Katedra, 2017. szeptember - 2018. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
2017-12-01 / 4. szám
KODÁLY-EMLÉKÉV írta d moll nyitányát, a templomi kórus részére az első mise részleteit, az Ave Mariát szóló énekhangra, orgonára, a Stabat Matert, egy triót Haydn és Mozart mintájára. 1898 februárjában a gimnázium zenekara bemutatta Kodály d moll nyitányát, amelyben a szerző felváltva csellózott és dobolt. A fúvósokat a városi tűzoltó zenekarból kérték kölcsön. A mű bemutatójának már sajtóvisszhangja is volt, a pozsonyi Pressburger Grenzbote 1898. február 25-i száma méltatja a fiatal szerző tehetségét: „A mű jól hangzik, a gondolatok logikusan sorakoznak egymás mellé. A darab lendületes, tehetségre vall.” Egy évvel később két hegedűre és brácsára írt Esz dúr trióját mutatták be, melyben a brácsa szólamát maga a szerző játszotta. A nagyszombati diákévek alatt nagy hatással bírt Kodályra, hogy rendszeresen hangversenyeket látogatott Pozsonyban, és a székesegyház partitúráit is tanulmányozta. Figyelemre méltó tudatossággal haladt a tizenéves diák a célok felé kitűzött úton. Szülei aggódtak amiatt, hogy túl sok időt fordít a zenére, ez azonban nem hatott negatívan a tanulmányaira, még a kevésbé kedvelt tárgyakból is jelest kapott. Németül, görögül jól beszélt, de szlovákul Galántán és Nagyszombatban sem tanult meg (csak később, a népzenegyűjtő útjain), ugyanis osztálytársai magyarul beszéltek, és magyar nyelvű oktatásban vett részt. Írt viszont egy dolgozatot Nagyszombat régi épületeinek latin nyelvű feliratairól, amellyel szülei örömére pályadíjat nyert. Kodály Zoltán 1900 júniusában kiválóan érettségizett a nagyszombati Érseki Főgimnáziumban. Ezt követően került Pestre, ahol szülei tanácsára az Eötvös Kollégiumban folytatta tanulmányait magyar-német szakon, majd a budapesti Zeneakadémián. KODÁLY NÉPDALGYŰJTÉSE A MAI SZLOVÁKIA TERÜLETÉN Kodály a mai Szlovákia területén jelentős népdalgyűjtő munkát folytatott. Felvidéki népzenegyűjtéseit 1905-től 1920- ig végezte. Pozsony, Nyitra, Komárom, Bars, Hont, Nógrád és Gömör megyékbe látogatott el. Ez alatt a 15 év alatt megközelítőleg 2000 magyar és 140 szlovák népdalt gyűjtött össze. 1905 augusztusában kezdte meg népdalgyűjtő tevékenységét Galántán, majd a környező falvakban folytatta útját. Előtte a korábban megjelent népdalgyűjteményeket és Vikár Béla fonográfos felvételeit tanulmányozta. Egy hónap alatt 150 dallamot gyűjtött össze a Kis-Duna és a Vág közti területről. Ekkor még nem vitt magával fonográfot. „Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe. Ott bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az arató lányok dalát. Legfárasztóbbak voltak a füstös kocsmai szeánszok éjszakánként [...]”.Az első utakon sok értékes tapasztalatot szerzett. Rájött például, hogy télen nagyobb sikerrel gyűjthet, mert akkor nem köti le az embereket a természetben végzett munka. A népdalgyűjtéshez miniszteri, illetve alispáni igazolásokra is szüksége volt a bizalmatlanság és zaklatások ellen, így például 1907. október 5-i keltezéssel fennmaradt a belügyminiszter „Nyílt rendelete”, melyben Gömör és Kishont alispánjának az ajánlása található. Kodály Mátyusföldtől északra, Zoborvidéken is megfordult, ahol fonográffal is rögzítette a hallott énekeket. A zoborvidéki utakon természeti, szociológiai, néprajzi és népzenei megfigyeléseket is végzett. Tapasztalatait, valamint az érdekes történeteket és az énekesek elbeszéléseit feljegyezte. 1911 januárjában tért vissza ismét Nyitra megyébe. Szalakuszban (Salakusy) szlovák, Menyhén (Mecenice) pedig magyar dalokat gyűjtött. Voltak helyek, ahová többször is visszatért, így kétszer járt Alsóbalogban, Alsócsitáron, Alsófalun, Babindáiban, Deresken, Gicén, Licén, Gímeskosztolányon, Hontfüzesgyarmaton, Kisvisnyón, Mohin, Nagyszalontán, Szalakuszban, Szalócon, Szilicén, Vágfarkasdon, Vicsápapátin. Három alkalommal látogatott Bédre, Nyitraberencsre és Kolonba, négyszer járt Menyhén, ötször Nyitraegerszegen, Barslédecen, hatszor Zsérén, hétszer Gímesen. Ezeken a gyűjtőutakon valódi kincsekre bukkant, ilyen volt például a Magas kősziklának c. dal is, melynek két változatát jegyezte le Szalai Zúza és a menyhei Fülöp Erzsébet előadásában. Érdekes, hogy Kodály Zoltán és Bartók Béla szinte egy időben kezdték meg a szlovákiai népzenegyűjtő útjaikat. A felvidéki gyűjtés helyeit céltudatosan tervezték és osztották meg egymás közt. Ezért található csak elvétve egy-két gyűjtőhely, ahol mindketten megfordultak. Tudatos munkamódszerükről Kodály levele tanúskodik: „Felosztottuk egymás között a kutatási területeket, hogy tervszerűen dolgozhassunk. Időnként aztán összejöttünk, ki-ki magával hozta a tarisznyájában a gyűjtés eredményét [...]“* 1906 decemberében tették közzé a közös gyűjtés eredményeként napvilágot látott Magyar népdalok című ének-zongora kötetüket, amely a népdal-népszerűsítő céllal készült. A gyűjtemény húsz népdalt tartalmaz, melyek között számos Felvidéken gyűjtött dal is megtalálható. A két népdalgyűjtő eltérő módszeréhez tartozott, hogy a „peremvidék-elv“ alapján gyűjtő Kodály a történelmi Magyarország magyarlakta és legrégebbi településeire, tehát a felvidéki magyar népdalokra és a magyar hangszeres dallamokra összpontosított, Bartók figyelme pedig nagyobb mértékben a szlovák népzene felé irányult. Kodály egy Bartóknak címzett levelében 1907-ben ezt a következőképpen magyarázta: „Magam legelőbb a Zoborvidékkel végzek. Meddig tart majd, nem tudom. Aztán Komárom megyét nézem meg. És úgy fokozatosan nyomulok kelet felé, lehetőleg széles vonalban, északon mindig a tót határig [...] Ha marad még idő, a palócoknak megyek másfelől. Ha csak lehet, szeretném quazi kimetszeni a magyarságot a szomszéd népekből (tót, német, odébb majd rutén).“10 A hangszeres gyűjtésben is található a két alkotó munkájában eltérés. Bartók a szlovákiai magyar lakta vidékek közül Nagymegyeren és Ipolyságon gyűjtött hangszeres dallamokat, összpontosítva a duda és a kanásztülök játékának rögzítésére. Kodály a dudamuzsikán kívül gyűjtött furulyán és klarinéton előadott dallamokat is, valamint egy dallamot a trombitán, egy dallamot pedig a fakürtön. A Gömör megyei Zabarban egy citerán játszott dallamot is lejegyzett, a Hont megyei Zalabán pedig három fütyült dallamot rögzített. 1920 után, az országhatárok átrajzolásával a nyelvhatárokon végzett addigi népzenegyűjtő utak folytatása már nem volt lehetséges. A FELVIDÉKI NÉPDALGYŰJTÉS EREDMÉNYEI KODÁLY ZENETUDOMÁNYI TANULMÁNYAIBAN A felvidéki gyűjtés hatást gyakorolt Kodály zenetudományi munkájára is. Az összegyűjtött és lejegyzett dallamok rendszerezéséről, összehasonlításáról, tanulmányozásáról különböző konferenciákon is beszámolt, illetve írásain keresztül is közzé tette a kutatásait. Így született meg 1906-ban a mintegy 1000 dal alapján megírt doktori disszertációja A magyar népdal strófaszerkezete címmel, melyben a felvidéki gyűjtésből is merített. Az Etnographia c. folyóiratban három publikációja jelent meg: 1905- 8