Katedra, 2018. szeptember-december (26. évfolyam, 1-4. szám)
2018-12-01 / 4. szám
ÉLMÉNY 16 ni élményeiket (Liddle, 2009, 10). A facilitátorok ilyen szempontból a tanulás erőforrásai, ugyanis feladatuk, hogy másokat képessé tegyenek a tanulásra (Web 1). „Az egyéni tanulás demokratikus, tanulóközpontú fejlesztésével foglalkoznak” és „a tanulás irányának és módszereinek meghatározásáért a tanuló épp annyira felelős, mint az oktató” (Web 1). Nem mellékes, hogy a facilitátor és tanuló közötti szervezett kapcsolat önirányításra neveli a tanulót. A CSOPORTDINAMIKA FUNKCIÓJA Az élménypedagógiai foglalkozások csoportban valósulnak meg, ahol alapvetően nagyon fontos tényező a kommunikáció, a bizalom. Mindez azért lényeges, mivel a csoportműködés egyénre gyakorolt hatása megsokszorozza a saját tapasztalaton alapuló tanulás értékét. Ahhoz, hogy a tervezés folyamán a megfelelő gyakorlatokat és játékokat válasszuk és fejlesszük ki, fontos tudnunk, hogy az adott osztály vagy szakkör tagjai hogyan viszonyulnak egymáshoz, milyen csoporton belüli viszonyrendszerek és folyamatok vannak jelen, melyekre érdemes odafigyelni. Ugyanakkor a megvalósítás közben lejátszódó folyamatokat is érdemes szemmel tartani, ugyanis ha a kialakult helyzetek másféle lebonyolítást kívánnak meg, mint amit elképzeltünk, érdemes változtatni a tervünkön. Sokszor a célok is könnyebben megvalósulhatnak, s az egyének igényei is kielégítődhetnek, ha egy kis módosítással kell reagálnunk a kialakult szituációkra. A csoportdinamika kifejezés olyan csoportok esetén használatos, amelyek mesterségesen jönnek létre valamilyen célból: „létrejöttük célja bevallottan a csoport tagjainak fejlődése, tanulása, változása, vagy valamilyen közösen elvégzendő munka végrehajtása” (Goda, 2005). Ha az iskolai környezetet nézzük, ilyen csoportok az osztályközösségek és a szakkörön összegyűlt diákok alkotta csoportok is. A dinamika szó nagyon jól kifejezi a fogalom mögötti értelmet; nemcsak a fizikában használható a mozgás vagy mozgásállapot, energiaállapot jelölésére, hanem a pszichológiában, az emberek közötti kapcsolatok kifejezésére is. A csoportdinamika „az interperszonális kapcsolatok változására vonatkozó megfigyelések, törvényszerűségek leírását és e törvényszerűségek és ez irányú megfontolások tudatos használatának lehetőségét jelenti” (Goda, 2005). A csoportdinamika tehát olyan leíró tudományág, mely a csoporton belüli viszonyok és személyes kapcsolatok sajátosságainak, fejlődésének, változásainak törvényszerűségeit figyeli, vizsgálja, és a megfigyeltek alapján lehet hatékonyabban tervezni a tanulási folyamatot, illetve folyamat közben változtatni, ha vezetőként azt látjuk, mást igényel a cél vagy a csapat. „Az emberi együttlét szükségszerűen kiváltja az együttességből fakadó helyzeti, szociális feszültségeket” (Bagdy, 1999,37). Ez olyan folyamatokat indít el, amelyek a csoport erőterén belül is továbbszövődnek; ez teszi lehetővé, hogy beinduljon a csoporton belül a kapcsolatrendszer alakulása, és hogy az egyének közötti kommunikáció kibontakozzon. A csoportban létrejövő együttműködés során változások jönnek létre mind a csoportban, mind az egyénben. Azaz a csoportlétből adódóan olyan „többlethatás jön létre, melyek kölcsönösen befolyásolják a résztvevők személyiségét” (Bagdy, 1999, 37). A csoport célján való munkálkodást „hard” folyamatoknak nevezi Goda Gyula, míg az egyes csoporttagok közötti interakciók minősége és mennyisége, a csoport kultúrája vagy a kommunikáció jellege a csoport „soft” folyamatainak tudható be. A „soft” folyamatok segíthetik vagy gátolhatják a célért való munkálkodást, a tanulást, fejlődést. Éppen ezért a jó vezető segítheti a „soft” folyamatok alakulását, s ennek kézben tartásával, az emberi kapcsolatok és csoportközi viszonyok megfelelő kezelésével nagyban elősegítheti a munkafolyamat eredményességét (Goda, 2005). Minél tudatosabb a vezető a csoportdinamikai folyamatok kézbentartásában, annál inkább alakítható ki a csoporton belül a bizalmi légkör, valamint annál inkább garantálható az eredményes tanulási folyamat. Az alábbi csoportdinamikai fázisokat két szinten is meg lehet figyelni egy csoport életén belül. Vonatkoztatható egy osztály teljes életciklusára (pl.: az 1. osztálytól a 9. osztályig), vagy egy szakkör csoportjának életciklusára (egy tanévet átölelve), illetve egyszerűsített változatban értelmezhető egy foglalkozás, óra idejére is értve. A továbbiakban a hosszabb ciklusok fázisait mutatom be, ugyanis ez segít méginkább közelebb kerülni a fogalomhoz tartozó tartalomhoz. ■ Alakulás fázisa: A csoport kezdeti fázisában a laza szociális kapcsolatok normái szerinti viselkedés jellemző. Az egyének keresik a helyüket a csoportban, ismerkednek, kíváncsian tekintenek a többiekre. „A vezető szerepe jelentős, a csoport tagjai egyértelműen és vita nélkül próbálják elfogadni mint egyelőre egyetlen, a rendezésért s a biztonságért felelős személyt” (Goda, 2005). ■ Viharzás: Ahogy növekedik a bizalmi szint, úgy törnek felszínre az egyre őszintébb érzések. Ez indítja be a csoporton belüli szerepalakulást (Molnár, 2014, 11), melyet nagyban befolyásol, hogy milyen célja van a csoportnak. Ugyanis a cél fényében kialakulnak a szükséges szerepek, munkamegosztások. A csoport elvárásainak megfelelően az egyének készségük és képességeik szerint veszik fel azokat a szerepeket, melyek ebben a szakaszban felkínálkoznak lehetőségként (Bagdy, 1999, 39). A szerepekért folyó harc hatásai esetenként a vezetőre is kiterjedhetnek. Kritika érheti a munkáját és a módszereket, megkérdőjeleződhetnek a fennálló keretek (pl.: időkeret, teendők stb.), de mindemellett megmutatkozhat a vezetővel való szolidaritás is (Goda, 2005). A konfliktusokra gyakran jellemző, hogy az adott téma („hard” folyamat) nézeteltéréseinek ütköztetésekor az indulatok elszabadulhatnak, de ez megtévesztő is lehet, ugyanis látszólag a „hard” folyamat körül folyik a vita, tulajdonképpen a soft folyamat része ez, s a szerepek letisztulásáig tartanak (Goda, 2005). ■ Konszolidáció és szabályalkotás: A csoport a szerepharcok után elkezdi keresni belső egyensúlyát, „a csoport szerkezete a viszonyokra, kapcsolatokra, érzelmek kölcsönhatására és működésére vonatkozóan fokozatosan megszilárdul. Kialakulnak az együttműködésre vonatkozó szabályok, és a csoportszerepek” (Goda, 2005). Az így kialakult biztonságban a diákok aktivitása fokozódik, és nő a csoportbizalom. A csoport normái és szokásai ekkor alakulnak ki. Ekkor születik az elkötelezettség érzése egymás, a csoport és a csoportcélok iránt. ■ Kreatív, működési fázis: A csoport ebben a fázisban képes a legproduktívabban munkavégzésre, mindemellett