Katedra, 2013. szeptember - 2014. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

2013-09-01 / 1. szám

Játszva tanítani élni A TANDEM nonprofit szervezet „Az osztályfőnök szerepe” című szemináriuma margórira A 2012/2013-as tanév nyári szemeszterében egy rendhagyó szeminári­um nyílt a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. A rendezvénysorozat az osztályfőnök tanítási folyamatban betöl­tött szerepét vizsgálta, de mint később kiderült, ennél sokkal több témát és területet érintett. Egy leendő pedagógusnak nem­csak a szaktantárgyaiban kell jár­tasnak lennie, hanem értenie kell a diákokhoz is. Ezt az élettani sajátos­ságok, a testi és az ezzel összefüggő lelki fejlődés folyamatának megértése teszi lehetővé. Az erre irányuló tudást a tanárok a pedagógiai-pszichológiai alap keretében sajátítják el, kötelező, kötelezően választható és választott tantárgyak segítségével. Ám az elmé­leti tudás csak úgy válik a pedagógus sajátjává, ha jártassággá, majd kész­séggé alakul, ez pedig egy módon va­lósulhat meg­­ gyakorlással, gyakor­lati alkalmazással. Csoportdinamika az osztályban A tanárjelöltek pedagógusi pá­lyára történő felkészülését nagyban nehezíti, hogy gyakorlati pedagógi­ával csupán a szakmai gyakorlaton találkoznak - azonban bármilyen sok tanáccsal látnak el bennünket az óralátogatások során, csak egy kis szeletébe kóstolhatunk bele a tanítás­nak. A tanárképzésben tehát fontos szerepet kap a nem-formális tanítás gyakorlása, vagyis olyan kurzusok lá­togatása, ahol interaktív módon sajá­títhatjuk el a nevelői munka összete­vőit. Ezért különleges a TANDEM n. o. által indított szeminárium, amely az elméleti képzés mellett a gyakorla­ti pedagógiát helyezi előtérbe, vagy­is kitölti a hiányzó lépcsőfokot az el­mélet és az “éles bevetés” között. Ez a szemináriumsorozat az osztályfő­nöki szerepre készíti fel a hallgatókat, rámutat arra, mennyire igényes ez a pedagógusi szerep, és milyen sokré­tű készségek kialakítását igénylik az osztályfőnökség hiteles betöltéséhez. A szemináriumok elsősorban abba kínáltak betekintést, hogyan lehet helyt állni osztályfőnökként, vala­mint különböző játékok és feladatso­rok kidolgozásával olyan eszközöket adtak a kezünkbe, amelyek megfelel­nek a mai diákok és tanárok elvárá­sainak is. A szemináriumot a TANDEM kép­zői, Molnár Kriszta és Borvári Mária vezették, az óra résztvevői pedig első- és másodéves magyar nyelvet és iro­dalmat és egy másik szakot hallgató növendékek voltak. Kezdetben nem sejtettük, mi vár ránk a nem-formá­lis tanulás során, hiszen többségünk még nem találkozott a TANDEM- esek munkájával és módszereivel. Aztán fokozatosan ráéreztünk a sze­mináriumok ízére, amelyekre kéthe­tente, 90 perces órán belül került sor. Ezeken a foglalkozásokon az osztá­lyokban működő csoportdinamikát önmagunkon, saját kis közösségün­kön próbálhattuk ki és élhettük át, a csoport alakulásának fázisait, a prob­lémákat és örömöt is beleértve. A viselkedésminták tudatosítása A rendezvénysorozatok különböző módszereket sajátítottunk el, a gyors ismerkedést vagy a bizalom létreho­zását segítő játékokat tanultunk és az­tán közösen elemeztünk. Csoportok­ban dolgoztunk, megfigyelve, hogy a közös munka rázza össze igazán a közösséget, itt mutatkoznak meg a jellembeli sajátosságok és szerepek. Az ilyen feladatok mindig teret bizto­sítottak a külső és belső megfigyelés­re is: gyakran dolgoztunk ezen a ket­tős síkon, csoporttársaink hol a diák szerepét öltötték magukra, hol pedig mint kollégák, kritikus vélemény­­nyilvánítók szerepeltek. A szervezők felhívták a figyelmet, milyen fontos mindkét szerepkör tudatosítása, hi­szen ezek segítségével vagyunk képe­sek bizonyos viselkedésminták rögzí­tésére, vagyis így tudjuk figyelemmel kísérni, milyen jelenségek viszik előre vagy fékezik a csoportmunkát. Többször biztattak minket a vezető­ink arra, hogy munka közben bátran váltsunk, és próbáljunk ki több sze­repet, a hangadó helyett vegyük fel a megfigyelőét, vagy fordítva­­ ezzel is új tapasztalatokat szerezve, megértve a másik ember viselkedését, helyét a közösségben. A ráhangolódás és a levezetés fon­tos része volt az óráknak. Egy közös Voda Zsófia, a Konstantin Filozófus Egyetem magyar-angol szakos hallgatója

Next