Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-09 / 32. szám
270 Otthon! Az ám. Csakhogy igen bölcs mondás az, hogy a mai házasságoknak csakis egyetlen s utolsó mentőszerük, létrehozójuk a bálok, estélyek, színházak; ha az emberek mai nap arra lennének szorítva, hogy otthon keressék ki választottjaikat, kikkel majdan az egész életet végig vándorolják, — akkor ugyan hamar kihal a legitimus nemzedék, s a pap kitörülheti a jövedelem-rovatból a — stóla-illetéket. Miért ? Mert a mai felvilágosult, dicső korban nagyon gyéren tenyész a háziasság erénye, — ezen vonzó szépség, mely máig is hódítni képes. S bármily hebehurgya, rövidlátó s neki rugaszkodó legyen is a mai házasodni akaró nemzedék, annyi érzéke még maradt, hogy az otthoni szennyet, csatakot, rendetlenséget, tétlenséget, hivalkodást, kaczérságot, a roszul rejtegetett rószgazdálkodást nem fogja tekinteni háziasságnak. Egy jó barátomat látogatom meg néhány év előtt, kinek ritka családi boldogság jutott osztályrészül. Neje mintája a régi kor nemes, művelt, kötelességismerő, házias hölgyeknek. Önfeláldozó jó anya, szerető feleség, értelmes gazdasszony, csak úgy szórja maga körül a boldogságot mint az apró pénzt; maga egy kicsinyt a jó Isten hatalmába is belekóstolt, — mert kis mennyországot alapított a földön. — Te! barátom! kérdém bucsuzáskor, midőn lelkem fölmelegült e mai világban oly ritka szép családi képnél,— honnét vetted te ezt a — minta-feleséget ? — Barátom! felelt a férj ragyogó szemekkel, pörge bajszát jóízűen felsimítva, elmondom. Mikor házasodni akartam, nagyon komolyan néztem szét. Nem bálba, színházba, estélyre jártam, hanem a piaczra s a templomokba. Egyszer feltűnt előttem egy szelíded leányka a zöldséges téren. Oly egyszerű, nemes, kedves volt járása, kelése, öltözete, viselete. Napokon át láttam őt ott, hogy elalkudozott az öreg kofaasszonyokkal a piaczon néhány fillérért, hogyan, minő gonddal válogatta mindennek ízét, javát. A cselédleány, ki háta mögött a kosarat vitte, nem egyszer türelmetlenkedett. Azután, mikor a vásárlásnak vége volt, rendesen egy nagy, komoly épület felé irányzó lépteit. Az volt a templom. Ott elimádkozgatott gyermeki áhítattal s én ki bizony alig erőltettem magamat e munkában, megtanultam ismét imádkozni. A mise után kijővén, a megtakargatott filléreket a templom koldusai között oszta szét. Azután sietett haza, így láttam őt majdnem két évig, — minden nap, kora hajnalban, mert az én galambom olyan mint a kis madár, már hajnalban talpon van. Miatta fel kelle kelnem nekem is, ki máskor a chinai császár minden igaz gyöngyeiért sem keltem volna föl két óra előtt. Még nem volt az enyém, máris kettőre megszoktatott, a korán kelésre és az imára. S barátom e kettőnek nagy hasznát veszem mostan is. Azután, hogy feleségem lett, megtanított a lelkem adta még sok más mindenfélére, ami mind apró, összefüggő része annak a boldogságnak, amelyet most láttál. Ez az asszony nekem maga a világ, — ez tanított meg békére, nyugalomra, egyetértésre és boldogságra. Ajánlom neked is, kevesed példámat teszek.— No, azt már nem teszem, hanem ha megengeded, mást — Nos ? — írok róla egy tárczaczikket. — Azt sem bánom. A tárczaczikk itt van. Aki akar, tanuljon belőle. M. RÖVID HÍREK. — Legfelsőbb adomány. A király ő Felsége a kosztrinai gör. kath. hitközség iskolájának felépítésére 150 forintot adományozott magánpénztárából. — Egyházi kitüntetések. Pauer János székesfejérvári nagyprépost, fölszentelt püspök e minőségben valamint az irodalmi téren szerzett érdemei elismeréséül a II-od osztályú vaskoronarendet nyerte. Venosz Imre székesfejérvári éneklőkanonok és czimzetes apátot ő Felsége a király, báczi czimzetes püspökké, Dr. Peller Ödön kanonokot a bold. Szűzről nevezett lucentiai és Prilach József kanonokot és irodaigazgatót a szent Mártonról nevezett Solymosvár melletti bulcsi czimzetes apátokká nevezte ki. — Jótékonyság. Magyarország bíboros főpapja, Simor János ő eminentiája, szülővárosának, Székesfejérvárnak, a felállítandó »kálváriára« 3000 irtot, a szőllőhegyi szent Donát- kápolna gyökeres helyreállítására pedig 500 forintot adományozott. — A budapesti sz. ferenczrendüek impozáns bazárját f. hó 2-án avatta föl ft. Farmady Martinián, a rend tartományfőnöke számos pap segédlete mellett. Jelen volt a kultusminiszterium, főváros, vidéki szerzetesházak részéről több küldött s a közönség is nagy számmal. Szentbeszédet az ünnepélyes mise alatt nt. Mészáros Kálmán tartott, élénk színekkel és emelkedett hangon ecsetelve Sz. Ferencz és szerzete érdemeit különösen hazánkban. Az egész épület számtalan nemzeti lobogóval volt fölékesitve. Kívánjuk, hogy a derék szerzet múltjához, méltó tevékenységével sokáig boldogíthassa uj házából a fővárost ! Liszt Ferencz, kitűnő hazánkfia, f. évi novemberbe jön haza Rómából, hova legközelebb érkezett Weimarból egy legújabb zenekölteményének befejezése végett. Mintegy husvétig fog körünkben időzni. — Besze János volt pénzügyi főtörvényszéki elnök, a törvény által élete fogytáig részére biztosított nyugdíjáról lemondott, megelégedvén egyévi fizetésével, mint végkielégítéssel. Dicséreten felül álló hazafias tett. — A magyar n. muzeum értékes tárgyakat kapott néhai Schertzenlechner Sebestyén, Miksa mexicói császár orvosának és államtanácsosának hagyatékából. Nevezetesen egy ezüst billikomot magyar felirattal, egy csinos ezüst Immaculataszobrot, melyet IX. Pius pápa ő Szentsége áldott meg és adott egykor Miksának; két díszesen bekötött Rach-féle »Hausbreiner von Miramar« imakönyvet, végül IX. Pius, Miksa és Sarolta aquarell-arczképeit aranyozott keretben. E tárgyakat Schertzenlechner végrendeletileg kapta Miksa császártól; értékök mintegy 800 forintra tehető. — Tűz, vasúti mozdony szikráitól. A Kis- Cellből Győrbe érkező vonat mozdonyának kürtőjéből kihulló szikrák felgyújtottak Bezerédj Kálmán mértei birtokán 120 keresztgabonát. A kár tetemes. Klapka tábornok fővárosunkból egyenest Konstantinápolyba megy, onnét pedig nem sokára Dél-Francziaországba családjához rándul. — Veszszelyi György budapesti kocsigyáros oly kocsit talált föl, mely ló- és gőzerő nélkül egyenlő sebességgel jár hegynek-völgynek. A bécsi politechnicumon dicséretet, az osztrák-magyar minisztériumoktól pedig szabadalmat nyert föl—találója.