Katedra, 2014. szeptember - 2015. június (22. évfolyam, 1-12. szám)

2014-09-01 / 1. szám

Katedra Az is hagyomány már, hogy a má­sodik napon a vendégkórus Galántán a római katolikus templomban ad - a versenyző énekkarok pedig egy­­egy mátyusföldi településen adnak­­ hangversenyt. A harmadik napon délelőtt zajlik a közös előadásra szánt művek próbája, azután pedig a kóru­sok teljesítményének nyilvános érté­kelése. Ezen a nyilvános aktuson, egy-egy kórus teljesítményének részletes ér­tékelése előtt (mint mindig), a bírá­lóbizottság tagjai méltatják a rendez­vényt; elmondják: a hallottak-látottak milyen gondolatokat, érzelmeket kel­tettek bennük. Kertész Attila, Liszt Ferenc-díjas karnagy, címzetes egyetemi docens: „Lenyűgöző a paletta. Visszatekintve az elmúlt fesztiválokra elmondha­tom, hogy a kórusok egyre változa­tosabb műsorral készülnek, reperto­árjuk egyre igényesebb, egyre több veretes művet tartalmaz. A felcsen­dült Kodály-művek kiválasztása és előadása a galántai hagyományokat erősítik, méltók a Kodály Napok szel­lemiségéhez.” Örvendetesnek mond­ta azt is, hogy „Ma már bátrabban választanak a karnagyok a mai zene­szerző generáció pl. Berkesi Sándor, Kocsár Miklós, Karai József, Szőnyi Erzsébet, Tillai Aurél, Tóth Árpád, Tóth Péter - műveiből is, s hozzáfűz­te: „Köszönöm, hogy itt lehettünk, hogy feltöltődve tud visszamenni az ember csonka - Magyarországba.” Tóth Ferenc­­ Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola nyugal­mazott zenetanára, aki gyermekkora élén bejárta a világot, akinek mun­kája iránt Kodály Zoltán is nagy el­ismeréssel volt - először volt tagja a Kodály Napok zsűrijének; (látható­an) elérzékenyülve mondta: „Óriási élmény!”, majd egy kedves összeha­sonlítást téve, miszerint: „csodálatos a fa koronája, virágai, termése, de csak addig él, még ép a gyökere­­ fe­jezte ki afeletti boldogságát, hogy „itt még élnek a gyökerek!” Hartyányi Judit, karnagy, ny. egye­temi docens, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke (Budapest): „Újra és újra örülni kell ennek a lelkület­­nek, amelyet csak itt lehet megtapasz­talni. Köszönet az életerőért, amelyet innen lehet elvinni!” Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyeskarának karnagya, másokkal együtt ő is visszatérő tagja a bíráló­bizottságnak, aki az előző Kodály Napokon így fogalmazott: „Itt még érezni, hogy „van még lelke Árpád nemzetének”, most is a versenyző kó­rusok munkája iránti nagy elismerés­sel, az együttérzés hangján mondta: „azért is nehéz a mi munkánk, mert minden kórus egy külön élethelyzet.” Kneifel Imre, Fricsay Richárd-díjas karnagy (Székesfehérvár), a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázi­um igazgatója, aki nemcsak zsűritag­ként, hanem kórusai élén karnagy­ként is visszajáró, ugyancsak gyakran hangoztatja: „gyermekeinkkel ide já­runk feltöltődni”, azonosulva a többi „bíró” által mondottakkal, most így summázta mondandóját: „Látványos a fejlődés!” Az értékelőt követően délután ke­rült sor a Kodály-emlékmű megko­szorúzására. Az ünnepségen Berényi József, az MKP elnöke mondott be­szédet, hangsúlyozta: „Kodály Zoltán olyan személyiség, aki mindnyájun­kat összeköt.” A szakadó eső elle­nére a „veszprémiek” vezetésével itt is zengett a jelenlévők ajkáról a dal, sorjáztak szebbnél szebb népdalaink, miközben a kórusok képviselői egy­mást követve koszorúztak. Elérkezett a gála. Holop Zsóka, a kedves műsorvezető, Bárdos Gyulát kérte a színpadra, tartsa meg köszön­tőjét. A Csemadok országos elnöke először Kodály Zoltánt méltatta: „Ő a magyar kultúra nagykövete, olyan ember, olyan művész, aki művei ál­tal itt él közöttünk”. Majd a Kodály Napok jelentőségéről, fontosságáról szólt: „Ez az összefogás azt mutatja: akinek fontos a zene, a kórus, azok megtalálják egymást, és ez segíthet bennünket”. A köszöntőt követő­en Benczés Viktória, a helyi Kodály Zoltán Gimnázium diákja Fodor András Az énekmondó című költe­ményét mondta el átéléssel, hogy az­tán jöjjenek a kórusok, bizonyítandó Kodály mester szavainak igazát: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is.” Hallgatva az énekkarok produkcióit, jómagam is úgy vélem: a zsűri nem túlzott, valóban sok jó kórusunk és kiváló karvezetőnk van. Mindvégig az járt az eszemben, mi­lyen jó lenne, ha karvezetőink példát vennének Orsovics Ivettétől, aki a há­rom remek felnőttkora mellett Komá­romban a Marianum Egyházi Isko­laközpont pedagógusaként még két gyermekkarral is dolgozik. Milyen jó lenne, ha az ifjú karnagyok, gondolva az utánpótlás felnevelésére is, meg­szívlelnék Kodály Zoltán üzenetét, miszerint: „Másképp énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori ének­rajongó lelkesedések emlékét!” Öröm volt látni az egymás után fe­gyelmezetten színre vonuló kóruso­kat, az éneklés adta örömöt sugárzó arcokat, - hacsak közönségként is­­ része lenni a „nagy Harmónia” ünne­pének. A gála várva várt mozzanata mindig az „összkar”­­ az idén: Ko­dály Zoltán-Berzsenyi Dániel: A ma­gyarokhoz­­ vezényelte Kertész Atti­la, Vass Lajos: Három Kossuth nóta - vezényelte Józsa Mónika, Szíjjártó Jenő: Zoborvidéki lakodalmas című zenekar kíséretes műve­­ Ménesi Ger­gely vezényletével, a Győri Szent Ist­ván Egyetem Szimfonikus zenekara kamaraegyüttesének kíséretével, az énekes szólisták: Híres Márta, Mol­nár Anna, Pfeiferlik Lajos, Pfeiferlik Tamás, a mű inspirálta (Ölveczky Árpád és Ölveczky Mónika) kife­jező, kedves koreográfiáját stíluso­san eltáncoló nagykéri ifjak - Bálint Orsolya, Birkás Veronika, Tamási Gabriella, Birkás Erik, Fiala Dénes, Száraz Dávid­­ közreműködésével­­ most sem volt ez másként. Éppen ezért a jövőben az összkari művek megtanítására a mostaninál nagyobb gondot kell fordítani. Ez főként a zenekarkíséretes összkari mű meg­szólaltatásakor volt érzékelhető, de a zenekar, a veszprémiek által előadott - a rendezők részéről zenei esemény­nek szánt - Kodály-mű, a Kállai ket­tős közreműködőjeként sem tudott igazán helytállni a kórussal és a neves cimbalomművésszel, Herencsár Vik­tóriával együtt muzsikálni. Annak ellenére, hogy korunk nem igazán kedvez a művészetek művelő­inek, a rendezvények szervezőinek, a XVI. Kodály Napok mégis megvaló­sult, ami a kórustagok, a karnagyok, és nem utolsó sorban a rendezvényt előkészítő és lebonyolító szervezők ügyszeretetének, önzetlen csapat­munkájának is köszönhető. Kodály tanár úr „üzenetének” egyike „Csak legyen, aki vezet.” - esetünkben is érvényes. A fantasztikusan „pergő” három ünnepnapért hadd mondjunk külön köszönetet a három főszer­vezőnek: Szalay Szilviának, Mézes Rudolfnak és Kazán Józsefnek. Ez­­ valójában­­ „jó mulatság, férfimunka volt.” Gratulálunk! Az eredményhirdetést megelőzően Kertész Attila, a bírálóbizottság elnö­­ ke

Next