Kassai Ujság, 1924. április (86. évfolyam, 76-100. szám)
1924-04-26 / 97. szám
LXXXVI. évfolyam, 97. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám : 185. oooooooo Megjelenik naponta, oooooooo f Ji ffschfwp* Zeifitttp) FELELŐS SZERKESZTŐ: D* KÖVES ILLÉS Szombat, 1924. április 26 ß Előfizetési dijak helyben és vidéken Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona A város tisztviselői karában nagy változások készülnek. Várváő mese egy raszinszkói nyomdász eslen. — Ferenc Ferdinánd törvénytelen na amerikai gyári munkás. — A lakbértörvény ismertetése. Amerika uj szerepe a jóvátételi ügy likvidálása körül Ahol német hadsereg francia vezetés alatt áll Az új Idegen légió. — Tizenhárom százaléka szellemi munkás. — Franciák a német katona teljesítményéről. (Saját tudósítónktól) Az idegen légió, a francia gyarmatok e szedett-vedett hadserege az irodalmon keresztül állandóan foglalkoztatta az olvasót. Időközönként regények, útleírások, naplótöredékek jelentek meg a légionáriusok kínszenvedéséről és az efajta művek közül európai feltűnést Georges d'Espartes könyve jelentett a könyvpiacon. Mindez a világháború előtt volt. A most felmerülő kérdés: van-e még egyáltalában idegen légió és ha van, milyen az? E kérdésre a Merőire de France legutóbbi számában olvashatunk igen érdekes fejtegetést. A cikkíró kimutatja, hogy idegen légió éppen úgy van Marokkóban, Tuniszban, a spanyol és francia gyarmatokon, mint annak előtte. A légió francia katonatisztek vezetése alatt áll, de a legénység túlnyomó többsége német. A légió egyik ezredében a cikkíró például a következő nemzetiségű összetételt találta: német 52 százalék, bolgár 7.15 százalék, osztrák 4.07 százalék, török 2.47 százalék, magyar 2.55 százalék és francia csupán 4.53 százalék. Mindenfajtájú nép egészíti ki a többi százalékot A legionáriusok 64 százaléka — ez a statisztika második érdekessége — 25 éven aluli fiatalember. De nem ritka közöttük, aki csak most töltötte be a 16 évet. A légióban mindennemű foglalkozás is képviselve van és így a szellemi munkások, volt hivatalnokok, főiskolai hallgatók, művészek a légiónak 13 százalékát teszik ki. Az új légió lelki összetételében más, mint a régi. A háború előtti légionáriusokat a titokzatosság vágya, bizonyos kalandvágy kergette az idegenbe, a mai légionáriusok legtöbbje a háború közvetett vagy közvetlen áldozata. Mindegyik morális krízisen ment keresztül és annyi ínséget látott, hogy már nem is tud panaszkodni a rossz bánásmód miatt. Egész más lelki berendezéssel bírnak e légionáriusok, mint az öregebb évjáratbeliek, akiknek száma egyre fogy. A francia kapitányok azt mondják, hogy a régi légionisták használhatatlannak bizonyultak és nem bánják, ha eltűnnek a hadseregből. Nemcsak energiakifejtés de moralitás szempontjából is értékesebb az új anyag. A régi légionáriusok valamennyijének titkos bűn nyomta a lelkiismeretét, a mai gyarmati hadsereget az ínség és a megélhetés ösztöne tartja össze. A francia szerző e lélektani tanulmányának egyik legérdekesebb része a német légionárius lelki krízise rugóinak felkeresése. Három rugót talál: faji (akaratgyengeség), erkölcsi (bánat, vétek), szociális (munkanélküliség, politikai elvek). A faji jellemvonást emlegetik a legkevésbbé, holott az a legfigyelemreméltóbb. A német fajt — így elmeskedik a francia szerző — valósággá’ predesztinálja hajlamossága e pályára idézi Walter Rothienaut, aki szerint a ..német érzelgős, fegyelmezett, szükségét érzi a parancsnak. Szervezőképességei vannak, de nincs akaraterője. teremtő képessége. A ^««ciplin — helyettesíti nála az akaratot“. E népnek szüksége van egy erkölcsi vagy anyagi erőre, amely megtermékenyíti és kötelezi, hogy kifejtse virtualitását. Ezt az erőforrást eddig a Hohenzollerek és Bismarck, újabban Stinnes és Ludendorff képviselték. E tulajdonságok teszik lehetővé, hogy a német katona szívesen rendelje alá magát a légió fegyelmének. Franciaország népe más. Ez a szabad cselekvés országa. Ezért nem lehet például egy olyan légiót elképzelni, ahol francia legénység katonáskodjon német vezénylet alatt. Már megint erőszakos szelek mozgatják a kedélyeket. Már megint allianzot kötöttek. Természetesen: defenzív tendenciával amely azonban azt a titkos célt szolgálja, hogy a defenzivitás agresszivitássá változzék át, amikor a szövetséges állanok érdeke ezt megikivánta. Franciaország és Románia lépett véd- és dacszövetségre egymással! Természetesen letagadták! De hát kérdem, mikor hozták nyilvánosságra a katonai szövetségeket? Az én tudomásommal: csak egyszer. 1897. évben, amikor a német—osztrák—magyar szövetségnek minden katonai feltételét közölték a nagy nyilvánossággal Ennek is az volt a célja, hogy lehűtsék a francia—orosz háborús fenyegetéseket. Ezt a célt akkor teljesen elérték. A többi esetekben mindig eltitkolták a szövetségek katonai karakterét, amint ezt a francia—orosz szerződéseknél tapasztaltuk, vagy 1912. évi balkáni szövetségek kötésekor, amelyek tulajdonképpen prelúdiumai voltak az 1912—13-iki balkán háborúnak. De most hiába adják ki a cáfolatokat Ma nincs ember, aki ne tudná, hogy valóságos katonai — mondjuk akár defenzívnek, akár offenzívnak — szerződésről van szó, amely Franciaországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és Romániát összekapcsolja. Mindenki tudja, hogy a szerződéseknek ama szövege, amelyet az érdekelt államok mintegy cáfolatul a napilapokban közzétettek, nem egyeznek meg az eredeti szöveggel De ez nem fontos. A fontos az, hogy ezek a hatalmak világosan és nyíltan hangoztatják, hogy a békeszerződésekből egy ott át nem engednek. A békeszerződéseket usque ad finem a legkisebb részletéig be kell tartani De ma már senki sem kételkedik abban, hogy ezeket a békeszerződéseket csak más nemzeteknek teljes leromlásával lehet keresztülvinni, ezért a dolog természetében rejlik, hogy csak erőszakkal, roppant erőszakkal lehet az egyensúlyt fenntartani. Ez a megállapításom annyira szilárd, hogy megdöntésére nem is lehet ellen-argumentumot felhozni. Sőt azon kellene csodálkoznom, ha azok az államok, amelyek ma a helyzet ura, nem kötnének egymással kapnai szerződéseket azért, hogy a gyűlelem áldásait és előnyeit minény A szociális és morális rugók kifejtéséhez nem kell külön elmélet. Egyébként a francia katonatisztek el vannak ragadtatva a német katona kitűnőségétől A többi nemzetiségű katonák, a dánok, románok, igen el vannak keseredve és panaszos leveleket helyeznek el országaik sajtójába, hogy olyan szerződéseket írattak velük alá, amelyek szövegét nem fordították le nekik és hogy becsapták őket. Az oroszok főként azt írják haza, hogy nem azért jöttek a légióba, hogy nekik dolgoznink kelljen. Ami a légióban előforduló tortúrákat illeti, a Mercure de France cikkírója határozottan cáfolja. A légióban sem rosszabb, sem jobb dolga nincs a katonának, mint a világ akármelyik hadseregében. godzabban tudják kiélvezni. Ilyen értelemben még védőszövetségnek is lehet nevezni a most kötött katonai szerződéseket, hiszen egymás érdekeit védik. Ezek a szövetségek tehát léteznek és vannak még akkor is, ha valójában nem fektették volna le írásban a katonai megillapodásokat. Én még tovább is megyek ,s kijelentem, hogy nem is lényeges, várjon ezeket a szerződéseket,effektive írásba foglalták-e. Mert a győztes államok roppant óvatosak s a legyőzőitek ma olyan szemmel láthatóan gyengék, hogy mint beati possedentes minden veszedelemtől való félelem nélkül élhetnek anélkül, hogy a jövő kilátásait egymással szemben elbontsák s teljesen elég, ha ad hoc, a mosani helyzetnek megfelelő megállapodások történnek, éppen úgy, mint 1915 április ?6-án Londonban megegyeztek egymással Olaszország és az antant. De éppen az a bökkenő, hogy a győztes államok nem a legyőzött államok ellen léptek egymással szövetségbe és fegyverkeznek szédületes erővel, hanem egymás ellen. A francia érdekcsoportosulásnak meg van a maga elleni szövetsége, de nem a legyőzött államokban, hanem Olaszországban és Spanyolországban. Olaszország tűrhető és elviselhető helyzetet teremtett Jugoszláviával és hárman külön érdekcsoportot alkotnak. Ezek hárman szintén katonai szövetségre léptek egymással A főbb pontokban teljesen egyeznek a franciákkal, vagyis abban, hogy a status quo fenntartassék, amelyet a békeszerződések állapítottak meg, de egyéb anyagi és politikai érdekeik a franciák ellen állítják őket. A harmadik szövetség önmagától kínálkozik, t. i. a háborúban legyőzött államok szövetsége, amelybe Németország, Szovjetoroszország, Magyarország, Bulgária és Ausztria tartoznának. (Anglia politikáját éppen úgy figyelmen kívül lehet hagyni, mint az Egyesült Államok semleges magatartását.) Mindenki tudja, hogy ez utóbbi szövetséget még nem kötötték meg. De mert erről már sokat beszéltek, ahol különösen Németország és Oroszország szövetségét ‘olták előtérbe, igazolja, hogy ezen államok között él le nem tagadható érdekközsség. Éppen úgy, mint a leláncolt emberek, ha az önfenntartási ösztönük megkívánja, mindent megkísérelnek, hogy a fájdalmas láncoktól megszabaduljanak, éppen így fognak cselekedni a még leláncolt államok is, egymást támogatni fogják abban az esetben, ha a rájuk rakott terhek elviselhetetlenek lesznek és életüket támadja meg. S hogy a példánál maradjunk, világos, hogy az az állam fogja az első kísérletet megtenni a felszabadulásra, amely legkevésbbé van leláncolva s ez az állam: Szovjetoroszország. Oroszországot nem lehetett és nem lehet abban megakadályozni, hogy katonai hatalmát ki ne fejlessze. És Szovjetoroszország most hátat fordított a szocialista világbéke eszméjének és éppen úgy kire.tesztelte számbelileg, technikailag és szakszerűen hadseregét, mint tette ezt a cári uralom. Oroszországot, a kényszer viszi a háborúba. Belül a még el nem intézett szociális mozgalmat külpolitikailag, iparilag és gazdaságideig ellenséges államok emésztik ereje akcióképességét roppant korlátozzák. S azért van már annyi ereje, hogy ki merül a porondra. Ezt legszembetűnőbben az a politikai ellentét mutatja, amely közte - Románia között felmerült. Alig tehet volna erélyesebben az asztalra csapni amint tette az orosz kiküldött és hogyha Sinowlew Szentpétervárott — helyesebben Leninvárost — folyton magyarázkodik, hogy Oroszország nem gondol háborúra, akkor mindenki tudja, hogy ez csak frázis, amelynek értékét teljesen lerontja a békekijelentésük utolsó mondata, hogy Besszarábia néhány év múlva úgyis Oroszországé lesz, mégpedig békés úton fogja magának megszerezni. ezt ShtowJew, hogy trei H "van gondolja elfelejti megmondani a né pbb :,,iessen, ezt De hát mindenki meg van arról győződve, hogy Románia békés után sohasem fogja ezt a területet Oroszországnak visszaadni. Már pedig mindkét államra nézve Besszarábia birtoka: életkérdés. Romániának szüksége van territoriális szempontból, de még egy erkölcsi szempontból is. Ha Románia megengedné, hogy zsákmányának egy részét kiengedje a kezéből, akkor attól kell majd tartania, hogy más zsákmánya is kétségessé válik és egyéb „hódítása“ is kicsúszik a kezéből. Oroszország pedig tengerészeti szempontból kívánja Besszarábiát. Kikötők dolgában amúgy sem mondható a legszerencsésebbnek, így nem engedheti meg, hogy legjelentősebb kikötőjét, Odesszát állandóan fenyegesse az ellenséges román közeliét. Háborús veszedelmek Európában írta: AUFFENBERG-K0MÄROW, tábornok, volt hadügyminiszter. Száz csszl. korona Zürichben 16.60 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0072% (esett) 1 billió német márka Csszl-ban 7.75 (ugyanaz, mint tegnap) 10,000 magyar ksz. Csszl.-ban 4, 10 (esett) Egy dollár Prágában 34.45—34,10 (esett) Egy csszl korona Epesten 2375—2450 (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 159.162 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 340.000