyve jelentett a könyvpiacon. Mindez a világháború előtt volt. A most felmerülő kérdés: van-e még egy­általában idegen légió és ha van, milyen az? E kérdésre a Merőire de France legutóbbi számában olvashatunk igen érdekes fejtegetést. A cikkíró kimutatja, hogy idegen légió éppen úgy van Marok­­kóban, Tuniszban, a spanyol és francia gyarmatokon, mint annak előtte. A légió francia katonatisztek vezetése alatt áll, de a legénység túlnyomó többsége né­met. A légió egyik ezredében a cikkíró például a következő nemzetiségű össze­tételt találta: német 52 százalék, bolgár 7.15 százalék, osztrák 4.07 százalék, tö­rök 2.47 százalék, magyar 2.55 százalék és francia csupán 4.53 százalék. Minden­­fajtájú nép egészíti ki a többi százalékot A legionáriusok 64 százaléka — ez a statisztika második érdekessége — 25 éven aluli fiatalember. De nem ritka kö­zöttük, aki csak most töltötte be a 16 évet. A légióban mindennemű foglalko­zás is képviselve van és így a szellemi munkások, volt hivatalnokok, főiskolai hallgatók, művészek a légiónak 13 szá­zalékát teszik ki. Az új légió lelki összetételében más, mint a régi. A háború előtti légionáriu­sokat a titokzatosság vágya, bizonyos kalandvágy kergette az idegenbe, a mai légionáriusok legtöbbje a háború közve­tett vagy közvetlen áldozata. Mindegyik morális krízisen ment keresztül és annyi ínséget látott, hogy már nem is tud pa­naszkodni a rossz bánásmód miatt. Egész más lelki berendezéssel bírnak e légionáriusok, mint az öregebb évjárat­­beliek, akiknek száma egyre fogy. A francia kapitányok azt mondják, hogy a régi légionisták használhatatlannak bi­zonyultak és nem bánják, ha eltűnnek a hadseregből. Nemcsak energiakifejtés de moralitás szempontjából is értéke­sebb az új anyag. A régi légionáriusok valamennyijének titkos bűn nyomta a lelkiismeretét, a mai gyarmati hadsere­get az ínség és a megélhetés ösztöne tartja össze. A francia szerző e lélektani tanulmá­nyának egyik legérdekesebb része a német légionárius lelki krízise rugóinak felkeresése. Három rugót talál: faji (akaratgyengeség), erkölcsi (bánat, vé­tek), szociális (munkanélküliség, politi­kai elvek). A faji jellemvonást emlegetik a legkevésbbé, holott az a legfigyelem­reméltóbb. A német fajt — így elmes­kedik a francia szerző — valósággá’ predesztinálja hajlamossága e pályára idézi Walter Rothienaut, aki szerint a ..német érzelgős, fegyelmezett, szüksé­gét érzi a parancsnak. Szervezők­­épes­ségei vannak, de nincs akaraterője. te­remtő képessége. A ^««ciplin — helyet­tesíti nála az akaratot“. E népnek szüksége van egy erkölcsi vagy anyagi erőre, amely megtermé­kenyíti és kötelezi, hogy kifejtse vir­­tualitását. Ezt az erőforrást eddig a Hohenzollerek és Bismarck, újabban Stinnes és Ludendorff képviselték. E tulajdonságok teszik lehetővé, hogy a német katona szívesen rendelje alá ma­gát a légió fegyelmének. Franciaország népe más. Ez a szabad cselekvés or­szága. Ezért nem lehet például egy olyan légiót elképzelni, ahol francia legénység katonáskodjon német vezénylet alatt.­ Már megint erőszakos szelek mozgatják a kedélyeket. Már megint allianzot kötöt­tek. Természetesen: defenzív tendenciá­val amely azonban azt a titkos célt szol­gálja, hogy a defenzivitás agresszivitássá változzék át, amikor a szövetséges álla­nok érdeke ezt megikivánta. Franciaország és Románia lépett véd- és dacszövetségre egymással! Természetesen letagadták! De hát kérdem, mikor hozták nyilvánosságra a katonai szövetségeket? Az én tudomá­sommal: csak egyszer. 1897. évben, ami­kor a német—osztrák—magyar szövet­ségnek minden katonai feltételét közölték a nagy nyilvánossággal Ennek is az volt a célja, hogy lehűtsék a francia—orosz há­borús fenyegetéseket. Ezt a célt akkor teljesen elérték. A többi esetekben mindig eltitkolták a szövetségek katonai karakte­rét, amint ezt a francia—orosz szerződé­seknél tapasztaltuk, vagy 1912. évi balkáni szövetségek kötésekor, amelyek tulajdon­képpen prelúdiumai voltak az 1912—13-iki balkán h­áború­nak. De most hiába adják ki a cáfolatokat Ma nincs ember, aki ne tudná, hogy való­ságos katonai — mondjuk akár defenzív­nek, akár offenzívnak — szerződésről van szó, amely Franciaországot, Csehszlová­kiát, Lengyelországot és Romániát össze­kapcsolja. Mindenki tudja, hogy a szerző­déseknek ama szövege, amelyet az érde­kelt államok mintegy cáfolatul a napilapok­ban közzétettek, nem egyeznek meg az eredeti szöveggel De ez nem fontos. A fontos az, hogy ezek a hatalmak világosan és nyíltan hangoztatják, hogy a békeszer­ződésekből egy­­ ott át nem engednek. A békeszerződéseket usque ad finem a leg­kisebb részletéig be kell tartani De ma már senki sem­ kételkedik abban, hogy ezeket a békeszerződéseket csak más nemzetek­nek teljes leromlásával lehet keresztülvin­ni, ezért a dolog természetében rejlik, hogy csak erőszakkal, roppant erőszakkal lehet az egyensúlyt fenntartani. Ez a megállapí­tásom annyira szilárd, hogy megdöntésé­re nem is lehet ellen-argumentumot fel­hozni. Sőt azon kellene csodálkoznom, ha azok az államok, amelyek ma a hely­zet ura­, nem kötnének egymással ka­pnai szerződéseket azért, hogy a gyű­lelem áldásait és előnyeit m­iné­­ny A szociális és morális rugók kifejtésé­­hez nem kell külön elmélet. Egyébként a francia katonatisztek el vannak ragad­tatva a német katona kitűnőségétől A többi nemzetiségű katonák, a dánok, románok, igen el vannak keseredve és panaszos leveleket helyeznek el orszá­gaik sajtójába, hogy olyan szerződése­ket írattak velük alá, amelyek szövegét nem fordították le nekik és hogy becsap­ták őket. Az oroszok főként azt írják haza, hogy nem azért jöttek a légióba, hogy nekik dolgoznink kelljen. Ami a légióban előforduló tortúrákat illeti, a Mercure de France cikkírója ha­tározottan cáfolja. A légióban sem ros­­­szabb, sem jobb dolga nincs a katoná­nak, mint a világ akármelyik hadsere­gében. godzabban tudják kiélvezni. Ilyen értelemben még védőszövetségnek is lehet nevezni a most kötött katonai szer­ződéseket, hiszen egymás érdekeit védik. Ezek a szövetségek tehát léteznek és vannak még akkor is, ha valójában nem fektették volna le írásban a katonai m­­eg­­illapod­ásokat. Én még tovább is megyek ,s kijelentem, hogy nem is lényeges, vár­jon ezeket a szerződéseket,effektive írás­ba foglalták-e. Mert a győztes államok rop­pant óvatosak s a legyőzőitek ma olyan szemmel láthatóan gyengék, hogy mint beati possedentes minden veszedelemtől­ való félelem nélkül élhetnek anélkül, hogy a jövő kilátásait egymással szemben el­bontsák s teljesen elég, ha ad hoc, a mos­­ani helyzetnek megfelelő megállapodások történnek, éppen úgy, mint 1915 április ?6-án Londonban megegyeztek egymással Olaszország és az antant. De éppen az a bökkenő, hogy a győztes állam­ok nem a legyőzött államok ellen lép­tek egymással szövetségbe és fegyver­keznek szédületes erővel, hanem egymás ellen. A francia érdekcsoportosulásnak meg van a maga elleni szövetsége, de nem a le­győzött államok­ban, hanem Olaszország­ban és Spanyolországban. Olaszország tűrhető és elviselhető helyzetet teremtett Jugoszláviával és hárman külön érdek­­csoportot alkotnak. Ezek hárman szintén katonai szövetségre léptek egym­­ással A főbb pontokban teljesen egyeznek a fran­ciákkal, vagyis abban, hogy a status quo fenntartassék, amelyet a békeszerződések állapítottak meg, de egyéb anyagi és poli­tikai érdekeik a franciák ellen állítják őket. A harmadik szövetség önmagától kínálko­zik, t. i. a háborúban legyőzött államok szövetsége, amelybe Németország, Szov­­jetoroszország, Magyarország, Bulgária és Ausztria tartoznának. (Anglia politikáját éppen úgy figyelmen kívül lehet hagyni, mint az Egyesült Államok semleges maga­­tartását.) Mindenki tudja, hogy ez utóbbi szövetsé­get még nem kötötték meg. De mert erről m­ár sokat beszéltek, ahol különösen Né­metország és Oroszország szövetségét ‘olták előtérbe, igazolja, hogy ezen álla­mok között él le nem tagadható érdekköz­­sség. Éppen úgy, mint a leláncolt em­be­rek­, ha az önfenntartási ösztönük megkí­vánja, mindent megkísérelnek, hogy a fáj­dalmas láncoktól megszabaduljanak, éppen így fognak cselekedni a még leláncolt álla­mok is, egymást támogatni fogják abban az esetben, ha a rájuk rakott terhek elvi­selhetetlenek lesznek és életüket támadja meg. S hogy a példánál maradjunk, vilá­gos, hogy az az állam fogja az első kísérle­tet megtenni a felszabadulásra, amely leg­kevésbbé van leláncolva s ez az állam: Szovjetoroszország. Oroszországot nem lehetett és nem lehet abban megakadályoz­ni, hogy katonai hatalmát ki ne fejlessze. És Szovjetoroszország most hátat fordított a szocialista világbéke eszméjének és ép­pen úgy kire.tesztelte számbelileg, techni­kailag és szakszerűen hadseregét, mint tette ezt a cári uralom. Oroszországot, a kényszer viszi a háborúba. Belül a még el nem intézett szociális mozgalmat­ külpoli­tikailag, iparilag és gazdaságid­­eig el­lenséges államok emésztik ereje akció­­képességét roppant korlátozzák. S azért van már annyi­­ ereje, hogy ki mer­­ül a porondra. Ezt legszembetűnőbben az a politikai ellentét mutatja, amely közte - Románia között felmerült. Alig tehet­ volna erélyesebben az asztalra csapni amint tette az orosz kiküldött és hogyha Sinowlew Szentpétervárott — helyeseb­ben Leninvárost — folyton magyarázko­dik, hogy Oroszország nem gondol hábo­rúra, akkor mindenki tudja, hogy ez csak frázis, amelynek értékét teljesen lerontja a békekijelentésü­k utolsó mondata, hogy Besszarábia néhány év m­ú­lva úgyis Orosz­országé lesz, még­pedig békés úton fogja magának megszerezni. ezt ShtowJew, hogy tre­i H "van gondolja elfelejti megmondani a né pbb :,,iessen, ezt De hát mindenki meg van arról győződve, hogy Románia békés után sohasem fogja ezt a területet Oroszországnak visszaadni. Már pedig mindkét államra nézve Besszarábia birtoka: életkérdés. Romániának szüksége van territoriális szempontból, de még egy erkölcsi szempontból is. Ha Románia meg­engedné, hogy zsákmányának egy részét kiengedje a kezéből, akkor attól kell majd tartania, hogy más zsákmánya is kétsé­gessé válik és egyéb „hódítása“ is kicsú­szik a kezéből. Oroszország pedig tenge­részeti szempontból kívánja Besszarábiát. Kikötők dolgában amúgy sem mondható­ a legszerencsésebbnek, így nem engedheti meg, hogy legjelentősebb kikötőjét, Odes­szát állandóan fenyegesse az ellenséges román közeliét. Háborús veszedelmek Európában írta: AUFFENBERG-K0MÄROW, tábornok, volt hadügyminiszter. Száz csszl. korona Zürichben 16.60 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0072% (esett) 1 billió német márka Csszl-ban 7.75 (ugyanaz, mint tegnap) 10,000 magyar ksz. Csszl.-ban 4, 10 (esett) Egy dollár Prágában 34.45—34,10 (esett) Egy csszl korona Epesten 2375—2450 (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 159.162 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 340.000

Next