Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-08 / 14. szám
121 A fiatal hölgy észrevehető kíváncsisággal viseltetett az idegen iránt, ki atyját oly nagy veszélytől mentette meg s a többiek is előzékenyek voltak iránta, mivel még nem tudták, hogy ő itt az ur, ki bármikor is kiűzheti mindnyájokat. Másnap délelőtt Craggs Simon sétát tett vendégével a szép völgyben. Midőn már mindent megmutatott neki s a talaj kitűnő voltáról is megemlékezett, egy hosszú sóhaj tört ki kebléből s arcza elborult. — Tehát, uram, — kezdé elérzékenyült hangon, — ez itt mind az öné; a bélyeggel ellátott okmányok erről tanúskodnak. Elvonulok, noha ez nem szokásuk az arkansasi bérlőknek, kik idegen földeket bitorolnak. Ám legyen! — Ön életemet mentette meg, s ezen oknál fogva nem léphetek fel erőhatalommal. Adjon nekem az épületért, a befektetésekért, valamint a többi jószágért mindössze 1500 dollárt, s amikor csak kívánja, kiköltözöm családommal együtt. — Kár úgy sietni, uram! — viszonza Róbert barátságosan. Nekem úgy tetszik, hogy itt mindnyájan elférünk. Tartsa meg a házat s bekerített földjeiket. A világ minden kincséért sem vonnám magamra a kis Judit haragját, pedig meg vagyok győződve, hogy megneheztelne, ha itt kellene hagynia gyönyörű virágágyait. — Judit kedves, jó gyermek s nagyon szereti e kis völgyecskét, melyet paradicsomnak nevezett el, — mondá az óriás. Hiszen, ha ily módon elvégezhetnék e dolgot, Judit bizonyára nagyon boldog volna! — Örvendenék rajta, Craggs úr! Ezzel tehát rendben volnánk. — Most engedje meg, uram, hogy hála gyanánt valami jó tanácscsal szolgáljak. — Szóljon! — Ne alapítson gyapotültetményeket, mert nincs eset, hogy a négerekkel valaki itt boldogulni bírjon. Vagy megugranak, vagy pedig elragadtatják magukat, hogy keleten eladatva, a bevett összeg egy részét megihassák. Egy erőteljes néger 1000 dollárt ér, tehát tizenötször többet, mint egy jó ló, s a gazemberek sokkal könnyebben lophatnak s adhatnak el három négert, mint 45 lovat. Tehát Ítéljen! Azonban ön Európából jó s nem is képzelheti, mily szigorún kell bánni a négerekkel, ha azt akarjuk, hogy eleget tegyenek kötelességeknek. Nem tartom önt oly kegyetlenségre képesnek, minőt a lousianaiak gyakorolnak; de higye meg nekem, hogy anélkül gazdag aratásra, s ami még fontosabb, finom munkára számot nem tarthat. — Talán igaza van. Különben még beszélünk erről. Megvallom, hogy én azzal a szándékkal jöttem Angliából, mikép a szerzendő rabszolgákkal emberségesen fogok bánni, és ezáltal remélvén czélt érni. — Nagyon csalódott! Minél szebben bánunk a négerekkel, annál renyhébbek. Korbácscsal még legtöbbre megyünk. — Tehát csak a kukoriczatermelésnél maradjak és szintén nagyban űzzem a marhatenyésztést, ugye bár? — Úgy ám! — dörmögé a felvidult erdőháti. — Tízezer dollárt fektethetek gazdaságomba! — Teringettél! — örvendezett az óriás, — ez összeggel már csak kezdhetünk valamit. Minden tapasztalatomat, melyeket hosszú évek során át szereztem, hasznára fogom fordítni, mert sokkal, nagyon sokkal tartozom önnek. — De jérünk haza ebédelni, Judit már int. A leány valóban ott állt az ajtó előtt és zsebkendőjével intve hitta a sétálókat. A két férfi haza tért, hol már várakoztak rájuk. Az ebéd igen kedélyesen folyt, s midőn az óriás elbeszélte, mily viszony köti őt az idegenhez, s hogy ő a tulajdonképeni birtokos, ki azonban lemond a belsőségekről s jó szomszéd kiván maradni, irányában való hálájuknak mindnyájan kifejezést adtak. Róbert több hónapon át mint vendég az óriás házában maradt, s mind inkább meggyőződött arról, hogy a vadon kedves virágában a szép Juditban rátalált arra, kit szíve választottjának mondhat; de ki azonfölül még méltó arra is, hogy vele sorsát megoszsza. Little Rockból kézműveseket és munkásokat hozatott, kik Green Bottomban csakhamar megkezdték a szükségelt gazdasági épületek s a lakház építését. Jószágot szerzett, melynek őrzésére külön embereket fogadott és szorgalmasan kezdé műveltetni földjeit. Craggs Simon tettel és jó tanácscsal segítette őt. Midőn az uj lakház fedél alá került, Róbert megkérte Juditot, s a szép vadonvirág «igen»-nel válaszolt. A lakodalmat akkor ülték meg, mikor már be is lehetett költözni az uj épületbe, melyet a fiatal asszony ünnepélyességgel avatott fel. Évek múltak, és Róbert, valamint családja s a még töretlen erőnek s egészségnek örvendő agg Craggs Simon boldogul éltek. A bevándorlások zaja évenkint nagyobbodott, s az Arkansason valamint a mellékfolyóin levő telepek szaporodtak. Ez által évről-évre emelkedett a birtok ára, s a gondosan müvelt földekre nézni valódi öröm volt. Róbex-t rövid időn egy nagyszerű parktól látta s környezve lakát, mely százezreket ért. S igy meglelte boldogságát s nem kivánkozott Európába vissza. (Németből) Fordította Y.Dr. Az első szabad nap. Berlepsch Lina bárónő elbeszélése. Egy nagykereskedés poros, mogorva irodaszobájában tölté el éltének ifjú éveit Fülöp. Most már túl volt az ifjúkoron s az élet hanyatló korában állott, számos tagú család eltartásáról kellett gondoskodnia, s még mindig ugyanazon állást foglalta el. Csöndes, egyszerű és bátortalan volt teljes életében, soha sem igyekezett helyzetén könnyíteni, hanem azt várta, míg magától fog jőni annak javulása. Ez azonban nem jött, ott állott ma is, hol húsz év előtt volt. A hallgatag ifjú komoly férfiúvá lett, de most is csak segéd volt. Többször lett volna alkalma, hogy állásának s jövedelmének javítását kérje, de soha sem volt bátorsága eziránt gazdáját megszólítani, kinek ő annyi idő óta fehér rabszolgája volt. Egy napon szerényen megjelent gazdája előtt. 14*