Kassai Ujság, 1938. február (100. évfolyam, 25-48. szám)
1938-02-20 / 42. szám
1938. február 20. — 42. szám M &CUlladld&C írja : Kalendárium FEBRUÁR Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát, — korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk, így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökke. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve — mütyürkével és pillantással — női jellegüket. A könyvekre csömörrel pillantunk ez éjjeleken; úgy tetszik, már elolvastunk minden könyvet, egyik sem tudott segíteni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, tátogva és szomjasan nyeljük, szopogatjuk az ózon izü fényt, cuclizzuk a mesterséges sugarakat, oly mohón és tikkadtan, mint ahogy egy alvilági szolganép vágyhat a fényre és szabadságra. A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveléssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni; rövideket írni — legföljebb négy, öt sort egyszerre —, mint a medvék. De hajnal felé, az ébredés józan káprázatában, eszünkbe jut a farsang, mely megint egyszer elviharzott mellettünk, álruhában, lobogó szalagokkal, színes papírszeméttel szórta tele a világot, visított és sikongott, jeleket adott és integetett, s mi kitértünk előle. Most már itt a reggel, mely hamut hullat fejünkre. Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek. Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyölt az értelem méltóságára — s talán erről volt szó, csak mi nem tudtuk. BIZTONSÁG Milyen biztosak dolgukban a szegények! Csak a gazdagok ugrálnak. Minden pillanatban féltenek valamit, akarnak valamit, másként szeretnének valamit. A gazdagok a változás kényszerű törvénye alatt élnek. De a szegények törvénye egyszerűbb, biztosabb. A tárgyakhoz is közelebb vannak. A gazdagok végül már csak jelképekben gondolkoznak, nagybetűs jelképekben: az Örömben, vagy az Igazságban, vagy a Tulajdonban, vagy a Külpolitikában, vagy a Kellogg Paktumban. A szegények minderről nem tudnak semmi biztosat. Értesültségük kisbetűs. Ilyen szavak keringenek agyukban: cipő. Vagy: madzag. Vagy: egy pengő húsz. Mindez fogható, tapintható. Nincs a világon egyetlenegy szegény, akit komolyan érdekelne, hogyan alakult André Gide legújabb véleménye a szovjetről, hanyatlik-e Picasso s mi a véleménye Churchillnek Mussoliniról? Ezek a kérdések csak havi négyszáz pengőtől fölfelé izgalmasak. A szegény a földön jár, innen a biztonsága. VÁROSKÉPEK A városokat úgy kellene leírni, mint egy gondolatot, vagy egy érzés emlékét. Mindig dühítenek és untatnak a „városképek“, melyek azzal kezdik, hogy valahol látszik egy torony, s folytatják a lakosság nemzetiségi arányszámával, vagy a kalóriákkal, melyeket délben és este bekebeleznek az őslakók. Mindez lényegtelen. Egy város mindenekfelett gondolat, mely nem fér el a telekkönyvben. A HOLD Az uj naturalisztikus hold-fényképeket nézegetem. A hold e képeken rusnya és ragyás, mint egy himlőhelyes brácsás arca. Lehet, hogy nem volt mindig ilyen. Nevezték cintányérnak, eydami sajtnak, ezüst gyümölcsnek, égi tallérnak. A hold, az összes versekben, mindig „olyan, mint“. De a valóságban — most látom — nem is „olyan, mint“. Egyszerűen csak olyan. JÓZSEF ATTILA Versei hangjában van valami gyöngéd és remegő dünnyögés, mintha egy őz dideregne és vinnyogna a holdfénytől és vadászoktól hideg és veszélyes világban. Valami nemes és állati is, valami sértett és tetemrebívó, végzetes hang ez. Csak a fiatal Hamsun hangja hasonlít hozzá, abból az időből, mikor „Pán“-t irta és a „Misztériumokkal A SZÉPSÉG Leírni és rögzíteni a pillanatot, mikor a szépség, ez az anyagból és lélekből égetett tünemény, mely törékeny és zománcszerü, cserepekre törik egy asszony arcában, mert felbomlott a léleknek és a jellemnek az az összetétele, melynek a szépség csak következménye volt. „Furcsa, megcsunyult!“ — mondják az emberek és vállat vonnak. Igen, megcsunyult, mert belülről elrohadt. Szépnek lenni annyi, mint ártatlannak lenni, a szó hősies értelmében. Minden más csak kozmetika. VELENCE Velencébe idegesen érkeztem és folyton ettem. Scampi-val kezdtem, a Cavaletto-nál, aztán valami édeset ettem Florian-nál, aztán valami sziruposat a Merceria egyik cukrászdájában, aztán véres húst a Lido egyik divatos vendéglőjében. Közben a múzeumokat jártam és Verdi-t hallgattam a Szent Márktér kávéházai előtt. Mindebben volt valami . édes és csömörre ingerlő, valami«Amit nem bírtam egészen megemészteni, valami állatt és gyomorrontásra késztetően erjedő, — Tintorettoban is, a scampiban is, a dózsék dísztermében is, még a Gondomban is. Az ember körülnéz Velencében az utcán, akárhol, s rögtön utána szeretne szódabikarbónát bevenni. VELENCE, MÁSODSZOR Velence, mindenki számára, az örökké elmulasztott nászút; azok számára is, akik ott jártak nászúton. Igen, gondolják egy életen át, pontosan így kellett volna: Velencében, a Danieli-ben, a galambokkal, a gondolásokkal és a megfelelő nővel. Mindenki így érzi: tíz év múltán azok is, akik a megfelelő nővel voltak ott. VELENCE, HARMADSZOR Vannak szavak, melyeket egy magasabbrendű illemtan szabályai szerint Velencében sem illik elmondani. Például ez: — Szeretlek, DANDY A nagy dandy-k, — Fox, d’Orsay, Vili, Edward, Baudelaire, Justh Zsigmond, d’Israeli — elmélyítették egy kor ízlését, mikor a különcségből valami általánosat pároltak le a tömegek számára; fehér nadrággal és vöröstalpú cipővel kezdték, s munkájuk végső eredménye, hogy térdnadrágot már csak az angol királyi udvarban viselnek s a végrehajtók is elolvassák Franciaországban Proust műveit. A dandy, az igazi, a majlomparádéból, melyet a tömeg joggal kifütyül, életmódot csiszol a tömeg számára, a rikító ünnepből emberibb és emberhez méltóbb hétköznapot csinál, az ízlést megriasztva szelídíti a józan és fantáziátlan ízléstelenséget, gyertyaláng fölött pirított fürjet eszik vacsorára, de neki köszönhetjük, hogy a nagy tömegek megtanultak bánni késsel és vitával. A dandy, aki szemtelen, soha nem neveletlen, a dandy, aki tiszteletlen, végül önmaga tiszteletére neveli a tömegembert. A dandy nevel, mikor pontosan ellenkezőjét csinálja annak, amire nevelték. Ez az emberfajta kiveszett. Nagy kár érte. Népszerű moziszínészek maradtak helyette. BÚTOR Alapítva: 7865 Mukacevo Minőségben, kivitelben, árban bútorgyár vezet Kosice, (Kovácska 9) Uzhorod Négyes konferencia Rómában? Budapestről jelentik: A külföldi lapokban olyan hírek terjedtek el, hogy Rómában a közeljövőben négyes konferencia lesz. Magyarország, Olaszország, Ausztria és Németország külügyminiszterei vesznek részt e tanácskozáson. Kónya most megcáfolta ezt a hírt. Kijelentette, hogy nem utazik Rómába és a négyes konferenciáról szóló hír kitalálás. Arzenál egy romániai kolostorban A CTK bukaresti jelentése szerint a moldvai Neamtzsiban levő szerzetes kolostorban nagy arzenált lepleztek le. Az arzenálban fegyverek, nagymennyiségű lőpor, azonkívül radikális jobboldali és kommunista tendenciájú brossurák és röplapok voltak. A nyomozás során két szerzetest letartóztattak, és megtartani: ez a szíve vágya minden nőnek. A hódításhoz szépség, egészség, erő kell. Ezt a hármat biztosítja minden nő számára az Ovomaltine. Az Ovomaltine nem hizlal, hanem az izmokat erősíti, az idegeket pedig beágyazza abba a táplálótalajba, amely azok ellenállóképességét fokozza. Az Ovomaltine nem a hájat gyarapítja, de teltté teszi az idomokat. A dolgozó, a sportoló, az intelligens nő higiénikus reggelije és ozsonnája Ovomaltin9» Halott zónát léte a a balti határon Kiutasították a külföldieket Leningrádból Moszkvából jelentik: A szovjet kormány a nyugati határ mentén különböző védelmi intézkedéseket foganatosít, melynek célja elsősorban az, hogy a balti államok felől megvédjék a Szovjet határt. Leningrádból kiutasították a külföldi állampolgárokat, sőt az angol konzulátus személyzetének is el kellett hagynia a várost. Tízezer politikai foglyot eltávolítottak a városból, ezeknek kényszermunka telepeken kell büntetésüket kitölteniök. A határ mentéről eltávolítják a lakosságot és úgynevezett halott „vacuumos“ zónát létesítenek, melynek hadászati szempontból nagy jelentősége van. Kosicék az asToift kávéházban ! KORAI JUCI dlxez K„, zene! §H ® ll$13üf este debütál! Tánc! Küszöbön tökéletes Párisból jelettik. A híres bécsi belgyógyász, Gustav Singer professzor nagy feltünést keltő előadást tartott. Nem kisebb jelentőségű dolgot állított előadásában, mint azt, hogy megtalálta a cukorbetegség hatékony kezelésének módját. Singer professzor előadásának bevezető részében az insulinnal foglalkozott. Elismerő szavakkal beszélt ennek a csodálatos szernek a hatásáról, de hozzátette, hogy az insulinban a tudomány olyan fegyvert kapott kezébe, amely igazán válságos esetekben csődöt mond. — Az insulin — mondta többek közt -tulajdonképpen nem gyógyszer, hanem csak a hiányos hormontermelés pótlása. Az insulin befecskendezésére a diabetikus beteg vérének cukortartalma átmenetileg csökken, de állandóan újabb és újabb injekcióra van szükség. Fenyeget az a veszély is, hogy a insulin túladagolása esetén a vércukor a nor a cukorbai grémité&a malis színvonalnál mélyebbre süllyed, ami már a páciens életét veszélyezteti. Az insulint tehát nem lehet használnunk a legsúlyosabb esetek számára. Ha ezt elmulasztjuk, akkor hatása csökken, a szervezet eltompul iránta és éppen ott fog csődöt mondani, ahol legjobban lenne szükségünk rá. A továbbiakban Singer professzor nemzetközi statisztikát közöl a cukorbetegségek elterjedéséről a háború után. — Ez a betegség — mondotta azután — valóságos népbetegséggé szélesedett. Már nemcsak a jobbmódú körökben gyakori, hanem nagy számban üti fel fejét az alacsonyabb néposztályokban is, ahol azelőtt ismeretlen volt Kifejtette ezután, hogy az insulinkezelés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket legalább is a halálesetek nem csökkentek. Éppen ellenkezőleg, a statisztika, sajnos, azt bizonyítja, hogy cukorbetegség folytán előállott halálesetek száma emelkedik Ez olyan tény, amelyet az orvostudomány nem hagyhat figyelmen kívül. A halálesetek emelkedő száma annak tulajdonítható, hogy az insulinkúra a diéta elhanyagolására csábítja a beteget, továbbá, hogy az insulin az állandó használati következtében veszíi hatóerejéből. Az orvos tehát törekedjék arra, hogy a jó, öreg és bevált diétikus eljárásra rávegye a betegeket. Az előadó ezután ismertette saját eljárását, amelyet inger-terápiának nevezett el. Ennek lényegét a következőkben fejtette ki: — Míg az insulin a hiányosan működő hasnyálmirigy hormonjait pótolja a szervezetben, addig fehérje befecskendezése által az egész szervezet ellenállóképességét és regenerálóképességét erősítik. Ismeretes ugyanis, hogy cukorbaj a hasnyálmirigy hiányos működésének következménye, a cél tehát az, hogy ezt a mirigyet fokozottabb működésre serkentsük. Singer professzor véleménye szerint azonban a cukorbetegséget nem kizárólag a nyálmiringy renyhesége okozza, hanem egy sereg tényező is közrejátszik benne. Mindezt hatékonyan ellensúlyozhatjuk, ha az enyhén működő mirigyet valamely anyaggal alkalmassá tesszük arra, hogy az anyagcserezavarokat saját erejéből leküzdje. Súlyosan komplikált cukorbetegségeknél bámulatos gyorsasággal mutatkozott a javulás, ha fehérje-injekciókkal az inger terápiát megindították. Nemcsak javulás mutatkozott, hanem egyes esetekben maga a betegség is tökéeltesen eltűnt Cukorkáiból származó furunkulusok felszívódtak és általában a betegség összes tünetei visszafejlődtek. A szervezet az ilyen esetekben mozgósítja a tartalékerőt és önmaga állítja, helyre az anyagcserezavar egyensúlyát Az előadó azonban kijelentette, hogy az insulin egyelőre még nélkülözhetetlen és használatáról a tudomány nem mondhat le, bár az ideális állapot az lenne, ha magát a betegséget tudná tökéletesen gyógyítani, nem pedig a tünetet közömbösíteni