Katholikus Hetilap, 1884 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-08 / 19. szám

162 KATHOLIK­US HETILAP. 19. SZÁM. egyéb apróságok voltak, melyeket a korona-szekrény polczain találsz kirakva. Van e szekrényben két liliomos korona is kövekkel kirakva, melyek közül a hatágút a keresztes virágalmával együtt Nagyvára­don lelték s onnét került a bécsi ambrasi gyűjteménybe. A nyolcz­­ágot a Margitszigeten találták s ezt a nádor a m. n. múzeumnak ajándékozta. Érdekességre nézve e szekrényben az első helyet egy byzanti és egy későbbi ógörög arany korona érdemlik. Amaz részleteiben jött napfényre Nyitra-Ivánkán szántás alkalmával s a legfinomabb rekeszes zománczczal (émail cloisonné) van borítva. Con­stantinus Monomachos görög császár, továbbá neje Zoe és nővére Theodora arczképei láthatók rajta megörökítve. A középkori ötvösművészet remekeiről szóló újabb művek közül alig volna található egy is, melyben e XI. századi fényes madarakról nem emlékeznének meg. E korona-részletek, a m. n. muzeum kincstá­rának egyik büszkeségét képezik. A másik aranykorona valaha Bocskay Istváné volt. Egész története van ezen értékes műnek. Lala­ Mehemed nagyvezér 1605. évben hozta magával Magyarországba és november 12-ikén adta át a szultán meghagyásából Bocskaynak ajándékban, aki az ajándékot elfogadta ugyan, de a vele járó királyi méltóságot visszautasította. Nem akarta fejére tenni a koronát, mert még élt a törvényesen megkoronázott királya a nemzetnek. Bocskay halála után, a bécsi béke egyik pontjának értelmében, e korona II. Mátyás birtokába került s1 azóta az uralkodóház családi kincs­tárának műtárgyai között őriztetik. Nem csekély fejtörést okoz a szakférfiaknak e korona eredete. Vannak, akik a török hódoltság idején a budai királyi várpalotából elvitt hazai koronának tartják s ismét mások véle­ménye szerént — ez valószínűbbnek látszik — görög eredetű volna. Az ötvöskiállítási kis kalauz szerzői közölnek egy régi adatot, mely szerint »a fejedelem (Bocskay) Patakról Szerencsre ment, onnan a Rákos mezejére és 12. nov­­a vezérkasa a török császár (Ahmed) akaratjából (ki Bocskay Istvánt hitves atyjá­nak fogadta vala) a görög császári koronával megkoronázta és megajándékozta a ráczországi koronával.« Ha e tudósítás hite­lessége a korona eredetére nézve is oly megbízható, mint az állí­tólagos megkoronáztatásra, akkor nem sokat lehet vele bizo­nyítani. Meg kell említenünk, hogy a kúp alakú, zárt koronát, nagy szemű igazgyöngyök, smaragdok, rubinok és türkisek ékítik. Csú­csán — a keresztény fejedelmek jelvénye, a kereszt helyett — egy nagy smaragd van alkalmazva. E fényes és történeti becsű koronák körül jobbára árpád­kori ötvösműveket láthatsz csoportosítva, így pl. öt darab arany bullát : III. Bélától egyet, IV. Béla és II. Endrétől kettőt­­kettőt találsz ,itt közszemlére kitéve. Habár elveszett is nemzeti múltúnk történeti kincse, a hires aranybulla eredeti példánya: ime itt láthatja minden magyar, II. Endre királyunk egy­más eredeti okleveléről csüngve az arany pecsétet, melynek párja alatt a hires privilégium kelt. Lehetetlen, hogy figyelmedet le ne kössék azon arany kar­­pereczek, melyek közül egy pár a m. n. múzeum kincstárából való s Nagyváradon, sz. László templomának fejedelmi sírjaiból került napfényre; a harmadik Lonovics Albertné, a negyedik pedig gr. Bethlen István tulajdona. Mind a négy karperecz csaknem ugyanazon ötvösművész keze alkotására vall. Nem tudja az ember, váljon a rajz finomságát, vagy a filigrán-díszítés nemes idomait csodálja-e inkább rajtok? Különösen gazdag a l­o­s­o­n­c­z­i­si­lelet, arany bogláraival ezüst koporsó szögeivel, ékszereivel és zománczozott műdarabjai­­val, valamint a budapesti egyetemi könyvtár építkezésénél nap­fényre jött ezüst ékszerlelet is, csatok, kapcsok, lánczok a XV. századból. Ezeket értékre és művészi tökélyre messze túlhaladják azon arany­ csatok és boglárok, melyeken egész jelenetek vannak ábrá­zolva. Mindannyit a m. n. muzeum állította ki a többi apróságokkal együtt, de ezekről külön megemlékeznem teljesen lehetetlen. Oly zsúfoltan vannak ezen apróságok itt összehalmozva, hogy a szem teljesen belefárad a kápráztató drágaságok nézésébe, kivált ha rajtuk a technika részleteit kívánja tanulmányozni. Minden darab külön szekrényben elhelyezve, lekötné figyelmünket, bármily apró­ság is legyen, de ily nagy mennyiségben együtt látva, alig élvez­heti az ember tőlük az egyes kimagasló műdarabok szépségét. Dr. Cz—r. * Mária Anna császárné és királyné hült tetemeit Prágából Bécsbe szállítják, s a burg templomban helyezik ravatalra. Szom­baton délután 4 órakor a koporsót lezárják, még egyszer beszen­telik, s azután átviszik ünnepélyes menetben a kapuczinusok templomába, hol a brit tetemeket a családi sírboltban örök nyu­galomra teszik. A beszentelést vagy a prágai bibornok-érsek vagy Vannutelli pápai nunczius fogja végezni. Az udvari gyász egy negyedévig fog tartani, még pedig egy hónapig a legmélyebb, a második hóban mély s a harmadik fél gyás­szal. Budapesten a középületeken gyászlobogó leng s hétfőn a császárné s királyné elhunyta következtében a nemzeti színház zárva volt. * Halálozás. Koperniczky István apát, pozsonyi kanonok f. hó 1-én, életének 71-ik, áldozárságának 45. évében, hosszú szen­vedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után meghalt. Áldás és béke hamvaira! * Megtérés. Dr. Hoffman F. esztergomi orvos és neje, kik héber vallásuak voltak, múlt hó 28-ikán fölvették a szent kereszt- RÖVID HÍREK.­ ­ Mária Anna császárné és királyné, V. Ferdinánd magyar király özvegye f. hó 4-ikén délután 5 óra 10 perczkor, életének 81. évében meghalt. Szelíd lelkületű, nemes szivü, jótékonyságban kifogyhatlan, eré­nyekben gazdag, mélyen vallásos nő volt, kinek halálát nem csupán az uralkodóház, nem csupán a közelebbről érde­keltek, de a monarchia népei s a magyar nemzet egyaránt és őszintén siratják, osztozva a Habsburg-ház bánatában. Az elhunyt fejedelemnő, teljes nevén Mária Anna Karolina Pia, született 1803. szeptember 19-én I. Victor Emánuel Sardinia királyától és Mária Terézia ausztriai Este főherczegnőtől. Ikernővére volt Mária Teréziának, II. Károly pármai herczeg nejének, Mária Anna 1831. február 12-én kelt egybe procuratio utján, s febr. 27-én személyesen a később királ­lyá lett Ferdinánd főherczeggel. Az esketést Rudolf főherczeg bíbornok végezte. 1836. szeptember 12-én Csehország királynéjának koronáztatott. Mikor férje 1848. deczember 2-án lemondott, vele együtt Prágába vonult vissza, hol a jámborság és jótékonyság cselekedetei közt töltötte napjait. Különösen a szegények s az egyház részesültek pazar bőkezűségében. 1875. június 29. óta özvegyi fátyolt viselt.

Next