Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-14 / 41. szám
Budapest, 1875. 41. szám. Október 14 Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Az erkölcsi romlás útja. (Cs. J.) Míg más lapokban jelenleg a pénzügyi romlás okai és gyógyszereiről foly az általános vita, szabadjon nekünk a szellemi tönkrejutás útjai és módjairól értekeznünk annál is inkább, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy e téren is a helyzet kellő fel nem ismerése fő oka a bajnak. Legalább azt gyaníttatják azon általános lármás felkiáltások, miszerint e század a felvilágosodás, a haladás százada, mi azt látszik mondani, hogy mi jól tudjuk, mily célt akarunk elérni, tudjuk a reá vezető eszközöket s lépésről lépésre haladunk feléje, holott más oldalról az általános erkölcsi romlás oly kiáltó jeleivel találkozunk ismét, melyek világosan mutatják, hogy baj van készülőben, ha csak azt nem akarjuk föltenni, hogy az erkölcstelenség szép jövőnek a csirája. Azonban Lónyay vagy Kerkapoly-féle dicsbeszédek a diffcit fölött úgy tudjuk, már senkiben sem találnak bámulóra. Tisztán kell látnunk a helyzetet épen úgy az erkölcsi, mint pénzügyi mozgalom terén és pedig nem csupán közéletünk egyes jeleneteinél, hanem az összes közéletet alapelvekre vive le, azokból a priort kell kimutatni, hogy hova vezet az ily erkölcsi nemzetgazdálkodás. Csak körül kell tekintenünk, azonnal látjuk, hogy a baj gyökere abban rejlik, miszerint mindenki saját érdekét, hasznát keresi. Ez nem egyéb mint az ember egyedi oldalú czélja, melyet csak úgy volna szabad megvalósítani, ha az egyetemes oldalt, összefüggését a családdal, nemzettel, emberiséggel és Istennel szintén tiszteli s munkálja. Egyetemes oldalú czélját kellene az embernek megvalósítani, hogy egyedi czélját elérhesse, vagyis családi, nemzeti, emberi és Isten iránti kötelességeinek teljesítésével kellene saját hasznát, érdekét előmozdítani, más szóval erényesség által volna hivatva boldogságot szerezni. De mindez másképen történik most. Az emberek egyedi oldalú czéljukat az egyetemes nélkül törekszenek megvalósítani. És ez a főhiba. A családi kötelék meglazult s a polgári házasság behozatalával még jobban fog tágulni. A házasfelek közt a régi bizalom elenyészett, mert érdekek biztosítása sokkal előbbre való; a gyermekek tisztelete szüleik iránt jámbor óhajtássá vált, mert a szülő gyermekét nyűgnek tekinti, s ez viszont azt, mihelyt felserdül, az örökség végett szükséges résznak tartja a háznál. Ekként merő érdektársakká lőnek a családtagok. Az állam vagyis a régi haza, mint társaság még érdekesebb. Itt egy rész szidja az állam közegeit s ha lehet minden lelkismeretfurdalás nélkül meg is csalja, a másik rész, mely az állami igazgatás tényezője, ez állását minden áron önhasznára siet kizsákmányolni, s ha mellette sikkasztást nem követ el, nagy elismerésre számít. Az emberiség iránti kötelmek teljesítését és a jótékonyság gyakorlását kecsegtető nyeremények és kilátásba helyezett kitüntetések által kell kierőszakolni; míg az Isten iránti kötelmeket nem tekintik iskolázott uraink kötelmeknek sem, és annál kevésbbé érzik magukat kötve valamely vallás tanai által. Mintha csak nem is a mostani korról, hanem az elfajult Rómáról szólanánk, úgy hangzanak e szavak! A romlás foka ugyanegy, csak hogy most a humanismus leple alatt nem tűnik úgy szembe, mint akkor, midőn egész meztelenségében mutatkozik. Isteni mesterünk e romlás ellen, mely ma is oly nagy mérvben jelentkezik, emelte fel leginkább szavát, midőn mondá: szeresd az Istent teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint tenned magadat. Vissza akarta állítani Megváltónk szemeink elé egyetemes oldalú czélunkat, viszonyunkat az Istenhez, 41