Kassai Ujság, 1936. november (98. évfolyam, 251-275. szám)

1936-11-19 / 266. szám

1936. november 19. — 266. szám7 Székelykeresztben van Petőfi Sándor sírjai Egy ui Petőfi­$@@@nda nyomán Nagyvárad, november. Sokszáz kilométer messziségből kósza híradás érkezik. Egyet­len konkrétnak látszó pont a csaknem száz­éves rejtélyben, abban a titokzatos homály­ban, mely Petőfi­ Sándor, a legnagyobb ma­gyar lírikus eltűnését, halálát és temetkezési helyét körülveszi. E kétes értékű híradás nyomán utazunk nyolc órát vasúton Nagyváradtól—Marostor­­dáig, onnan újabb három és fél órát autón Székelykereszturig. Székelykeresztur főbüszkesége a híres kollégium. Nem falu, nem nagyközség, ha­nem kisváros. Tipikusan az. Kirabolták a haldokló Petőfit! Az első nyom özv. Sófalvi Lajosnéhoz ve­zet. Felélénkül, mikor jövetelünk célját elő­adjuk: — Petőfi? Hogyne instállom, itt van ná­lunk eltemetve, mindjárt meg is mutatom, hogy hol. Azzal kivezet a kerekes kutas, kis falusi udvarra, melynek kerítésén túl fel lehet látni a hegyoldalban fekvő temetőre. — Tetszik látni odafent azt a házikófélét? Nohát, amellett van Petőfi sírja. Különben tessék csak Bálint Dani temetkezési vállal­kozót megkeresni, ő temette el Petőfit, nála aztán pontról-pontra meg van írva az egész történet. Egy fogadós volt itt instállom, bi­zonyos Lázár Márton nevezetű, aki halálos ágyán maga köré gyűjtötte jó embereit és azoknak meggyónta, hogy­ a­ nagy csata után haldokolva hozták Petőfit hozzá, ő félt a vendéglőben elhelyezni, azért az istállóban, a jászolban adott helyet neki, ahol másnap reggelre meg is halt. Lázár aztán nagy ti­tokban saját udvarában eltemette és nem szólt róla senkinek egy szót sem, csak mikor már a végét érezte közeledni. — Mi oka lehetett Lázárnak erre a titko­lózásra? — Úgy suttogják kérem, hogy nagy érde­kében állott. Mert, hogy Petőfi Bemnek az adjutánsa, .meg élelmezési, .tiszt, vált és ...en­nek folytán sok pénz lehetett nála, amit Lá­zár talán elvett volna az okmányaival együtt. Átvágunk a vasúti síneken és a temetőben vagyunk. Feljutunk a temető legmagasabb pontjára, ahol kis négyszögű térség van a Bálint-család temetkezési helye. Mellette sír süppedt, elmosódott, elszáradt koszorúval, melyből már csak a drótok élnek, a fejnél egyszerű szürke kővel, rajta fekete betűk­kel­ hallgatta a fecsegést, majd megragadta a gyanútlan Gömörit, bevitte a belső szobába és remegve kérdezte tőle: „Hallottad, ezek az emberek mit beszélnek itt össze-vissza Petőfiről? Tudd meg, — kiáltotta felindultan csak én tudom, egyedül én, hol van Pe­tőfi eltemetve!“ Gömörinek ezután nehéz esküvést kellett tennie, hogy amit hallani fog teremtett lélek­nek el ne mondja, mindaddig, mig Lázár élet­ben van. Gömöri meg is tartotta ebbeli foga­dalmát. Szegedre került, de hallgatott, mint a sír. Évek, évtizedek röppentek el, mig 1902 julius 12-ikén Lázár Márton meghalt. És két hétre rá megjelent Gömöri vallomása. A szenzációra, — mely az akkori egész ma­gyar világot lázba kellett volna hoznia — senki sem jelentkezett Talán­ el sem hitték, fantasztikusnak tartották az egészet. Én azonban nem nyugodhattam. Egy napon, nem bírtam tovább. Magam mellé vettem néhány jóemberemet és az újság szerint megjelölt helyen ásni kezdtünk. Rövid idő múltán kemény tárgyon kop­­pant meg az ásó. Izgalmunk tetőponton forrt, még néhány örökkévalóságnak tetsző perc, megvillan egy koporsószerű­­ láda fedele, amit szinte mindannyian megragadva és feltá­runk. A koporsóban teljes épségben koponya és csontok: Petőfi csontjai Csontok a Wertheim- szekrényben A csontokat kihantolás után a hatóság vette át. Néhány hétig Wertheim-szekrény­­ben tartották elzárva, majd egy kis ládában kitették a raktárba, azzal, hogy a dolog el­évült. Balázs Miklós városi szolga sírva jött panaszkodni közárrt, hogy a szent csontok ládába zárva kamarában hevernek. Én aztán vele egyetemben elhoztam onnét, diszes cserfakoporsóba tettem Petőfi maradvá­nyait és 1902 október 25-én estefelé, csöndesen a kertek alján haladva kivittük a teme­tőbe és ott örök nyugovóra helyeztük. A temetés után eljött hozzám Sipos Sándor 80 éves öreg honvéd és könnyes szemekkel mondotta: „Igaz uram, való igaz, ezek a hamvak Petőfi hamvai voltak. Én magam lát­tam, menekülve a gyászos kimenetelű csata estéjén, amint az országút mentén egy kuko­ricásban Petőfi súlyosan­ megsebesülve, ha­­lott halványan állt egy szekér lajtorjájához támaszkodva. Nem időzhettem nála, mert magam is menekültem, de többször vissza­­visszanéztem és láttam, amint két huszár megragadja őt és hozzák mifelénk. Időköz­ben hatalmas por és szélvihar keletkezett, ami elfödött mindent.. De tudom, csak ide­jöhettek, mert egészen közel jártak a város határához, mikor utoljára visszapillantottam.' PETŐFI 1849 »31—S§® 2. Okt 25. A szöveg alatt ugyancsak feketével ki­­­­vésve, vízszintesen fekvő kard és rajta egy huszárcsákó. ★ Bálint Dániel háza a városka főuccáján áll. Saját házában van az üzlet Temetkezési vál­lalat íróasztalából elsárgult, foszladozó új­ságokat kotor elő, melyek különböző formá­ban foglalkoztak a feltevéssel, hogy Petőfi vallóban itt van-e eltemetve? Kérésünkre, hogy mondjon el mindent, Bá­lint Dániel beszélni kezd. — Régi történet ez, csaknem százéves. A szomszédomban fogadó volt, ma is fennáll. A fogadó tulajdonosa Lázár Márton, fiatalabb korában a Haller grófok kuktája. Élete uolsó éveiben meghasonlott Házát, vendéglőjét el­adta, ő maga az udvaron, egy kis szobács­kában húzódott meg. Már halálát megelőző­leg is sokat suttogtak arról, hogy Petőfi Lá­zár Márton házában halt meg. Szemtanúk is akadtak, akik látták a véres csata estéjén, amint a haldokló Petőfit két huszár hozta e városba vissza, ahol a nagy költő utolsó es­téjét a csata előtt töltötte. Bizonyosat azon­ban senki nem tudott Lázár Márton halála után tizennégy napra villámcsapásként hatott a Szegedi Híradó 1902 július 27-iki száma. A lap bizonyos Gömöri Ferenc vallomása alap­ján nagy cikk keretében hozta nyilvános­ságra, hogy Petőfi itt van eltemetve, Lázár Márton kertjének legvégében. Az újság pon­tos tervrajzát közölte a kertnek, megjelölve benne Petőfi állítólagos sírjának helyét is. — De ki volt ez a Gömöri Ferenc? — Ez a Gömöri kérem igen jó barátja volt az elhunyt Lázár Mártonnak. Akkoriban, mint postatiszt élt itt Történt egy este — erre a dátumra bizony senki sem emlékszik, de nem is fontos, — hogy a külső ivóban ide­genek üldögéltek és beszélgetés kapcsán Pe­tőfit, is szóba hozták. T­­ár Márton egy da­rabig égő szemmel a­ k­tüzesedett orcával Istállóban halt meg a nagy költő Bálint az emlékezés hatása alatt kimerül­ten elhallgat. Percnyi szünet, majd megtö­röm a csendet — És tulajdonképpen hogyan mesélte el Lázár Gömörinek Petőfi halálát és elteme­tését? — A Szegedi Híradóban pontosan meg volt az egész história. Sajnos valakinek odaköl­csönöztem és elkallódott Az a tény, hogy Petőfi utolsó, tehát a csata előtti estéjét e városban töltötte, már hivatalosan bebizo­nyított. Petőfi igen vidám hangulatban Varga Zsigm­ond igazgatóék .vendége volt egész éj­félig, onnét az urakkal együtt átmentek a­ vendéglő kertjébe, ahol hajnalig együtt ma­radtak. Másnap, pontosan július 50-ikán volt a véres csata. Egész nap dörögtek az ágyuk. Estefelé két tépett ruhájú poros huszár hozta a vértől borított Petőfit, akivel egyenesen befordultak Lázár udvarába. Lázár nem merte sem lakásában, sem a fogadóban elhe­lyezni a haldoklót. Szigorú idők jártak akkor, fej- és jószágvesztés várt arra, aki házába forradalmárt mert rejtegetni. Lázár hát az is­tállóban adott helyet a sebesültnek, akinek a két huszár és a vendéglői szolga egész éj­szaka hordta a vizet sebei kimosására és ir­tózatos szomjúsága enyhítésére. Magas láz gyötörhette a haldoklót Lázár egész éjjel le nem hunyta szemét, folyton ki-bejárt a lakás és istálló között. Az egyik huszár éjfél után eltűnt, a másiknak hajnal felé nyoma veszett. A honvédtiszt Petőfi Sándor, reggelre Lázár szem­e láttára adta ki lelkét. Ott halt meg a széna szalma ágyon. Lázár Márton szörnyen megijedt. Nem tudta mit tegyen a halottal. Kivinni nem merte ud­varából. Éjnek idején hűséges szolgája segít­ ségével sírt ástak az istálló mögött és né­hány deszkából összetákolt koporsóban le­engedték Petőfi holttestét. Nehéz idők kö­vetkeztek ezután, ami csak hosszú évek múl­tán enyhült. A vendéglő megnövekedett for­galma megkívánta, hogy szekerek befogadá­sára alkalmas nagy színt építsenek. Az istál­lót le kellett bontani, de még ezt megelőző­leg egy szép napon kiemelték a koporsót és átvitték a kert végébe. Ott egy virágzó or­gonalugas közepén ásták meg az új sírt és déli harangszó mellett újból eltemették. Ezt különben Lázár Róza külön is elmesélte ne­kem, kislány volt még akkor, de emlékezett a megható temetésre. 1902-ben tehát már másodszor hantoltuk ki a holttestet Amit itt elmondtam, szóról-szóra megegyezik Lázár vallomásával, amit annak idején Gömörinek tett. Simon Magda. A jó és Olcsó ®@HR megvédik a lábat és cipőt a nedvesség ellen. A köztár­saság minden városában kapható. fr. Slepánek & C«. KS&» Világalapítvány a polgári lakosságnak légi bombázás elleni védelmére Amszterdamból jelentik: „Humanitás“ név alatt világalapítványt létesítettek Amszter­damban, amelynek az a célja, hogy háború esetén megvédje a polgári lakosságot a légi és egyéb bombázástól. A háború borzalmai ellen létesített világalapítványnak Amszterdam lesz a székhelye. Az összes fontosabb városokban fiókintéz­mények lesznek. Ilyen fiókintézmény léte­sült már Parisban, Londonban, Brüsszelben, Prágában, Budapesten, Belgrádban, Szófiá­ban, Szalonikiben és Istanbulban. A világala­­pítvány igazgatója Hermann van den Beren­­beemt. Az alapítványnak az a célja, hogy a népeket a kémiai háború és a polgári lakos­­­­ság bombázása ellen egy frontba tömörítse. Angol képviselőnő Interpellált Edward király és miss Simpson kapcsolatairól Londonból jelentik: Az alsóház ülésén leg­először történt meg, hogy szóbahozták Ed­ward királynak miss Simpsonnal való való kapcsolatait Wilkinson munkáspárti képvi­selőnő interpellálta meg Rundsiman keres­kedelmi minisztert e kérdésben. Az interpel­lációban a képviselőnő az iránt érdeklődött, hogy két ismert amerikai magazinban az utóbbi időben miért vannak kitépve oldalak? Mi lehetett bennük, amit az angol publikum­nak nem volt szabad elolvasni? A miniszter az indiszkrét kérdésre azt vá­laszolta, hogy munkakörének ehhez az ügy­höz semmi köze sincs.. Az­ ülés után Wilkinsson képviselőnő az al­sóház folyosóján az United Press tudósítójá­nak úgy nyilatkozott: „sajnálhatja, hogy nem látta a miniszterek arcát, amikor a kérdést feltettem.“ Közismert dolog, hogy az amerikai magazinból kitépett oldala­kon Edward király és miss Simpson képei voltak. Az angol közvélemény tudatában van a Simpson-ügy jelentőségének, mégis megrö­könyödéssel vette tudomásul azt a hírt, hogy Edward király a Windsor melletti Frogmore­­kastélyból kiköltöztette Xenia orosz nagy­hercegnőt és a kevésbé pompás Hamton pa­­lotát utalta ki számára lakóhelyül. Átvágta torkát egy losonci iparos, mert ki akarták lakoltatni Losoncról jelenti tudósítónk. Ma reggel egy vérző, eszméletlen embert találtak a já­rókelők a gőzmalom közelében. Csakhamar megállapították, hogy Wigner Sándor 46 éves cipészmesterrel azonos, aki öngyilkos­­sági szándékból borotvával átmetszette tor­kát Zsebében búcsúlevelet találtak, melyben bejelenti, hogy nyomora készteti öngyilkosságra. Már egy esztendeje nem tud lakbért fizetni, családjával kilakoltatás veszélye fenyegeti és mert más kiutat nem talál, a halálba me­nekül. A szerencsétlen ember régi asztaltár­saságától rendelést kapott gyermekcipők készítésére a karácsonyi felruházási akció­val kapcsolatban, de nem volt módjában a cipőket anyagi eszközök hiányában elké­szíteni. Wigner egyizben már átvágta a torkát öngyilkossági szándékból, de akkor meg­mentették az életnek Most nem sikerült és kórházba szállítás közben meghalt. Elvesztettek az ungvári masam­ok a Gersli-áruház ellen indított perülte! A modellt alap kome megvilágításban Ungvári tudósítónk jelenti: Beszámoltunk annak idején arról az érdekes­ ügyről, mely­nek középpontjában 9 ungvári masamód és a Gerstl Testvérek cég áll. Kilenc ungvári masamód tisztességtelen verseny címén büntető feljelentést tett a Gerstl Testvérek cég ellen, ugyanakkor azonban polgári pert is indítottak egyen­­ként nyolcezer korona erejéig. A bűn­ügyi részben már hónapokkal ezelőtt elhang­zott az ítélet, amennyiben úgy az ungvári járásbíróság, mint a kerületi bíróság felmentette a céget a tisztességtelen ver­seny vádja alól. A polgári per azonban tovább folyt. Az ungvári masamó­dók ugyanis azt tartot­ták sérelmesnek, hogy a nagy áruház a ka­rácsonyi ünnepek előtt röplapokon 19 koro­náért kínáltak eladásra modellkalapokat. A masamódok szerint ez az olcsó vásár exisz­­tenciájukban támadta meg őket, mert ők egy modellért ennek az összegnek hat-hétszere­sét kalkulálják. Ezért összesen 72 ezer koro­nát követeltek a Gerstl cégtől, mert az áru­ház konkurenciája miatt ennyi veszteség érte őket. A per során a cég vezetői azzal védekez­tek, hogy valóban modellkalapokat árusítot­tak, melyet a Schmollka és Fischer chomu­­tovi kalapgyárban vásároltak. Minden kalap filcből készült és mindengyiknek más for­mája volt, ezeket a kalapokat a gyár „mo­dellként“ adta el egyenként 10.50 koronás árban. _ ’ • Ezzel szemben a masamódok jogi képvi­selője bemutatta a kosicei kereskedelmi és iparkamara véleményét, mely szerint a mo­­dellkalap alatt olyan kalapot értenek, amely a kivitelben és anyagban teljesen új gon­dolatot fejez ki és éppen ezért az ilyen kalapok ára igen magas. Az ungvári kerületi bíróságon most tár­gyalták újra az ügyet és ekkor ismertették a prágai Központi Kereskedelmi és Iparka­mara véleményét, mely szerint modellkalap az, amely anyagban és elgondolásban újat mutat fel és amelynek egyszóval az a fő jellegzetességük, hogy első és egyetlen. Az ilyen kalapnak az ára pedig 2—300 korona. Az ungvári kerületi bíróság arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a­­ Gerstl-cég által eladott kalapok nem alkalmask a megtévesz­tésre. Nem okozhattak annak eladásával senkinek sem kárt, miért is a keresetet el­utasította.

Next