Katedra, 2013. szeptember - 2014. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
2014-06-01 / 10. szám
Együtt a sztárokkal a kisfilmjein és a fényképein keresztül tudósította a világot a borzalmakról, de önkéntesként a Nemzetközi Brigád egységében is harcolt Franko diktatúrája ellen. A háborúban Hoffmann - csupán pár hetes házasként - elveszítette spanyol feleségét, és 1939-ben olyan sérülést szenvedett, amelynek következtében az emlékezete is károsult. Felépülése után folytatta a munkát, és a második világháborúról burmai, indiai és dél-afrikai helyszínekről tudósított. Végül, a normandiai partraszálláskor egy újabb komoly sérülés lehetetlenné tette a további haditudósítást. Anglia és a világhírnév A háború után Angliába menekült, ahol az elszánt haditudósítóból pár év alatt a szigetország legkeresettebb fényképésze lett. Kezdetben még saját filmstúdiót is alapított, ami azonban idővel csődbe ment. Magazinoknál, folyóiratoknál alkalmazták fényképészként, ahol egyre nagyobb sikereket ért el. A Record Mirror könnyűzenei hetilapnál került a kezébe egy nem szokványos olvasói levél, amiben a levél írója egy - akkor még - ismeretlen zenekarra hívta fel a figyelmét. Létezik egy Beatles nevű banda, és nem foglalkozik vele senki sem - panaszkodik a rózsaszín papírra írt levélben egy hölgy rajongó, ezért Hoffmann Liverpoolba utazott megismerni a zenekart. így indult a mindkét fél hírnevét megalapozó, több évig tartó, nagyon erős szakmai-baráti kapcsolat. Fényképezni kezdte a Gombafejűeket, és feltehetőleg náluk hálásabb alanya Hoffmannak nem is lehetett volna. „Mindent megcsináltak, amit kértem. Mindent.” - mondja egy kisfilmben. Filmes múltja és gondolkodása révén olyan megközelítésből tudta látni és láttatni fényképalanyait, ami teljesen új és nagyon hatásos volt. Mozgás közben fényképezte őket. Nem használt fényképállványt, mesterséges megvilágítást, vakut. A spontaneitást és - ahogy a filmkészítésben is - a lendületet akarta elcsípni. A Beatles tagjai pedig benne voltak a buliban. Kimentek a szabadba, a parkba, a tengerpartra, ahol más dolguk sem volt, csak ugrálni, bolondozni, és követni az apjukként tisztelt fényképész utasításait. A Beatles rövid időn belül példa nélküli népszerűségre tett szert, ami Dezső Hoffmannt egy csapásra ismertté tette. Fotói meghatározóak lettek nem csak a Beatles történetében (a leghíresebb és legtöbb képet a zenekarról ő készítette), de a fényképészet irányváltásában is. Az addig tisztán művészetként számon tartott fényképezés az egyre erősebb popkultúrában a show-biznisz eszközévé vált. Hoffmann technikája, alapossága olyan meggyőző volt, hogy a filmszakma és a könnyűzene legnagyobb sztárjai keresték fel őt azzal, hogy csináljon róluk fényképet. Jimi Hendrix, Eric Clapton, a Rolling Stones, David Bowie, Rod Stewart és még sorolhatnánk, ki mindenkitől kapott megbízást. A fotózás számára nem az önkifejezés egyik formáját jelentette, nem a saját egoját erősítette ezzel. Neki azok az emberek voltak fontosak, akik a kamerával szemben álltak, és persze az üzlet. Derű, alázatosság és odafigyelés jellemezte munkáját és személyiségét is. Érdekesen nyilatkozott szakmájáról. Úgy vélte, ez a munka intellektuális és mentális erőt igényel, mert van olyan, hogy az egyik pillanatban egy sztriptíztáncoshoz hívják, rögtön utána pedig már a Buckingham-palotában kell lennie. És mindenhol ugyanazt kell elérnie: a teljes bizalmat, hogy meglássa a másik személyiségét. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy az emberek, akikkel dolgozik, őszinték és természetesek legyenek, és a képek jól sikerüljenek. „Ez a titok nyitja. Megtalálni a telepatikus kapcsolatot a másikkal (...) Akár egy, akár hat fényképezőgéppel fényképezel, mindig csak az egyik szemedet használod. És ez a szem sosem hazudhat.”2 'Marián Pauer a Fotograf Beatles (Vydavatelstvo Slovart, 2000) könyv szerzője 2 Rövid portréfilm Hoffmann Dezsőről: Photographs by Dezo Hoffmann, 1967, rendező: Graham Walker, 1. és 2. rész (angolul) Hlavaty Kifli