Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-07 / 1. szám
Budapest, 1875. 1. szám. Január 7. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Teendőink. (Cs. J.) A társadalom tükre, a sajtó szomorú képet tárt elénk az év végén tartott szemléiben, amennyiben az országos belállapot minden irányában elégedetlenséget keltő visszás helyzetet tünteti föl, melyen segíteni is alig lehet kilátásunk, mert a haza ügyeinél, bármily bonyolultak legyenek is azok, a honmentésre irányuló tervek alapeszméi még sokkal zavartabbak s igy ismét csak zavart képesek előidézni. Valamely uralgó eszmének túláradó fénye nem engedé az összes viszonyok észlelését, igy vont be a haladás szép jelszava bennünket szolgai utánzás folytán a városi főispánságok, külön bíróságok, tanfelügyelők s egy egész sereg fő és alhivatalok felállításába; a szabadság eszméje pedig a szabad kereskedelem, korlátlan uzsora s fölmentett ipar hátrányait hozta ajándékul, míg az egyenlőség megnyerő czége alatt a nemzetiségek összetartó kapcsait bontogattuk föl. Ehhez járult századunk sajátlagos eszméje, a fölvilágosodottságé, ennek is kellett áldozatot hozni, s a nemzet nagy része megtagadva múltját, őseinek gondolkozását, kész volt oda dobni a vallást s ezzel a tekintélyt. De a tévely mindig a szélsőség által teszi magát lehetlenné. Nálunk is a meggondolatlan haladás követelte roppant kiadás megálljtá a nemzetet. A megfontolás ideje elérkezett, mert az anyagi szorult viszonyok mindig kiábrándítják azokat, kik fellengző álmokat hajhásznak. Politikusaink feleszméltek s épen mint az ábrándozók szokása, egyikök sem emlékezik, hogy a létező baj előidézésében, mint tényező szerepelt volna. Ezen épen nem csodálkozunk, de az örökké megfoghatlan marad előttünk, hogy míg a pénzügyi dolgokban belátják a hibát, addig az erkölcsi s vallási ügyekben országgyűlés, sajtó és utcai közvélemény egyaránt helyesli az eddig követett irányt, sőt kettőztetett szorgalommal készül a felekezeti törvény, mely pedig a felekezeteknek nem kell, hogyan kívánhatja tehát a közérdek e törvény alkotását? Innen tűnik ki, mik teendőink, hogy a társadalom virágzásnak induljon. Az állam nem hajlandó felismerni, hogy a társadalom alapja a szellemi képzettség mellett a vagyonosság, erkölcsösség és vallásosság. Ez utóbbival szemben, midőn a vallási közönyt hirdeti és terjeszti, ellenséges állást foglal el s miután enélkül erkölcsösség sem képzelhető a gyakorlati életben, tagadhatatlan, hogy az állam, történjék bár egyenes szándék nélkül, mégis a társadalom legfőbb alapját dönti meg. Ezt meggátolni legyen nekünk katholikusoknak feladatunk, mit Isten és haza iránti kötelességünk követel tőlünk. Mély vallásosság s ezen alapuló szilárd erkölcsösségre van szükségünk legelsőben is társadalmunkban, e kettőt kell minden katholikusnak a család körében, a nevelés terén, egyletekben és az irodalom utján éleszteni, erősíteni és irányadó eszmévé emelni, mert az általános corruptiót, mely ellen főindítói is följaj dúlnak ma már, csak ezen az utón lehet gyökerestől kiirtani. Ezért üdvözöljük a kath. lapirodalom terén egy uj, és szép reményekre jogosító orgánum keletkeztét mely hiszszük, méltó ellenszere lesz a gombaként szaporodó katholikus-ellenes lapok által terjesztett mérges befolyásnak." De ha a katholikusok csak mint magánszemélyek buzognak vallásukért és az ebben gyökerező erkölcstanokért, még igen kevés eredményt remélhetünk társadalmunk reformálásában. A vallás nem csak mint magánszemélyt kötelez bennünket, hanem kötelez az élet minden pillanatában, tehát akkor is, midőn mint a hazának polgárai valamely fontos tisztben járunk el. Mint tanító, hivatalnok, választó és törvényhozó szintén ugyanazon czélt kell szemünk előtt tartanunk, melyet mint magánemberek elérni óhajtunk, t. i. mély vallás 1 •