Katholikus Hetilap, 1884 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-08 / 19. szám
162 KATHOLIKUS HETILAP. 19. SZÁM. egyéb apróságok voltak, melyeket a korona-szekrény polczain találsz kirakva. Van e szekrényben két liliomos korona is kövekkel kirakva, melyek közül a hatágút a keresztes virágalmával együtt Nagyváradon lelték s onnét került a bécsi ambrasi gyűjteménybe. A nyolczágot a Margitszigeten találták s ezt a nádor a m. n. múzeumnak ajándékozta. Érdekességre nézve e szekrényben az első helyet egy byzanti és egy későbbi ógörög arany korona érdemlik. Amaz részleteiben jött napfényre Nyitra-Ivánkán szántás alkalmával s a legfinomabb rekeszes zománczczal (émail cloisonné) van borítva. Constantinus Monomachos görög császár, továbbá neje Zoe és nővére Theodora arczképei láthatók rajta megörökítve. A középkori ötvösművészet remekeiről szóló újabb művek közül alig volna található egy is, melyben e XI. századi fényes madarakról nem emlékeznének meg. E korona-részletek, a m. n. muzeum kincstárának egyik büszkeségét képezik. A másik aranykorona valaha Bocskay Istváné volt. Egész története van ezen értékes műnek. Lala Mehemed nagyvezér 1605. évben hozta magával Magyarországba és november 12-ikén adta át a szultán meghagyásából Bocskaynak ajándékban, aki az ajándékot elfogadta ugyan, de a vele járó királyi méltóságot visszautasította. Nem akarta fejére tenni a koronát, mert még élt a törvényesen megkoronázott királya a nemzetnek. Bocskay halála után, a bécsi béke egyik pontjának értelmében, e korona II. Mátyás birtokába került s1 azóta az uralkodóház családi kincstárának műtárgyai között őriztetik. Nem csekély fejtörést okoz a szakférfiaknak e korona eredete. Vannak, akik a török hódoltság idején a budai királyi várpalotából elvitt hazai koronának tartják s ismét mások véleménye szerént — ez valószínűbbnek látszik — görög eredetű volna. Az ötvöskiállítási kis kalauz szerzői közölnek egy régi adatot, mely szerint »a fejedelem (Bocskay) Patakról Szerencsre ment, onnan a Rákos mezejére és 12. nova vezérkasa a török császár (Ahmed) akaratjából (ki Bocskay Istvánt hitves atyjának fogadta vala) a görög császári koronával megkoronázta és megajándékozta a ráczországi koronával.« Ha e tudósítás hitelessége a korona eredetére nézve is oly megbízható, mint az állítólagos megkoronáztatásra, akkor nem sokat lehet vele bizonyítani. Meg kell említenünk, hogy a kúp alakú, zárt koronát, nagy szemű igazgyöngyök, smaragdok, rubinok és türkisek ékítik. Csúcsán — a keresztény fejedelmek jelvénye, a kereszt helyett — egy nagy smaragd van alkalmazva. E fényes és történeti becsű koronák körül jobbára árpádkori ötvösműveket láthatsz csoportosítva, így pl. öt darab arany bullát : III. Bélától egyet, IV. Béla és II. Endrétől kettőtkettőt találsz ,itt közszemlére kitéve. Habár elveszett is nemzeti múltúnk történeti kincse, a hires aranybulla eredeti példánya: ime itt láthatja minden magyar, II. Endre királyunk egymás eredeti okleveléről csüngve az arany pecsétet, melynek párja alatt a hires privilégium kelt. Lehetetlen, hogy figyelmedet le ne kössék azon arany karpereczek, melyek közül egy pár a m. n. múzeum kincstárából való s Nagyváradon, sz. László templomának fejedelmi sírjaiból került napfényre; a harmadik Lonovics Albertné, a negyedik pedig gr. Bethlen István tulajdona. Mind a négy karperecz csaknem ugyanazon ötvösművész keze alkotására vall. Nem tudja az ember, váljon a rajz finomságát, vagy a filigrán-díszítés nemes idomait csodálja-e inkább rajtok? Különösen gazdag a losonczisilelet, arany bogláraival ezüst koporsó szögeivel, ékszereivel és zománczozott műdarabjaival, valamint a budapesti egyetemi könyvtár építkezésénél napfényre jött ezüst ékszerlelet is, csatok, kapcsok, lánczok a XV. századból. Ezeket értékre és művészi tökélyre messze túlhaladják azon arany csatok és boglárok, melyeken egész jelenetek vannak ábrázolva. Mindannyit a m. n. muzeum állította ki a többi apróságokkal együtt, de ezekről külön megemlékeznem teljesen lehetetlen. Oly zsúfoltan vannak ezen apróságok itt összehalmozva, hogy a szem teljesen belefárad a kápráztató drágaságok nézésébe, kivált ha rajtuk a technika részleteit kívánja tanulmányozni. Minden darab külön szekrényben elhelyezve, lekötné figyelmünket, bármily apróság is legyen, de ily nagy mennyiségben együtt látva, alig élvezheti az ember tőlük az egyes kimagasló műdarabok szépségét. Dr. Cz—r. * Mária Anna császárné és királyné hült tetemeit Prágából Bécsbe szállítják, s a burg templomban helyezik ravatalra. Szombaton délután 4 órakor a koporsót lezárják, még egyszer beszentelik, s azután átviszik ünnepélyes menetben a kapuczinusok templomába, hol a brit tetemeket a családi sírboltban örök nyugalomra teszik. A beszentelést vagy a prágai bibornok-érsek vagy Vannutelli pápai nunczius fogja végezni. Az udvari gyász egy negyedévig fog tartani, még pedig egy hónapig a legmélyebb, a második hóban mély s a harmadik fél gyásszal. Budapesten a középületeken gyászlobogó leng s hétfőn a császárné s királyné elhunyta következtében a nemzeti színház zárva volt. * Halálozás. Koperniczky István apát, pozsonyi kanonok f. hó 1-én, életének 71-ik, áldozárságának 45. évében, hosszú szenvedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után meghalt. Áldás és béke hamvaira! * Megtérés. Dr. Hoffman F. esztergomi orvos és neje, kik héber vallásuak voltak, múlt hó 28-ikán fölvették a szent kereszt- RÖVID HÍREK. Mária Anna császárné és királyné, V. Ferdinánd magyar király özvegye f. hó 4-ikén délután 5 óra 10 perczkor, életének 81. évében meghalt. Szelíd lelkületű, nemes szivü, jótékonyságban kifogyhatlan, erényekben gazdag, mélyen vallásos nő volt, kinek halálát nem csupán az uralkodóház, nem csupán a közelebbről érdekeltek, de a monarchia népei s a magyar nemzet egyaránt és őszintén siratják, osztozva a Habsburg-ház bánatában. Az elhunyt fejedelemnő, teljes nevén Mária Anna Karolina Pia, született 1803. szeptember 19-én I. Victor Emánuel Sardinia királyától és Mária Terézia ausztriai Este főherczegnőtől. Ikernővére volt Mária Teréziának, II. Károly pármai herczeg nejének, Mária Anna 1831. február 12-én kelt egybe procuratio utján, s febr. 27-én személyesen a később királlyá lett Ferdinánd főherczeggel. Az esketést Rudolf főherczeg bíbornok végezte. 1836. szeptember 12-én Csehország királynéjának koronáztatott. Mikor férje 1848. deczember 2-án lemondott, vele együtt Prágába vonult vissza, hol a jámborság és jótékonyság cselekedetei közt töltötte napjait. Különösen a szegények s az egyház részesültek pazar bőkezűségében. 1875. június 29. óta özvegyi fátyolt viselt.