Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-08 / 19. szám
19. szám. Pest, 1873. Május 8. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Szent-István-Társulat igazgatóságához (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A valódi kereszténynek belső élete. I. Nagyhéti élmények. Derű és ború, öröm és szomor váltakozása közt folynak napjaink, különböző vegyületi arány s minőség szerint, amint t. i. érzéki vagy szellemi, valárd vagy képzelmi indokok statásai keltik a keblek szorongását s tágulását. .. És az indulatok árapálya mily jellemzően tükrözi az egyesek és tömegek belvilágát fény- és árnyvonásaikkal! — Mekkora különbséget láttat a köznapi öröm és bú, meg az ünnepélyes vidámság és magasztos fájdalom közt! És mégis van valami, ami koronkint e nagy hézagot áthidalja. — Van oly varázshatásu szer, mely az érzékiség súlya alatt sinlő sziveket is kioldja rabnyügeikből,s mintegy hatalmas lendítéssel szállítja fel azon magasb régióba, hol az ernyedt érzelmek üdülést, tisztulást és uj erőt nyernek, hogy mint a fensőbb légrétegbe szállt földpárák termékenyítő permeteg gyanánt térjenek vissza. Lelkünknek e fensőbb szellemvilággal való viszonyában a vigasztalás bő forrása rejlik. S ez előny nagy ösztön arra, hogy folyton növekvő buzgalommal igyekezzünk az örökkévaló felé, mindinkább mérsékelvén a mulandók iránti hajlamokat. A művészetek bűvereje nagy hatással bir arra nézve, hogy kedélyünket magasabb érzelmekre hangolja, leginkább akkor, midőn a lélek legbensőbb világát érdeklő eszmék kifejezésére szolgálnak. — És kiváltképen a vallás szent eszméitől ihlett művészet bír azon csodálatra méltó hatással, mely röghöz tapadt vágyakat is képes fölemelni, szellemizni és a dicsőülés sejtelmére gerjeszteni. Az épitő, véső és festő művészetek hallgatag idomok által szólaltatják lelkünkhöz a legfönségesebb eszméket. — Ki írhatná le méltóan, minő érzelmeket keltettek már századok folytán azon műremekek, melyek által a vallásihlette művészek örökérvényű eszméket ábrázolának? Mennyire emeli még a gyöngébb eszméletűt is egy egy fönséges gondolatot, egy egy szent érzelmet szemléltető kép! Vagy kire nem hatnak azok a magasztos harmóniát kifejező gót templomok, melyek oly alkalmasak a vallásos érzület fölkeltésére? Minő erények sarjadtak már föl e titkon sugallt érzelmekből az emberiség boldogítására! És midőn a szóló művészetek fokozólag növelik e némán szózatos műremekek hatását, mintegy szárnyakat adnak a léleknek, hogy andalgó szemléletéből mintegy fölragadtatva a fensőbb szellemek honába keljen át. Mily más világ az, melyben ekkor a földi lény szállong! Mint a jó színváltozás« jelenetét látó tanítvány, lelkesülten vallja, mily boldogság ama dicsőült lényeket szemlélnie, s mily jótékony lelki élvezet volna folyton úgy lennie ama dicsőültek körében! A kath. egyház főbb ünnepei időnkint nyujtnak ily fensőbb lelki élvezetet. Különösen a nagyhéti szertartások folytán tapasztalhatni ezek hatását. Mennyivel komolyabb kedélyhangulatot tanúsít akkor az a szent sírt látogató sokaság még az utczán özülés közben is, mint egyébkor, mint köznapi foglalkozása vagy szórakozása idején! S minő látvány az a mélyebb érzésektől áthatott sokaság ott az ívezetes templomokban, midőn a bűnbánati zsoltárok, profetiák s az Üdvözitő szenvedéseinek története alkalmas hangok által szólaltatva a szivek belsejét átjárják, mennyi tisztitkozó érzés, mennyi önbiráló gondolat tükröződik a komoly arczokon! Mi az, mi a mélyen magába tért lélek e benső töredelmét kelti? Honnnét e hatás ereje? A rég beomlott sirokból zokog-e föl egy szent, egy halhatatlan fájdalom, vagy kesergő szeráfok hangoztatják a magasból: 19