Katholikus Néplap, 1854. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1854-03-22 / 12. szám
90 „Juliska te! szólita meg feleségét egy izomban, én jobb szót enném ám igy a nagy dolog után, ha te főztödből ehetném. Látod, nekünk mindennel meg kell elégednünk, amit az a te mostohád élénkbe tálal. De miért is nem vagyunk mi szabadok a magunkéval? Gondolom, csak megtudnád te is főzni a jó marhahús leveskét.“ Juliskát ez utóbbi szavak felingerelték. „Már hogy is ne!“vága közbe szavának, egészen elpirulva szégyen s haragjában.,, És hogy ne kételkedjék kend, a mai napságtól én fogok a konyhára menni.“ „De hát ha mostohád ellenkezni fog?“ „Akkor elmondom akaratomat édesapám uramnak.“ „ És ha apád urad is a régi szokásnál marad ?“ Juliska ez utóbbi kérdésre nem volt készen, ő megszokta volt, hogy apja az ő akaratjára hajoljon, és kedvét tegye, ő még jobban neki pirult; de hogy férjének adós ne maradjon a felelettel, ismételte,, de ha mondom,a mai napságtól én megyek a konyhára.“ Ezzel a házasok hazafelé indultak a szőlőből, hol némi végezni való. Juliska nem ült a vacsorához, apja nógatta — ő főfájással beszélte ki magát. Másnap vasárnap volt. Juliska nem készült szokása ellenére a szentegyházba, de a konyhára nézett, és ha a jószivű Márta asszony csak örült e készséges segítségnek eleinte, csak hamar észre vette a változást, és hiába szólítgatta Juliskát, készüljön az isteni szolgálatra, mert már harangoztak; azt nyeré válaszul, hogy biz ő nem megy, ma ő akarja megfőzni az ebédet. ,Jó van így is, édes leányom, monda Márta asszony, majd imádkozom én helyetted is, hogy jó szándékkal végezhesd dolgodat. „Imádkozzék csak maga helyett anyámasszony , én nem szorultam senki imádságára“ pattogott a főzőkanállal elég ügyetlenül fegyverezett menyecske. Ez nem volt elég, felforrt epéjét ki kelle öntenie: „Imádkozhatik is anyám asszony, itt az ideje. A fiataloknak a dolog, az öregeknek az imádság!44 Márta asszony elfordult a beszédre, s egy könnyet zúzott el szemében. A templomba ment, és buzgón imádkozott a megtévedt gyermekért, ki sok évi, igazán édes anyai fáradozásait vele igy fizeti vissza; mert midőn Márta asszonya a házhoz került, Juliska még kisded leányka volt, alig három éves. Ebéd felett az öreg Aranyosi felszólalt a változás miatt — de Juliska elég ügyesen tudott apja körül forgolódni, meg aztán ma egész vendégség volt! A fűszeres ételekre jobban ürült a kancsó, mi a lehangolt kedélyt az öregnél hamar felvidítás csak hamar feledve len, ez úgyis csekélységnek látszó körülmény előtte: váljon leánya, vagy felesége tálalja-e elébe a párolgó étkeket, holott Aranyosi urampolgár ember létére , példát vehetett volna a „taraczk-fűről“, mellyet egykor olly szorgalmasan irtogatott. Ugyanis, minden dolog, a mi nem igaz után kerekedik, hasonlít e káros növényhez, mellynek csak egy elejtett csirája is megfogamszik, lefúrja magát a föld kebelébe, s messze elágazik, köröskörűl magához szívja az éltető nedvet, és igy a hasznos növényeket sorra elfojtja, kiszárítja; sőt ha nehéz gonddal és fáradsággal egyszer kiirtottuk is, a vigyázatlan gazdának uj kárt okoz, mert a tövises sövényről, hová kiaszni vetettük, a támadt szél által leszaratik, és a nedves tavaszi földben uj életre kap. így jársz k. olvasó azon dologgal, melly magában méhében vétket, bűnt hordoz, bárminő csekélynek lássák az neked; ha nem fojtod el első pillanatban, midőn észreveszed , késő lesz, hidd el, bánatod gonosz következményei felett: meg fogadszik, gyökeret ver, kiirthatlanná válik, ront, pusztít körüled, károdat okozza. Illyen vala Juliska megkezdett dolga. — A konyhát az éléstár, ezt más, meg más követte, úgy, hogy néhány hét múlva ő parancsolt a házban , ő intézett, rendezett mindent. Márta aszszonynak még szólni se volt szabad a teendők iránt. És talán azt hiszed k. olvasó, hogy isten minden rendesebben is mehetett így a tűzről pattant menyecske keze után. Csalatkozol: „lassan menj, tovább érsz!“ Márta asszony lassan dolgozgatott ugyan, az igaz, de annak rendi, módja szerint, minden a maga idejére volt kiszabva — s ha megkondult a déli harangszó, csak az „Úrangyalát“ rebegte el elébb, és az asztalon állt a leves. Juliska sokszor igen nehezen tudott elkészülni. Mi ennek az oka? Megmondom. Míg Márta asszony dolgait imádság és fohászokkal fűszerezte, addig Juliska száján szitok repült ki, ha hogy valami nem ment Ínye szerint, mi természetesebb, mint hogy Márta dolgán az égnek áldása volt, Juliskát pedig nem gyámolttá a mennyei kegyelem. Palkó felesége példáját követte az öreg Aranyosi brányában. Minden dologban megelőző volt, megakarván őtet öreg napjaiban kimélni, de korántsem őszinte szeretet-, igaz tiszteletből, hanem, hogy a kormányrudat kivegye szépségesen kezéből. Mi ekép nem sokára meg is történt. Az öreg Aranyosi csak azon vette magát