Katholikus Néplap, 1849. január-május (2. évfolyam, 1-22. szám)
1849-03-22 / 11. szám
naságból, hanem hogy életét a’ megtartóztatás’ erkölcsében gyakorolja. Akarod-e, hogy megmondjam azt is mikép kellessék böjtölnöd? böjtölj minden vétektől, a’ roszaság’ étkét ne vedd magadba, a’ testi gyönyörűségek’lakomáitól tartózkodjál, a’ bujálkodás’ korától fölnehevülj. Böjtölj a’ gonosz cselekedetektől, tartóztasd magad’ a’ rósz beszédektől, a’ rósz tanulmányok’ kenyerével ne tápláld lelkedet, az istentelen okoskodások’ csemegéit ne kívánd, hanem éhezd és szomjazzad az igazságot. Az illyen böjtölés kedves Isten előtt,a Leviták’ könyve fölött lódik oktatásában.) ,,A’ böjt nem azért van rendelve“, mondsz. Gergely pápa, „hogy általa a’ testet, hanem hogy a’ vétkeket fogyaszszuk, hasztalan sanyargatnék testünket böjtölés által ha rendetlen kívánságainkat meg nem zabolázzuk, ha elménk’ vétkes képzelődésekben el van szórakozva.“ és sz. Vazul püspök: „Te a’ húst meg nem eszed, de felebarátod’ becsületén rágódol; bort nem iszol, de embertársodat sértegeted ; egész estig kihúzod az édességet, de a’ napot perlekedésben, vagy nyerészkedésben töltöd el. Nem sokat ér ha csupán testileg böjtölsz, de lelked vétekkel megtelik.“ A’sz. atyák egytől egyig arra intenek minket, hogy midőn testünket böjttel sanyargatjuk,egyszersmind lelkünket a’ vétektől tartsuk tisztán; mert csakigy válik a’ böjt lelkünk’ üdvösségére; különben nincs érdeme Isten előtt, ’s nincs lelki haszon benne. A’ ki nem illy szándékkal böjtöl, hanem csak azért, hogy az anyaszentegyház’ parancsolatjának eleget tegyen, az sz.Gergely pápa’megjegyzése szerint hasonlít czireni Simonhoz, ki kényszerítésből egy darabig hordozta Krisztus’ keresztjét, de a’ kereszten meg nem halt; cselekedete magában jó volt, de érdemnélküli, mert a’ terhet nem jó szántából vállalta magára. Nekünk úgy kell fölvennünk Krisztus’keresztét, és hordoznunk azt, hogy a’testnek és véteknek mi is meghaltunk Jézussal, vagyis: úgy kell böjtölnünk, hogy böjtölvén leöldököljük magunkban a’ vétkes kívánságokat is. Hogy pedig a’ böjtölés által erkölcsi jobbulásunkat annál sikeresebben eszközölhessük: szükséges 2-szor a’ böjtölés alatt magunkat az imádság’ erejével támogatnunk, ’s a’ felebaráti szeretet’ cselekedeteit nagyobb mértékben gyakorolnunk. A’ szentirás’ lapjain, valahányszor böjtölőkről említés létetik: őket egyszersmind az imádság, ’s ájtatoskodás’ gyakorlatival látjuk foglalkozni: igy Mózest, Sámuelt, Dávidot, Izrael’ vezéreit és a’ népet, Eszter, Judit, és Anna asszonyokat, az apostolokat, első keresztényeket, és a’ szenteket. A’ böjt arra való, hogy a’ lelket a’ testi vágyok’bilincseitől fölszabadítsa, de az imádság’ szárnyain emelkedhetik csak Istenhez a’ lélek,’s a’szeretet’bővebb gyakorlata által válik el a’ veszendő javak’ szeretétől, melly az embert önzővé, fösvénynyé, könyörületlenné, embertársainak elnyomójává szokta tenni. „Böjtölésünknek (igy oktat minket sz. Bernárd a’mézes ajkú doktor) legyen két szárnya: egyik az imádság, másik a’ jóságos cselekedetek.“ „A’ böjtöt“ mond sz. Gergely pápa,„meg kell szentelnünk , az az: mellette más jó cselekedeteket gyakorolnunk; mert a’ ki csak magától huzza meg az eledelt, és azzal, a’ mit félre tesz, felebarátját nem táplálja, nem Istennek böjtöl, hanem hasának. Azért úgy böjtölj atyámfia, miszerint azt, mit magadtól megvonsz, oszd ki a’ szegények között, hogy a’ honnan tested sanyargattatik, szegény felebarátod’teste ápolást nyerjen.“ Innen van, hogy az anyaszentegyház is valahányszor gyengébb egészségű híveinek megengedi, hogy böjti napokon húsos eledeleket használhassanak, őket a’ helyett imádságok’ elmondására és bővebb alamizsnálkodásra kötelezi; hogy a’ mennyiben a’testi sanyargatásra kevésbbé alkalmatosok, pótolják ki a’böjttel szövetséges jó cselekedetek által. „Nem lehet hibáztatni,“ mond Leo pápa, „a’ betegeskedőt, ha a’ böjtöt meg nem tart