Katedra, 2014. szeptember - 2015. június (22. évfolyam, 1-12. szám)
2014-09-01 / 1. szám
Katedra Az is hagyomány már, hogy a második napon a vendégkórus Galántán a római katolikus templomban ad - a versenyző énekkarok pedig egyegy mátyusföldi településen adnak hangversenyt. A harmadik napon délelőtt zajlik a közös előadásra szánt művek próbája, azután pedig a kórusok teljesítményének nyilvános értékelése. Ezen a nyilvános aktuson, egy-egy kórus teljesítményének részletes értékelése előtt (mint mindig), a bírálóbizottság tagjai méltatják a rendezvényt; elmondják: a hallottak-látottak milyen gondolatokat, érzelmeket keltettek bennük. Kertész Attila, Liszt Ferenc-díjas karnagy, címzetes egyetemi docens: „Lenyűgöző a paletta. Visszatekintve az elmúlt fesztiválokra elmondhatom, hogy a kórusok egyre változatosabb műsorral készülnek, repertoárjuk egyre igényesebb, egyre több veretes művet tartalmaz. A felcsendült Kodály-művek kiválasztása és előadása a galántai hagyományokat erősítik, méltók a Kodály Napok szellemiségéhez.” Örvendetesnek mondta azt is, hogy „Ma már bátrabban választanak a karnagyok a mai zeneszerző generáció pl. Berkesi Sándor, Kocsár Miklós, Karai József, Szőnyi Erzsébet, Tillai Aurél, Tóth Árpád, Tóth Péter - műveiből is, s hozzáfűzte: „Köszönöm, hogy itt lehettünk, hogy feltöltődve tud visszamenni az ember csonka - Magyarországba.” Tóth Ferenc Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola nyugalmazott zenetanára, aki gyermekkora élén bejárta a világot, akinek munkája iránt Kodály Zoltán is nagy elismeréssel volt - először volt tagja a Kodály Napok zsűrijének; (láthatóan) elérzékenyülve mondta: „Óriási élmény!”, majd egy kedves összehasonlítást téve, miszerint: „csodálatos a fa koronája, virágai, termése, de csak addig él, még ép a gyökere fejezte ki afeletti boldogságát, hogy „itt még élnek a gyökerek!” Hartyányi Judit, karnagy, ny. egyetemi docens, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke (Budapest): „Újra és újra örülni kell ennek a lelkületnek, amelyet csak itt lehet megtapasztalni. Köszönet az életerőért, amelyet innen lehet elvinni!” Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyeskarának karnagya, másokkal együtt ő is visszatérő tagja a bírálóbizottságnak, aki az előző Kodály Napokon így fogalmazott: „Itt még érezni, hogy „van még lelke Árpád nemzetének”, most is a versenyző kórusok munkája iránti nagy elismeréssel, az együttérzés hangján mondta: „azért is nehéz a mi munkánk, mert minden kórus egy külön élethelyzet.” Kneifel Imre, Fricsay Richárd-díjas karnagy (Székesfehérvár), a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, aki nemcsak zsűritagként, hanem kórusai élén karnagyként is visszajáró, ugyancsak gyakran hangoztatja: „gyermekeinkkel ide járunk feltöltődni”, azonosulva a többi „bíró” által mondottakkal, most így summázta mondandóját: „Látványos a fejlődés!” Az értékelőt követően délután került sor a Kodály-emlékmű megkoszorúzására. Az ünnepségen Berényi József, az MKP elnöke mondott beszédet, hangsúlyozta: „Kodály Zoltán olyan személyiség, aki mindnyájunkat összeköt.” A szakadó eső ellenére a „veszprémiek” vezetésével itt is zengett a jelenlévők ajkáról a dal, sorjáztak szebbnél szebb népdalaink, miközben a kórusok képviselői egymást követve koszorúztak. Elérkezett a gála. Holop Zsóka, a kedves műsorvezető, Bárdos Gyulát kérte a színpadra, tartsa meg köszöntőjét. A Csemadok országos elnöke először Kodály Zoltánt méltatta: „Ő a magyar kultúra nagykövete, olyan ember, olyan művész, aki művei által itt él közöttünk”. Majd a Kodály Napok jelentőségéről, fontosságáról szólt: „Ez az összefogás azt mutatja: akinek fontos a zene, a kórus, azok megtalálják egymást, és ez segíthet bennünket”. A köszöntőt követően Benczés Viktória, a helyi Kodály Zoltán Gimnázium diákja Fodor András Az énekmondó című költeményét mondta el átéléssel, hogy aztán jöjjenek a kórusok, bizonyítandó Kodály mester szavainak igazát: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is.” Hallgatva az énekkarok produkcióit, jómagam is úgy vélem: a zsűri nem túlzott, valóban sok jó kórusunk és kiváló karvezetőnk van. Mindvégig az járt az eszemben, milyen jó lenne, ha karvezetőink példát vennének Orsovics Ivettétől, aki a három remek felnőttkora mellett Komáromban a Marianum Egyházi Iskolaközpont pedagógusaként még két gyermekkarral is dolgozik. Milyen jó lenne, ha az ifjú karnagyok, gondolva az utánpótlás felnevelésére is, megszívlelnék Kodály Zoltán üzenetét, miszerint: „Másképp énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori énekrajongó lelkesedések emlékét!” Öröm volt látni az egymás után fegyelmezetten színre vonuló kórusokat, az éneklés adta örömöt sugárzó arcokat, - hacsak közönségként is része lenni a „nagy Harmónia” ünnepének. A gála várva várt mozzanata mindig az „összkar” az idén: Kodály Zoltán-Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz vezényelte Kertész Attila, Vass Lajos: Három Kossuth nóta - vezényelte Józsa Mónika, Szíjjártó Jenő: Zoborvidéki lakodalmas című zenekar kíséretes műve Ménesi Gergely vezényletével, a Győri Szent István Egyetem Szimfonikus zenekara kamaraegyüttesének kíséretével, az énekes szólisták: Híres Márta, Molnár Anna, Pfeiferlik Lajos, Pfeiferlik Tamás, a mű inspirálta (Ölveczky Árpád és Ölveczky Mónika) kifejező, kedves koreográfiáját stílusosan eltáncoló nagykéri ifjak - Bálint Orsolya, Birkás Veronika, Tamási Gabriella, Birkás Erik, Fiala Dénes, Száraz Dávid közreműködésével most sem volt ez másként. Éppen ezért a jövőben az összkari művek megtanítására a mostaninál nagyobb gondot kell fordítani. Ez főként a zenekarkíséretes összkari mű megszólaltatásakor volt érzékelhető, de a zenekar, a veszprémiek által előadott - a rendezők részéről zenei eseménynek szánt - Kodály-mű, a Kállai kettős közreműködőjeként sem tudott igazán helytállni a kórussal és a neves cimbalomművésszel, Herencsár Viktóriával együtt muzsikálni. Annak ellenére, hogy korunk nem igazán kedvez a művészetek művelőinek, a rendezvények szervezőinek, a XVI. Kodály Napok mégis megvalósult, ami a kórustagok, a karnagyok, és nem utolsó sorban a rendezvényt előkészítő és lebonyolító szervezők ügyszeretetének, önzetlen csapatmunkájának is köszönhető. Kodály tanár úr „üzenetének” egyike „Csak legyen, aki vezet.” - esetünkben is érvényes. A fantasztikusan „pergő” három ünnepnapért hadd mondjunk külön köszönetet a három főszervezőnek: Szalay Szilviának, Mézes Rudolfnak és Kazán Józsefnek. Ez valójában „jó mulatság, férfimunka volt.” Gratulálunk! Az eredményhirdetést megelőzően Kertész Attila, a bírálóbizottság elnö ke