Kassai Ujság, 1925. július (87. évfolyam, 146-171. szám)
1925-07-19 / 161. szám
LXXXVii. évf. 161. szám. ■zerkesztőség és kiadóhivatal: Koálce-Hasaa, Fő n. «4.öldszint. (Nemzeti színházzal szemben) Telefon: IU. ooooo Megjelenik naponta, o oo • • * Felelős szerkesztő: D*L* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és illéken: Egy egész évre *10 korona, fél évre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona Magyar könyvbarátok! Hosszú vajúdás után kulturális téren végre a pozitív tettek terére lépünk. Megalakítjuk a Könyvbarátok Országos Társaságát, rr.elelett biztosítjuk a kiadás zavartalan munkáját A magyar közönségre apellálunk: lépjenek be a Könyvbarátok társaságába. A?, egyrjölió itt maradt magyarból, hacsak minden ezredik belép, biztosított a siker s esce megjelennek az első könyvek. Legelőször egy prózai és egy lírai szlovenszkói antológia, irodalmunk seregszerz<éje, melyet mindenütt, ahol magyarok élnek, érdeklődés vár. Minden egyes u.az ember kötelessége ennek a mozganaűk tényleges támogatása. Nem kell *rma, kritizálgatás, nem kell tanács és okoskodás, egy aláírás kell: belépek és Egy-egy könyvre én is reflektálok. Mit ad a Könyvbarátoknak a Társaság? •Egy írókból álló szakbizottság által kiadásra ajánlott s tisztán irodalmi értékű művekből évente 6 pompás kiállítású magyar könyvet Mit vár ezért a Társaság? Minden madártól egy egyszerű jelentkezést, ami csak arra kötelez, hogy naponta 30 fillért — egy egyiptomi cigaretta, egy másfél skatulya gyufa árát — letegyen a magyar kultúra asztalára, azt is kölcsönbe, mert kész ellenszolgáltatást kap érte. Lehetetlen, hogy ne lenne ennyi magyar emberben, akármilyen nyomorúságosan élünk is, annyi lelkiismeret és önzetlenség, hogy napi 30 fillérrel be ne lépjünk a könyvbarátok sorába és előfizetői közé. Mit ad ezzel a belépő könyvbarát a magyar kultúrának? Először részt vesz az egyetemes magyar kultúrmunkában és hozzájárul a magyar kultúrértékek termeléséhez. Másodszor hozzájárul a magyar kisebbség szellemi életének fejlesztéséhez és a kisebbségi magyar géniusz megszületéséihez. Harmadszor a magyar könyvek létrehivásával örök időkre szóló missziót teljesít. Negyedszer módot ad íróinknak az alkotó munkára s így hozzájárul az irodalom fenntartásához. Ötödször magyar egzistenciákat biztosit, mert a könyvkiadásnál író, szedő, nyomdász, korrektor, könyvkötő mind magyar emberek lesznek s ezek kapnak vele egy-egy darab kenyeret. Az erdélyi magyarok közt 10.000 ember akadt, aki részt kér hasonló munkában. Mi csak ezerre számítunk, bár példának idézhetnők a sokkal kisebb számú régi kisebbséget, a szászokat, akik filléreikből színházat, irodalmat és tudományt tartottak fenn. A magyar közönség itt kulturális népszavazás előtt áll: le kell adnia szavazatát, akar-e kultúrát életet, akar-e megbecsülést ,és jogokat, mert csak annak a népnek van joga élni és megbecsülést várni, amelyik a saját kultúrájával szemben teljesíti kötelességét s megbecsüli, teremti kulturértékeit. A magyar közönség le fogja adni szavazatát, van-e életerő a magyar kisebbségben s hányan lesznek közülünk olyanok, akik napi 30 fillért áldozni tudnak a köztért. Csak azt kérjük, senki se várja, hogy más legyen az az eezredik. Mindenki azt h1igye, hogy ő reá van szükségünk, ő az az ezredik, reá vár a kötelesség s akkor nem féltjük az akció sikerét. Evvel a felhívással a Könyvbarátok Társaságának szervezői a magyar közönség kezébe tették le a magyar kultúra sorsát, felelni a közönség fog érte. Lapunk mai száma 12 oldal. (Kaschauer Zeitung) Vasárnap, 1925. julius 19. Rendfizetlenül folyik a riff-kalosc offenzívája m mm Megvalósuláshoz kiseledik Pan-Európa? Berlin, julius. tuidenburg beiktatása óta mozgékonyabbak lettek a nacionalisták. Ebert elnök hétéves tisztsége alatt nem nagy szerepet játszottak az aktív politikában. Nem igen sikerült az oppozíció keretén túljutniok, irányítóan beleavatkozni a kormányok politikájába. A jelenlegi kormányban helyet foglal ugyan néhány nacionalista miniszter, de Luther kancellár a legutóbbi időkig elég energikusnak mutatkozott a palotaforradalom jelenségeivel szemben. Hindenburg hivatalba lépése óta megváltozott a helyzet. Schiele, a nacionalisták vezére és jelenlegi belügyminiszter még a választási propaganda alatt jelentette ki a hírhedt bizalmas tanácskozáson: Ha most elbukunk és újabb hétéves passzivitásra ítélnek bennünket, nem igen számíthatunk rá, hogy valaha még jelentőségünk lesz. Hindenburg költözött be a Wilhelmstrassei palotába és a nacionalisták a győzelmi mámor extázisában megszervezik az első attakot a köztársaság és a mai gazdasági rend ellen. Schiele a belügyminiszter legfontosabb feladatául a weimari alkotmány revízióját jelöli meg. A pénz- és kereskedelemügyi miniszterek másfelől benyújtják az vámtételeket, amelyek egyedül a nagyaj ipar és a nagygazdaság érdekeit képviselik. Szakértők egybehangzó nézete szerint az ipari és gazdasági fogyasztó jó egynéhány százalékkal drágábban fogja megfizetni úgy a belföldi, mint a külföldi árut, ha a javaslatok keresztülmennek és az idegen államok sem maradnak adósok a retorzióval. Kilencszáznegyvenöt különböző tételt sorol fel a kormányjavaslat. A magyar gabona és liszt sem kivétel. Bizonyos, hogy valamennyi importáru lényegesen megdrágul, illetőleg nem versenyképes többé. A védővámok szomorú eltávolodást jelentenek az európai vámunió eszméjétől, bármennyire is hangsúlyozzák az illetékesek a vámok ideiglenes voltát. A centrumvezér dr. Bell kifejti alább pártja felfogását a kormányjavaslatok kérdésében. A birodalmi gyűlés alelnöke egyúttal a németországi Pán-Európa mozgalom vezére. Dr. Bell hangsúlyozza, hogy az Európai Egyesült Államok eszméje hatalmas léptekkel közeledik a megvalósuláshoz. Megjegyeztük erre, hogy a német vámjavaslatok súlyos akadályt jelenthetnek a Pán-Európára vonatkozó nemzetközi megbeszéléseknél Dr. Bell csak részben ad igazat,mindenesetre biztosít, hogy a centrum a leglelkiismeretesebben vizsgálja felül a vámjavaslatok esetleges külpolitikai következményeit és állásfoglalását ettől teszi függővé. Ha meggondoljuk, hogy a centrumnak milyen hatalmas befolyása van a Reichstagban, úgy dr. Bell erre irányuló fejtegetéseinek joggal tulajdoníthatunk különös fontosságot. A weimari alkotmány revíziójára vonatkozóan dr. Bell és jelenlévő képviselőtársa dr. Ludwig Kaas együttesen informálnak: — A weimari alkotmány lényegén, szellemén változtatni nem lehet. A köztársaság megingathatatlan. A német nép bebizonyította a választással, hogy az alkotmány alapján áll. Hindenburg csak úgy jutott többséghez, hogy a jobboldal hangsúlyozta jelöltje lojális állásfoglalását az alkotmánnyal szemben. Ennek köszönheti a marsall, hogy nem csupán a jobboldaliak szavaztak rá. Alkotmányjogi harcok elképzelhetetlenek. De a centrum azt vallja, hogy az alkotmány mégsem dogmatikus valami, hanem fejlődési fokozat eredménye. Az 1918-as alkotmányban lényegesen több a centralizációs gondolat, mint az 1871-esben, Bismarck alkotmányában. Holott a német nép sokkal heterogénebb, a faji különbségek sokkal szembetűnőbbek, semhogy Berlin és Poroszország a birodalom egy részét reprezentálhatná, mint ahogy Páris reprezentálja a francia gazdasági, politikai és kulturális életet. 191S-ban szükséges volt ellenfelerk előtt a birodalom egységét hangsúlyozni: az alkotmány akkori fogalmazása érthető. Most azonban a meg kell adni a tartományoknak — ami tartományoké. München, Drezda, Köln — Bajorország, Szászország és a Rajna-vidék — mind kultúrcentrumok; nem lehet megvonni tőlük a továbbfejlődés lehetőségét azzal, hogy a birodalom valamennyi jelentős funkcióját Berlinbe centralizáljuk. Az alkotmányrevízió még a zászlókérdésre és a köztársaságot védő törvényre, valamint a köztársaság védelmére alkotott legfőbb állami törvényszék megszüntetésére vonatkozik. A centrum nem helyez súlyt a lobogó szimbólikus jelentőségére. A mai fekete-vörös-arany köztársasági színek az 1813-as és 1848-as szabadságharcok idejéből származnak, így jóval több tradíció fűződik hozzájuk, mint a fekete-fehér-vöröshöz. De minthogy az utóbbiak viszont a háború előtti hatalmas Németországot reprezentálják, a centrum nem akar szembehelyezkedni Bismarck lobogójával sem. Ha tárgyalásra kerül a sor, frakciónk valószínűleg nem csinál pártkérdést az esetből; a képviselők tetszésére bízza az állásfoglalást. Ugyanígy fog történni a köztársaságot védő törvény és a köztársaság védelmére alakult legfőbb állami törvényszék ügyében is. Mindkettő ma már alkotmányjogi túlzás. Frakciónk különben az erők szintézise alapján áll és ki akar küszöbölni minden helyzetet, amely súrlódásra szolgáltat alkalmat. • Mi a véleménye elnök úrnak a vámjavaslatokról? Nem gondolja, hogy bizonyos osztályok előnyét célozzák kizárólagosan? — Nem vagyok egészen azon az állásponton, amelyen ön. Inkább hiszem, hogy a nemzeti munka védelmére készültek a javaslatok. De a centrum még nem helyezkedett el, sem mellettük, sem ellenük. Ha bebizonyosodik az ön által képviselt felfogás, természetesen nem engedjük keresztülmenni a javaslatokat. Meg akarjuk vizsgálni a kérdést: szükség van-e egyáltalában védővámokra és ha igen, nem magasak-e túlságosan a tételek. — Kérem végül elnök urat, tájékoztasson a páneurópai mozgalom mai állásáról ... — Az európai szolidaritás túlnő a teórián, existenciális szükségesség. Ismert amerikai politikusok és közgazdászok látogattak meg legutóbb. Az ő felfogásuk szerint Amerikának nem lehet kifogása egy kialakuló Európai Egyesült Államok ellen. Ellenkezőleg: nem tudják megérteni, hogy a páneurópai eszmének csupán az európai kontinens területén vannak ellenségei. Pedig az amerikai közgazdászok szerint csak egyféle módon lehet védekezni az amerikai világgazdasági hegemónia és konkurrencia ellen: Pán-Európával. A mai európai helyzet általános elszegényedéshez, az idegen piacok elvesztéséhez vezet; voltak annyira becsületesek az amerikaiak COUDENHOVE CALERGI, í? Pán-európai gondolát leglelkesebb propagálója.