Katedra, 2017. szeptember - 2018. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

2017-12-01 / 4. szám

KODÁLY-EMLÉKÉV írta d moll nyitányát, a templomi kórus részére az első mise részleteit, az Ave Ma­riát szóló énekhangra, orgonára, a Sta­­bat Matert, egy triót Haydn és Mozart mintájára. 1898 februárjában a gimná­zium zenekara bemutatta Kodály d moll nyitányát, amelyben a szerző felváltva csellózott és dobolt. A fúvósokat a városi tűzoltó zenekarból kérték kölcsön. A mű bemutatójának már sajtóvisszhangja is volt, a pozsonyi Pressburger Grenzbote 1898. február 25-i száma méltatja a fiatal szerző tehetségét: „A mű jól hangzik, a gondolatok logikusan sorakoznak egy­más mellé. A darab lendületes, tehetség­re vall.”­ Egy évvel később két hegedűre és brácsára írt Esz dúr trióját mutatták be, melyben a brácsa szólamát maga a szerző játszotta. A nagyszombati diákévek alatt nagy hatással bírt Kodályra, hogy rendsze­resen hangversenyeket látogatott Po­zsonyban, és a székesegyház partitúráit is tanulmányozta. Figyelemre méltó tudatossággal haladt a tizenéves diák a célok felé kitűzött úton. Szülei aggódtak amiatt, hogy túl sok időt fordít a zenére, ez azonban nem hatott negatívan a ta­nulmányaira, még a kevésbé kedvelt tár­gyakból is jelest kapott. Németül, görö­gül jól beszélt, de szlovákul Galántán és Nagyszombatban sem tanult meg (csak később, a népzenegyűjtő útjain), ugyan­is osztálytársai magyarul beszéltek, és magyar nyelvű oktatásban vett részt. Írt viszont egy dolgozatot Nagyszombat régi épületeinek latin nyelvű feliratairól, amellyel szülei örömére pályadíjat nyert. Kodály Zoltán 1900 júniusában kiváló­an érettségizett a nagyszombati Érseki Főgimnáziumban. Ezt követően került Pestre, ahol szülei tanácsára az Eötvös Kollégiumban folytatta tanulmányait magyar-német szakon, majd a budapesti Zeneakadémián. KODÁLY NÉPDALGYŰJTÉSE A MAI SZLOVÁKIA TERÜLETÉN Kodály a mai Szlovákia területén jelen­tős népdalgyűjtő munkát folytatott. Fel­vidéki népzenegyűjtéseit 1905-től 1920- ig végezte. Pozsony, Nyitra, Komárom, Bars, Hont, Nógrád és Gömör megyékbe látogatott el. Ez alatt a 15 év alatt meg­közelítőleg 2000 magyar és 140 szlovák népdalt gyűjtött össze. 1905 augusztusában kezdte meg nép­dalgyűjtő tevékenységét Galántán, majd a környező falvakban folytatta útját. Előtte a korábban megjelent népdal­gyűjteményeket és Vikár Béla fonográfos felvételeit tanulmányozta. Egy hónap alatt 150 dallamot gyűjtött össze a Kis-Duna és a Vág közti területről. Ekkor még nem vitt magával fonográfot. „Há­tizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe. Ott bolyongtam kiala­kult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocs­mába és hallgattam az arató lányok dalát. Legfárasztóbbak voltak a füstös kocsmai szeánszok éjszakánként [...]”.Az első utakon sok értékes tapasztalatot szer­zett. Rájött például, hogy télen nagyobb sikerrel gyűjthet, mert akkor nem köti le az embereket a természetben végzett munka. A népdalgyűjtéshez miniszteri, illetve alispáni igazolásokra is szüksége volt a bizalmatlanság és zaklatások ellen, így például 1907. október 5-i keltezéssel fennmaradt a belügyminiszter „Nyílt rendelete”, melyben Gömör és Kishont alispánjának az ajánlása található. Kodály Mátyusföldtől északra, Zoborvidéken is megfordult, ahol fo­nográffal is rögzítette a hallott éneke­ket. A zoborvidéki utakon természeti, szociológiai, néprajzi és népzenei meg­figyeléseket is végzett. Tapasztalata­it, valamint az érdekes történeteket és az énekesek elbeszéléseit feljegyezte.­ 1911 januárjában tért vissza ismét Nyit­ra megyébe. Szalakuszban (Salakusy) szlovák, Menyhén (Mec­enice) pedig magyar dalokat gyűjtött. Voltak helyek, ahová többször is visszatért, így két­szer járt Alsóbalogban, Alsócsitáron, Alsófalun, Babindáiban, Deresken, Gicén, Licén, Gímeskosztolányon, Hontfüzesgyarmaton, Kisvisnyón, Mo­hin, Nagyszalontán, Szalakuszban, Szalócon, Szilicén, Vágfarkasdon, Vicsápapátin. Három alkalommal lá­togatott Bédre, Nyitraberencsre és Kolonba, négyszer járt Menyhén, ötször Nyitraegerszegen, Barslédecen, hatszor Zsérén, hétszer Gímesen.­ Ezeken a gyűjtőutakon valódi kincsekre bukkant, ilyen volt például a Magas kősziklának c. dal is, melynek két változatát jegyezte le Szalai Zúza és a menyhei Fülöp Erzsébet előadásában. Érdekes, hogy Kodály Zoltán és Bartók Béla szinte egy időben kezdték meg a szlovákiai népzenegyűjtő útjaikat. A felvidéki gyűjtés helyeit céltudatosan tervezték és osztották meg egymás közt. Ezért található csak elvétve egy-két gyűj­tőhely, ahol mindketten megfordultak. Tudatos munkamódszerükről Kodály levele tanúskodik: „Felosztottuk egymás között a kutatási területeket, hogy terv­szerűen dolgozhassunk. Időnként aztán összejöttünk, ki-ki magával hozta a ta­risznyájában a gyűjtés eredményét [...]“* 1906 decemberében tették közzé a közös gyűjtés eredményeként napvilágot látott Magyar népdalok című ének-zongora kötetüket, amely a népdal-népszerűsítő céllal készült. A gyűjtemény húsz nép­dalt tartalmaz, melyek között számos Felvidéken gyűjtött dal is megtalálható. A két népdalgyűjtő eltérő módszeré­hez tartozott, hogy a „peremvidék-elv“ alapján gyűjtő Kodály a történelmi Ma­gyarország magyarlakta és legrégebbi településeire, tehát a felvidéki magyar népdalokra és a magyar hangszeres dal­lamokra összpontosított, Bartók figyel­me pedig nagyobb mértékben a szlovák népzene felé irányult. Kodály egy Bar­tóknak címzett levelében 1907-ben ezt a következőképpen magyarázta: „Ma­gam legelőbb a Zoborvidékkel végzek. Meddig tart majd, nem tudom. Aztán Komárom megyét nézem meg. És úgy fokozatosan nyomulok kelet felé, lehető­leg széles vonalban, északon mindig a tót határig [...] Ha marad még idő, a paló­coknak megyek másfelől. Ha csak lehet, szeretném quazi kimetszeni a magyar­ságot a szomszéd népekből (tót, német, odébb majd rutén).“10 A hangszeres gyűjtésben is található a két alkotó munkájában eltérés. Bartók a szlovákiai magyar lakta vidékek közül Nagymegyeren és Ipolyságon gyűjtött hangszeres dallamokat, összpontosítva a duda és a kanásztülök játékának rög­zítésére. Kodály a dudamuzsikán kívül gyűjtött furulyán és klarinéton előadott dallamokat is, valamint egy dallamot a trombitán, egy dallamot pedig a fa­kürtön. A Gömör megyei Zabarban egy citerán játszott dallamot is lejegyzett, a Hont megyei Zalabán pedig három fü­tyült dallamot rögzített. 1920 után, az országhatárok átrajzo­lásával a nyelvhatárokon végzett addigi népzenegyűjtő utak folytatása már nem volt lehetséges. A FELVIDÉKI NÉPDALGYŰJTÉS EREDMÉNYEI KODÁLY ZENETUDO­MÁNYI TANULMÁNYAIBAN A felvidéki gyűjtés hatást gyakorolt Ko­dály zenetudományi munkájára is. Az összegyűjtött és lejegyzett dallamok rendszerezéséről, összehasonlításáról, tanulmányozásáról különböző konfe­renciákon is beszámolt, illetve írásain keresztül is közzé tette a kutatásait. Így született meg 1906-ban a mintegy 1000 dal alapján megírt doktori disszertációja A magyar népdal strófaszerkezete cím­mel, melyben a felvidéki gyűjtésből is merített. Az Etnographia c. folyóiratban három publikációja jelent meg: 1905- 8

Next